2019. január 14., hétfő

Colleen Hoover - Too late - Túl késő


Sziasztok!

Remélem mindenkinek tartalmasan, jól és legfőképpen pihentetően teltek az ünnepek és újult erővel indultok neki az újévnek. Nos, én úgy érzem, hogy igen. A Karácsonyt otthon töltöttem, leginkább a családdal, illetve programokkal, pihenéssel, feltöltött rendesen ez a szünet. Kellett már nagyon, hogy aludjak, kikapcsoljak, ne a munkára koncentráljak és volt olyan nap is, amikor csak bekuckóztam, filmet néztem vagy olvastam.
Több történet végére értem és hamarosan hozom róluk a bejegyzéseket, azonban most a 2019-es első olvasmányomról szeretnék Nektek mesélni. Viki barátnőmmel (Könyvmánia blog) rendesen a dolgok közepébe vágtunk, mert közös olvasmányként idén először Colleen Hoovert választottuk, tőle pedig az újonnan megjelent Too late, azaz Túl késő című regényét. Több barátnőm olvasta már, és tőlük tudtam, hogy nem lesz egyszerű olvasmány. Hozzátenném, CoHo-tól nem is vártam mást. 

A fülszöveg
Sloan a poklok poklát is megjárná azokért, akiket szeret.És meg is teszi, minden egyes nap. Amikor azonban rádöbben, hogy valójában börtönben él a veszélyes, erkölcstelen és züllött Asa Jackson mellett, Sloan kész bármit megtenni azért, hogy szabaduljon szorult helyzetéből. Akár a testi épségét is kockára tenné, aminek senki sem állhat az útjába. Senki, kivéve Cartert. Asa életében Sloan a legjobb dolog. És Asa szerint Sloan életében ő a legjobb dolog. A lány nem nézi jó szemmel Asa züllött életmódját, pedig a srác szerint, ő csak azt teszi, amit tennie kell, ha mindig egy lépéssel az üzletfelei előtt akar járni. Mindent megtesz annak érdekében is, hogy egy lépéssel Sloan előtt járjon. Senki sem állhat az útjába.

Senki, kivéve Cartert.

Az év legmegrázóbb regénye arról, meddig élhetünk és hogyan szabadulhatunk egy bántalmazó kapcsolatból.




Colleen Hoover az az írónő, aki soha nem ír egyszerű, limonádé és pláne nem kiszámítható történeteket. Minden egyes eddigi regénye nyomot hagyott bennem, soha nem okozott csalódást és soha nem élt eddig klisékkel. Ez jellemzi ezt a regényét is. A könyv központi témája a bántalmazó párkapcsolat és ennek minden hozadéka. Létező probléma sajnos és manapság nagyon sok nő él ilyen kapcsolatban. Persze történhet mindez fordítva is, de mivel női főszereplőnk van ebben a helyzetben, beszéljünk csak erről az esetről.

A könyv egyik főhőse Sloan, egy huszonéves lány, aki magára maradt a problémáival, és a kiutat egy olyan srác oldalán próbálja megtalálni, aki maga is segítségre szorul. Nem akármilyenre! Sloan a családjára egyáltalán nem számíthat, pontosabban az édesanyjára, így egyedül kell megküzdeni az Aspergeres öccse gondozásával.

Asa az egyik férfi főszereplő, akiben Sloan látszólag támaszra lelhet. Két éve élnek együtt, Sloan nagyon hamar beköltözött hozzá, és az anyagi biztonság egyre inkább belesodorta egy olyan kapcsolatba, amit igazából ő nem akar. Lépni, szakítani, eltávolodni azonban nem mer. Asa karaktere volt számomra a legösszetettebb az egész történetben. Egyszerre sajnáltam és gyűlöltem. Ugyanakkor mindenre választ kaptam azzal kapcsolatban, hogy miért lett ilyen, mit hozott magával a gyerekkorából és mit látott a szüleitől, ami olyan emberré tette, amilyen. Ezt a részét abszolút átéreztem, hogy Sloan miért képtelen elszakadni tőle. Mert sajnálta és együtt érzett vele. Ugyanakkor pont ezért kellett volna Asának megbecsülnie és valóban tenyerén hordoznia Sloant, nemcsak elmondani, hogy mennyire szereti, és helyette közben méltatlanul bánni vele. Mindemellett felmerül a kérdés, hogy ha valaki nem tanulja meg, hogyan kell szeretni, akkor hogyan is tudna normálisan működő párkapcsolatot létesíteni valakivel?!
Sokszor rendkívül dühített és frusztrált Asa egy-egy mondata és mozzanata, és legszívesebben átnyúltam volna a könyvlapokon, hogy "térj már észhez, te idióta!" (bocsánat, de így volt). Utána pedig Sloanra néztem értetlenül, hogy miért nem lép semmit, miért tűr el mindent, de tényleg mindent, Asának. Alapvetően nem vagyok ilyen önfeláldozó típus, mint Sloan, és sokszor nem értettem egyet a döntéseivel. Megértettem azt, hogy mennyire retteg Asától, mennyire fél kilépni a kapcsolatból, de a saját és öccse érdekében is minden megoldás jobb lett volna, mint két évig benne maradni egy ilyen "kapcsolatban". Elképzelésem sincs, milyen lehet így élni, mert én teljesen más felfogású vagyok.



A harmadik főszereplőnk Carter, aki pedig teljes mértékben Asa ellentéte, persze azért ő sem ártatlan bárány. Felbukkan a spanyol órán Sloan mellett és első perctől kezdve izzik közöttük a levegő. Ő annyira kell ebbe a történetbe, mint a falat kenyér. Reménysugár Sloan kilátástalan és tragikus jövőképében. Kellően sármos, humoros és eredeti srác, nem lehet nem szeretni. És nincs is egyedül, hozta a jófej Dalton haverját.
A spoilermentesség kedvéért sajnos többet nem árulhatok el Carterről, de azt elmondhatom, hogy a valóságban imádnék egy ilyen srácot. Egyedül talán ő az a karakter, aki kicsit tipikusnak mondható, de ugyanakkor már az első jelenetétől nagyon szerettem. 

Elgondolkodtató, felkavaró és figyelemfelkeltő regény

Nehéz anélkül beszélni erről a könyvről, hogy ne árulnék el bármi fontosat belőle. Viszont azt leszögezném, hogy ha elkezditek olvasni, onnantól nincs megállás! Le se tudjátok majd tenni. A három szemszög egymást felváltva mutatja be az eseményeket, és szerintem ez zseniális ötlet volt az írónő részéről. Méghozzá azért, mert nem ragadt le ott, hogy az áldozat szemszögéből engedi látni a történéseket, hanem a másik oldalt, a bántalmazó lelkivilágát és látásmódját is megismerhetjük. Őszintén? Kissé tartottam tőle, hogy nagyon fel fogom magam húzni Asa fejezeteinek olvasása során. Azonban nem teljesen azt váltotta ki belőlem, mint amire számítottam. Mert onnantól, hogy megtudtam az okokat és miérteket Asa gyerekkorából, elkezdtem sajnálni őt. Persze ettől még a tettei nem kaptak feloldozást és nem váltak semmissé, de Asa a saját szülei "áldozata", és ezáltal valószínűleg soha sem lesz belőle egészséges felnőtt. Annyira vágyik a szeretetre, hogy birtokolni akarja Sloant, innen ered a mániákus féltékenysége, az erőszakossága és gyakorlatilag minden, amit tesz.



A lehető legjobb döntés volt ezzel a regénnyel nyitni 2019-et, ilyen olvasmányokra van szükségem egész évben. Teljesen ledöbbentett CoHo és amennyire felkavart és sokkolt ezzel a könyvvel, annyira vált kedvenccé ez a regény. És bátran mondhatom, újra fogom olvasni. Kellenek ezek a regények mai világunkba, ahol nincs jobb eszköz ennél, hogy felhívjuk a figyelmet azokra a társadalmi problémákra, amik számos embert érintenek. Márpedig a bántalmazó kapcsolat valós és létező dolog sajnos. És ha csak egy embert ment is meg vele CoHo és bátorságot ad, hogy kilépjen valaki a kapcsolatából ezáltal, már megérte.

Köszönjük!



Képek forrása: Google, saját fotó

2018. december 29., szombat

SISU - Pozitív életszemlélet finn módra

 
"Mi a boldogság, ha nem az, hogy az általunk választott életet élhetjük?"

Őszintén szólva mindig is vonzott ezeknek a gyönyörűséges, dán, svéd, finn életmódról és életfelfogásról szóló könyveknek az elolvasása, és mivel a Kossuth Kiadó december elején egy szuper akció keretén belül rendesen leárazta közülük a Sisut, nem álltam ellen és megrendeltem. Sőt, azonnal el is kezdtem olvasni átvételkor.

A fülszöveg
SISU – „Van benne kurázsi”
Aki felfedezi és előhívja magában a sisut, az:
• bátran és eltökélten tud szembenézni az élet kihívásaival
• jobban érzi magát a bőrében és megtalálja a belső középpontját
• magabiztosan kommunikál és hatékonyan oldja meg a konfliktusokat
• kitartóbb és testileg fittebb lehet
• szívélyes és a stresszt jól tűrő, ellenálló gyerekeket nevel
• következetesen cselekszik és kiáll azért, amiben hisz.



"A sisu bátorság, ugyanakkor pozitív döntés, elszánás is."

Ha más népek és kultúrák megismeréséről van szó, engem nagyon nem kell győzködni, hogy olvassam el. Mindig érdekes számomra, hogy mennyire színes a világ, más vidékeken hogyan élnek, hogyan látják a világot, most például konkrétan a finnek. A Sisu Finnországról, a finnek életszemléletéről szól.
Mivel jóval hidegebb éghajlaton, északon található országuk, teljesen más dolgok váltak fontossá számukra. Sokkal egyszerűbben élik mindennapjaikat, ami szerintem megkönnyíti az életüket. Nem aggódnak annyit, nem stresszelik túl a napjaikat (és gondolom így kevésbé betegednek meg). Öröm volt olvasni arról, mennyire elfogadóak a zord és hideg időjárással szemben, ami egész évben van náluk. Mi itt Európa szívében tűkön ülve várjuk minden tavasszal, hogy végre kisüssön a Nap és ne nagykabátban kelljen járunk. El se tudnám képzelni egyébként, hogy egész évben olyan veszettül hideg legyen, mint pl most van. Ők viszont? Kiélvezik minden percét, feltöltöznek és ha már pár fokkal feljebb megy a hőmérő szála, kijelentik, hogy "milyen jó idő van, szinte meleg". Na igen, nem valószínű, hogy mostanság odaköltözöm.

"A tűrőképesség fejlesztésének kulcskérdése ez: én uralom a körülményeket, vagy azok uralnak engem?"

Ugyanakkor lenyűgöz az, hogy mennyire tisztelik az éghajlatot, a természetet és abszolút nyugodt embereknek képzelem el a finneket. Az életük minden területén. Ahogy olvastam a könyvet, engem is teljesen megnyugtatott az, amiről olvasok. A  könyv a pozitív életszemléletükről szól, valamint a kihívásokkal szembeni bátor hozzáállásukról. Legyen szó időjárásról, egy munkahelyről vagy épp az önmagukért való kiállásról. A könyv teli van inspirálóbbnál inspirálóbb gondolatokkal arról, hogyan legyünk bátrabbak, elszántabbak és miként tegyünk többet az álmainkért, céljainkért. Ez a könyv rávilágít arra, hogy mennyire felesleges anyagi javakkal körbevenni magunkat, ha egyszerűen nem tudjuk őket értékelni és igazából nem is tesznek minket boldoggá. Az önmagunkba vetett hit ezerszer fontosabb és az, hogy megtaláljuk mindenben az örömünket. A Sisu egy olyan könyv, amit érdemes időről időre levenni a polcról, belelapozni és töltekezni belőle.

"A sisu nem az a fajta állóképesség, amelynek köszönhetően valaki képes fölszaladni egy hegyre, hanem állhatatosság, amellyel egyik lánunkat a másik elé tesszük."


Képek forrása: Google

2018. december 5., szerda

Lakatos Levente: Simlis (előolvasás)


Az amúgy is pörgős múlt hetemet felrázta Lakatos Levente üzenete, hogy érdekelne-e a Szigor-trilógia spin-off regénye, a Simlis. Természetesen azonnal igent mondtam a lehetőségre. A regény december közepén fog megjelenni a Libri Kiadó gondozásában, tökéletes karácsonyi ajándék minden Sz.Igor-rajongónak! :)

Nagyon szépen köszönöm a bizalmat Leventének és a kiadónak!

A fülszöveg
Haraszti ​Éva, a népszerű divattervező élete a siker, a pompa és a csillogás. Kevesen tudják, hogy a kreativitása egy ideje cserben hagyja, ezzel együtt pedig a cége is komoly válságban van. A nehéz idők arra kényszerítik, hogy a húszas évei végén átértékelje addigi életét. Habár mindig két kanállal falta az életet, most a férfiaktól is igyekszik távol tartani magát. Pech, hogy egy fogadáson beleütközik a jóképű Balogh Györgybe. 
Majori Ádám, az angyalarcú rosszfiú, aki mások becsapásával keresi a kenyérrevalót. Élete mindaddig gondtalan, mígnem egyik megbízása hatására ráébred: tetteivel amellett, hogy borsot tör mások orra alá, akár az életüket is kockáztatja. A felismerés hatására a férfi új életet akar kezdeni, de az nem olyan egyszerű, mint ahogyan azt elképzeli. 
Lakatos Levente, a többszörös Aranykönyv-díjas szerző Szigor-trilógiája hatalmas rajongótábornak örvend. A szerző ezúttal a népszerű sorozat egyik mellékszereplőjének, Haraszti Évának szentel egy teljes történetet. A titkokkal, politikai összeesküvésekkel, illetve forró szerelmi jelenetekkel fűszerezett, őrült sodrású regény ismét magába szippant és nem ereszt.

A könyv előrendelhető itt
Megjelenés: 2018. december 7.



Szigor-trilógiát tavaly decemberben, egy évvel ezelőtt fejeztem be, amikor megjelent az utolsó kötet. Emlékszem, mennyire lezártnak, egésznek éreztem a történetet, ugyanakkor nehezen engedtem el a szereplőket, mert abszolút kedvenc lett. És az a helyzet, hogy most, a Simlis befejezése után ugyanezt érzem. A történet középpontjában Éva, a trilógia egyik mellékszereplője áll, aki egy rendezvényen megismerkedik Ádámmal és első pillanattól fogva izzik köztük a levegő. Azonban megszokhattuk, hogy Levi történeteiben semmi nem ilyen egyszerű, pláne a szerelem, mert a politikai és üzleti érdekek egymással szembeállítják a két főhőst és a kiút bonyolult.
Levente a trilógiában megmutatta, mennyire csavaros és agyafúrt észjárású író. És a Simlisben ugyanígy ez a fajta titokzatosság megvan, aminek köszönhetően a könyv letehetetlen. Csak úgy faltam a sorokat, mindenhova vittem magammal az e-book olvasómat, hogy amikor van pár szabad percem, olvashassam.

"(..)menekülni könnyebb, mint szembenézni az igazsággal!"

Számomra a karakterek hitelesek voltak és egyik jelenetben sem volt túlkapás, vagy földtől elrugaszkodott kijelentés. Talán emiatt lehet, hogy Levi karakterei mindig annyira valóságosak, hogy szinte kilépnek a könyv oldalairólMegmondom őszintén, hogy a trilógiában különösebben nem voltam oda Éváért, mert igazából annyira meg se ismerhettük akkor még. De most, egy teljes regényt neki szánva azt mondhatom, hogy egy erős női karakter és a történet pörgőssége miatt szinte vágytam volna rá, hogy még többet kapjunk belőle. Nagyon kedvelhető szereplővé vált és kiegészítette ez a könyv azt a képet, ami eddig a fejemben élt róla. A divattervezésről, ruhakészítésről mindig szeretek olvasni, és kimondottan olvastam volna még többet Éva foglalkozásáról, de persze nem ez volt a könyv központi témája, így kevesebb szerepet kapott benne.

Ádám pedig egy teljesen új szereplő, vele nem találkozhatott eddig az olvasó. Sármos, vonzó és titokzatos férfi, ki tudna neki ellenállni?! Ádám simlis munkákban vesz részt évek óta, amiből szeretne kilépni, de ennek nagy ára van. A múlt kötelékei és a munkái szövevényes hálója nem engedik, hogy maga mögött hagyja sötét múltját. Ekkor tűnik fel a színen Éva, aki nem könnyíti meg a dolgát.

"Őrültség?
Igen, én általában őrült döntéseket hozok.
Veszélyes?
Naná, a veszély izgat leginkább."


Mindkettejük múltja teli van súlyos terhekkel, amiket levetkőzni sosem fognak. Azonban egymásra találásuk sorsszerű és bár rövid időt ölel fel a regény, mégis olyan kötelék alakul ki közöttük, ami örökre megváltoztatja életüket. Szerintem tökéletes párost alkotnak, kiegészítve a másikat, ugyanakkor nem leuralva egymást. Nagyon megszerettem a párosukat. Ádám és Éva története tökéletesen beleillik a Szigor-trilógia világába, imádtam róluk olvasni.



A regény ahogy vártam, rendkívül fordulatos, a cselekmény egyszerűen nem hagyja nyugodni az embert, amíg a végére nem ér. Levi írásait régóta követem és a regényei többségét már elolvastam. Azt kell, hogy mondjam, hogy szembetűnő, mennyire sokat fejlődött első regénye óta és a Szigor, illetve most már a hozzá tartozó Simlis is az a könyv, ami az abszolút kedvencem tőle. Olyan világot mutat be nekünk a valósággal vegyítve, ami teljesen beszippantja az olvasót és tökéletes kikapcsolódást nyújt. A cselekmény filmszerűen pörgött előttem, minden a helyén van benne. Nagyon örültem, hogy a Szigorból megismert Liza is felbukkant párszor, ugyanakkor kicsit hiányoltam Szigort.

A befejezés engem teljesen kikészített. Mármint jó értelemben. Egyrészt Levi zseniálisan kitalálta a szálak elvarrását, ugyanakkor összeszorult a szívem az utolsó fejezet olvasásakor. A regényt lezártnak tekintem, de persze a kisördög bennem van, hogy mi lenne egy folytatásban. Nagyon nagy örömmel olvasnám, mert ennyi nem volt elég az Ádám-Éva párosból, nekem a névválasztásuk is igazán tetszett. :D 

Köszönöm az élményt, alig várom, hogy nyomtatott formában is láthassam a történetet.


Képek forrása: saját, favim.com, Google, az író Facebook oldala