2015. október 16., péntek

Üdvözlet a Marsról!



Nehéz szavakat találni egy ilyen könyv elolvasása után. Egy ideje egyre többször találkoztam vele az interneten, a Molyon és egyértelművé vált, hogy ezt nekem el kell olvasnom. És a megérzéseim most sem csaltak! Nem azért kezdtem el olvasni, mert a film változata miatt mostanában nagyon felkapott lett, ugyanakkor tudtam, hogy a filmet meg fogom nézni & mindenképpen előtte szeretném már tudni a történetet. Semmit nem olvastam róla előtte. Még a fülszöveget sem.

Szóval meglepetés volt a javából, hogy mi is ez a nagy nyüzsgés a könyv körül és tulajdonképpen miről is szól.

És beleszerettem. Az első sci-fi olvasmányom, szóval akár azt is mondhatnám, hogy „szerelem első olvasásra”.
Mark Watney fantasztikus karakter. Ott marad a Marson egy expedíció során, közben a többiek mind halottnak hiszik. A Marson!!!Persze nyilván a modern technológia vívmányainak és Mark ügyességének, tudásának és élni akarásának köszönhetően kiderül, hogy ő ott van és indulhat a megmentése részleteinek kidolgozása.

"Ahogy közeledtem az RTG temetési helye felé, belém nyilallt: a Mars egy kopár senkiföldje, és teljesen egyedül vagyok rajta. Ezt persze eddig is tudtam, de van különbség a tudás és a megtapasztalás között. Semmi más nem volt körülöttem, csak homok, sziklák és a végtelen, üres sivatag mindenfelé. A bolygó híres vörös színe a mindent beterítő vas-oxidból származik. Vagyis több ez sivatagnál. Ez egy olyan öreg sivatag, hogy már szó szerint rozsdásodik."

Elképesztő mennyiségű információt tartalmaz a könyv, sokszor csak kapkodtam a fejem olvasás közben, hogy mennyi folyékony oxigén, meg marsjáró, meg így a légzsilip, úgy az RTG. Nem vagyok ugyebár az űrhajózás területén jártas, így szinte minden információ teljesen új volt számomra, amitől eleinte tartottam is, hogy hogyan fogom érteni. De szerencsére nem veszik el a könyv a részletekben és abszolút érthető, logikus, és nem teszi szárazzá a történetet a sok adat.
"Megint jó érzés asztronautának lenni. Ez minden. Nem kényszerű farmernek, nem elektromérnöknek, nem kamionsofőrnek. Hanem asztronautának. Egy asztronauta munkáját végzem. Hiányzott."

Kimondottan felkeltette az érdeklődésemet ez a történet az űrhajózás és a sci-fi műfaj iránt. Mark leleményes botanikus és képes megoldani gyakorlatilag szinte minden problémát, feltalálja magát egyedül, egy egész bolygón. Belegondoltam, hogy vajon milyen érzés lehet totál egyedül maradni egy egész bolygón, távol a Földtől, távol a civilizációtól és mindentől, amiben addig éltél. Elképesztő, ugyanakkor ijesztő is.

"Jézus Krisztus, mindent megadnék egy ötperces beszélgetésért. Bárkivel, bárhol. Bármiről."

Mindig csodálattal nézek fel az égre esténként, amikor megcsodálom a Holdat, csillagokat, és egyszerűen felfoghatatlan az a távolság, amilyen messze mindezek vannak tőlünk. És egy ilyen messzi bolygón túlélni 1,5 évet?Nem semmi!Mindezt megspékelve Mark Watney humorával, eszméletlen jó olvasmány volt.

"Állítottál már fel kempingsátrat? Belülről? Páncélruhában? Marha frusztráló volt."

Andy Weir egy zseni, komolyan!
Jó dolog, ha az ember nemcsak egy vagy kettő műfajt részesít előnyben az olvasmányai kiválasztásakor, hanem egyre több és több témát kipróbál. Nálam leginkább a romantikus, az önéletrajzi és pszichológiai művek vannak előtérben, de mindig szeretek újat kipróbálni. Mint például ez A marsi könyv. Azt gondoltam olvasás előtt, hogy kap egy esélyt, bár a műfaj totál messze áll tőlem, de rá kellett jönnöm, hogy milyen érdekes ez a világ (is).
Szeretnék még sok ilyen olvasmányt, szóval szívesen várom a tippeket, ha tudtok hasonló könyvet.

"És most mindennek vége. Nincs több elvégzendő munka, nincs több legyőzendő természet. Megettem az utolsó marsi krumplimat. Utoljára aludtam a marsjáróban. Utolsó lábnyomaimat hagytam ott a poros, vörös homokban. Így vagy úgy, de ma elhagyom a Marsot."

Update: A könyvet e-bookban olvastam, de azóta egy játékon megnyertem és így végre ott lehet a polcomon ez a szuper kötet. :)


A filmről

A filmet Matt Damon főszereplésével múlt héten láttam, azonban akkor még csak a könyv 2/3-nál tartottam. Így a moziban tudtam meg a befejezést. El sem tudom mondani, mennyire izgultam ott a székben, hogy vajon sikerül-e a mentőakció vagy sem. Könnyeztem, volt minden bajom, amíg ki nem derült. Fantasztikus film!Egy ilyen adatmennyiséggel rendelkező történetet nem lehetett egyszerű filmvászonra vinni, azonban szerintem jól sikerült. A látvány, a szereplők, a zenék mind-mind tetszettek, a lényeg benne volt, érthető volt. Újranézős kedvenc lett!

2015. október 14., szerda

Egy éjszaka Nickkel és Norahval

Régóta szemeztem már ezzel a könyvvel a neten, itt-ott mindenfelé felbukkant, többször elolvastam a fülszöveget, hogy miről szól. Sejtettem, hogy nem igazán az én korosztályomnak való történet, de még abszolút belefért.

Ez a könyv pontosan annyit adott nekem, mint amennyit a borító és a fülszöveg mutat. Se többet, se kevesebbet. Ami nem feltétlen baj, nem erre gondoltam. Összességében vegyes érzéseim vannak a könyv befejezése után, mert a végére már eléggé besokalltam Norah agymenéseitől és attól, hogy mennyire rengeteget káromkodik sajnos. Ahogyan Nick is. A lányok tényleg ennyit agyalnak apróságokon is?! (magamból kiindulva igen…) Mi is ilyenek voltunk ennyi idősen gimisként? Nick viszont alig akart megnyílni, magáról nem sokat árult el.
Mivel az egész történet egyetlenegy éjszaka alatt zajlott le, a végére olyan érzésem volt, mintha én is egész éjjel fenn lettem volna a könyv olvasása közben és holt fáradt lennék. Fura érzés. Ez a történet egy másik, szintén "egyéjszakás" könyvre emlékeztetett, A titkok és exek éjszakája című LOL-könyvre.
A könyv befejezése, az utolsó harmada tetszett leginkább, ott már nem volt össze-vissza keverés, csak a két főhős & végre normálisan tudtak beszélgetni, nem zavarta őket össze a saját fejük és gondolataik. Ilyen jelenet kellett volna még sok-sok a történet elején is.

Egyszer olvasós, szép borítós könyv, nem egészen az én korosztályom lehet a célközönsége szerintem, de végigolvastam és nem bántam meg, hogy kikölcsönöztem a könyvtárból.