Tisza Kata: Akik ​nem sírnak rendesen

Tisza Kata neve számomra most már etalon. Hiteles, magával ragadó és különleges minden, amit ő alkot. Így van ez Akik nem sírnak rendesen című kötetével is. Írásai az emberi lélek legmélyebb bugyráig lenyúlnak és lecsupaszítják a lelkünket, nehéz kifejezni, hogy pontosan milyen érzés olvasni Kata könyveit. Legyen szó egy verséről, vagy hosszabb, akár több oldalas alkotásáról. Egytől egyig elgondolkodtatnak és kiszakítanak a valóságból, vagy épp rádöbbentenek a való élet számos olyan momentumára, amire a hétköznapokban nem igazán figyelünk.

Természetesen lelkiállapottól is függ, hogyan fogadja be az olvasó. Nekem ez a kötet pont jókor jött, mint az első olvasmányom tőle, azaz a legjobb hely a városban te vagy. Abszolút ráhangolódtam a kissé borongós hangulatú történetfoszlányokra és átéreztem a fájdalmukat. A kötet teli  van olyanok impulzusokkal, pillanatokra felbukkanó érzésekkel, amik örökre a szívünkben maradnak. Tisza Katára figyelni kell, nem lehet elmenni mellette szó nélkül. Amit ő képvisel, különleges és érdekes. Nagyon-nagyon örülök, hogy a polcomon tudhatom két könyvét is. Ha bármikor menedéket keresnék az élet nehézségei elől, csak leveszem a polcról és olvasok belőlük, végiggondolva a dolgaimat.

Köszönöm az élményt!

Szentesi Éva: Kardos Margit disszidál

Szentesi Évi írásait rendszeresen figyelem és olvasom a WMN magazin oldalán, így kíváncsian vettem kezembe második könyvét, Kardos Margit disszidál címmel. A könyv kivitelezése, külseje nagyon-nagyon igényes, szép. Egyrészt odavagyok a borítóért, ami Éva elmondása szerint szimbolikus, illetve a színvilága nagyon tetszik, vonzza az ember tekintetét. Ráadásul védőborítós és a védőborító alatt egy egyszerű, narancssárga kemény fedél lakozik, ami különösen tetszik.

A kötet novellák gyűjteménye, melyek olyan sokszínűek, mint Éva személyisége. Az egyik kedves és megmosolyogtató, vannak viszont komoly témát feszegető írások is, amik elgondolkodtatnak. Pontosan azt kaptam a könyvtől, amit vártam: igazi és hamisíthatatlan Szentesi-alkotásokat.

Egyedül talán azt sajnálom, hogy Éva nagymamája, akiről a Kardos Margit disszidál novella szól, keveset szerepel. Mármint találkozhatunk vele több novellában is, de reménykedtem, hogy mindegyikben fog. Persze nem vagyok elégedetlen. 

Ez a novelláskötet egy életérzés, amit bármikor levehetsz a polcról és csemegézhetsz belőle.

Nekem a kedvenc novelláim belőle:

- Kardos Margit disszidál

- Nóra

- Meghalni Chanelben

- Csokiszív I-II.

- Fél órával ezelőtt

- Darázs

Köszönöm az élményt!

Tisza Kata: a legjobb hely a városban te vagy

Nehéz szavakba öntenem, amit ezzel a csodálatos verseskötettel kapcsolatban érzek. Régóta terveztem olvasni Tisza Katától és úgy érzem, ez a kötete tökéletes választás volt. A létező legjobb időben talált rám (vagy én rá, ki tudja). A könyvet az Ünnepi Könyvhéten szereztem be, ráadásul találkozhattam az írónővel személyesen, aki mindenkivel beszélgetett, figyelt minden egyes olvasójára és ez a dedikálás olyan élményt adott, amit kevés író és írónő tud adni a követőinek. Holott én most először találkoztam vele!

a legjobb hely a városban te vagy versgyűjteménye terápiás verseket tartalmaz, ami egyrészt neki volt terápia kiírni magából, másrészt ha valaki olyan lelkiállapotban van, számára olvasni is terápia lesz. Olyan módon képes fogalmazni, ami megfogja az embert, a hasonlatai elevenek és élnek, és abszolút az érzések kifejezésére használja őket, semmi elcsépelt félmondat nincs benne. Egyszerűen nehéz leírni, hogy pontosan milyenek a versei, mert ezek olvasni kell, átgondolni, magadba szippantani és időről időre levenni a könyvespolcról a kötetet.

Az az érdekes, hogy alapvetően regényeket szoktam olvasni, azonban pont az utóbbi időszakban jöttem rá, hogy szükségem van versekre, rövidebb írásokra is. És ekkor jött Tisza Kata! Az biztos, hogy elolvasom a többi írását is, hiszen olyat ad az olvasóinak, amire bizony figyelni kell!

Az egyik kedvencem:

"arról álmodozott hogy egy nap 

majd felszáll 

és a villamoson 

találkozni fog 

azzal akivel 

kézenfogva sétálni tud 

szabadon a Duna-parton 

de a villamosok 

nem bírnak el 

csak százévente egy 

ilyen pillanatot"

Hát nem csodálatos?

További idézeteket találtok itt.

Kép: moly.hu