Befejeztem Elle Kennedy Off-Campus sorozatának harmadik részét, A pont kötetet. Annyian ajánlották és dicsőítették Molyon a
sorozatot, idén nekiálltam és engem is levett a lábamról, az idei olvasmányaim egyik meghatározó sorozata lett. Összességében a
harmadik résszel szintén ez történt, bár az eddig magyarul megjelent három kötetből
szerintem ez sikerült a leggyengébben.
A történetről röviden
Mint ahogyan az első két rész, ez
a kötet szintén a Briar egyetem hokicsapatának tagjairól szól, most főszerepben Deannel.
Ő a csapat csajozógépe, futószalagon jönnek a lányok hozzá, életét a sulin, a bulizáson és a
sporton kívül más nem is teszi ki igazából. Gazdag, sikeres, tehetséges és csak
úgy falja az életet. Azonban egy nap átmegy hozzá menedéket keresve egyik
csapattársa barátnőjének legjobb barátnője, Allie, és mindkettejük élete teljesen
felbolydul.
Nagy reményekkel vágtam bele a The Score olvasásába, hiszen az első két kötet eszméletlen jó volt, és
kedvenceim lettek. Elle Kennedy, az írónő annyira zseniális írási stílussal
lett megáldva, hogy képtelenség őket letenni, amíg végig nem olvastad. A keze
munkája ugyanúgy érezhető egyébként azokon a történetein, amiket közösen írt mással
(Papír hercegnő, Megtört herceg). Na de visszatérve az Off-Campus sorozathoz!
A hokisok, a sport világa abszolút nekem való és imádok róla olvasni. Szeretem,
amikor edzésre mennek, készülnek, stratégiákat ecsetelnek, de ugyanakkor azt
is, amikor a csapattagok egymással ökörködnek egy (vagy épp ki tudja mennyi)
korsó sör mellett. Ilyenkor mindig eszembe jut, hogy mennyire bánom, hogy sosem
próbáltam ki a csapatsportot és nem voltam részese se gimiben, se egyetem alatt
ilyen közösségnek. Ráadásul Elle remekül ért ahhoz, hogy hogyan húzza el a
mézes madzagot az olvasók előtt, hiszen olyan karaktereket alkotott meg, akik
szinte kilépnek a könyv oldalairól és várod, hogy mikor jön szembe veled
Garrett, Logan vagy épp mikor kacsint rád valahol Dean. ;)
Ugyanez érvényes egyébként a
lányokra, akikből kiváló barátnők lehetnének, nekem személy szerint eddig Hannah (Garrett barátnője) a legszimpatikusabb. Mostani főhősnőnk, Allie egy karakán, jófej csajszi, aki keresi a
szerelmet, és próbálja túltenni magát Seanon, előző barátján. Dean pillanatok
alatt csavarja el a fejét és a látszólag futókalandnak induló játszadozás egy
idő átváltozik valami egészen mássá, maguk a szereplők sem értik, ami történik velük.
Allie – színművészetet tanul,
szeretne darabokban és filmekben játszani, minden álma, hogy színésznő
lehessen. És ezért nagyon sokat meg is tesz, saját ügynöke van. Édesanyja két
éve hunyt el, édesapja pedig New Yorkban él. Nem könnyű az életük, egyrészt a
távolság, másrészt apja kezdődő sclerosis multiplex betegsége miatt.
Dean – látszólag könnyed, léha
életet él a srác. Jóképű, a lányok között válogathat, anyagilag sosem volt
gondja, hiszen egy tehetős, több szállodát fenntartó család sarja. Az iskola, a
tanulás sosem okozott problémát neki, a sport iránti szeretete pedig
kitartásáról tanúskodik.
Csakúgy, mint az első két rész, A
pont teli van szenvedéllyel, érzelmekkel, vággyal. A könyv nagy részét a két
főszereplő közötti, mérhetetlen fokú szenvedély teszi ki. Ezt egészíti ki a
sport, az iskola és a könyv második felében egy szörnyű tragédia. Egy
összetett, ugyanakkor mégsem túlkomplikált történetet kaptam. Lassan tudtam
olvasni a regényt időhiány miatt, de tudom, hogy ha több szabadidőm lett volna,
akkor pár nap alatt ledarálom. Hihetetlen módon olvastatta magát,
kíváncsivá tett és szórakoztatott.
Amit a könyvben sokalltam, az a
szexuális részek mennyisége. Szerintem az írónő itt egy kicsit átesett a ló
túlsó oldalára, azonban amikor már nagyon besokalltam volna tőle, akkor jött a
humor, ami mindig továbblendítette a történetet egy másik irányba. New adult
történet lévén kell, hogy legyen benne szenvedély, szerelem, szex, de az, hogy
ehhez hozzájön még a közönséges beszéd, nekem már sok volt. És az lepett meg
igazán, hogy nemcsak Dean, hanem Allie is így beszélt. Kiábrándító volt.
Viszont amit nagyon-nagyon
imádtam benne és a regény legnagyobb értékének tartok, az a humor. Elle olyan
párbeszédeket ír a szereplőinek, hogy csak mosolyogtam a könyv fölött, vagy épp
hangosan felröhögtem, egyszerűen muszáj volt! :D Zseniális, nincs rá jobb
szavam.
Mindent összevetve tetszett a
regény és remélem, hogy a következő kötet (ami információim szerint Tucker
könyve lesz) hamarosan nálunk is megjelenik, talán 2018-ban? :D Legyen igazam!
A következő kötet borítója se semmi! :D |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése