Idén ismerkedtem meg Grecsó Krisztián regényeivel és ideje volt ismét olvasnom tőle. Választásom legutóbb megjelent kötetére, a Verára esett. Hatalmas népszerűségnek örvend mind az író, mind a történetei, Grecsó Krisztián a kortárs irodalom egyik legnagyobb alkotója. Olvassatok tőle minél többet!
Szeged, 1980. Vera az általános iskola negyedik osztályába jár, jó tanuló, jó sportoló. A papa a honvédségen dolgozik, a mama meg minden nap várja őt tanítás után. De Vera biztonságosnak hitt élete pár hét leforgása alatt megváltozik. Az egyik eseményből következik a másik, mintha dominók dőlnének egymás után, mégsem lehet tudni, vajon mi indítja el az események láncolatát. Mi fordítja szembe végzetesen az addigi legjobb barátnőjével? Miért olyan jó és ugyanakkor ijesztő egyre több időt tölteni Józeffel, az új lengyel fiúval? És miért vannak a felnőtteknek titkaik, ha Verától azt várják el, hogy ő mindig csak az igazat mondja
Grecsó Krisztián új regénye arról szól, hogy a családi titkokat felfedni nemcsak tudás, de bátorság kérdése is. Vera felismeri: vannak helyzetek, amikor idő előtt kell felnőttként viselkednünk. És hogy fel lehet nőni a feladathoz.
Kezdjük a bejegyzést egy rövid videóval! Vecsei H. Miklós felolvassa a fülszöveget és a videó megadja a könyv hangulatát.
Emlékszem, megjelenésekor akármelyik könyvesboltba mentem be, mindenhol Vera-köteteket láttam. Tornyokban, szinte halmokban vagy több polcon szépen elrendezve mindenütt Vera nézett szembe velem. Jó érzés volt látni, hogy nagyon sokáig vezette a könyves sikerlistákat. Végül a Könyvfesztiválon szereztem be a regényt és lehetőségem adódott dedikáltatni, ami örök emlék marad. Krisztián mindenkivel váltott pár szót, aláírta a köteteket és a közös képektől sem zárkózott el. Kedves, közvetlen embernek tartom.
Mivel ez a második olvasmányom volt tőle, már valamennyire tudtam, hogy Krisztián írási stílusa milyen. Az első könyvem (Mellettem elférsz) családregény volt, Vera története azonban jóval másabb alkotás. Itt az író nem saját családját mutatja be, hanem egy olyan világot, amiben Vera, a negyedik tagozatos kislány próbál elboldogulni.
1980-ban járunk, amikor az élet, a mindennapok egészen máshogy teltek, mint napjainkban. Egyrészt nem volt ennyire felgyorsult a világ, ilyen modern, másrészt jóval szerényebben éltek a családok.
1980-ban járunk, amikor az élet, a mindennapok egészen máshogy teltek, mint napjainkban. Egyrészt nem volt ennyire felgyorsult a világ, ilyen modern, másrészt jóval szerényebben éltek a családok.
Krisztián elképesztő tehetséggel írta meg Vera szemszögéből az egész könyvet és egy percig sem éreztem hiteltelennek. Végig tudtam azonosulni Vera problémáival és azokkal a kétségekkel, amik nap mint nap gyötörték az iskolában és otthon. Úgy éreztem magam olvasás közben, mintha Vera a kishúgom lenne és meg kellene őt védenem a világ rossz dolgaitól. Szentimentálisan fog hangozni, de legszívesebben megöleltem volna.
Vera szemén keresztül láthatjuk a családja életét, a kapcsolatokat és a konfliktusokat. Érdekes és lebilincselő olvasmány számomra ez a könyv, teljes mértékben bele tudtam élni magam a történetbe. Mi foglalkoztat egy alsó tagozatos kislányt? Természetesen az iskola, az osztályon belüli viszonyok, és egyre inkább a fiúk. Vera kíváncsi, ugyanakkor tapasztalatlan lány.
"(..)csak cikáztak benne a mama mondatai, meg a borzalmas felismerés, hogy akkor ez az egész sajnos kívülről is látszik, mások is tudják, hogy ők – legalábbis reméli, hogy ők, és nem csak ő – valahogyan más emberek lettek. Más emberek, igen, nem más gyerekek. Mert ő biztos benne, hogy ez a lázongó, fájdalmas, izzó rész, ami a gyomrában jött létre valahol, ami egyszerre olyan gyönyörű és rettenetes: ez felnőtt dolog."
Olyan gyönyörű, ahogy Grecsó fogalmaz. Szeretek az ilyen részeknél elmélázni kicsit, megrágni a mondatokat, újraolvasni. Már a Mellettem elférsz bejegyzésében leírtam, hogy szerintem Grecsó mennyire tisztelettel bánik a szavakkal és most is ez volt az érzésem végig, minden egyes oldalnál. Csak ámultam nagyon sok megfogalmazásánál.
Vera személyében egy őszinte, önzetlen lányt ismertem meg, aki nem mindig érti, mi zajlik körülötte. Meglehetősen naiv, bár ez szerintem egy ennyire fiatal lánynak nem róható fel (én is ilyen voltam, khm). Sárival, legjobb barátnőjével való kapcsolata egy csapásra megváltozik, amint megjelenik náluk az új lengyel fiú, Józef. Felüti fejét a féltékenység, a versengés és a lányok közé áll egy fiú, és nincs rá garancia, hogy ezt túléli-e a barátságuk.
Vera személyében egy őszinte, önzetlen lányt ismertem meg, aki nem mindig érti, mi zajlik körülötte. Meglehetősen naiv, bár ez szerintem egy ennyire fiatal lánynak nem róható fel (én is ilyen voltam, khm). Sárival, legjobb barátnőjével való kapcsolata egy csapásra megváltozik, amint megjelenik náluk az új lengyel fiú, Józef. Felüti fejét a féltékenység, a versengés és a lányok közé áll egy fiú, és nincs rá garancia, hogy ezt túléli-e a barátságuk.
Lenyűgöző, ahogy Grecsó Krisztián belelát egy fiatal lány fejébe. Végig hiteles marad, Vera gondolatai és tettei teljesen olyanok, mint a valóságban egy tizenévesé. Az iskola legjobb tanulója, mellette sportol. Józef megismerésével Vera egy olyan oldala mutatkozik meg, amit addig sem önmaga, sem a környezete nem ismert. Szeretne szeretve lenni, és kapaszkodik Józefbe, akit sajnos annyira nem ismerhettünk meg, mint szerettem volna.
"Az az igazán ijesztő, hogy akkor is azt kívánja, hogy Józefnek legyen jó, ha az már neki rossz."
Mivel a főszereplő egy tizenéves kamasz, a konfliktusai és félelmei is ezen a szinten mozognak. Ugyanakkor egy percig sem éreztem azt olvasás közben, hogy azok ne lennének fontosak, hiszen Vera számára ezek voltak az aktuális problémák.
Emlékezzünk csak vissza a saját tizenéves, ügyes-bajos dolgainkra. Mai fejjel elbagatellizálnánk és kinevetnénk saját magunkat, hogy "komolyan ez volt a legnagyobb problémád?", azonban akkor és ott bizony kulcsfontosságá volt, hogy ki mellett ültünk az osztályteremben, kivel voltunk jóban és bizony folyamatosan zajlottak a lányok közötti barátnős harcok egy-egy fiú miatt. Vera a sportban, a lovaglásban sem ismer tréfát, mindent megtesz azért, hogy versenyt nyerhessen. Nem riasztja el a dresszel való trükközés sem. És itt bizony már komoly harc veszi kezdetét Sárival. Ennél a pontnál gondolkodtam el igazán, hogy vajon tényleg olyan ártatlan lány Vera, amilyennek eleinte hittem. Nem feltétlen. Leleményes és vakmerő, sokszor sajnos meggondolatlan. Nagyon megszerettem az egész könyv alatt, drukkoltam neki.
Grecsó Krisztián képes volt úgy megírni a történetet, hogy egyáltalán ne érződjön a sorain, hogy ezt egy felnőtt férfi írta. Leginkább engem ez lepett meg. Biztos voltam benne, hogy remek, olvasmányos regény lesz, erre a részére viszont nagyon kíváncsi voltam. És teljes mértékben felülmúlta a várakozásaimat. Igazság szerint szívesen elolvasnék egy olyan regényt is, amiben Vera már idősebb, mondjuk 18-20 éves. Kíváncsi lennék, mennyit változott, hogyan alakult a sorsa.
Nagyon-nagyon szerettem olvasni Verát és mindenképpen ajánlom Nektek,
korosztálytól függetlenül!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése