2017. március 21., kedd

Jodi Ellen Malpas: A védelmező


Vannak könyvek, amik vonzzák az ember tekintetét, bárhol is bukkan fel előttünk: könyvesbolt, könyvtár, internetes felület, plakátok. Nos, én pont így voltam Jodi Ellen Malpas - A védelmező című regényével. A könyv számtalanszor szembe jött velem és ideje volt elolvasnom, érdekelt, hogy vajon milyen történet lehet.

Egyik nagyon kedves barátnőmmel, Vikivel (
Könyvmánia blog) közösen olvastuk el. Jó dolognak tartom az ilyet, hiszen olvasás közben ki tudjuk tárgyalni az eseményeket még akkor is, ha nem ugyanolyan tempóban olvasunk.

A történetről röviden

Férfi főhősünk Jacke, aki egy fontos munka kapcsán találkozik a londoni elit egyik fiatal, híres alakjával, Camievel. A média, a közvélemény teljesen más képet fest le a lányról és Jacket igencsak kellemes meglepetés éri a lány személyiségét illetően, amikor egyre jobban megismeri. Cami apja a város egyik leggazdagabb, legbefolyásosabb embere, ami együtt jár azzal, hogy ellensége is bőven akad. Ebből kifolyólag fenyegetések nap, mint nap érik, most azonban lányával fenyegetőznek és ő a legprofibb embert akarja lánya oldalára, aki őt megvédi, amíg az ügy nem rendeződik. Igen, ez eddig szép és jó, azonban egyetlenegy dologgal nem számolt a gazdag apuci: Cami és Jacke között csak úgy szikrázik a levegő.


A szereplők


Camille Logan (azaz Cami) – Huszonéves, pörgős lány, aki a londoni társasági élet egyik kulcsfigurája. Lesifotósok hada követi mindennapjait, nehéz kiismerni őt csak az újságokban olvasottak alapján. Látszólag apuci kicsi lánya, aki csak szórja a pénzt, közben kiderül, hogy eltartja saját magát, szeretne a divatszakmában elhelyezkedni, saját márkát alapítani. Találkozása a körülbelül 13-14 évvel idősebb Jackekel felforgatja az életét.

Jacke Sharp – Nem is kérdés, hogy a könyv címe kire utal. Jacke a legjobb a szakmában, biztonsági őrként ő a legjobb. Múltja teli van kérdésekkel, egy tragédiával, ami egész életére kihat és egészen a Camivel való találkozásáig úgy érzi, már soha nem hozhatja helyre az életét.

A helyszín: London

Oh, hogy én ennek mennyire örültem!Mondjuk nem erre hegyezte ki az írónő a történetet, elég kevés leírást kaptunk az egész regényben, inkább a cselekmény volt előtérben, nem a helyszín. (Oké, ez persze érthető. :D). Kaptunk ízelítőt London környékéről is, amikor a hegyekben bújtak el a szereplők. Azt tudni kell rólam, hogy ha már egy történet helyszíne egy általam vágyott hely, akkor már egy plusz ponttal indul a regény.

A könyv teli van érzelmekkel, szenvedéllyel, pörgős párbeszédekkel és számomra voltak kimondottan kacagtató jelenetek is (körömlakkozás, shopping a plázában). Az az igazság, hogy a könyv azért tetszett igazán, mert a karakterek, a leírt szituációk valóságosak és nem rugaszkodnak el túlságosan a földtől. A regény nagyon rövid időtartamot ölel fel, talán 1-2 hónapot (Vagy annyit se?Nem tudom pontosan). Ez alapvetően nem a legszerencsésebb, hiszen ennyi idő alatt a két főhős nem tudja igazán kiismerni egymást, ugyanakkor mégsem éreztem erőltetettnek a cselekedeteiket és mondataikat. Talán egyetlen momentum volt, amit soknak éreztem és túlzásnak, de a spoiler mentesség kedvéért nem írom inkább le. Maradjunk annyiban, hogy hamar meghoztak egy nagy döntést az életükben.
Kép forrása: Google
A lényeg az, hogy Jacke és Camille karaktere is annyira életszerű volt, hogy tudtam azonosulni velük és a problémáikkal. A kettejük kapcsolata vitte magával az olvasót és igazándiból a mellékszereplők valóban háttérben maradtak, egyáltalán nem bántam. Rajtuk kívül minimális volt azok száma, akiket megkedveltem. A kicsi lányt a végén, Charlotte-ot nagyon aranyosnak találtam, még tudtam volna olvasni egy fejezet erejéig róla bővebben. Jacke látszólag egy rideg, kemény férfi, akit nagyon nehéz megközelíteni és szóra bírni pláne. Caminek azonban a fiatalos lendületével, néha flegma stílusával sikerül a közelébe férkőznie, és ahogy egyre jobban megismerik egymást, úgy döbbennek rá, hogy mennyire is illenek egymáshoz.

A történet sodort magával, nem bírtam letenni. Drukkoltam nekik, izgultam, hogy minden jóra forduljon és reménykedtem a szép befejezésben. Szeretem azokat a könyveket, amiket át tudok élni, kattog rajta az agyam, ha épp nem olvasom. Ez pont ilyen volt!
Végezetül nem mehetek el szó nélkül a borító mellett sem, hiszen valami eszméletlen gyönyörű. Erőt, biztonságot sugároz, a címtől függetlenül is. A színek, fények játéka különlegesség teszi a borítót, tökéletes ajándék ez a történet mindazoknak, akik szeretik az igényes, kívül-belül szép könyveket.



Képek forrása: favim.com, Google

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése