BLOGTURNÉ - Szurovecz Kitti: Az egyetlen ismerős arc

Az Athenaeum Kiadó gondozásában jelent meg nemrégiben Szurovecz Kitti immár tizenegyedik regénye, Az egyetlen ismerős arc, melyben lélektan, romantika és humor finom egyvelege biztosítja, hogy csak úgy repüljenek a percek olvasás közben. Ezúttal a Blogturné Klub három bloggere ragadott könyvet, hogy megismertethesse veletek a pszichológushallgató Dorina, és a csábító színész, Nolen történetét. Tartsatok velünk, hogy a végén Ti is gazdagabbá válhassatok a kötet egy példányával!

A fülszöveg

A ​huszonnyolc éves egykori pszichológus-hallgató Dorina hosszú ideje rövidtávú memóriazavarban szenved, ami azt jelenti, hogy csupán egyetlen napig képes az új ismerőseire és a friss élményeire emlékezni. Aztán egy este elmegy a családjával megnézni egy színházi előadást és minden megváltozik: reggel arra ébred, hogy emlékszik a monodráma főszereplőjére, Heltai Nolenre, akit szakmai berkekben nemcsak az egyik legígéretesebb feltörekvő színészként, hanem a legrémesebb hazug szoknyapecérként is számon tartanak. A harminchárom éves férfi jóképű és csábító, de számító és rideg is. Egy dolog érdekli igazán: a saját boldogulása. Azonban az, hogy az amnéziás lány belép az életébe, alaposan a feje tetejére állítja a sekélyes világát. Mindkettejük számára szédületes belső utazás kezdődik…

Meddig hordozhatunk vérző sebeket büntetlenül? Képesek vagyunk-e a vélt vagy valós bűneinkért megbocsátani egymásnak, de elsősorban önmagunknak? Szurovecz Kitti új lélektani szerelmes regénye leginkább ezekre a kérdésekre keresi a választ. Az egyetlen ismerős arc a mélyre ásott emlékek és az elfojtott érzelmek hatalmának története.

Kiadó: Athenaeum Kiadó

Kiadási év: 2019

Oldalszám: 304 oldal

ISBN: 9789632939384

Moly-adatlap: itt

Megrendelheted: itt

Nagyon régóta terveztem már olvasni Kittitől. Itt volt az ideje és erre a történetre azonnal kíváncsi lettem az előzetes információk alapján. Egy fiatal nő, aki rövidtávú memória zavarral él, minden nap számára új kezdet és egy férfi, aki pedig szintén csak a mának él, de egészen máshogyan.

Dorina és Nolen története különleges minden szempontból. Két egymástól teljes mértékben távol álló személyiség találkozik, és kiderül, hogy valami mégis összeköti őket. Amikor elkezdtem olvasni a könyvet, elsőre feltűnt, hogy az írónő stílusa mennyire színes és érdekes. A leírásai, párbeszédei abszolút egy tapasztalt, kialakult írási stílussal rendelkező írónőről árulkodnak és mivel régóta követem Szurovecz Kittit, tudom, hogy profi újságíróról és riporterről beszélünk. Ez érződik minden sorából és pontosan ebben reménykedtem. Tizenegy megírt regény után nem meglepő.

A kötetet a könyvbemutató előtt pár nappal szereztem be és szinte azonnal nekiálltam olvasni, így a bemutatón már volt némi fogalmam a történetről és karaktereiről. A bemutatón hallott beszélgetés pedig adott egy plusz töltetet az olvasás élményéhez. Fontos részét képezte a beszélgetésnek a főszereplők, Dorina és Nolen személyisége.

Dorina memóriazavara nagyon megnehezíti életét, minden nap jegyzetekből tudhatja meg a körülötte zajló dolgokat, csak a hét évvel ezelőtt, 21. születésnapja előtti eseményekre emlékszik. Ez a probléma gyakorlatilag teljesen korlátozza a lehetőségeit, legyen szó bármiről. Nővére és édesapja minden mozzanatát figyelik a lánynak, önállósodásra nincs esély. Hiszen hogyan is élhetne így egyedül, ha a szomszédos parkból sem biztos, hogy hazatalál egyedül?! Nehéz és komoly küzdelem ez mindhármójuk számára, pedig egyikőjük sem nehéz természet. Dorina azelőtt egy életvidám, barátságos, vonzó és érdekes lány volt, azonban a betegség miatt eltávolodott a barátaitól, dolgozni sem tud így, és nincs jövőképe.

Ekkor lép az életébe Nolen. Dorina egy színdarabot néz meg a nővérével, amiben a férfi a főszereplő, az imádott színész, akinek lábai előtt hever a fél világ. Hét év óta ő az első ember, akire másnap is képes emlékezni. A férfi szakmájában sikeres, népszerű, a színészek irigylésre méltó életét éli. Látszólag. Nők fordulnak meg az ágyában, hiába van állandó barátnője. Ez azonban mind figyelemelterelés, hiszen túl közel magához senkit sem enged. És ekkor megjelenik nála Dorina nővére, hogy a segítségét kérje...

A két főszereplő közül Dorinát azonnal megkedveltem. Egy kedves, figyelmes fiatal nő, akivel a sors kegyetlenül elbánt. Egy tragédia okozta azt a traumát, ami miatt a memóriája felmondta a szolgálatot és lehet, hogy élete végéig minden nap így fog telni. Őszintén csodáltam Dorina türelmét, ahogy minden egyes nap képest volt megküzdeni ezzel. Minden egyes nap elolvasta az előző napi feljegyzéseket, hogy ki kicsoda, mi történt vele, hol van, hogyan él. El se tudom képzelni, hogy milyen érzés lehet felkelni teljesen tiszta fejjel és mintha minden nap egy tiszta lap lenne. Ijesztő, nem kicsit. És mivel a köszönetnyilvánításban olvastam, hogy valós személy mesélt erről a betegségről, még inkább el tudom hinni, hogy ez ilyen lehet. Úgy érzem, hiteles képet kaptam róla.

A másik szereplővel, Nolennel eleinte jócskán voltak gondjaim. Mondjuk ki, az első pár fejezetben egy bunkó, nagyképű, élvhajhász volt, lekezelő stílussal. Talán egyedül Írisszel, a menedzserével volt normális, aki egyébként egy karakán, határozott nő. Szóval ő megmondta neki, ha valami nem tetszett, és még szórakoztató szereplő is mellé.

Aztán ahogyan kezdte megismerni egymást a két főszereplő, mindketten változtak. Főként Nolenen láttam a pozitív irányú változást. És ami fontos az ő esetében, az a közösségi médiától és a telefontól való függés. Manapság meg sem lepődünk, ha valaki a saját telefonja rabja, fél percenként nézegeti, posztol, nyomkodja a kijelzőt. Nolennek, aki elismert színész, természetesen elengedhetetlen, hogy kapcsolatot tartson a közönséggel és rajongóival. Így, amint megvonják tőle az eszközt, más megvilágítást kap a jelleme. Kezd kibontakozni az a Nolen, aki szerethető, aki él, aki kedves másokkal. És ezt a Nolent én nagyon megszerettem. Az ő esetében egyértelműen látható a jellemfejlődés, míg Dorinánál kevésbé. Nála a betegség játssza a központi szerepet. 

Egy olyan könyvet tart kezében az olvasó, ami alapvetően komoly és fontos témát, egy betegséget feszeget, mégsem éreztem olvasás közben egy percig sem nyomasztónak. Nemcsak felszínesen érinti a témát, hanem testközelből ismerhetjük meg a memória zavart, de ezt lehet azért is gondolom így, mert a bemutatón a beszélgetés elképesztően sokat adott hozzá a történethez, sok plusz információ hangzott el. A könyv minden sorából érződik az az alaposság, amivel az írónő utánajárt a tényeknek. Egyértelmű. hogy komoly munka áll a könyv megírásának hátterében. 

Nagyon-nagyon örülök, hogy elolvashattam a történetet és rövidesen bepótolom az írónő korábbi regényeit.

Nyereményjáték

Meglehet, Az egyetlen ismerős arc romantikus és kissé komikus jellemzőit tekintve igencsak könnyed, szórakoztató irodalomként tartható számon, azért megfigyelhető benne egy erős lélektani vonulat, és az ehhez illő komolyság is - ami mondhatni védjegyévé vált már Szurovecz Kitti kései munkásságának. Az írónő nem fél rendre igencsak kényes témákat venni elő regényeiben, így turnénk nyereményjátékán is ezeké lesz a főszerep: mindhárom állomáson a bejegyzésben elszórt kiemelt betűk várnak rátok, amelyeket megfelelő sorrendbe téve és összeolvasva egy-egy kényesebb témát kaptok megfejtésül - a feladatotok pedig az lenne, hogy beírjátok a Rafflecopter doboz megfelelő sorába, hogy az adott téma Kitti melyik regényének áll a középpontjában. A helyesen válaszolók között a könyv egy példánya kerül kisorsolásra!

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

a Rafflecopter giveaway

A turné állomásai:
02.07. Pandalány olvas

02.09. Könyv és más
02.11. Never Let Me Go

Ilyen volt számomra 2019

Az év utolsó heteiben mindig elkezdem végiggondolni, hogy mi történt velem az eltelt évben, merre jártam, mit csináltam, miket olvastam és összességében milyen év volt. Szilveszter napján és újévkor pedig elengedve az egészet új lapot nyitok gondolatban.

Nos, 2019 már a második évem volt Budapesten, és összességében úgy érzem, remekül sikerült. Mind könyves, mind az életem egyéb területein.

Januárban az első olvasmányom egy viszonylag hosszú és komoly történet, Colleen Hoover Too late című regénye volt. Ez megalapozta az évemet, hiszen jópár, hasonlóan fontos témájú történetet olvastam még.

Gondolkodtam, hogy összeszedem a top 5 vagy 10 könyvemet az évből, de inkább azt mondanám, hogy megmutatom, mik lettek a legemlékezetesebb és legfontosabb olvasmányaim idén.

Az év első felében olvastam Jessica Koch Közel a horizonthoz című regényét, ami egy fájdalmas, ám letehetetlen könyv. Családon belüli bántalmazás és egy szörnyű betegség a témája. Különösen azért érintett meg a történet, mert valós eseményeket mesél el és nem fikció. Aztán az év során előnyben részesítettem magyar íróinkat, és így ismerkedtem meg Mucha Dorka Puncs című bemutatkozó regényével. Amilyen rövid, annyira fontos ez a történet, szerencsére megfelelő figyelmet kapott, például részt vettem egy beszélgetésen róla a Margó Fesztiválon. Jövőre pedig biztosan újraolvasom.

Nem lehet szó nélkül elmenni a Könyvfesztiválon beszerzett könyveim mellett sem, melyek közül D.Tóth Kriszta Jöttem, hadd lássalak újrakiadott könyve egy gyönyörűen megírt emlék édesanyjáról. A fesztiválos szerzemények közül elolvastam Grecsó Krisztián Veráját és végre megismerkedtem az író könyveivel, kettőt olvastam el közülük eddig. A komoly témákat feldolgozó olvasmányaim közül kiemelnék még összesen hármat. Az első Hajdú-Antal Zsuzsa Visszatérünk című regénye, mely egy magyar tragédiának állít emléket. A könyv méltó egy olyan eseményhez, melyet egy egész ország gyászol. Utána olvastam Nyáry Luca bemutatkozó regényét, a Vigyázz, törékeny!-t, mely szintén nagyon nagy hatással volt rám. Olyannyira, hogy az évem egyik legfontosabb olvasmánya lett.

Újraolvasós, egyértelműen. A gyász folyamatát és a depresszió  betegségét testközelből ismerhetjük meg benne, mindezt egy igen fiatal lány tollából. Az évem utolsó olvasmánya egy olyan könyv lett, amit igazából jövőre terveztem olvasni, de mivel rövid, így nekiálltam vasárnap és még aznap éjjel befejeztem. Ez a regény feltette az évemre a koronát, és egy fájdalmas, ugyanakkor elképesztő élménnyel gazdagodtam. Ez a könyv pedig nem más, mint Péterfy-Novák Éva Egyasszony című élettörténete. A könyv őszinte vallomás Éva múltjáról, átélt tragédiájáról.

A felsorolt könyveken kívül olvastam számos vidám, izgalmas, érdekes könyvet is, hiszen a komoly témájú könyvek olvasásába muszáj  beiktatni könnyedebb műveket is. Voltak köztük életrajzok, valós történetek (Michelle Marly: Coco Chanel), izgalmas utazások (David Attenborough:Utazások ​a világ túlsó felére), igazi meglepetések (André Aciman: Szólíts a neveden). Szerencsére az idei olvasmányaim között körülbelül egy vagy kettő olyan volt, amivel kissé mellélőttem és nem nyerte el nagyon a tetszésemet az adott történet. Mivel sok könyvet olvasok, most már az évek alatt eljutottam oda, hogy ismerem az ízlésemet és egy fülszöveg vagy az első oldal olvasásából már érzem, mely könyvek valók nekem.

Több számomra új, igazán tehetséges író alkotásait ismertem meg idén, és váltak kedvenccé. Ilyen többek között Budai Lotti, akitől ráadásul előolvasással olvastam el új regényét, az Édes ébredést. Valamint régóta terveztem megismerkedni Simon Marcival (akivel egy gimibe jártam :P), neki pedig beszereztem mindhárom kötetét és elolvastam őket (Rókák esküvője, Polaroidok, Dalok a magasföldszintről). 

A régóta tervezett Harry Potter-újraolvasást szeptember elsején, azaz a Roxfort Expressz indulásának napján kezdtem meg, mely sokadik újraolvasásra is fantasztikus élményt adott. Sajnos mind a hét kötet nem került sorra idén, az első négyet sikerült elolvasnom, de 2020-ban folytatom az egyik nagy kedvencemmel, a Főnix rendjével. Alig várom!

Instagramon az alábbi  kilenc kép  volt a legnépszerűbb:

Végül lássunk egy listát arról, mik történtek velem 2019-ben:

- elolvastam 53 könyvet
- elolvasott oldalak száma: 14 058

- a blog látogatottsága 101 000-rel zárja az évet

- 69 db új könyvem lett, mellyel jelenleg a nyilván tartott könyveim száma 342 db

- rész vettem a Könyvfesztiválon

- ott találkoztam először Grecsó Krisztiánnal, illetve részt vettem egy beszélgetésen D. Tóth Krisztával és Szentesi Évával (aki másodszor is dedikálta nekem a már aláírt könyvét :D vicces volt)

- voltam a Könyvhéten

- először jártam a Margó Irodalmi Fesztivál tavaszi és őszi eseményén is, ami nagyon-nagyon tetszett
- találkoztam Vecsei H. Miklóssal (kétszer is)

- előolvasóként elolvastam és rákerültem Budai Lotti Édes ébredés című regényére

- megkerestem A Pál utcai fiúk emlékszobrát a Corvin-negyedben

- beszereztem sok régóta vágyott könyvet a Libri raktárvásárán
- lefutottam egy balatoni futóversenyen a 7 kilométeres távot

- elolvastam André Aciman Szólíts a neveden regényét, amit az őszi Margón dedikáltattam a hazánkba látogató íróval, megvettem hozzá a folytatást

- jelentkeztem a Blogturné klub felhívására és elkezdtem velük az együttműködést

- egy előadást hallgattam meg a csodálatosan szép New York Kávéházban

- újraolvasom a Harry Pottert

- megismertem a podcastek csodálatos világát és rendszeres hallgatója lettem három csatornának

- bekövettem Instagramon Ott Annát, akinek irodalomszeretete lenyűgöz és imádom, amit csinál

- a blog Facebook oldalán 500-an lettünk

- elrepültem Milánóba egy szál hátizsákkal és két nagyon jó barátnőmmel <3

- újra repülni az évem egyik legjobb része volt

- végre eljutottam a Hadik Irodalmi Kávéházba

- meghallgattam egy nagyon érdekes és szuper beszélgetést a Harry Potterről

- megvettem a Harry Potter és a bölcsek köve jubileumi kiadását (Griffendél)

- végignéztem egy amerikai foci meccset Tatabányán

- egyedül voltam színházban és végre láthattam A lepkegyűjtőt

- barátokkal kirándultam a János-hegyen

- egyik kedves barátnőmmel nyaraltam a Balcsin egy hetet és abszolút kipihenten, lebarnulva tértünk haza

- részt vettem egy Jóbarátok kvízesten, majd egy Harry Potteresen

- életemben először buliztam a Budapest Parkban, ráadásul a kedvenc zenekarom, a Margaret Island koncertjén

- akiknek előtte voltam a szimfonikus koncertjén a Margitszigeti szabadtéri színpadon

- eljutottam Lakatos Levente dedikálására, így most már minden könyve a polcomon dedikált
- megvettem az álom könyvvásznamat

- ezeken kívül számos könyvbemutatón, beszélgetésen vettem részt, megszámolni is nehéz

Nagyon bízom benne, hogy 2020 hasonlóan tartalmas év lesz minden szempontból. Szeretnék még több élményt gyűjteni, nemcsak könyves vonatkozásban, szeretnék utazni és ehhez kapcsolódó terveim is vannak. 

Természetesen nemcsak pozitív élményeket tartogatott 2019, de úgy érzem, hogy a sok jó mellett talán egy kicsit eltörpül az, ami kevésbé volt kellemes. Mint mindig , most ia a jóra érdemes  emlékezni. 

Nagyon Boldog Új Évet Kívánok minden kedves olvasómnak, követőmnek és mindenkinek, aki erre jár!

Szabó Magda: Örömhozó, bánatrontó

Szabó Magdától idén olvastam először, Az őz című regényét. Most pedig folytattam tőle egy olyan könyvvel, amiben a főszereplő szintén egy állat, csak épp kicsit más értelemben. Ő pedig Évuka, a macska. Nagyon kedves könyv az Örömhozó, bánatrontó, melyben Magda a macskájuk szemszögéből mutatja be életüket, mindennapjaikat.

Alapvetően nem egy hagyományos értelemben vett írást olvastam. Ez alatt azt értem, hogy nem feltétlen lehetett célja Évuka leveleinek, hogy bármikor is kiadásra kerüljön. Legalábbis  nem volt ennyire egybefüggő történet, ugyanakkor én nagyon örülök, hogy olvashattam mégis. A rövid kötetben leveleket olvashatunk, melyben Szabó Magdáék macskája a szomszéd Nénit és Bácsit megszólítva meséli el, mik a nagy események a mindennapok során. Legyen szó egy vendégről a lakásban vagy épp arról, hogy Évuka leesett a párkányról. Megmosolyogtató volt olvasni Magda sorait, aki mindig is nagyon szerette az állatokat, remekül megértette a nyelvüket. 

Évuka macska egy rendkívül öntudatos, különleges cica, akinek virágot hoznak, és lelegeli a pálmákat, sétálgat a Néniék lakása és a sajátjuk közötti hídon. Szinte magam előtt láttam, ahogy jár-kel a lakásban ez a meseszép macska és magában morfondírozik a napi történéseken.

Nagyon szórakoztató kötetnek bizonyult ez a könyv, ajánlom minden macska barátnak.

Decemberben szereztem be és karácsonyi olvasmány lett belőle

André Aciman: Szólíts a neveden (Call me by your name)

Vannak könyvek, amik egyszerűen csak megtalálnak minket. Jókor, jó helyen.

Mindig ott volt a tudatomban ez a történet, azonban csak idén éreztem azt, hogy nem hagy nyugodni, és tényleg el szeretném olvasni. Rengeteg alkalommal jött szembe velem a könyv, a film, a plakát, végül a kedvenc vloggerem (@heyheyjulie) és Ott Anna, az irodalmi "mentorom" adta meg a végső löketet, hogy beszerezzem a könyvet.

A fülszöveg

André ​Aciman olasz riviérán játszódó regénye egy kamasz fiú és a családi nyaralóvendég, egy ifjú amerikai kutató között váratlanul kibontakozó, elsöprő szerelem története. A vonzalom, amelynek következményeivel egyelőre képtelenek szembenézni, felkészületlenül éri a fiatalokat. Az együtt töltött nyári hetek során mindketten küzdenek saját érzéseikkel, egyszerre tartva környezetüktől és saját maguktól. Vakmerően igyekeznek elérni azt, amiről sejtik, talán soha többé nem adatik meg nekik: a két ember közötti legteljesebb egységet. 

A Szólíts a neveden korunk egyik legcsodálatosabb szerelmi története, amely egy csapásra klasszikussá vált. A regény alapján készült film Luca Guadagnino rendezésében, Armie Hammer és Timothée Chalamet főszereplésével, a háromszoros Oscar-jelölt James Ivory forgatókönyvéből február 8-tól látható a magyar mozikban.

Különleges történetet kaptam, és őszinte leszek, arra nem számítottam, hogy ennyire tetszeni fog és az idei olvasmányaim egyik kiemelkedő kötete lesz. Arra igen, hogy témájából adódóan más lesz, mint amiket eddig, mostanában olvastam. Azonban már az első oldalakon éreztem, hogy ez a történet engem most megtalált. Később, mint megjelent, később, mint film lett belőle és Oscar-díjat nyert, de megérkezett hozzám. És szerintem a lehető legjobbkor.

Ami elsőként megfogott benne, az a hangulata volt. Alapvetően akkor lesz emlékezetes nekem egy történet, ha beszippant a hangulata és olyan, amit nem könnyű elfelejteni és egyszerűen teljesen kizökkent a valóságból. A Szólíts a neveden olvasásának már a legelején éreztem, hogy ez az én regényem lesz. Az író elképesztően gyönyörűen mutatja be a kezdeti vonzalomtól a beteljesülésig a szerelem izgalmas folyamatát. Elio teli van aggodalmakkal, gátakkal és félelmekkel. Ugyanolyan szorongó fiatal srác, mint bármelyik kortársa, akik kezdik felfedezni az érzelmek végtelen és összetett világát. Megérkezik nyaralójukba Oliver, a magabiztos, tehetséges és nála idősebb író. 

Eliot egyre több, számára még ismeretlen és szokatlan érzés keríti hatalmába. Azt veszi észre, hogy megállás nélkül a a vendégükön jár az esze, keresi a kapcsolódási pontokat és ürügyeket a beszélgetésre. Az író tökéletesen írja le azt, milyen, amikor valaki elkezd többet érezni egy másik személy iránt, egy idő után másként néz rá és végül szerelembe esik. És itt fontos elmondanom, hogy mennyire lényegtelen, hogy ezt egy férfi érzi egy nő iránt, vagy épp egy fiatal srác egy férfi iránt.
André Aciman olyan tehetséggel mutatja be a szerelem érzését, amilyennel még nem találkoztam. Elio félelmei, szorongásai, reményei mind-mind megjelennek a könyvben, és az olvasó magára ismerhet ezek által. A valóságban ugyanígy zajlanak ezek a fázisok, amiket Elio él át, ő is reménykedik, gyötrődik és világgá kürtölné boldogságát, amikor érzései viszonzásra találnak.

Hiába csak az egyik szemszöget látjuk, Elio szemszögét, mégis az volt az érzésem, hogy Olivert is kellő képpen megismerhettem. Szinte faltam a sorokat, teljesen magával ragadott a történet. Fontos könyv, mely segít jobban megértenünk az azonos neműek közötti kapcsolatokat és szerelmeiket. Az író nem esik túlzásba, szerencsére nem viszi el egy olyan irányba a történetet, amitől nyálasnak és mesterkéltnek tűnne. Sokkal inkább éreztem azt, hogy ez egy valódi történet és Elio-Oliver párosa bármikor elbiciklizhet mellettem az utcán.

Nem lehet elmenni szó nélkül a helyszín mellett sem. Olaszország, perzselő nyár. Imádtam azt a laza életérzést, ami a könyv szinte minden sorából árad. Teljes mértékben nyári könyv, örülök, hogy én is ekkor olvastam. Szinte éreztem a bőrömön a sós tengervizet, a tikkasztó hőséget és úgy éreztem, mintha én is egy vendég lennék Elioék házában, külső megfigyelőként. Ráadásul októberben lehetőségem nyílt ellátogatnom Olaszországba, így bár rövid időre, de bepillanthattam az olaszok mindennapjaiba, ez csak hozzátett a könyvélményhez (bár utólag, de az részletkérdés).

Nagyon-nagyon kíváncsi vagyok a folytatásra, mely először hazánkban, a Margó Irodalmi Fesztiválon volt elérhető, itt mutatták be a nagyvilágnak. Az író, André Aciman ellátogatott Magyarországra és a fesztiválon egy beszélgetést követően, éjszakába nyúlóan dedikált, így mindkét könyv a polcomon aláírt, a beszélgetés pedig nagyon szuper volt (angolul zajlott, és hálistennek nagyon érthető volt). Alapvetően ez egy olyan könyv, amihez nem feltétlen képzelek el folytatást, önmagában kerek egész. Ugyanakkor a második kötet szerintem nem fog rontani rajta, és az az érzésem, hogy nem csalódunk. Alig várom! 2020-ban ez a regény is sorra kerül. 

A könyvet elolvasva nagyon hamar megnéztem a belőle készült filmet és hála az égnek, hogy pont olyan lett, mint vártam. Hozta számomra a könyv hangulatát, a színészek tökéletesen választották ki a karakterekhez, a helyszín mesés és a zenék abszolút passzolnak minden jelenethez. Nagyon tetszett!

Képek: saját, Google

BLOGTURNÉ - Nyáry Luca: Vigyázat, törékeny!

Nyáry Lucát eddig elsősorban slammer-ként ismerhettük, azonban idén megjelent első regénye, a Vigyázat, törékeny! A fiatal írónő könyvében rendkívüli érzékenységgel és hitelességgel járja körül a gyászfeldolgozás, depresszió és öngyilkosság kérdésköreit, főhőse, Zsófi történetén keresztül megértjük, milyen lépések és történések vezethetnek a tragédiához. Nagyon fontos és aktuális könyv, melyet ti is jobban megismerhettek, ha három bloggerünkkel tartotok, a végén pedig nyerhettek is egy példányt a Menő Könyvek jóvoltából.

A fülszöveg

A ​boldogságon nincsen lejárati dátum?

Zsófi tizenhat éves, a legjobb barátja a fülhallgatója, az érzelmek kikészítik és fogalma sincsen hogyan tovább. Az anyja halála óta hibás puzzle darabként tengődik, élete egy véget nem érő lejtő. Zsófi retteg attól, hogy mi várja az alján, éppen ezért úgy dönt, hogy nem is akarja megtudni és helyette inkább az életből kivezető utat választja. Ehhez azonban még el kell intéznie valamit: meg akarja magyarázni a húgának, hogy miért teszi ezt. Zsófi összeszedi életének minden olyan eseményét, amely ehhez a naphoz vezetett; félrecsúszott estéket, kísértő emlékeket és kisiklott barátságokat. Vajon törvényszerű egy ekkora tragédia után az összeroppanás, vagy elcsíphetők azok a pillanatok, amikor még van választás? A keserédes és realisztikusan durva jelentekben bővelkedő regény ezekre is választ keres.

Nyáry Luca első könyve kendőzetlenül mutatja be a depresszió legkeményebb arcait is. A Vigyázat, törékeny! nem csupán egy tehetséges fiatal szerző regénye, hanem korrajz és látlelet is, a szereplőké és a kamasz lété egyaránt. Rólad – Neked.

Kiadó: Menő Könyvek, 2019

ISBN: 9789634037484

Oldalszám: 440 oldal, puhatáblás

Moly-adatlap: itt

Megrendelheted: itt

Az idei olvasmányaim közül Nyáry Luca bemutatkozó könyve lett az egyik legfontosabb számomra. Nehezen találom a szavakat, hogy mennyire meglepett és ledöbbentett az a tehetség, amivel ez a fiatal lány megírta élete első könyvét. Nagyon remélem, hogy sokat olvashatunk még tőle.

Legelőször Kata barátnőmtől hallottam a kötetről, ezt ezúton is köszönöm neki. A Margó Irodalmi Fesztiválon került bemutatásra a könyv, de sajnos nem tudtam jelen lenni az eseményen. Bízom benne, hogy rövidesen pótolni tudom és találkozhatok személyesen Lucával.

Mikor először kezembe vettem a kötetet, rögtön feltűnt, hogy meglehetősen masszív és a lapjain sűrűn szedték a sorokat. Mindössze pár nap alatt elolvastam, ami nálam rekord teljesítmény egy ilyen hosszúságú könyv esetében és egyértelműen azt mutatja, hogy mennyire magába szippantott a történet. Csak olvastam, olvastam és olvastam, képtelen voltam leállni vele. Nagyon lekötötte a gondolataimat egész nap, munka közben is gyakran járt rajta az agyam.

Tudtam, hogy fájdalmas lesz. Tudtam, hogy amiről szól, az nem egy giccses, színes csomagolópapírba csomagolt történet, hanem valami egészen más. Egy VALÓDI érzelmeket felvonultató, őszintén megírt könyv. Minden sora erről árulkodik és már az első oldalakon érezni lehet, hogy Luca tehetsége vitathatatlan.

A cselekményről különösebben sokat nem mesélnék (lásd fülszöveg), mert tulajdonképpen ebben a történetben az érzelmek és a fájdalom feldolgozása kapják a legnagyobb szerepet. Zsófi, a főszereplő gimnazista lány a poklok poklát éli meg, mióta édesanyja elhunyt. Kilátástalannak látja helyzetét és nem segít fájdalmán semmi. Teljesen egyedül érzi magát ezzel a hatalmas lelki teherrel, mely rányomja bélyegét a nap minden egyes percére. Nem tud beszélgetni róla senkivel, saját világába menekül. Édesapjával és húgával elhidegültek egymástól, legalábbis jelenleg nagyon eltávolodtak és kapcsolata velük nehezen működik.

Megszakadt a szívem rengeteg jelenet olvasása közben, amikor azt láttam, hogy Zsófi és a családja abszolút nem beszélgetnek, érezni lehetett a ki nem mondott szavak okozta feszültséget a lakásban. Ugyanakkor mindhárman a tehetetlenség és a gyász érzéseivel küzdöttek önmagukban. Ez nem erősebbé tette hármójuk kapcsolatát, hanem messzebbre kerültek egymástól sajnos. Hiszen ki lehetne nagyobb támasz, mint a saját családod, de mi történik, ha képtelen vagy velük kommunikálni és úgy érzed, nincs szükség felesleges, agyonismételt klisékre a szomorúságról és fájdalomról?! Luca bámulatos pontossággal írja le, milyen érzés kívülállónak érezni magad a családban és a baráti társaságodban, miközben a kirekesztettség érzése egyre távolabb sodor a szeretteidtől.
Az édesapán és lánytestvéren kívül ott vannak Zsófi barátai. A látszólagosak és az őszinték. Alapvetően mindegyik barátja őszinte volt hozzá, azonban nem mindenki tudta megérteni, mi zajlik a lányban és miért nem lehet minden úgy, mint "azelőtt".

Noémi és Odett párosa két erősen extrovertált személyiség, akik mellett Zsófi visszahúzódó karakterét teljesen ellentétesnek éreztem. Persze nem ismertem azt a Zsófit, aki korábban volt, így ez a meglátásom lehet nem állja meg a helyét. Viszont azt éreztem végig, hogy valamiért ez a hármas barátság nem működik és nem lesz tartós. Lehet azért, mert a három lányt a vad bulizáson kívül más nem igazán kötötte össze. Részegen átbulizott éjszakák és másnapok voltak barátságuk kötőelemei, így ez egyértelművé tette, hogy nem lehet a végtelenségig fenntartani.

Velük szemben egy másik társaság szintén jelen van Zsófi életében, ők egy egészen más csapat. Többen vannak, fiúk-lányok vegyesen, nincs rivalizálás, csak csupa megértés és szeretet. Még a lökött Dini részéről is. Nagyjából egykorúak Zsófival, és nem egészen értik, mi történik vele. Ugyanakkor teljes mértékben mellette állnak és visszavárják őt maguk közé, amikor a lány készen áll rá. Amikor együtt töltik az idejüket, olyanok, mint egy védelmező és nagy család. Úgy igazán nem tudnak neki segíteni, de Zsófi érzi, hogy bármikor fordulhat hozzájuk, támaszkodhat rájuk és bízhat bennük. Most vagy később, amikor szükségesnek érzi. Tőlük nem kell tartani, segítenek neki, ha szeretné.

Azt hiszem, a történet egyik gócpontja a magány és egyedüllét érzésének bemutatása. Végig az volt az érzésem, hogy főszereplőnk nagyon egyedül érzi magát és nem tudja, kihez forduljon segítségért. Az öngyilkosság gondolata egy segélykiáltás. Képtelen beszélgetni a saját családjával, a barátai nem értik meg, és nincs kivel beszélnie a történtekről. A társaságból Bencét, a megértő és szerény srácot éreztem legközelebb Zsófihoz (még talán Esztert). Rá mindig számíthatott, és vele valamennyit tudott beszélgetni belső vívódásairól. Nagyon szerettem ezeket a részeket, bensőséges és kedves jelenetek voltak. Éreztem a kötődést és a vibrálást köztük, de elsősorban azt láttam Bencében, hogy Zsófi mellette biztonságban érzi magát és a fiú egy út lehet a lelki gyógyulás felé.

Voltam már szomorú, napokig, akár pár hétig is. De a depresszió nem itt kezdődik. Nem lehet egy jól sikerült vicces történettel, vagy egy poénos videóval tova küldeni a szomorúságot. Sokkal komolyabb dolog ennél, amit kezelni kell, nem múlik el magától. Én magam nem vagyok jártas a betegségben és a kezelésében, de ez a regény betekintést nyújt és segít megérteni, hogy ilyenkor mi zajlik a betegben. Luca regénye őszintén és kendőzetlenül mutatja be a depressziót, és közben olyan életigazságokat mond ki, amikre figyelni kell. Mindenkinek. Nagyon remélem, hogy sokan elolvassák a Vigyázz, törékeny!-t, mert bárki, akinek segítségre lehet szüksége, de nem mer beszélni róla, talán a hatására bátrabb lesz és ki tud lépni a maga köré vont falak mögül. Nagyon remélem. 

Nyereményjáték

Az ifjúsági regények között bőven találunk olyanokat, amik a depresszió és öngyilkosság témakörével foglalkoznak, és igyekeznek felhívni a figyelmet a probléma komolyságára. Az állomásokon most ilyen regényekből találtok egy-egy idézetet, a ti feladatotok pedig, hogy a könyv címét beírjátok a raffledoboz megfelelő helyére.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.) 

A feladványom:

"Csodás nap van, a tavasz ígéretét hordozza: tiszta égbolt, bárányfelhők, kora tavaszi virágok édes illata száll a szellővel. Nem helyes, hogy ilyen napok köszöntenek be. Hogy újra kitavaszodik. Egy részem biztos volt benne, hogy örökké tél lesz."

a Rafflecopter giveaway

A turné állomásai
11.19. Könyv és más
11.21. Pandalány olvas
11.23. Csak olvass!

Képek forrása: Favim, Pixabay, saját

BLOGTURNÉ - Tittel Kinga: A Várnegyed titkai

A Mesélő Budapest után Tittel Kinga most egy különleges történelmi helyet mutat be új könyvében. A Várnegyed titkai című útikalauzban a Budai Várnegyed és környéke kapja a főszerepet. A turisták által sokat látogatott hely nem csak azoknak tartogat meglepetéseket, akik először járnak itt, hanem mindenkinek, aki szeretné felfedezni ezt a környéket. A Blogturné Klub 4 bloggere is körbejárta a Vár és környékét, a Kolibri Kiadó pedig a szemfüles blogolvasókat is meglepi egy példánnyal az útikalauzból, csak követned kell a nyomokat a turnéban résztvevő blogokon. Gyere és tarts velünk ezen a csodás kiránduláson! 

Fülszöveg:
Tudod-e, honnan ered a Savanyúleves bástya elnevezés? Kíváncsi vagy, hol található Buda egyetlen megmaradt utcahídja, vagy milyen titkot rejt a pizsamacsíkos ház udvarán található japánkert?
A Várnegyed titkaiból mindezt, és még rengeteg érdekességet tudhatsz meg. Ha szeretnéd megismerni fővárosunk ékszerdobozának kevésbé ismert részeit is, és a mögöttük rejlő lebilincselő történeteket, ha részt vennél egy játékos kincskeresésben, ez a könyv épp neked való!
A nagysikerű Mesélő Budapest zsebkönyv-sorozatának első kötete a már ismert stílusban kalauzolja végig az olvasót a zegzugos utcákon, a várfal tetején, a királyi palota kertjében. Akár családdal, akár osztállyal, akár barátokkal indulsz útnak, vágd zsebre a Várnegyed titkait, és csodálkozz rá közös értékeinkre!

Kiadó: Kolibri, Budapest, 2019

Oldalszám: 148 oldal

ISBN: 9789634375104 

Illusztrálta: Kecskés Judit

Rendelhető: itt

Ti mennyire ismeritek Budapestet? És azon belül a Várnegyedet? Sokat járkáltok a Budai vár és környékén? Mennyit tudtok a történeteiről, épületeiről és városunk e csodálatosan szép részéről? Egy olyan könyvet szeretnék nektek bemutatni, ami segít feltérképezni fővárosunk egy olyan oldalát, amit valószínűleg kevesen ismernek. Tittel Kinga A Várnegyed titkai című zsebkönyve egy igazán hasznos útmutató mindenkinek, aki szeretné bejárni a város ezen részét.

Számomra egy ilyen könyv, mint a Várnegyed titkai, nagyon izgalmas olvasmány. Egyrészt azért, mert rengeteg érdekes, sosem hangoztatott ténnyel van teli. Megismerhetünk olyan apró részleteket a főváros múltjából, amit valószínűleg nem tanultunk történelem órákon és különösebben nem mesélt róla senki egészen mostanáig. Másrészt igazán élvezetes végiglapozni, a meseszép kivitelezés vonzza az ember tekintetét a könyvespolcon.

Mindezek mellett a kötet amilyen kis vékony, annyira tartalmas és alapos. A Várnegyed minden szegletét górcső alá veszi és részletesen bemutatja az utcákat, épületeket, emlékhelyeket. Mindent, amit tudni érdemes a belváros budai részéről. Elkezdtem olvasni és nézegetni a zsebkönyvet és azt vettem észre, hogy sorra jelölöm be a helyeket, amiket mindenképpen szeretnék megnézni.

Blogturné extra
A pesti oldalon lakom, így keveset járok ezeken az utcákon. Így különösen izgalmas volt először gondolatban, majd élőben is feltérképezni a környéket.
Egyszerűen fogtam magam és felmentem a negyedbe munka után. Jártam a Mátyás-templomnál, a Halászbástyán, sétáltam az Úri utcában, a Tóth Árpád sétányon és csodás kilátást nyújtott a budai hegyekre néző sétány. A Vár, a Nemzeti Galéria, a Várkert Bazár pedig egy olyan része a negyednek, ahová szintén élmény eljutni, akár gyalogosan felmászni, akár tömegközlekedéssel felutazni. Megnéztem az összekötő kis utcákat, de mindezek csak töredéke annak, amit ebben a negyedben találhattok. Egy délután nem elég rá, ha alaposak szeretnétek lenni.
Kedvencem lett a Savanyúleves-torony, mely egykor a sétány felől nyíló boltozott kazamatákat,  ágyúkkal megrakott helyiségeket rejtett.

Tittel Kinga zsebkönyve tökéletes útitárs a felfedezéshez, hiszen méretéből adódóan könnyedén elfér a táskában, bármikor kéznél van, hogy megnézzem, épp milyen fontos helyszínen vagyok éppen. Olyan apróságokat, tényeket ír le könyvében, amit sokszor megmosolygok, vagy épp elgondolkodom rajta. 

Nagyon remélem, hogy Kinga folytatja csodálatos munkáját és összeállít nekünk hasonlóan részletes zsebkönyveket a város további részeiről.

Élmény olvasni és felfedezni!

Nyereményjáték

Gyere és tarts velünk egy érdekes kiránduláson! Minden blogon találsz egy képet és egy kis leírást a Várnegyed egy-egy érdekességéről. A te feladatod az lesz, hogy a leírás alapján felismerd, hogy melyik híres történelmi személyhez köthető az adott szobor, vagy éppen hely. Minden blogon találsz egy kis segítséget, de ha ellátogatsz a Várba, akkor minden helyet meg is nézhetsz élőben is. A helyes megfejtők Tittel Kinga A Várnegyed titkai című szuper útikalauzt nyerik meg a Kolibri Kiadó felajánlásával.
Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.

A feladványom:

A világhírű magyar zeneszerző és népzenekutató születésének 100. évfordulójára került a Bécsi kapu tér és környékére. Ki ez a híres magyar zeneszerző, aki mellé te is leülhetsz a Várnegyedben sétálgatva?

a Rafflecopter giveaway

A turnéban résztvevő bloggerek:
09.23. Pandalány olvas
09.25. Zakkant olvas
09.27. Veronika’s ReaderFeeder
09.29 Könyv és más

Sok sikert kívánok mindenkinek!

Szabó Magda: Az őz

Erről a regényről először a Margó Fesztiválon hallottam. Végre részt tudtam venni egy újabb irodalmi rendezvényen (októberben jön a folytatás). Ebben az évben elkezdtem több figyelmet fordítani a szépirodalmi, magyar könyvekre és nagy örömömre szolgált, hogy láthatóan sok ember olvas hagyományos értelemben vett irodalmat.

Vecsei H. Miklós, Juhász Anna és Orvos-Tóth Noémi beszélgettek Szabó Magda Az őz című regényéről, mely most jelent meg Poket-könyv formájában. 

Úgy döntöttem, ez lesz az első könyvem az írónőtől, épp itt volt már az ideje, hogy megismerkedjek életművével.

Orvos-Tóth Noémi, Juhász Anna és Vecsei H. Miklós

A fülszöveg

Az ​őz gyilkosok és áldozatok regénye. Gyilkolt Józsi, a Három Huszár kocsmárosa, és gyilkolt Encsy Eszter, a történet hőse, a színésznő: ki-ki a maga eszközeivel. De a két gyilkos mögött ott lapul a harmadik is, a legveszedelmesebb: a kor, amelyben a színésznő született, amely iszonyatba fullasztotta gyermekéveit, aknamezőre küldte Emilt, korai sírba a munkára képtelen, virágait babusgató édesapát, s örökre kipusztított Encsy Eszterből minden hitet, bizalmat, örülni tudást. Mindaz, amit az élettől kap, későn érkezik: sem siker, sem elismerés, sem pénz, még szerelem se váltja meg többé iszonyú önmagától. És Encsy Eszter, ahogy attól a társadalomtól tanulta, amelyben él, amely fölnevelte, öl: megöli az egyetlen embert, aki valaha szerette, és tettével halálra ítéli önmagát is. Az őz megjelenése idején 1959-ben úgy robbant, mint a bomba. Hermann Hesse ajánló sorai egyengették külföldi útját, azóta harmincöt nyelven olvasható. Én, aki írtam, ha elkerülhetem, nem olvasom: félek tőle. Pedig a nemzetközi sajtó akkor tanulta meg szülővárosom, Debrecen nevét, mert úgy értékelték: …míg a történet gyilkosai és áldozatai megfutják pályájukat, a regény lapjairól az irgalmatlan szenvedélyek forróhidege fagyaszt-éget.

Szabó Magda neve reményeim szerint mindenki számára ismert. A kortárs irodalom meghatározó írónője volt, aki a mai napig hatással van ránk és könyvei népszerűsége töretlen. Újabb kiadások, előkerült történetek lepik el a könyvesboltok polcait.
Sajnos én még csak most olvastam tőle először. Szinte szégyellem bevallani. Viszont sikerült olyan könyvével indítanom a sort, amit nagyon sokan dicsérnek és szeretnek, fontos regénynek tartják. És ezt most már teljesen alá tudom támasztani.

Minden nőben ott él egy Encsy Eszter. Akár bevallod, akár nem. Tudsz féltékeny, gonosz, önző lenni, ugyanakkor a szeretett férfiért bármire késznek lenni és nem hátrálni. Főhősnőnk, Eszter az érzelmek széles skáláját bemutató karakter, rendkívül összetett személyiség.
A regény E/1. személyben íródott, és tulajdonképpen csak és kizárólag Eszter szemszögéből ismerhetjük meg a történet másik főszereplőjét, Angélát. Ez azért érdekes többek között, mert így csak azt tudjuk, hogy Eszter milyennek látja őt. Ráadásul a közöttük álló férfi gyakorlatilag mellékszereplővé válik, többnyire ez volt az érzésem vele kapcsolatban.
Eszter Angélát egy segítségre és megmentésre szoruló, mindentől félő lánynak mutatja be, akit óvni kell még a széltől is. Viszont kívülről, vagy a szeretett férfi szemszögéből nem derül ki, hogy Angéla tényleg ilyen karakter vajon.

A történet gyerekkoruktól meséli el Eszter és Angéla kapcsolatát, mely meglehetősen bonyolult. Eszter már fiatal lányként gyűlölettel gondolt Angélára, ami számomra hihetetlenül ijesztő volt. Ez az intenzív érzés nem merült ki a féltékenységben és a gonoszkodásban, sokkal erősebb volt ennél. Irigységgel, rosszindulattal és bántással párosult. Odáig fajult Eszterben ez a mindennapos érzés, hogy az a bizonyos őz, ami a könyv jelképévé vált, sem maradhatott Angéláé. Ugyanakkor a másik oldal, Angéla igazán szerette Esztert. Érthetetlen számomra, hogyan nem vette észre a lány Eszter igazi jellemét és hogyan nem látott át rajta, a mesterkedésein. Megdöbbentő volt ezt látni.

Tinilányként nekünk is voltak az iskolában harcaink, barátnős veszekedések, rivalizálás, mindez viszonylag normálisnak mondható szinten. Azonban Eszterben olyan fokú gyűlölet tombol végig Angéla iránt, amit ép ésszel nehéz felfogni. Nem egy jelenetnél eltűnődtem azon, hogy egy ember hogyan lehet ennyire gonosz. Mi az oka annak, hogy valaki már gyerekként ilyenné váljon és felnőttként ez csak fokozódjon benne?!

Az a helyzet, hogy elolvastam a regényt, utána megnéztem Szabados Ági és Ott Anna beszélgetését róla és rájöttem, hogy nekem ezt még egyszer el kell ahhoz olvasnom, hogy igazán megértsem, vagy legalábbis jobban, mint első olvasásra. Annyira sokrétű a történet, a jelentős, mégis apró mozzanatok, amiket elsőre nem vettem észre.
Nekem Poket-kötetben van meg a könyv, de esélyes, hogy megveszem a legutóbbi, kemény fedeles kötésben, aminek elképesztően különleges, és kissé félelmetes a borítója, nem? Így, elolvasva a regényt értelmet nyer számomra és most már látom, mit szimbolizál.

Képek forrása: saját, Google