A fülszöveg
Mississippi, 1933. A nagy gazdasági világválság sötét árnyéka vetül a déli államokra, ahol a becsületnél csak a látszat fenntartása a fontosabb. Birdie Calhoun huszonnégy éves, hajadon, és pontosan tudja, mit jelent a nélkülözés. Pénzt kérni érkezik gazdag családba beházasodott húgához, ám hamarosan kiderül, hogy sógora családja nála is nagyobb bajban van. Hogy megmentse az ősi kúriát az elárverezéstől, Birdie egy semmiből felbukkant, különös és elszánt nő, Charlie segítségével kockázatos és merész vállalkozásba fog, amely alapjaiban kezdi ki a konzervatív kisváros képmutató erkölcseit. Eközben a helyi árvaház penészes falai között a tizenegy éves Meg a szabadságról és az anyjáról álmodozik, aki biztosan vissza fog jönni érte egyszer. Nem is sejti, hogy az árvaház gőgös igazgatónője miért gyűlöli őt annyira, ahogy azt sem, hogy sorsa végül Birdie és Charlie valószínűtlen és vakmerő szövetségének sikerén múlik majd. A Lázadó nők klubja szívszorító, fanyar humorú, mégis felemelő történet barátságról, kitartásról, túlélésről és a szabadság áráról egy olyan világban, ahol a nőknek nem osztottak lapot – s ezért úgy döntenek, inkább átírják a játékszabályokat.
Kiadó: Open Books
Kiadás éve: 2026
Oldalszám: 704
Kötés: Puhatáblás
ISBN: 9789635726455
Fordító: Dési András György
Megjelenés időpontja: 2026.07.06.
Gyönyörű új regénye jelent meg Kathryn Stockett írónőnek, akitől ez volt az első olvasmányom. Világhírű történetét, A segítséget csak filmen láttam (bár lehet egyszer elolvasom majd), ami méltán lett mind a könyves világ, mind a filmvilág egyik kiemelkedő alkotása. Ugyanezt a színvonalat hozta Lázadó Nők Klubja című új regénye is, mely 700 oldalas hosszúságával masszív olvasmánynak bizonyult.
A történet 1933-ban játszódik, az 1929-ben kezdődő nagy gazdasági világválság éveiben, mely a modern történelem legmélyebb és leghosszabb gazdasági összeomlása volt. Amerikában, Oxford város és környékén járunk. A cselekmény két szálon fut, melyek a könyv végére szépen egymásba fonódnak.
Az egyik szál Meg története, akit tizenegy éves kislányként ismerünk meg. Saját szemszögéből meséli el emléket, melyekből kiderül, hogyan került az árvaházba, és hogy milyen körülmények között kell élnie. Nem bánnak vele jól az árvaház dolgozói, Mrs. Garnett különös kegyetlenséggel nehezíti meg minden egyes napját. Igazán szívszorító és fájdalmas volt olvasni, hogy mennyi megaláztatáson kellett eddig keresztülmennie Megnek, aki azt sem tudja, hogy igazából miért büntetik folyton elzárással és egy ablaktalan-levegőtlen irodában kell töltenie a napjait ahelyett, hogy a társaival játszana. Felfoghatatlan és dühítő volt azt olvasni, hogy az itteni dolgozók mennyire érzéketlenek ezekkel a gyerekekkel, mintha csak tárgyak lennének. A kicsiket babusgatják, de a nagyobb gyerekeket semmibe veszik és például Meget éheztették.
Ráadásul Meget Mrs.Garnett direkt hátráltatta és akadályozta az örökbefogadását, pedig voltak, akik szerették volna őt magukkal vinni. De szerencsére jött egy házaspár, akiket nem tudott még Mrs.Garnett sem eltántorítani döntésüktől, és magukhoz vették Meget. Nagyon megható rész volt, alig vártam, hogy elinduljanak haza az árvaházból és Meg vissza se nézzen, drukkoltam neki, hogy jobbra forduljon a sorsa.
A másik szálon futó cselekmény főszereplője a huszonéves Birdie (nagyon tetszik ez a név <3), aki a kisvárosban otthon hagyja édesanyját és nagyanyját, és meglátogatja nővérét. Frances már férjhez ment egy jómódú emberhez, Roryhoz (erről a névről minden alkalommal Rory Gilmore jut eszembe egyébként :D), és egy hatalmas házban élnek, kiegészülve a "kedves mamával", azaz Frances anyósával. Amint Birdie megérkezik hozzájuk, érezhető volt a vibráló feszültség az anyós és Frances között, erősen azt éreztem, hogy Rory a felesége és az anyja közé szorult és próbál boldogulni.
Birdie eredetileg csak egy kis időre érkezik, azonban hamar kiderül, hogy nővérének segítségre van szüksége. Frances az árvaházban dolgozik és szükségük van valakire, aki könyvelni tud, így kerül oda Birdie is. Közben a férj, Rory felszívódik és minden értéket összepakolva elhagyja a házat. Nekem Frances első pillanattól kezdve ellenszenves volt, az árvaházban ugyanolyan szívtelenül bánt a gyerekekkel, mint Mrs. Garnett, ráadásul otthon pedig kiderült, hogy mennyire belekényelmesedett a jólétbe. Szerintem nem is egy okos nő egyébként, később kiderül.
Könnyen kitalálható, hogy Meg és Birdie története az árvaházon keresztül fog összekapcsolódni, de nem lesz ez egy rövid folyamat. A munka során Birdie abban a szobában könyvel, ahol Megnek töltenie kell a napokat. A kislány természetesen eleinte nagyon bizalmatlan vele, hiszen eddig csak azt tapasztalta a lelencházban, hogy a felnőttek bántják és nem akarnak neki jót. Szép lassan kiderül számára, hogy Birdie segíteni szeretne neki, kezdve azzal, hogy lebontják a bedeszkázott ablakot, így fény és levegő jut a szobába, illetve ételt csempész be neki titokban a nő.
A két főszereplő fejezetei váltják egymást, és gyönyörűen összeérnek a szálak a végére. Birdie a lelencházi munka mellett próbál segíteni nővérének a ház körül, mert kiderül, Rory óriási adósságot halmozott fel. Gyakorlatilag nincs olyan üzlet, hely a városban, ahol ne tartozna valakinek. Banki dolgozóként valamennyi segítséget kapnak, de odáig fajul a helyzet, hogy el kell küldeni a cselédeket, el kell adniuk rengeteg tárgyat az óriási házból és még az áramot is kikapcsolják.
Ráadásul végig az volt az érzésem, hogy Frances hiába egy férjezett asszony már, egyszerűen nem funkcionál feleségként. Se nem házias, se nem tud és akar főzni, a házat rendben tartani, ő csak vásárolgatni szeretne és költeni a férje nem létező pénzét. Engem teljes mértékben irritált az ő karaktere, mert a való életben sem szeretem az ilyen lusta és ingyenélő embereket. Ami pedig még inkább dühített, hogy még ő beszélt lenézően és pökhendien a húgával (és ez sokszor a való életben is így van az ilyen emberekkel). Nagyon vártam, hogy mikor szembesül a valósággal és kezd el megoldást találni, de ahogy gondoltam, Birdie volt az, aki a családot próbálta segíteni és rendbe tenni az anyagi helyzetüket. Illetve az anyós amennyire eleinte hasonlóan unszimpatikus volt, annyira megkedveltem ezután, főleg amikor történeteket mesélt a családról és a férjéről (aki már nem él).
Könnyen felmerülhet a kérdés, hogy ha ez az alapsztori, akkor mit lehet erről 700 oldalon keresztül taglalni. Nos, abszolút jogos a kérdés. A történet nagyon lassan halad, rengeteg benne a leírás, ugyanakkor én élveztem ezt a fajta belemerülést. Rég voltam már egy történetben ennyire sokáig benne, de imádom az ilyen, szinte történelmi fikcióba sorolható regényeket. Nem kifejezetten a történelmi események köré szőtt történetről van szó, de a nagy gazdasági válság hatását bemutatva olyan volt, mintha az lenne.
Nyereményjáték
A mostani nyereményjátékunk középpontjában az 1933-as események állnak - mi felteszünk minden állomáson egy állítást, nektek pedig nincs más dolgotok, mint eldönteni, hogy az az állítás igaz vagy hamis. A megoldást írjátok a Tally megfelelő sorába!
(Figyelem! A sorsoló program észleli az azonos IP címről érkező válaszokat, és csalás gyanújával hosszú távon kizárásra kerülnek a több lehetőséget igénybe venni vágyók! A játék utolsó állomását követő 3. napig tudjátok beküldeni a válaszaitokat, nem tudjuk hosszabbítani a turnékat! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
A feladványom:
1933-ban épült fel teljes egészében a Golden Gate híd San Franciscóban.
08.27. Kitablar
08.29. Olvasónapló
08.31. Veronika’s Reader Feeder
09.02. Pandalány olvas
09.04. Könyv és más
09.06. Spirit Bliss - Sárga könyves út
09.08. Readinspo
09.10. Ambivalentina
08.29. Olvasónapló
08.31. Veronika’s Reader Feeder
09.02. Pandalány olvas
09.04. Könyv és más
09.06. Spirit Bliss - Sárga könyves út
09.08. Readinspo
09.10. Ambivalentina