2017. június 4., vasárnap

Viszlát Beka!


El kell engednem a kezüket, el kell tőlük búcsúznom. Nincs tovább.


Egyszer. Milyen könnyű, rövid szó, mégis annyi minden van benne.

Egy könyvsorozatot befejezni nehéz mind az írónak, mind az olvasónak. Sosem gondoltam volna az elején, hogy ennyire a szívemhez nőnek a Bexi-történet karakterei és ennyire megszeretem az egész sorozatot. Alapvetően nem is én vagyok a célközönség, mégis megtaláltam benne azt, amitől kíváncsi lettem minden kötetre és lekötött a történet. És most a végéhez ért ez az izgalmakkal és meglepő fordulatokkal teli utazás.

A fülszöveg: 
Bexi kezd besokallni a popszakmától. A lehetőség, hogy folytathatja tanulmányait, ráadásul olyasmivel foglalkozhat, amit igazán szeret, miközben megmaradnak neki a barátai, Aszádék, Antiék, Körte és persze a legfontosabb, Nagy Márk… túl szép, hogy igaz legyen.
Azután az őrült hét után a balatoni nyaralóban minden megváltozott, Bexi és Nagy Márk kézen fogva léptek be, hogy együtt nézzenek szembe a kiadó tulajdonosával, de nem biztos, hogy a kapcsolatuk kibírja mindazt, ami rájuk vár.
 


Nehezen találok rá szavakat, mennyire jó volt olvasni minden részt, az Egyszer könyvvel pedig méltó lezárást kaptunk. Az előző kötet is már sokkal felnőttesebb volt, mint a korábbiak, ez pedig feltette a koronát a sorozatra. Bexi visszaváltozott Bekává, amit én egyáltalán nem bántam. Felelősségteljes fiatal felnőtt lett belőle, bár nem minden döntésével értettem egyet.
Mindamellett, hogy a cselekmény haladt tovább a maga útján, kaptunk egy kis visszatekintést is. Kifejezetten örültem neki, hogy megismerhetünk egy olyan előzményt, amit minden kötetben emlegetnek a szereplők számtalanszor. Láthattuk végre, ahogyan Bexi megismerkedett Körtével, és ami különösen emlékezetes marad számomra, az pedig nem más, mint Körte 1,5 oldalas monológja, amiben kiosztotta Gerit. Zseniális jelenet!

Szokatlan volt, hogy a könyv első negyedében szinte csak Beka szerepelt, mármint szó volt természetesen a többiekről, korábbi eseményekről, de ténylegesen csak ezután jelentek meg Körtéék, Bogyóék és mindenki más. Vártam őket nagyon, főleg Márkot! Nehéz spoilermentesen írni erről a történetről.



Csak néztem nagyokat bizonyos fordulatoknál, és kattogott az agyam, hogy mi lesz ezután, kivel mi fog történni. És akkor egyszer csak megérkezett Márk, gondoltam „na végre”, és az események totál felpörögtek. Nagyon pörgős kötet lett az Egyszer, jobbnál jobb jelenetekkel van teli.

A korábbi köteteket könyvtárból olvastam, azonban úgy éreztem, hogy a záró részt muszáj lesz előrendelnem és nagyon örülök, hogy így tettem. Ha az egész sorozat nem is, de legalább a befejezés ott csücsül a polcomon és talán egyszer dedikálni fogja az írónő.


A lezárás eszméletlen jó lett! Az utolsó oldalakat könnyes szemmel olvastam, és az az utolsó jelenet, oh te jó ég! Még most is a hideg futkos rajtam, ha rá gondolok. Viszlát Beka, Márk, Aszádék, Körte, Lili, és mindenki, nagyon jó volt veletek!

Én sem tudok mást mondani, mint Beka: köszönöm!

Képek forrása: saját fotó, favim.com

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése