Almási Kitti: Bátran élni

Aki követi a blogomat, emlékezhet rá, hogy már többször említettem, mennyire érdekel a pszichológia és szívesen olvasok ilyen témájú könyveket. Időről időre megtalálnak azok a témák és könyvek a pszichológián belül, amik hasznosak számomra a mindennapokban és akár át is segítenek egy-egy nehezebb perióduson.

Régóta kíváncsi voltam Almási Kitti írásaira, hiszen voltam már előadásán, találkoztam vele, néztem videókat az interneten és beszélgetéseket. Szaktudása teljesemértékben meggyőzött és nagyon szeretem a meglátásait. Első könyvem tőle a Bátran élni lett, mely tulajdonképpen az ő praxisában megfordult eseteken keresztül mutatja be, mit jelent bátornak lenni.  Ezáltal életünket olyan mederbe sodorhatjuk, amivel elégedettebbek és boldogabbak lehetünk. Manapság sajnos a környezetünk olyannyira befolyásol minket, hogy félünk önmagunk lenni. És ez az, ami talán a legnagyobb kihívás az életben: felvállalni önmagunkat akkor is, ha ez nem mindenkinek tetszik.

Roppant érdekes téma, és amennyire könnyűnek tűnik, annyira összetett dolog bátornak lenni. Saját magam is tapasztalom, hogy mennyire hatással van ránk a környezet, az emberek ítélkezése akár tudatlanul is. De igazából nemcsak arról van szó, hogy felvállaljuk magunkat vagy sem. Hanem a bátorság kihat mindenre: merjük-e azt az életet élni, amit szeretnék.

Például ha nem érezzük jól magunkat egy élethelyzetben, akkor merünk változtatni. Legyen szó egy unalmas és kihívások nélküli munkahelyről, vagy egy rossz párkapcsolatról. Mindkettőből csak bátorsággal lehet kilépni és változtatni. Almási Kitti a leírt esettanulmányok mindegyikéhez leírja a magyarázatot, hogy mi miért történt a páciensekkel. Olyan módon tálalja ezeket a leírásokat, hogy laikus olvasók is (mint én) megértsék a lényeget és ne azt érezzük, hogy szakkönyvet olvasunk. És Kitti talán ezért is ennyire népszerű.

Számtalan példát találunk a kötetben arra, hogy a mindennapokban hogyan lehetünk bátrak akár a legkisebb dolgokban. Alapvetően úgy gondolom, hogy mindenki bátor, aki képes a komfortzónáján kilépni. Kis lépésekkel kezdődik minden, ez is. Nem kell nagy dolgokra gondolni elsőre. Bátorság kell ahhoz, hogy például nemet mondjuk valamire, amire előtte mindig igent mondtuk, holott szívünk szerint nem ezt tettük volna, vagy mondjuk belevágjunk egy olyan projektbe, amiről ábrándoztunk (vállalkozás, tanfolyam, jogsi megszerzése). Vagy számomra ilyen bátorság és komfortzóna elhagyás volt, amikor nagyvárosba költöztem vidékről. Nagyobb volt a kíváncsiságom, mint a félelmem és nem akartam úgy leélni az életemet, hogy megbánjam, hogy ezt nem léptem meg. Csak egy példa, ami mindig eszembe juttatja, hogy mennyire jó, ha az ember képes a saját korlátait feszegetve kihívásokat keresni.

A fejlődés visz minket előre, azonban ehhez bátorság kell (nekem se két perc volt, amíg összegyűjtöttem).  E nélkül csak állóvízben élnénk, nem történne velünk semmi, és még csak boldogok se lennénk. Ez most úgy hangzott, mint valami önsegítő könyv részlete, de
Almási Kitti könyve ennél ezerszer jobb és hasznosabb.

Ha bármilyen hasonló, jól megírt könyvet tudtok, ne fogjátok vissza magatokat, írjátok meg kommentben! Nagyon szeretem azokat a könyveket, amik előbbre visznek.

Simon Márton: Rókák esküvője

Simon Márton. Költő, slammer és számomra a kortárs irodalom lenyűgöző reménysége.

Nagyon örülök, hogy megismerkedhettem verseivel a Rókák esküvője című kötetében. Verseihez, mint persze általában minden szépirodalmi alkotáshoz, hangulat kell. Különleges világába bepillantást enged sorain keresztül. Olyanok az írásai, mint egy jó bor: elolvasod, ízlelgeted, majd lassan kortyolod el őket és kiélvezed minden cseppjét. Nekem alapvetően a versekhez mindig hangulat kell, és Márton művei különösen ilyenek. Többször el kell olvasni számos versét, hogy megláthassuk a sorok között megbújó érzéseket, és nekem ez teszi igazán emlékezetessé a Rókák esküvőjét. Méltán jelölték idén Libri Irodalmi Díjra, nagyon-nagyon drukkoltam, hogy megnyerje.

Időközben kiderült, hogy egy gimibe jártunk Simon Mártonnal (amikor ő végzős volt, én akkor voltam pici gólya :D, sajnos esélytelen, hogy emlékezzek rá, de a tablójuknak utána fogok nézni). És emiatt büszkének is érzem magam, hogy ilyen tehetséges emberrel járhattam egy suliba.
Amit mindenképpen szeretnék megemlíteni, az a borító. Mint maga a kötet, a külseje is igazán figyelemfelkeltő az egyszerűségével. Egyedi és kitűnik a könyvek sokaságából, nagyon tetszik.
Sajnos a Könyvhéten nem jutottam ki a dedikálásra, de nagyon szeretnék találkozni a költővel legközelebb, addig úgyis újraolvasom a verseket.

Már e kötet elolvasása előtt is követtem őt, a tevékenységét, ezentúl pedig pláne. Következő olvasmányom tőle a Polaroidok lesz.

"A horizont rózsaszín, a lábunk alatt aranyló izzás. 

A fejünk fölött hullócsillagok. 

A háttérben lassú szintetizátorzene szól. 

Sétálgatunk.

Felírok mondatokat. Attól jobb lesz. 

Attól mindig jobb. 

Nem vagyok itt. 

Úristen, mit csináltam már megint."

Képek forrása: Libri, saját fotó

Grecsó Krisztián: Mellettem elférsz

Grecsó Krisztián neve ismerős lehet azoknak, akik szeretik a szépirodalmat. Számomra felemelő érzés volt megismerkedni vele és elolvasni Mellettem elférsz című regényét. A kötetet születésnapomra kaptam két nagyon kedves barátnőmtől, ráadásul személyre szólóan dedikálva, csak ámultam! :) Köszönöm szépen csajok, Kata és Vivi! :)

A fülszöveg

Grecsó Krisztián új regényének hősei hisznek az öröklődésben. Tudják, hogy a génekkel együtt sorsot is kaptak. A főszereplő – egy harmincas éveinek közepén járó férfi – aggódva figyeli magát, saját mozdulatait, testének minden változását. Barátnője elhagyja, ráadásul egy családi titok véletlen lelepleződése miatt rejtélyek hálójába gabalyodik. Miközben az összes talányt földeríti, és lassan megismeri családja viselt dolgait, magára ismer. A türelmetlen lánykérésekben, a titkos szerelmekben, a hosszú évek magányos várakozásaiban egyre inkább ő a főszereplő. Hiszen nem csak a mozdulatait, a haja színét, a testalkatát kapta a családtól, de ha jól figyel – a jövőjét is. 

Az addig széttartó életpályák a ma Budapestjén találkoznak. A Mellettem elférsz nem egyszerűen családok, generációk, szerelmek és vágyak regénye. Mert bár átutazunk vele a huszadik századon és a Kárpát-medencén, mégis, a könyv minden mondatával a mához, a mának szól.

Régóta kerülgettem Grecsó Krisztián könyveit, egy ideje szerettem volna úgyis több szépirodalmat olvasni. Tudtam, hogy nagyon népszerű író, érdekes és különleges írásmódja van. És mióta megismertem Kata barátnőmet, elég erőteljes hatást gyakorolt rám, hogy "olvass Grecsót!". Szóval eljött az ideje, hogy megismerkedjek vele. Nagyon örülök, hogy az első olvasmányom tőle ez a regény lett, mert alapvetően regénypárti vagyok és teljesen levett a lábamról. De szeretem egyébként a verseket, novellákat, biztosan fogok abban a műfajban is olvasni tőle.

A Mellettem elférsz című kötetében az író saját családját mutatja be, visszatekintve a nagyszülők és a további felmenők életére, a családi viszonyokra. Mindeközben bemutatja hazánk adott társadalmi helyzetét, betekintést nyújtva egy olyan világba, amit mi már csak nagyszüleinktől vagy a történelemkönyvekből ismerhetünk.

Érdekes és lebilincselő élmény volt számomra visszautazni az időben. Krisztián előszeretettel használ a kornak megfelelő kifejezéseket, a párbeszédei is hűen tükrözik az akkori világot. Teljesen más, mint amiben mi ma élünk. Ebből adódik, hogy a történet lefolyása meglehetősen lassú. Engedi, hogy belemerüljön az ember, lelassuljon és kizökkenjen mai, felgyorsult mindennapjainkból. Szerettem olvasni, pont ezért. Nem mondom, hogy mindig, minden nap volt hangulatom a könyvhöz, viszont amikor olvastam, abszolút kiléptem a valóságból és beszippantott a könyv.

"[…] az élet nagy dolgai ilyen nevetséges, apró pillantásokkal dőlnek el, egy ilyen pillantás, és két ember egymás mellé kerül, vagy egy félrenézés, és két idegen tovább bukdácsol a saját, magányos útján."

Az eddig megszokott, mai olvasmányaimhoz képest ez egy eltérő regény olyan szempontból, hogy milyen a hangulata. Nem olyan, hogy bárhol, bármikor kinyitom és azonnal visszazökkenek a történetbe. Nyugodt környezet és idő kell ahhoz, hogy az olvasó megértse és végiggondolja, amit olvas. Legalábbis nekem így történt Grecsó könyvével. A könyv elején és végén található egy felrajzolt családfa, ami olvasás közben nagyon sok segítséget nyújtott. Sokszor odalapoztam, hogy követni tudjam, Grecsónak épp melyik rokonáról van szó, kiről mesél gyerekkori történetet és kinek a szerelmi életét ismerhetjük meg. A könyv nincs külön fejezetekre bontva, de ez nem zavaró. Sokszor az volt az érzésem, hogy egyfajta életérzést, pici anekdotákat jelenít meg az író. A kifejezésmódja gyönyörű, a szavakat kellő tisztelettel és alázattal használja. Nemes egyszerűséggel szépen ír. Biztosan újra fogom olvasni ezt a könyvet a jövőben.

Csodálatos utazás ez a történet, nagyon-nagyon örülök, hogy ez lett az első olvasmányom tőle.

És mi lesz a következő olvasmányom tőle?

Lássuk!