Elle Kennedy: The Score - A pont (Off-Campus 3.)

Befejeztem Elle Kennedy Off-Campus sorozatának harmadik részét, A pont kötetet. Annyian ajánlották és dicsőítették Molyon a sorozatot, idén nekiálltam és engem is levett a lábamról, az idei olvasmányaim egyik meghatározó sorozata lett. Összességében a harmadik résszel szintén ez történt, bár az eddig magyarul megjelent három kötetből szerintem ez sikerült a leggyengébben.

A történetről röviden

Mint ahogyan az első két rész, ez a kötet szintén a Briar egyetem hokicsapatának tagjairól szól, most főszerepben Deannel. Ő a csapat csajozógépe, futószalagon jönnek a lányok hozzá, életét a sulin, a bulizáson és a sporton kívül más nem is teszi ki igazából. Gazdag, sikeres, tehetséges és csak úgy falja az életet. Azonban egy nap átmegy hozzá menedéket keresve egyik csapattársa barátnőjének legjobb barátnője, Allie, és mindkettejük élete teljesen felbolydul.

Nagy reményekkel vágtam bele a The Score olvasásába, hiszen az első két kötet eszméletlen jó volt, és kedvenceim lettek. Elle Kennedy, az írónő annyira zseniális írási stílussal lett megáldva, hogy képtelenség őket letenni, amíg végig nem olvastad. A keze munkája ugyanúgy érezhető egyébként azokon a történetein, amiket közösen írt mással (Papír hercegnő, Megtört herceg). Na de visszatérve az Off-Campus sorozathoz!

A hokisok, a sport világa abszolút nekem való és imádok róla olvasni. Szeretem, amikor edzésre mennek, készülnek, stratégiákat ecsetelnek, de ugyanakkor azt is, amikor a csapattagok egymással ökörködnek egy (vagy épp ki tudja mennyi) korsó sör mellett. Ilyenkor mindig eszembe jut, hogy mennyire bánom, hogy sosem próbáltam ki a csapatsportot és nem voltam részese se gimiben, se egyetem alatt ilyen közösségnek. Ráadásul Elle remekül ért ahhoz, hogy hogyan húzza el a mézes madzagot az olvasók előtt, hiszen olyan karaktereket alkotott meg, akik szinte kilépnek a könyv oldalairól és várod, hogy mikor jön szembe veled Garrett, Logan vagy épp mikor kacsint rád valahol Dean. ;)

Ugyanez érvényes egyébként a lányokra, akikből kiváló barátnők lehetnének, nekem személy szerint eddig Hannah (Garrett barátnője) a legszimpatikusabb. Mostani főhősnőnk, Allie egy karakán, jófej csajszi, aki keresi a szerelmet, és próbálja túltenni magát Seanon, előző barátján. Dean pillanatok alatt csavarja el a fejét és a látszólag futókalandnak induló játszadozás egy idő átváltozik valami egészen mássá, maguk a szereplők sem értik, ami történik velük.

Allie – színművészetet tanul, szeretne darabokban és filmekben játszani, minden álma, hogy színésznő lehessen. És ezért nagyon sokat meg is tesz, saját ügynöke van. Édesanyja két éve hunyt el, édesapja pedig New Yorkban él. Nem könnyű az életük, egyrészt a távolság, másrészt apja kezdődő sclerosis multiplex betegsége miatt.

Dean – látszólag könnyed, léha életet él a srác. Jóképű, a lányok között válogathat, anyagilag sosem volt gondja, hiszen egy tehetős, több szállodát fenntartó család sarja. Az iskola, a tanulás sosem okozott problémát neki, a sport iránti szeretete pedig kitartásáról tanúskodik.

Csakúgy, mint az első két rész, A pont teli van szenvedéllyel, érzelmekkel, vággyal. A könyv nagy részét a két főszereplő közötti, mérhetetlen fokú szenvedély teszi ki. Ezt egészíti ki a sport, az iskola és a könyv második felében egy szörnyű tragédia. Egy összetett, ugyanakkor mégsem túlkomplikált történetet kaptam. Lassan tudtam olvasni a regényt időhiány miatt, de tudom, hogy ha több szabadidőm lett volna, akkor pár nap alatt ledarálom. Hihetetlen módon olvastatta magát, kíváncsivá tett és szórakoztatott.

Amit a könyvben sokalltam, az a szexuális részek mennyisége. Szerintem az írónő itt egy kicsit átesett a ló túlsó oldalára, azonban amikor már nagyon besokalltam volna tőle, akkor jött a humor, ami mindig továbblendítette a történetet egy másik irányba. New adult történet lévén kell, hogy legyen benne szenvedély, szerelem, szex, de az, hogy ehhez hozzájön még a közönséges beszéd, nekem már sok volt. És az lepett meg igazán, hogy nemcsak Dean, hanem Allie is így beszélt. Kiábrándító volt.

Viszont amit nagyon-nagyon imádtam benne és a regény legnagyobb értékének tartok, az a humor. Elle olyan párbeszédeket ír a szereplőinek, hogy csak mosolyogtam a könyv fölött, vagy épp hangosan felröhögtem, egyszerűen muszáj volt! :D Zseniális, nincs rá jobb szavam.

Mindent összevetve tetszett a regény és remélem, hogy a következő kötet (ami információim szerint Tucker könyve lesz) hamarosan nálunk is megjelenik, talán 2018-ban? :D Legyen igazam!

A következő kötet borítója se semmi! :D

Erin Watt: Megtört herceg (Royal-fiúk 2.)

Az utóbbi hetek (és hónapok) enyhén szólva is zsúfoltak voltak és ezért történhetett meg az, hogy a legutóbbi poszt a blogon novemberi. Sajnos a nap továbbra is csak 24 órából áll és enyhén szólva kevésnek bizonyul számomra mostanában. :D

Azonban most megérkezett legújabb bejegyzésem az idei év egyik bombasikeréről, a Royal-sorozat második kötetéről, a Megtört hercegről. A kötetet a Könyvmolyképző Kiadó hozta el hozzánk, meglepően gyorsan érkezett az első rész után. A Papír hercegnő hatalmas sikere miatt remek döntés volt nem váratni túl sokat az olvasókat, és ezt azért is mondhatom, mert az első kötet elképesztő függővéggel ért véget. A könyvről a véleményemet itt olvashatjátok.

A történetről röviden

Két főszereplőnk továbbra is Ella és Reed Royal, akik nehezen találják meg az utat egymás felé. Az élet, a körülöttük nyüzsgő többi Royal-srác, na és persze az elit suli diákjai mind-mind tesznek azért, hogy az élet soha ne legyen unalmas és egyszerű. Félreértések, ki nem mondott érzések, kényszerhelyzetek jellemzik a kötetet és ismét egy nagyon erős függővéget kaptunk.

A Megtört herceg olvasásába nagy lendülettel vetettem bele magam, hiszen tűkön ülve vártam a folytatást, hogy vajon az első rész borzalmas zárójelenete után mit várhatok, mi fog történni a szereplőkkel és van-e kiút onnan. Szinte faltam az oldalakat, képtelen voltam letenni, ugyanakkor már előre fájlaltam, hogy vége lesz a könyvnek és várhatok utána majd a folytatásra, ki tudja meddig.

A szerzőpáros, akik Erin Watt néven publikálták regényüket, ismét nagyot alkottak.

Szeretnek játszani az olvasók idegeivel és ezt ebben a regényben is kihasználták. Most azonban már ismertem a világot, amit megteremtettek, a Royal-család erőviszonyait, a főszereplőket és így sokkal lendületesebb volt számomra ez a történet, mint az első. Megkockáztatom – bár ezt nem merem 100%-osan kijelenteni – , hogy jobban tetszett, mint az első kötet (pedig azt is imádom, kedvenc lett).

Egyre közelebb érzem egymáshoz a két főhőst, Ellát és Reedet, és szerintem a kötet végén a függővég sem olyan, ami őket egyértelműen elválaszthatná egymástól. Ella egyre erősebb karakter, például kimondhatatlanul tetszett, ahogy megvédte azt a szerencsétlen lányt a suliban és móresre tanította Jordant. Annyira, de annyira ráfért már arra a csajra, hogy valaki helyre tegye. Persze így sincs garancia rá, hogy a következő kötetben nem tesz-e keresztbe Ellának vagy másnak, de végre Ella kiállt magáért vele szemben és határozottan bátrabb lett.

Reed nem ment át ekkora változáson az első kötet óta. Nála inkább azt éreztem, hogy kevésbé fél kimutatni az érzéseit és lassan végre eljut odáig, hogy felvállalja Ella iránti vonzalmát. Még mindig ő a kedvenc Royal-fiúm. Talán az ő karakterén érzem leginkább Elle Kennedy keze nyomát, bár ez azért is lehet, mert olvasom az írónő másik sorozatát, A pontot és ott is hasonló karakterek vannak a könyveiben.

Nézzétek, milyen szép bögre, tökéletesen illene a kötethez (van Papír hercegnős változatban is a linken):

Kép forrása: Zazzle

Számomra ez a kötet az első mondattól az utolsóig kedvenc lett, az évem nagy felfedezése a Royal-sorozat és epekedve várom a folytatást.

Szívem szerint angolul már olvasnám, de tudom, hogy egyelőre a magyar nyelvű könyveimmel kell egyenesbe jönnöm. Mindenesetre, ha úgy lesz időm, beszerzem e-bookban angolul és elolvasom. Sajnos arról egyelőre nincs információm, hogy hozzánk a kiadó mikor hozza el a következő részt. Reméljük, minél előbb!

A sorozat kötetei:

Képek forrása: saját, favim.com, Google

Renáta W. Müller: TestVér

Megtisztelő feladatot kaptam Renáta W. Müller írónőtől, elolvashattam legújabb regényét, a TestVér első kötetét. Mit is mondhatnék? Egy meglehetősen hosszú lélegzetvételű, remek regényt kaptam. Bár e-book formátumban olvastam, de nagyon kíváncsi lennék, hogyan néz ki nyomtatásban ez a kötet.

A történetről röviden

A főszereplő Hannah, aki Londonban él tinikori szerelmével, Riverrel és divattervező álmait szeretné megvalósítani. Legjobb barátnőjével, Rachellel közösen bérelnek egy üzlethelyiséget, felette pedig a lakásukat, és ruhakölteményeik egyre nagyobb elismerésnek örvendenek a szakmában. Hannah szüleit elvesztette, így a családját mamája jelenti számára, illetve River családja: szülei, valamint testvére, az Asperger-szindrómával élő Jamie. Mindeközben Hannah őrülten szerelmes, és hamarosan ott csillog az ujján a jegygyűrű. A nászút mesésnek indul, világkörüli út Riverrel, különleges helyek, ízek, közös élmények. Azonban Hannah élete egy csapásra hatalmas fordulatot vesz, amikor az utolsó állomáshoz, az Amazonas folyó dzsungelrengetegéhez érkeznek…

Nagyon meglepett a történet témája, mert a fülszöveg alapján egy romantikus történetre számítottam és nem gondoltam, hogy ennyire komoly témákat fog feszegetni (betegség, erkölcsi kérdések). Mindemellett teli van szenvedéllyel, érzelmekkel és a pörgős történet teljesen magával ragadja az embert.

Hannah karaktere nagyrészt valóságos volt, az érzelemnyilvánításai, az érzései és gondolatai mind-mind olyanok voltak, amiktől szimpatikussá vált már rögtön az elején. Nem mindig minden döntésével értettem egyet, de ez egyáltalán nem baj. Drukkoltam neki, végig kedveltem. 

"– Csak annyit tehetsz, hogy hozzáteszed a dologhoz a legjobbat, ami tőled telik, és reménykedsz, hogy ez elég. Vannak dolgok, amiket nincs hatalmunkban befolyásolni."

A szakmája, a ruhatervezés tetszett, örömmel olvastam róla. Külön kiemelném, hogy nem volt tipikus ez a része sem a történetnek, mert abszolút a karrier elejétől láthattam a sikeressé válás folyamatát és nem úgy indult a sztori, hogy „álommeló” és szuper minden. Olyan jó volt látni, ahogy Hannaht egyre jobban elismerik, munkákat kap és bizonyítja tehetségét. Imádom az ilyen szakmákat és ha egy főhősnek ez a vágyálma, így olvastam volna róla még, még, még! :D

Hannah és River

Az álompár. Gimis koruk óta ismerik és szeretik egymást, igazi szerelem az övék. Bármit megtennének egymásért, kapcsolatuk ennél jobb már nem is lehetne. Örök hűséget fogadnak egymásnak családjuk és a barátaik körében, végérvényesen kikötnek egymás mellett. Számomra nagy kedvenc lett a párosuk és River teljesen levett a lábamról. Igazi férfi a javából, szenvedélyes, odaadó, őszinte és odavan Hannahért. És még piszokul jóképű, tegyük hozzá. :D

Jamie

Ő River öccse, aki tinédzserként sokszor kiegészítette a River-Hannah párost, azonban ahogy elkezdett felnőni, egyre távolabb került a szerelmesektől. Jamienél nagyobbként állapították meg az Asperger-szindrómát, ami az autizmus egy enyhébb fajtája. Gyakorlatilag egy számítógépes zseni, az agya elképesztő mennyiségű információt képes tárolni sok-sok évre visszamenőleg is. Tinédzserként még nem tudták, hogy mi okozza azt, hogy nem érti meg iskolatársait, hiperaktív és balhés srácnak titulálták, ami hatással volt önértékelésére, valamint szüleivel való kapcsolatára.  Felnőve egy vonzó, jóképű pasi vált belőle, akiért bomlanak a nők. Kialakította életét, saját céget alapított és felnőtté válva sikerült teljesen hozzászokni ahhoz, hogy ő kicsit más, mint a többiek és előnyére fordította betegségét.

Őszintén szólva Jamie betegségéről eddig nem sokat tudtam. A nevét igen és azt, hogy az autizmushoz szokták kapcsolni, de semmi többet. Azonban a regény által testközelből ismerhettem meg a felismerésétől egészen a diagnosztizálásig az Asperger-szindrómát.  Annak ellenére, hogy egy komoly betegségről beszélünk, ami kihat az illető életének gyakorlatilag minden pillanatára, mégsem uralta le a regényt és lett nyomasztó a történet. Ez így teljesen jó volt.

A szerelem-szenvedély-romantika triumvirátusa

A testvéri kapcsolaton, az Asperger-szindrómán és Hannah karrierjén kívül a könyv negyedik alappillére az erotika. Nos, ebben sincs hiány! Mivel nehéz spoilermentesen írnom erről a részéről a könyvnek, ezért csak annyit árulhatok el, hogy nagyon sok szenvedélyes jelenetnek lehettem tanúja. Gyakorlatilag a könyv egészén végighúzódik a romantika és a szerelem, legtöbbet a  könyv második felében kapunk belőle. És hála az égnek nem az a „durr bele a közepébe” dolog benne az erotika, a szex, hanem szépen lassan bontakozik ki minden. Aminek örültem, hogy nem ízléstelen vagy közönséges, hanem kimondottan romantikusak benne a szerelmi jelenetek. 

Pillantások, érintések és csupa-csupa érzelem ez a regény.

Jöjjön a feketeleves! (vigyázat, enyhe spoiler!)

Nem tudok szó nélkül elmenni néhány momentum mellett, amiket kifogásoltam olvasás közben. Befejezve a könyvet láttam át dolgokat, és a könyv első feléhez képest a másodikra nagyon átalakult. Lendületesen, izgalmasan és sok-sok pörgős jelenettel indult a könyv, a felétől azonban átvette mindezek helyét a Hannah és Jamie közötti szenvedély. Ezzel alapvetően nincs gond, hiszen erotikus regényről beszélünk, nagyon érzékletesen, szuperül leírta az írónő ezeket a jeleneteket.

Azonban nagyon zavaró volt, hogy a szereplők fél percenként siránkoztak a másik hiányán, miközben gyakorlatilag minden egyes nap találkoztak, és egyébként szeretkeztek is. És ez az, ami zavart. Miért kell minden egyes jelenetet a szexre kiélezni, miközben egy normális, hosszabb beszélgetésük nem volt?! Az pedig, hogy közben River neve alig merült fel, engem elszomorított. Nem az volt a lényeg, hogy Jamie Hannah exsógora - és ezért néznek ferde szemmel a kapcsolatukra -, hanem az, hogy River testvére. Engem ez visszatartott volna bármilyen kapcsolattól Jamievel. Hiába nem vérrokonok.

A végkifejlet, az amerikai utazás is erről szólt. 5 nap külön töltött idő nem a világ vége, ők mégis úgy élték meg, mintha örökre el kellene búcsúzniuk. Itt rendesen fogtam a fejem, hiszen a valóságban, ha valaki szereti a másikat, akkor egy ilyen lehetőség esetében nem tartja vissza, hanem bátorítja, hogy „igen, menjél és csináld, nélkülem is (mert én nem tudok veled tartani), én pedig majd itt várlak a reptéren, amikor hazaérsz”. Még csak egy hétről se volt szó, csak öt napról.

Vártam a végén valamilyen katarzist, valamilyen sokkoló fordulatot (spoiler miatt inkább nem árulom el, hogy konkrétan mit), de ez csak részben jött el.

Összességében ez egy olvasmányos, lendületes történet. A szereplők szimpatikusak, a karakterek elevenek és a történetnek van mondanivalója. Bár nem vagyok teljes mértékben megelégedve a történet kimenetelével, de mégis azt kell, hogy mondjam, ajánlom azoknak a könyvet, akik szeretik a szépen megírt, érdekes témájú regényeket.

Kíváncsi vagyok a folytatásra!

Képek forrása: saját, favim.com