BLOGTURNÉ: Katy Hays - Viperák

Bár már javában tart az ősz, mégis jól esik egy kicsit visszarepülni a nyárba Katy Hays legújabb regényével, a Viperákkal. A könyv a White Lotus sorozat hangulatát idézve egy tisztázatlan, sok évvel ezelőtti haláleset történetét meséli el. Capri káprázatos szigetén játszódik, ahol a gazdag Lingate család tölt el egy hetet. Azonban mi történik akkor, ha régi titkok kerülnek felszínre, és egy rejtélyes nyaklánc felbukkanása mindent megváltoztat? Tartsatok bloggereinkkel a nyomozás során és nyerhettek egy példányt a kötetből!

A fülszöveg

Capri szigetén, a szikrázó napsütésben bármi lehet délibáb. Egy valami azonban kétségtelen: Nincs halálosabb, mint ha egy család ráébred, hogy mindent elveszíthet.

Sarah Lingate, a drámaíró harminc éve vesztette életét. Az egész világot megrázta a hír, amikor holtan találták egy fényűző, hófehér villa közelében. A Lingate család azóta is úgy tartja, hogy tragikus baleset történt azon az éjszakán. Bizonyságul minden júliusban Caprira utaznak.

Ebben az évben Helen Lingate-nek, a családi vagyon egyetlen örökösének van egy terve. Az apja Helen minden lépését figyeli, a nő ezért a család asszisztensének, Lorna Morenónak segítségét kéri, hogy egérutat nyerjen. Kívülről egység látszatát keltik, zárt ajtók mögött azonban forrnak az indulatok a családban. Amikor megérkeznek a villához, ajándék várja őket, nem lehet tudni, ki hagyta ott: a nyakék, amit Sarah viselt a halála éjjelén.

A rendőrség újra nyomozni kezd, és a családtagok egymás ellen fordulnak. Elkerülhetetlen, hogy felszínre kerüljön a régi titok – lehet, hogy egyikük se hagyja el élve a szigetet?

Kiadó: 21. Század Kiadó

Fordító: Borbély Judit Bernadett

Megjelenés dátuma: 2025.06.24.

ISBN: 9789635685943

Oldalszám: 368

Műfaj: krimi

Moly-adatlap: itt

Megrendelheted: itt

Beleolvasó: itt

Ezt a könyvet már nyáron, a NIOK júliusi közös könyveként kinéztem, nagyon kíváncsian vártam. Az impozáns és figyelemfelkeltő borító a kék-fehér színekkel, a metálfényű kígyóval nagyon könnyen felkeltette az érdeklődésemet. Ráadásul a White Lotus sorozat rajongóinak kifejezetten ajánlják, így nem volt kérdés, hogy nekem való lesz és egy izgalmas olvasmányra számíthatok.

Részben megkaptam a White Lotus-élményt, hiszen nyaralás, tenger, Olaszország és luxus a könyv alappillérei. Adott egy jómódú család, akik Amerika elit rétegébe tartozik és megoldásuk mindenre a pénz. Ismerős volt ez a tematika, rengeteg alkalommal találkoztam már hasonló történettel. A Lingate-család egy hétre érkezik Capri varázslatosan szép szigetére, ahol elvileg pihenni szeretnének. Azonban rögtön az első oldalaktól érezhető egy furcsa és megmagyarázhatatlan feszültség. A család minden évben eljön ide nyaralni, még 30 év elteltével is, amikor Sarah, a sikeres drámaíró pontosan ugyanitt lelte halálát gyanús körülmények között. A nyomozás során nem volt egyértelműen megállapítható, hogy gyilkosság vagy öngyilkosság történt, az esetet mégis lezárták.

Vajon kinek volt útjában Sarah, aki a gazdag családba sehogyan sem illet és nem is akart közéjük tartozni? Vagy pusztán tényleg nem bírta tovább Sarah a férje melletti boldogtalan életét és véget vetett neki?

A jelenben a lánya, Helen meséli el a történteket, valamint vele párhuzamosan a család asszisztense, Lorna a másik elbeszélő. 

Érdekes volt úgy olvasni ezt a könyvet, hogy úgy igazán senkivel sem tudtam azonosulni. Érezhető volt a feszültsége, a gyanús jelek, amik arra utalnak, hogy ez a család semmilyen szempontból sem átlagos. Sok szokatlan párbeszéd, történés, jelek jellemzik a történetet, azonban pörgősnek mégsem mondanám. Nem teljesen értettem a szereplők szándékait. Helen próbál kitörni a család árnyékából, azonban ehhez pontosan ugyanolyan eszközei vannak, mint az apjának, Richardnak (Sarah férje). Mellette pedig ott van Lorna, akiben egy percig sem tudtam megbízni, mert ő sem bízott senkiben. Olvasás közben kerestem a kapaszkodókat, hogy merre fog vajon vinni ez a történet, mikor és hogyan robban a bomba.

Őszintén szólva kicsit mást vártam, sokkal pörgősebb és izgalmasabb krimit/thrillert, ahol legalább egy szereplőnek tudtam volna drukkolni. 

Nyereményjáték

Játékunk során a turné állomásain feltett kérdésekre kell helyesen válaszolnotok, melyekre a megoldást a beleolvasóban találjátok.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

A feladványom

Mi a foglalkozása Lornának?

A turné állomásai
10.06. Pandalány olvas
10.08. Könyv és más
10.10. Kitablar

BLOGTURNÉ: Catherine Rider - Csók Rómában

A Menő Könyvek egy igazi kedves, romantikus történettel lepett meg minket, főhőseink pont karácsony előtt, a hóval belepett Rómában próbálnak megszerezni egy különleges olasz süteményt, hogy egy fiatal pár esküvőjét tegyék vele emlékezetessé. Tartsatok velünk a turnén, olvassátok el bloggereink véleményét a történetről, közben pár finom olasz édességgel is megismerkedhettek. Persze a megszokott játék sem maradhat el, a nyeremény egy példány lesz a könyvből!

A fülszöveg

Anna nem tud magához térni a döbbenettől, amikor Stephen a Rómába tartó repülőn kéri meg a kezét. Nem marad más választása, mint nemet mondani, végül is még csak 19 éves, és nem áll készen arra, hogy megállapodjon. Épp egy esküvőre tart, de előbb még meg kell szereznie azt a különleges süteményt, amit a vőlegény családja mindenáron szeretne az esküvőn feltálalni.

Matteót teljesen leköti a fontos futballmeccse. Amikor egy pékségben meglátja Annát, aki anélkül, hogy akár egy szót is beszélne olaszul, próbál struffolit szerezni, felajánlja a lánynak a segítségét. Együtt vágnak neki az őrült hajszának, keresztül-kasul a szerelem városán…

Oldalszám: 288 oldal

Fordító: Nánási Yvette

Kiadás éve: 2020

Kiadó: Menő Könyvek

ISBN: 9789634038894

Moly-adatlap: itt

Goodreads-adatlap: itt

Megrendelheted: itt

A tavaly olvasott Csók Londonban után idén Rómába utaztam egy kis téli romantikáért, hogy ráhangolódjak a közelgő ünnepekre. Catherine Rider írónő ismét egy olyan történetet adott nekünk, ami könnyed, szórakoztató, mégsem nyálas és klisés. Kellő érzékkel adagolta könyvében a romantikát és a karácsonyt. 

Nagyon meglepő nyitójelenettel indul a történet: Anna egy repülőgépen tart épp Róma felé a barátjával egy esküvőre, és véletlenül megtalálja az eljegyzési gyűrűt, amit Stephen neki szán. Anna bepánikol, hiszen nagyon szereti a fiút, azonban túlságosan fiatalok (19 évesek) a házasságoz. Így a lánykérés elmarad, és külön szállnak le a repülőről. Anna magára marad egy vadidegen városban, szállás nélkül, azonban hamar feltalálja magát és egy karácsonyi sütemény után nyomozva találkozik a focista Matteoval.

Őszintén szólva abszolút tudtam azonosulni Anna reakciójával, hiszen Stephennel eszméletlenül fiatalok egy ekkora volumenű döntéshez, és nem csodálkoztam az események kimenetelén a kapcsolatukat illetően. Igazából a történet fő vonalát nem ez a szál adja, hanem sokkal inkább a gasztronómia kerül középpontba. Ugyanis Anna imád főzni és sütni, nagy álma, hogy karriert építhessen ezen a területen és szakács lehessen. A kötet nagyon kevés időtartamot ölel fel, viszont ez alatt az idő alatt jópár helyszínt megismerünk, Róma különböző kávézóit és éttermeit.

Mindemellett pedig természetesen sok-sok olasz étellel, édességgel és specialitással találkozhatunk. Itt muszáj megemlítenem, hogy ez a rész sokszor nekem túl gyors volt, mert említenek ételeket, azonban nagyon sok nincs elmagyarázva, hogy mi az pontosan, milyen ízű, hogyan képzelje el az olvasó. Ettől függetlenül az olasz életérzés leírásából ez a tény nem vett el.

Emlékeim szerint a tavalyi, londoni kötet sokkal karácsonyosabb. Ott nagyon sokszor volt szó a havazásról, a Karácsonyról, a tél romantikájáról, itt viszont ezt meglehetősen hiányoltam. Mintha csak végigrohant volna az írónő a történeten és az eseményeken, miközben valahol félúton a közelgő ünnep és a téli Olaszország elmaradt volna. Emiatt kicsit csalódott vagyok, mert a fülszöveg, a mesés borító azt ígéri, hogy egy igazi karácsonyi történetet kap az olvasó.

A főszereplők egyébként nagyon könnyen megszerethetők, kedveltem őket végig és kíváncsian vártam a végkifejletet. Kicsit irreálisnak tartom, hogy egy lány egy gyakorlatilag vadidegen menyasszony esküvője miatt töri össze magát és küzd egy süteményért, de ezek a történetek pont erre valók. Kicsit kikapcsolni, ráhangolódni az ünnepre, a télre, és hinni a varázslatban.

Összességében ez a történet egy gyorsan olvasható, kedves történet barátságról, szerelemről, gasztronómiáról és az olasz mentalitásról. Annát és Matteót is az álmaik vezérlik és nagyon tetszett az, hogy mennyire kitartóak és küzdő típusok. Bár nem ugyanott tartanak az álmaik megvalósításában, mégis egymást segítve közelebb kerültek hozzá. A megismerkedésük és az együtt töltött idejük egy igaz barátság alapja. Szeretem, hogy az írónő nem viszi túlzásba a romantikát, és ez a története is egy nagyon kellemes hangulatot, érzést nyújt az olvasónak.

Nyereményjáték

A játékunkban ezúttal talán kevésbé ismert, de annál finomabb olasz édességeket kell felismernetek és beírnotok a rafflecopter doboz megfelelő mezőjébe.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

A feladványom

Egy szerelmes pékinas nevét viseli, aki választottját akarta elbűvölni egy különleges mazsolás kaláccsal. Sok rokonságot mutat a magyar gyümölcskenyérrel, amennyiben ebben is kandírozott gyümölcsök vannak, így narancs, citrom és némi mazsola, de azért egy kis csoki is felbukkan a tésztában. Az olaszok gyakran likőrös mascarpone krémmel fogyasztják. Leginkább a karácsonyi időszakban készítik, ilyenkor nemcsak a család közvetlen fogyasztására sütik, de ajándékba is adják.

a Rafflecopter giveaway

A turné állomásai

12.09. Sorok között
12.11. Kelly & Lupi olvas
12.13. Pandalány olvas

12.15. Utószó

Ilyen volt számomra 2019

Az év utolsó heteiben mindig elkezdem végiggondolni, hogy mi történt velem az eltelt évben, merre jártam, mit csináltam, miket olvastam és összességében milyen év volt. Szilveszter napján és újévkor pedig elengedve az egészet új lapot nyitok gondolatban.

Nos, 2019 már a második évem volt Budapesten, és összességében úgy érzem, remekül sikerült. Mind könyves, mind az életem egyéb területein.

Januárban az első olvasmányom egy viszonylag hosszú és komoly történet, Colleen Hoover Too late című regénye volt. Ez megalapozta az évemet, hiszen jópár, hasonlóan fontos témájú történetet olvastam még.

Gondolkodtam, hogy összeszedem a top 5 vagy 10 könyvemet az évből, de inkább azt mondanám, hogy megmutatom, mik lettek a legemlékezetesebb és legfontosabb olvasmányaim idén.

Az év első felében olvastam Jessica Koch Közel a horizonthoz című regényét, ami egy fájdalmas, ám letehetetlen könyv. Családon belüli bántalmazás és egy szörnyű betegség a témája. Különösen azért érintett meg a történet, mert valós eseményeket mesél el és nem fikció. Aztán az év során előnyben részesítettem magyar íróinkat, és így ismerkedtem meg Mucha Dorka Puncs című bemutatkozó regényével. Amilyen rövid, annyira fontos ez a történet, szerencsére megfelelő figyelmet kapott, például részt vettem egy beszélgetésen róla a Margó Fesztiválon. Jövőre pedig biztosan újraolvasom.

Nem lehet szó nélkül elmenni a Könyvfesztiválon beszerzett könyveim mellett sem, melyek közül D.Tóth Kriszta Jöttem, hadd lássalak újrakiadott könyve egy gyönyörűen megírt emlék édesanyjáról. A fesztiválos szerzemények közül elolvastam Grecsó Krisztián Veráját és végre megismerkedtem az író könyveivel, kettőt olvastam el közülük eddig. A komoly témákat feldolgozó olvasmányaim közül kiemelnék még összesen hármat. Az első Hajdú-Antal Zsuzsa Visszatérünk című regénye, mely egy magyar tragédiának állít emléket. A könyv méltó egy olyan eseményhez, melyet egy egész ország gyászol. Utána olvastam Nyáry Luca bemutatkozó regényét, a Vigyázz, törékeny!-t, mely szintén nagyon nagy hatással volt rám. Olyannyira, hogy az évem egyik legfontosabb olvasmánya lett.

Újraolvasós, egyértelműen. A gyász folyamatát és a depresszió  betegségét testközelből ismerhetjük meg benne, mindezt egy igen fiatal lány tollából. Az évem utolsó olvasmánya egy olyan könyv lett, amit igazából jövőre terveztem olvasni, de mivel rövid, így nekiálltam vasárnap és még aznap éjjel befejeztem. Ez a regény feltette az évemre a koronát, és egy fájdalmas, ugyanakkor elképesztő élménnyel gazdagodtam. Ez a könyv pedig nem más, mint Péterfy-Novák Éva Egyasszony című élettörténete. A könyv őszinte vallomás Éva múltjáról, átélt tragédiájáról.

A felsorolt könyveken kívül olvastam számos vidám, izgalmas, érdekes könyvet is, hiszen a komoly témájú könyvek olvasásába muszáj  beiktatni könnyedebb műveket is. Voltak köztük életrajzok, valós történetek (Michelle Marly: Coco Chanel), izgalmas utazások (David Attenborough:Utazások ​a világ túlsó felére), igazi meglepetések (André Aciman: Szólíts a neveden). Szerencsére az idei olvasmányaim között körülbelül egy vagy kettő olyan volt, amivel kissé mellélőttem és nem nyerte el nagyon a tetszésemet az adott történet. Mivel sok könyvet olvasok, most már az évek alatt eljutottam oda, hogy ismerem az ízlésemet és egy fülszöveg vagy az első oldal olvasásából már érzem, mely könyvek valók nekem.

Több számomra új, igazán tehetséges író alkotásait ismertem meg idén, és váltak kedvenccé. Ilyen többek között Budai Lotti, akitől ráadásul előolvasással olvastam el új regényét, az Édes ébredést. Valamint régóta terveztem megismerkedni Simon Marcival (akivel egy gimibe jártam :P), neki pedig beszereztem mindhárom kötetét és elolvastam őket (Rókák esküvője, Polaroidok, Dalok a magasföldszintről). 

A régóta tervezett Harry Potter-újraolvasást szeptember elsején, azaz a Roxfort Expressz indulásának napján kezdtem meg, mely sokadik újraolvasásra is fantasztikus élményt adott. Sajnos mind a hét kötet nem került sorra idén, az első négyet sikerült elolvasnom, de 2020-ban folytatom az egyik nagy kedvencemmel, a Főnix rendjével. Alig várom!

Instagramon az alábbi  kilenc kép  volt a legnépszerűbb:

Végül lássunk egy listát arról, mik történtek velem 2019-ben:

- elolvastam 53 könyvet
- elolvasott oldalak száma: 14 058

- a blog látogatottsága 101 000-rel zárja az évet

- 69 db új könyvem lett, mellyel jelenleg a nyilván tartott könyveim száma 342 db

- rész vettem a Könyvfesztiválon

- ott találkoztam először Grecsó Krisztiánnal, illetve részt vettem egy beszélgetésen D. Tóth Krisztával és Szentesi Évával (aki másodszor is dedikálta nekem a már aláírt könyvét :D vicces volt)

- voltam a Könyvhéten

- először jártam a Margó Irodalmi Fesztivál tavaszi és őszi eseményén is, ami nagyon-nagyon tetszett
- találkoztam Vecsei H. Miklóssal (kétszer is)

- előolvasóként elolvastam és rákerültem Budai Lotti Édes ébredés című regényére

- megkerestem A Pál utcai fiúk emlékszobrát a Corvin-negyedben

- beszereztem sok régóta vágyott könyvet a Libri raktárvásárán
- lefutottam egy balatoni futóversenyen a 7 kilométeres távot

- elolvastam André Aciman Szólíts a neveden regényét, amit az őszi Margón dedikáltattam a hazánkba látogató íróval, megvettem hozzá a folytatást

- jelentkeztem a Blogturné klub felhívására és elkezdtem velük az együttműködést

- egy előadást hallgattam meg a csodálatosan szép New York Kávéházban

- újraolvasom a Harry Pottert

- megismertem a podcastek csodálatos világát és rendszeres hallgatója lettem három csatornának

- bekövettem Instagramon Ott Annát, akinek irodalomszeretete lenyűgöz és imádom, amit csinál

- a blog Facebook oldalán 500-an lettünk

- elrepültem Milánóba egy szál hátizsákkal és két nagyon jó barátnőmmel <3

- újra repülni az évem egyik legjobb része volt

- végre eljutottam a Hadik Irodalmi Kávéházba

- meghallgattam egy nagyon érdekes és szuper beszélgetést a Harry Potterről

- megvettem a Harry Potter és a bölcsek köve jubileumi kiadását (Griffendél)

- végignéztem egy amerikai foci meccset Tatabányán

- egyedül voltam színházban és végre láthattam A lepkegyűjtőt

- barátokkal kirándultam a János-hegyen

- egyik kedves barátnőmmel nyaraltam a Balcsin egy hetet és abszolút kipihenten, lebarnulva tértünk haza

- részt vettem egy Jóbarátok kvízesten, majd egy Harry Potteresen

- életemben először buliztam a Budapest Parkban, ráadásul a kedvenc zenekarom, a Margaret Island koncertjén

- akiknek előtte voltam a szimfonikus koncertjén a Margitszigeti szabadtéri színpadon

- eljutottam Lakatos Levente dedikálására, így most már minden könyve a polcomon dedikált
- megvettem az álom könyvvásznamat

- ezeken kívül számos könyvbemutatón, beszélgetésen vettem részt, megszámolni is nehéz

Nagyon bízom benne, hogy 2020 hasonlóan tartalmas év lesz minden szempontból. Szeretnék még több élményt gyűjteni, nemcsak könyves vonatkozásban, szeretnék utazni és ehhez kapcsolódó terveim is vannak. 

Természetesen nemcsak pozitív élményeket tartogatott 2019, de úgy érzem, hogy a sok jó mellett talán egy kicsit eltörpül az, ami kevésbé volt kellemes. Mint mindig , most ia a jóra érdemes  emlékezni. 

Nagyon Boldog Új Évet Kívánok minden kedves olvasómnak, követőmnek és mindenkinek, aki erre jár!

André Aciman: Szólíts a neveden (Call me by your name)

Vannak könyvek, amik egyszerűen csak megtalálnak minket. Jókor, jó helyen.

Mindig ott volt a tudatomban ez a történet, azonban csak idén éreztem azt, hogy nem hagy nyugodni, és tényleg el szeretném olvasni. Rengeteg alkalommal jött szembe velem a könyv, a film, a plakát, végül a kedvenc vloggerem (@heyheyjulie) és Ott Anna, az irodalmi "mentorom" adta meg a végső löketet, hogy beszerezzem a könyvet.

A fülszöveg

André ​Aciman olasz riviérán játszódó regénye egy kamasz fiú és a családi nyaralóvendég, egy ifjú amerikai kutató között váratlanul kibontakozó, elsöprő szerelem története. A vonzalom, amelynek következményeivel egyelőre képtelenek szembenézni, felkészületlenül éri a fiatalokat. Az együtt töltött nyári hetek során mindketten küzdenek saját érzéseikkel, egyszerre tartva környezetüktől és saját maguktól. Vakmerően igyekeznek elérni azt, amiről sejtik, talán soha többé nem adatik meg nekik: a két ember közötti legteljesebb egységet. 

A Szólíts a neveden korunk egyik legcsodálatosabb szerelmi története, amely egy csapásra klasszikussá vált. A regény alapján készült film Luca Guadagnino rendezésében, Armie Hammer és Timothée Chalamet főszereplésével, a háromszoros Oscar-jelölt James Ivory forgatókönyvéből február 8-tól látható a magyar mozikban.

Különleges történetet kaptam, és őszinte leszek, arra nem számítottam, hogy ennyire tetszeni fog és az idei olvasmányaim egyik kiemelkedő kötete lesz. Arra igen, hogy témájából adódóan más lesz, mint amiket eddig, mostanában olvastam. Azonban már az első oldalakon éreztem, hogy ez a történet engem most megtalált. Később, mint megjelent, később, mint film lett belőle és Oscar-díjat nyert, de megérkezett hozzám. És szerintem a lehető legjobbkor.

Ami elsőként megfogott benne, az a hangulata volt. Alapvetően akkor lesz emlékezetes nekem egy történet, ha beszippant a hangulata és olyan, amit nem könnyű elfelejteni és egyszerűen teljesen kizökkent a valóságból. A Szólíts a neveden olvasásának már a legelején éreztem, hogy ez az én regényem lesz. Az író elképesztően gyönyörűen mutatja be a kezdeti vonzalomtól a beteljesülésig a szerelem izgalmas folyamatát. Elio teli van aggodalmakkal, gátakkal és félelmekkel. Ugyanolyan szorongó fiatal srác, mint bármelyik kortársa, akik kezdik felfedezni az érzelmek végtelen és összetett világát. Megérkezik nyaralójukba Oliver, a magabiztos, tehetséges és nála idősebb író. 

Eliot egyre több, számára még ismeretlen és szokatlan érzés keríti hatalmába. Azt veszi észre, hogy megállás nélkül a a vendégükön jár az esze, keresi a kapcsolódási pontokat és ürügyeket a beszélgetésre. Az író tökéletesen írja le azt, milyen, amikor valaki elkezd többet érezni egy másik személy iránt, egy idő után másként néz rá és végül szerelembe esik. És itt fontos elmondanom, hogy mennyire lényegtelen, hogy ezt egy férfi érzi egy nő iránt, vagy épp egy fiatal srác egy férfi iránt.
André Aciman olyan tehetséggel mutatja be a szerelem érzését, amilyennel még nem találkoztam. Elio félelmei, szorongásai, reményei mind-mind megjelennek a könyvben, és az olvasó magára ismerhet ezek által. A valóságban ugyanígy zajlanak ezek a fázisok, amiket Elio él át, ő is reménykedik, gyötrődik és világgá kürtölné boldogságát, amikor érzései viszonzásra találnak.

Hiába csak az egyik szemszöget látjuk, Elio szemszögét, mégis az volt az érzésem, hogy Olivert is kellő képpen megismerhettem. Szinte faltam a sorokat, teljesen magával ragadott a történet. Fontos könyv, mely segít jobban megértenünk az azonos neműek közötti kapcsolatokat és szerelmeiket. Az író nem esik túlzásba, szerencsére nem viszi el egy olyan irányba a történetet, amitől nyálasnak és mesterkéltnek tűnne. Sokkal inkább éreztem azt, hogy ez egy valódi történet és Elio-Oliver párosa bármikor elbiciklizhet mellettem az utcán.

Nem lehet elmenni szó nélkül a helyszín mellett sem. Olaszország, perzselő nyár. Imádtam azt a laza életérzést, ami a könyv szinte minden sorából árad. Teljes mértékben nyári könyv, örülök, hogy én is ekkor olvastam. Szinte éreztem a bőrömön a sós tengervizet, a tikkasztó hőséget és úgy éreztem, mintha én is egy vendég lennék Elioék házában, külső megfigyelőként. Ráadásul októberben lehetőségem nyílt ellátogatnom Olaszországba, így bár rövid időre, de bepillanthattam az olaszok mindennapjaiba, ez csak hozzátett a könyvélményhez (bár utólag, de az részletkérdés).

Nagyon-nagyon kíváncsi vagyok a folytatásra, mely először hazánkban, a Margó Irodalmi Fesztiválon volt elérhető, itt mutatták be a nagyvilágnak. Az író, André Aciman ellátogatott Magyarországra és a fesztiválon egy beszélgetést követően, éjszakába nyúlóan dedikált, így mindkét könyv a polcomon aláírt, a beszélgetés pedig nagyon szuper volt (angolul zajlott, és hálistennek nagyon érthető volt). Alapvetően ez egy olyan könyv, amihez nem feltétlen képzelek el folytatást, önmagában kerek egész. Ugyanakkor a második kötet szerintem nem fog rontani rajta, és az az érzésem, hogy nem csalódunk. Alig várom! 2020-ban ez a regény is sorra kerül. 

A könyvet elolvasva nagyon hamar megnéztem a belőle készült filmet és hála az égnek, hogy pont olyan lett, mint vártam. Hozta számomra a könyv hangulatát, a színészek tökéletesen választották ki a karakterekhez, a helyszín mesés és a zenék abszolút passzolnak minden jelenethez. Nagyon tetszett!

Képek: saját, Google

R.Kelényi Angelika: Bűnös örömök városa (Az ártatlan II.)

Amint befejeztem Az ártatlan sorozat nyitókötetét, máris folytattam a következő résszel, a Bűnös örömök városa című regénnyel. Azt kell, hogy mondjam, imádom! Totálisan beszippantott R. Kelényi Angelika világa. Így különösen, hogy egymás után sorban olvasom a köteteket. 

A fülszöveg

1610-ben, ​egy borzalmas évet maga mögött hagyva, Fabricius Flóra kénytelen Velencébe utazni. A bűnös örömök városába érve egy ismert és az urak által gyakran látogatott házban találja magát. Vendéglátója nem más, mint a híres kurtizán, megmentőjének édesanyja.

Velence urai hamarosan versengeni kezdenek az ártatlan lány kegyeiért, ám ő csupán egyetlen férfi után vágyakozik, Lorenzo Marianit azonban nem könnyű örökre rabul ejteni.

Flóra úgy dönt, segít neki egy gyilkosság leleplezésében, noha az áldozatot egy cseppet sem szívlelte. 

A szálak a legmagasabb körökbe, a Collegió tagjai közé vezetnek, akik közül a legfiatalabb consiglieri bármit megadna, hogy a szép magyar lányt a magáénak tudhassa. 

Képes lesz-e Flóra ellenállni a gazdagság és a hatalom csábításának?

Olyan jó volt ismét belemerülni ebbe a csodálatos, érdekes és izgalmas világba!

Sejtettem, hogy hiába hagyta el Flóra és Lorenzo Mariani a rettegett csejtei várat, és kerültek egyre messzebb Báthory Erzsébet grófnő udvarától, attól még az izgalmak tovább folytatódnak és soha nem lesz egyszerű az életük. Főhőseink megérkeznek Mariani szülőföldjére, az olasz Velencébe, ahol egy új világ tárul az olvasó szeme elé a könyv lapjain. Sokkal szabadabb felfogású - ahogyan a cím is sugallja -, bűnökkel teli város lett Flóra új otthona, Mariani pedig hazatért.

Velence térképe 1500-1600 körül

Itt a gátlások lehullanak, nincs mit szégyellnie se nőnek, se férfinak, sokkal felszabadultabb hely, mint eddigi helyszíneink (Pozsony, Erdély). Az emberek itt egyszerűen csak élvezik az életet, nem szabnak határt vágyaiknak. Pontosan úgy, ahogy azt a mai olasz mentalitás is megmutatja, csak épp most 1610-ben járunk, de az életfelfogás mit sem változott azóta sem.

Flórát rendkívül meglepi ez a szabados életmód, amit lát az utcákon és megérkezve a Mariani-házba rá kell jönnie, hogy teljesen új fejezet kezdődik az életében. Szerencsére férfi főhősünk szinte mindig ott van mellette és védelmezőként lép fel, amit a lány egyáltalán nem bán. Az első kötet bonyodalmai tovább fokozódnak: újabb gyilkossággal néznek szembe szereplőink, újabb rejtélyes ügy bontakozik ki, és mindez a szerelmi szállal összefonódva egy olyan történetet alkot, ami letehetetlenné teszi a regényt.

"De ha már egyszer én vagyok az a leány, akit folyton megtalál a baj, miért ne érezzem magam jól közben?"

Főhősnőnk személyisége sokat alakul és változik, ahogy Velencében megtapasztalhatja azt a fajta felszabadultságot, ami eddigi élete során nem volt jellemző rá. Bár ő továbbra is erkölcsös és szerény lány, és nem adja könnyen magát senkinek, még a jóképű és ellenállhatatlan Marianinak sem, de környezete akaratlanul mégis hatással van rá. A Mariani-házban nemcsak a ház úrnője, Maria, Lorenzo édesanyja, hanem a szolgák szintén jóval lazábbak, mint például Csejtén voltak. Kissé elmosódott a határvonal szolga és ura között.

A lány maga is bevallja, hogy "Ez a bűnös város engem is átalakított."

Egy igazán színes világ tárul ki Flóra előtt, és ez alatt nemcsak a velencei karnevál forgatagát értem. Bálok, férfiak és nők hangos mulatozása tölti meg az estéket és Flóra rájön, hogy mennyire más világ az, mint ahonnan ő jött.

Ebben a kötetben Mariani családja és múltja kerül előtérbe, megismerhetjük szüleit, gyermekkori barátját, és még volt szerelmét is. Van valaki azonban, aki rendesen felkavarja az állóvizet, ő pedig nem más, mint Giulia. Vele végig nagyon bajban voltam, mert egyszerűen nem tudtam eldönteni, hogy bízzak-e benne vagy sem. És a végére sem változott a helyzet, ugyanakkor sosem kívántam volna neki azt a szörnyű sorsot, ami rá várt. A regénynek ez a jelenete nagyon drámai és engem konkrétan sokkolt. Angelika úgy írta le ezt a kemény jelenetet, hogy szinte ott éreztem magam a tömegben Flóráék mellett állva, lemerevedve.

Különösen a korhű leírások tetszettek olvasás közben. Egyrészt a helyszínek, emberek bemutatása, ami az első részben is fantasztikus volt. Magam előtt láttam egész Velencét, a csodás épületeket, a templomot, a kolostort, illetve azt is, ahogy az emberek hangoskodva és vidáman járnak-kelnek az utcán.
Mindemellett az írónő nagyon ért hozzá, hogyan kell érzelmeket kifejezni. Nemcsak a szerelmi szálra értem ezt, hanem arra, ahogyan Flóra kételyeit, megérzéseit mutatja be, és a többi szereplővel való kapcsolatát. Mariában egy igazságos és kedves leendő anyóst talál meg, aki bár nem ismeri minden titkukat és a csejtei várnál történt szörnyű eseményeket, mégis szeretettel fogadja a lányt. Első pillanattól érzi, hogy fia nem közömbös e különleges lány iránt, ezt egy édesanya egyszerűen látja, mert ismeri a fiát.

A cselekményt Flóra szemszögéből láthatja az olvasó, és ennek kifejezetten örültem, szeretem az E/1 személyben megírt könyveket. Önmaga is bevallja, mennyire másnak érzi magát, mióta az első rész eseményeit a hátuk mögött hagyták. Felnőtt nő lett, bátorságra vall, hogy Marianival hajlandó volt elhagyni az országhatárt és messze vidékre lovagolni vele és ez még csak a kezdet.

Nagyon-nagyon szerettem olvasni ezt a regényt, egyszerűen magával ragadja az olvasót a hangulata, a világa és képtelenség letenni. Már jöhet is a befejező kötet, a trilógia harmadik része! Még egy kicsit nyújtanám az olvasást, de ugyanakkor kíváncsi vagyok, hogyan zárul Flóra és Mariani története.

Képek forrása: saját, Google, favim.com