2019. március 8., péntek

Jessica Koch: Közel a horizonthoz


Késő este van. Csak fekszem a hátamon és bámulom a plafont. Potyognak a könnyeim, miközben cikáznak a gondolataim. Miért, miért, miért?! Csak azt tudom ismételgetni, amit olvasmányom szereplői: miért ilyen igazságtalan az élet? 
Nehéz összeszedni magamat egy ilyen történet után. Ugyanakkor olyan szinten felrázott és felébresztett, hogy elmondani sem tudom. Minden pillanatát, percét, napját ki kell élvezni az életünknek és értékelni mindazt, amink van, amíg csak lehet.

Mi az, amit olvastam és ennyire letaglózott? Ez a könyv nem más, mint egy újdonság, Jessica Koch Közel a horizonthoz című regénye. Jó ideje kerülgettem a boltban, mindig megcsodáltam, kívánságlistám első helyén régóta ott csücsült. És az én drága Viki barátnőm meglepett vele a születésnapomon, amiért mindig hálás leszek. Nagyon örülök neki és még egyszer köszönöm! <3

A fülszöveg
Egy nagy szerelem története. Történet a bizalomról, bátorságról, fájdalomról, kétségekről, és az elengedés erejéről. Igaz történet. Jessica fiatal, nem szereti a bonyodalmakat, és sokat ígérő jövő vár rá. Amikor egyik este elmegy otthonról, nem sejti, hogy a nagy szerelmével fog találkozni. Nem sejti, hogy ez a találkozás az egész világképét meg fogja változtatni. És főleg azt nem sejti, hogy hamarosan élete legnehezebb döntése előtt fog állni… Történet egy olyan életről, amely derűlátás, remény és félelem között ingadozik. Nyitottan, őszintén és tág rálátással számol be a múlt eseményeiről, és közben nem egy tabutémát érint.





Egy olyan regényről van szó, ami egyszerre fájdította a szívemet és nyújtott igazi élményt  olvasás közben. Szerencsére a fülszöveg túl sok konkrétumot nem árul el a történetről és ez pont jó így. Olvasás előtt annyi információm volt róla, hogy nem egy egyszerű könyv és lelkileg megerőltető lesz. És azt mondhatom, hogy valóban így van.
Nehéz spoilermentesen írni róla, de megpróbálom. A könyv igaz történeten alapul és nekem végig az volt az érzésem, hogy nemcsak hogy alapul, hanem mintha minden egyes oldal, minden egyes párbeszéd, jelenet valóban megtörtént volna. Valószínűleg emiatt hatott ennyire erősen rám.

A történet főhőse két fiatal, Jessica és Danny, akik egy vidámparkban találkoznak. Tulajdonképpen nem úgy indul a megismerkedésük, mint egy átlagos szerelmi történet, hiszen a lány hallani sem akar arról, hogy megadja a telefonszámát a srácnak. Sőt, én eleinte se a srácot, se a lányt nem értettem. Az első fejezetek olvasásakor Dannyt konkrétan szerettem volna felrázni, hogy milyen viselkedés ez, amit művel egy lány jelenlétében. Aztán elgondolkodtam saját tapasztalataim alapján...a fiúk tényleg ilyenek, pláne ha haverok társaságában vannak. Menőznek, csajoznak, flörtölnek, és így hogyan is lehet őket komolyan venni? Jessica pedig kicsit kérette magát, de na, elhiszem, hogy bizonytalan volt, hisz nem voltak egyértelműek Danny szándékai.
Viszonylag hamar világossá vált, hogy miért ennyire nem egyértelmű Danny viselkedése a lánnyal. Távol akarta tartani magától a lányt, de nem azért, mert ne tetszett volna neki. Megpróbálta őt megvédeni önmagától. 
Azonban a sors mást szánt nekik.



A történetről nem szeretnék sokkal többet elárulni. Az írónő számára a regény megírása valószínűsítem, hogy terápia lehetett ahhoz, hogy feldolgozhassa élete egy olyan szakaszát, ami örökre megváltoztatta őt. Megismert egy embert, akibe visszavonhatatlanul beleszeretett és akin nem tud segíteni, bármennyire is szeretne. Dannyre gyerekkora rányomta bélyegét, mely talán feldolgozható lett volna valamilyen szinten, ha nincs az a bizonyos telefonhívás. És ezen senki és semmi nem változtathat, még a szerelem sem.
Elképzelni sem tudom, milyen lehetett mindazt a valóságban átélni, amiről a regényben olvastam. Egyrészt Dannynek, másérszt a környezetének mindezt látni, tehetetlenségében mit tehet ilyenkor az ember?! 

Annyi minden történik az emberrel élete során, amikor elégedetlenkedik, türelmetlen, hajszolja az anyagi javakat és az élvezeteket és közben meg sem áll egy pillanatra, hogy konstatálja, milyen szerencsés. Hogy jó gyerekkora volt, hogy saját teste ura, hogy élheti az életetét és nincs semmi, ami korlátozza őt. És amikor olvasok (vagy épp hallok valahol) egy ilyen történetet, teljesen letaglóz. Más megvilágításba kerülnek a mindennapok, pillanatok, élmények. 

Addig kell kihasználnunk minden egyes napot, amíg lehet. Amíg itt vagyunk. Amíg reggel felkelhetünk. Amíg élünk.

Felnézek Dannyre, aki összetörhetett volna azután a bizonyos telefonhívás után, azonban ő mégsem tette. Harcolt, küzdött a mindennapokkal. Küzdősportba fektette az energiáit, dolgozott és harcolt önmagáért. Természetesen azt, hogy legbelül mit érzett, senki nem tudhatja, de az biztos, hogy nagyon erős jellemre vall, amit mutatott magából.
Az évem első olvasmánya Colleen Hoover Too late regénye volt, amiről azt hittem, nagyon nehéz olvasmány. És ez igaz is, azonban sosem gondoltam volna, hogy ezt mondom, de a Közel a horizonthoz jóval nehezebb. Tudom a választ, hogy miért: mert ez valóban megtörtént eseményeket mutat be.
A befejezéssel kapcsolatban kettős érzésem van. Egyrészt megdöbbentett és összeszorult a szívem, másrészt viszont megértettem Danny döntését és a miérteket. A könyvet azoknak ajánlom, akik nem félnek a valóságtól, és akik szembe mernek nézni azzal a ténnyel, hogy az élet igazságtalan. Bármennyire fájdalmas olvasmány, kedvenc lett ez a könyv. És biztosan újra fogom olvasni. Köszönöm!
Remélem, hogy sokan elolvassátok a regényt, bár spoilermentesen nagyon nehéz volt róla írni. De reménykedem, hogy így is sikerült felkeltenem az érdeklődéseteket a könyv iránt. Megéri elolvasni, higgyétek el!

Miután elolvastam a könyvet, nekiálltam a neten kutakodni kicsit és olyan infót találtam róla, hogy film készül belőle. Sőt, megvannak már a főszereplők és talán a forgatás is elindult. Az biztos, hogy meg fogom nézni a filmet és nagyon kíváncsian várom, milyen lesz mindezt képernyőn látni.

A film első hivatalos plakátja
És ha ez még nem lenne elég, van folytatása is a regénynek! Elgondolkodtam, vajon kell-e folytatás egy ilyen, valós történet után, és arra jutottam, hogy engem érdekelne. Csak reménykedni merek benne, hogy a Maxim Kiadó kiadja nálunk is, de ha valamilyen oknál fogva mégsem, én biztosan el fogom olvasni őket németül. Íme a borítók:


Képek forrása: saját, Google

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése