2019. július 30., kedd

Grecsó Krisztián: Vera


Idén ismerkedtem meg Grecsó Krisztián regényeivel és ideje volt ismét olvasnom tőle. Választásom legutóbb megjelent kötetére, a Verára esett. Hatalmas népszerűségnek örvend mind az író, mind a történetei, Grecsó Krisztián a kortárs irodalom egyik legnagyobb alkotója. Olvassatok tőle minél többet!

A fülszöveg
Szeged, 1980. Vera az általános iskola negyedik osztályába jár, jó tanuló, jó sportoló. A papa a honvédségen dolgozik, a mama meg minden nap várja őt tanítás után. De Vera biztonságosnak hitt élete pár hét leforgása alatt megváltozik. Az egyik eseményből következik a másik, mintha dominók dőlnének egymás után, mégsem lehet tudni, vajon mi indítja el az események láncolatát. Mi fordítja szembe végzetesen az addigi legjobb barátnőjével? Miért olyan jó és ugyanakkor ijesztő egyre több időt tölteni Józeffel, az új lengyel fiúval? És miért vannak a felnőtteknek titkaik, ha Verától azt várják el, hogy ő mindig csak az igazat mondja

Grecsó Krisztián új regénye arról szól, hogy a családi titkokat felfedni nemcsak tudás, de bátorság kérdése is. Vera felismeri: vannak helyzetek, amikor idő előtt kell felnőttként viselkednünk. És hogy fel lehet nőni a feladathoz.




Kezdjük a bejegyzést egy rövid videóval! Vecsei H. Miklós felolvassa a fülszöveget és a videó megadja a könyv hangulatát.


Emlékszem, megjelenésekor akármelyik könyvesboltba mentem be, mindenhol Vera-köteteket láttam. Tornyokban, szinte halmokban vagy több polcon szépen elrendezve mindenütt Vera nézett szembe velem. Jó érzés volt látni, hogy nagyon sokáig vezette a könyves sikerlistákat. Végül a Könyvfesztiválon szereztem be a regényt és lehetőségem adódott dedikáltatni, ami örök emlék marad. Krisztián mindenkivel váltott pár szót, aláírta a köteteket és a közös képektől sem zárkózott el. Kedves, közvetlen embernek tartom.

Mivel ez a második olvasmányom volt tőle, már valamennyire tudtam, hogy Krisztián írási stílusa milyen. Az első könyvem (Mellettem elférsz) családregény volt, Vera története azonban jóval másabb alkotás. Itt az író nem saját családját mutatja be, hanem egy olyan világot, amiben Vera, a negyedik tagozatos kislány próbál elboldogulni.
1980-ban járunk, amikor az élet, a mindennapok egészen máshogy teltek, mint napjainkban. Egyrészt nem volt ennyire felgyorsult a világ, ilyen modern, másrészt jóval szerényebben éltek a családok.

Krisztián elképesztő tehetséggel írta meg Vera szemszögéből az egész könyvet és egy percig sem éreztem hiteltelennek. Végig tudtam azonosulni Vera problémáival és azokkal a kétségekkel, amik nap mint nap gyötörték az iskolában és otthon. Úgy éreztem magam olvasás közben, mintha Vera a kishúgom lenne és meg kellene őt védenem a világ rossz dolgaitól. Szentimentálisan fog hangozni, de legszívesebben megöleltem volna.

Vera szemén keresztül láthatjuk a családja életét, a kapcsolatokat és a konfliktusokat. Érdekes és lebilincselő olvasmány számomra ez a könyv, teljes mértékben bele tudtam élni magam a történetbe. Mi foglalkoztat egy alsó tagozatos kislányt? Természetesen az iskola, az osztályon belüli viszonyok, és egyre inkább a fiúk. Vera kíváncsi, ugyanakkor tapasztalatlan lány.
"(..)csak cikáztak benne a mama mondatai, meg a borzalmas felismerés, hogy akkor ez az egész sajnos kívülről is látszik, mások is tudják, hogy ők – legalábbis reméli, hogy ők, és nem csak ő – valahogyan más emberek lettek. Más emberek, igen, nem más gyerekek. Mert ő biztos benne, hogy ez a lázongó, fájdalmas, izzó rész, ami a gyomrában jött létre valahol, ami egyszerre olyan gyönyörű és rettenetes: ez felnőtt dolog."


Olyan gyönyörű, ahogy Grecsó fogalmaz. Szeretek az ilyen részeknél elmélázni kicsit, megrágni a mondatokat, újraolvasni. Már a Mellettem elférsz bejegyzésében leírtam, hogy szerintem Grecsó mennyire tisztelettel bánik a szavakkal és most is ez volt az érzésem végig, minden egyes oldalnál. Csak ámultam nagyon sok megfogalmazásánál.
Vera személyében egy őszinte, önzetlen lányt ismertem meg, aki nem mindig érti, mi zajlik körülötte. Meglehetősen naiv, bár ez szerintem egy ennyire fiatal lánynak nem róható fel (én is ilyen voltam, khm). Sárival, legjobb barátnőjével való kapcsolata egy csapásra megváltozik, amint megjelenik náluk az új lengyel fiú, Józef. Felüti fejét a féltékenység, a versengés és a lányok közé áll egy fiú, és nincs rá garancia, hogy ezt túléli-e a barátságuk.

Lenyűgöző, ahogy Grecsó Krisztián belelát egy fiatal lány fejébe. Végig hiteles marad, Vera gondolatai és tettei teljesen olyanok, mint  a valóságban egy tizenévesé. Az iskola legjobb tanulója, mellette sportol. Józef megismerésével Vera egy olyan oldala mutatkozik meg, amit addig sem önmaga, sem a környezete nem ismert. Szeretne szeretve lenni, és kapaszkodik Józefbe, akit sajnos annyira nem ismerhettünk meg, mint szerettem volna.

"Az az igazán ijesztő, hogy akkor is azt kívánja, hogy Józefnek legyen jó, ha az már neki rossz." 

Mivel a főszereplő egy tizenéves kamasz, a konfliktusai és félelmei is ezen a szinten mozognak. Ugyanakkor egy percig sem éreztem azt olvasás közben, hogy azok ne lennének fontosak, hiszen Vera számára ezek voltak az aktuális problémák.

Emlékezzünk csak vissza a saját tizenéves, ügyes-bajos dolgainkra. Mai fejjel elbagatellizálnánk és kinevetnénk saját magunkat, hogy "komolyan ez volt a legnagyobb problémád?", azonban akkor és ott bizony kulcsfontosságá volt, hogy ki mellett ültünk az osztályteremben, kivel voltunk jóban és bizony folyamatosan zajlottak a lányok közötti barátnős harcok egy-egy fiú miatt. Vera a sportban, a lovaglásban sem ismer tréfát, mindent megtesz azért, hogy versenyt nyerhessen. Nem riasztja el a dresszel való trükközés sem. És itt bizony már komoly harc veszi kezdetét Sárival. Ennél a pontnál gondolkodtam el igazán, hogy vajon tényleg olyan ártatlan lány Vera, amilyennek eleinte hittem. Nem feltétlen. Leleményes és  vakmerő, sokszor sajnos meggondolatlan.  Nagyon megszerettem az egész könyv alatt, drukkoltam neki.

Grecsó Krisztián képes volt úgy megírni a történetet, hogy egyáltalán ne érződjön a sorain, hogy ezt egy felnőtt férfi írta. Leginkább engem ez lepett meg. Biztos voltam benne, hogy remek, olvasmányos regény lesz, erre a részére viszont nagyon kíváncsi voltam. És teljes mértékben felülmúlta a várakozásaimat. Igazság szerint szívesen elolvasnék egy olyan regényt is, amiben Vera már idősebb, mondjuk 18-20 éves. Kíváncsi lennék, mennyit változott, hogyan alakult a sorsa.

Nagyon-nagyon szerettem olvasni Verát és mindenképpen ajánlom Nektek,
korosztálytól függetlenül!



Képek forrása: saját, Google

2019. július 14., vasárnap

Baráth Viktória: Az igazság árnyékában (Igazság #2)



Márciusban jelent meg Baráth Viktória legújabb regénye, mely az Igazság-trilógia második kötete, Az igazság árnyékéban címet kapta. Nemrég én is elolvastam és leesett az állam. Vikinek ez már az ötödik regénye, így ismerem a stílusát, az írásmódját, sikerült neki megint egy fordulatos, izgalmas regényt alkotnia. Jöjjenek a részletek!

A fülszöveg
VÁRATLAN ​FORDULATOK A TÁRGYALÓTEREMBEN
Hannah Jones immár San Franciscóban egyengeti karrierjét. Ő az iroda első számú védőügyvédje, így amikor egy fekete férfit gyilkossággal vádolnak, ő kapja a feladatot, hogy képviselje a védelmet. Ám az ügy igencsak kellemetlen, és nagy port kavar, mivel az áldozatok mind jómódú, fehér lányok. Hannah-nak félre kell tennie a saját érzelmeit. Hisz abban, hogy az igazi áldozat a vádlottak padján ül, és mindent megtesz azért, hogy ezt bebizonyítsa. 
Hannah töretlen lelkesedéssel végzi munkáját egészen addig, míg a múltja ismét árnyékot nem vet karrierjére és szerelmi életére.
Képes lehet egy nő elfeledni minden fájdalmat, amit a számára legfontosabb ember okozott? Hogyan tudja feldolgozni az árulást és a hazugságokat? Létezhet második esély egy romokban heverő kapcsolatban?



Baráth Viki tehetsége vitathatatlan. 

Ezt már bizonyította nekünk eddigi regényeiben, most azonban legutóbbi olvasmányom tőle kicsit mást képvisel. Viki az egykötetes regényeket elhagyva egy trilógia megírására vállalkozott. Az első rész megadta a történet alapját, megismertük a szereplőket, és megalkotta azt a világot, amiben a sorozat játszódni fog. (Az első kötetről, Az Igazság nyomában regényről itt írtam). Viki szereti a kihívásokat, hiszen nem könnyű feladat egy könyvsorozat megírása. Úgy érzem, befejezve a második kötet olvasását, hogy az írónő megugrotta ezt az akadályt és abszolút olyan történetet írt meg a sorozat folytatásaként, ami hozza az első rész színvonalát és méltó hozzá.

Szeretem a könyvsorozatokat és nálam akkor lesz kedvenc egy-egy kötetet, ha hozza azt a hangulatot és élményt, amit az első kötet adott. Nos, jelen esetben teljesen mértékig úgy érzem, hogy Az igazság árnyékában olyan volt bizonyos értelemben, mint az első: izgalmas, fordulatos és eredeti történet. A karakterek, Hannah és Jason (és persze nem elfelejtve a mellékszereplőket sem) ugyanolyan erős jellemek, mint az első kötetben.
Hannaht továbbra is nagyon kedvelem, erősnek és bátornak tartom, céltudatos és meglehetősen karrierista nő. Az egyik kedvencem Viki karakterei közül.

És persze itt van a mi szexi, levakarhatatlan Jasonünk is, akinek ebben a regényben megismerhetjük a sebezhető és érzelmesebb oldalát. Nekem ő ebben a kötetben sokkal inkább tetszett, mint az elsőben. Sokkal több egy dögös, vonzó pasinál, és nagyon érdekes karakter. Úgy érzem, hogy a harmadik kötetben is nagyon fogjuk őt szeretni, és újabb oldalát mutatja majd meg jellemének.

Baráth Viki első regénye óta fantasztikus fejlődésen ment keresztül és mostanra teljes mértékben kialakult az az írásmódja és stílusa, amitől a könyvei igazán "baráthvikisek" lesznek. Teljesen mindegy, hogy romantikáról, krimiről vagy épp egy bírósági tárgyalás részleteiről ír. Szeretem, amikor egy írót vagy írónőt már gyakorlatilag az első fejezet olvasásakor felismerek abból, ahogyan ír. Ez szerintem kulcsfontosságú ahhoz, hogy valaki sikeres legyen az írásban.

Az ügyvédek és bírósági tárgyalások világa számomra továbbra is olyan téma, amiről örömmel olvasok. Őszintén szólva az első két kötet közül az első tárgyalási ügye jobban tetszett, de persze ez is érdekes volt és pörgős sztori. Nagyon kíváncsian várom, hogy mit tartogat számunkra Viki az őszre, a harmadik kötetben. 

Alig várom az októbert!


Képek forrása: Google, Libri

2019. július 6., szombat

R. Kelényi Angelika: Barcelona, Barcelona


Nyáron mi mást is szeretne az ember olvasni, mint egy igazi, hamisítatlan nyaralós regényt. Tökéletes választás ehhez R. Kelényi Angelika vadiúj, friss ropogós könyve, a Barcelona, Barcelona. Lehetőségem nyílt megjelenés előtt pár nappal elkezdenem olvasni a regényt és most, a befejezése után úgy érzem, máris indulnék a napfényes Spanyolországba.

A fülszöveg

Barcelona ​és a szerelem íze… 

Caroline Wood a londoni női magazin, a CBM főszerkesztőjének asszisztense. 

Nem túl változatos munkája mellett hobbiból gasztroblogot vezet, melyben próbálja kiélni az írás és a finom ételek iránti szenvedélyét. 
Az álma az, hogy a jövőben íróként dolgozhasson a neves újságnál, és ezt a főnöke előtt sem titkolja. 
Mivel 35 éves korára még mindig nem fedezték fel páratlan írói tehetségét, és boldog feleség sem lett belőle, tudja, tennie kell valamit az álmai megvalósításáért. 
Úgy dönt, hogy karrierjét és szerelmi életét egyetlen zseniális húzással pörgeti fel, ezért gondol egy merészet, és egy nyaralással egybekötött szakmai útra szánja el magát. 
Egyedül.
Barátai féltik a magányos utazástól, de Caroline biztos benne, hogy Barcelonában rengeteget tanulhat önmagáról, és az új, életre szóló élmények mellett olyan blogot írhat utazásról, szerelemről, gasztronómiáról, mely végre felnyitja a főszerkesztő szemét is. 
Egyedül azonban még enni is unalmas, így egy szerinte korszakalkotó ötlettől vezérelve egy társkereső oldalon spanyol randipartnereket választ magának. 
Mindennapra egyet, így rögtön két legyet üt egy csapásra… 
Erősen hisz benne, hogy ez az utazás meghozza számára az áttörést, a cikkírói álomállást, és talán egy jóképű, szenvedélyes férfit is…



Egy igazi nyár illatú regény

Nagyon kíváncsian vártam Angelika új regényét, mivel eddig csak történelmi romantikus műfajban olvastam tőle. A műfajváltással egy új, izgalmas irányba indult. Pontosan abban bíztam, ami történt: a könnyed stílus is jól áll az írónőnek és újfent lenyűgözött tehetségével.
Már a könyv első fejezetei olvasásakor érződőtt, hogy ez más lesz, mint amit eddig megszoktunk tőle. Most nem a történelem egy szegletébe kalauzol el minket, hanem könyve a jelenben játszódik.

A történet főszereplője Caroline Wood, aki Londonban egy népszerű női magazinnál dolgozik asszisztensként. (Nálam már itt telitalálat a sztori, hiszen odavagyok Londonért.) A lány alapvetően szereti a munkáját, a magazint, azonban mostani feladatainál (teakészítés és társai) többre vágyik és úgy érzi, ő ennél többre hivatott. Nem szeretne elbúcsúzni a magazintól, írói álmokat dédelget. Lehetőséget kap, hogy bizonyítson: szabadságra megy a napfényes Barcelona városába, hogy inspirálódjon és anyagot gyűjtsön cikkéhez, mellyel bebizonyíthatja rátermettségét vaskalapos főnökének.

Természetesen ez nagyon jól hangzik, de mint tudjuk, ember tervez, Isten végez. Caroline megérkezik Barcelonába és kezdetét veszi a kalandos nyaralás. Spanyol, ígéretesnek tűnő férfiakkal randizik, napozik, felfedezi a spanyol és katalán gasztronómiát, élvezi az életet, mindössze egy hétig. Mindeközben megismerkedik a szállodában egy rejtélyes idegennel, Thomas Adamssel. A férfi angol és meglehetősen sok időt tölt a szállodában, végül Caroline segítségére lesz a randik során.



"Tele volt a lelkem szépséggel és örömmel."

Engem legjobban a regény hangulata ragadott magával. Az az életérzés, amit a könyv sugall, nagyon-nagyon jó. Nyári történet, szinte éreztem a tenger illatát, a napfényt és magam előtt láttam Barcelona nyüzsgő városát. Éles váltás volt London után a napsütéses Barcelonába megérkezni, még így is, a könyv oldalain keresztül. Őszintén szólva sosem éreztem késztetést arra, hogy Spanyolországba látogassak, azonban a könyv megtette hatását. Felcsigázott és örömmel megismerném a valóságban is ezt a pezsgő várost, a tengerpartján sütkéreznék és megkóstolnám a jellegzetes ételeiket.
Könnyen tudtam azonosulni Caroline karakterével annak ellenére is, hogy láttam, sokszor ugyanolyan hibákba esett - leginkább a férfiakkal kapcsolatban -, mint szerintem bármelyikünk, és én magam is. Sokszor megcsillant a jellemében Bridget Jones szelleme pár pillanatra, de ez inkább vicces volt, mintsem szánnivaló. Nagyon szeretem azt az öniróniát, amivel főhősnőnk rendelkezik és amivel elmeséli az eseményeket.
A randevúkon megismert férfiakról különösebben nem szeretnék mesélni, nem célom lelőni a poént. Hihetetlen szórakoztatóak voltak számomra. Bátor volt Caroline, hogy ezt így bevállalta.

"Rosszul viselem a „ mi lett volna, ha..” kérdést. Jobban szeretem megvalósítani azokat a dolgokat, melyek piszkálnak, és megélni a pillanatokat, ahelyett hogy később azon rágjam magam, mit szalasztottam el."

Ahogy feljebb említettem, ez a könyv engem a hangulatával fogott meg. A könyv minden lapjáról sugárzik a vidámság és mosolyt csalt az arcomra olvasás közben. És szívesen olvasnék hozzá egy folytatást. Nagyon érdekelne, mi történt Caroval ezután, hogyan alakult az élete.

Köszönöm az élményt, kötelező olvasmány strandolóknak!


Képek: saját, Google

2019. június 27., csütörtök

Almási Kitti: Bátran élni

Aki követi a blogomat, emlékezhet rá, hogy már többször említettem, mennyire érdekel a pszichológia és szívesen olvasok ilyen témájú könyveket. Időről időre megtalálnak azok a témák és könyvek a pszichológián belül, amik hasznosak számomra a mindennapokban és akár át is segítenek egy-egy nehezebb perióduson.
Régóta kíváncsi voltam Almási Kitti írásaira, hiszen voltam már előadásán, találkoztam vele, néztem videókat az interneten és beszélgetéseket. Szaktudása teljesemértékben meggyőzött és nagyon szeretem a meglátásait. Első könyvem tőle a Bátran élni lett, mely tulajdonképpen az ő praxisában megfordult eseteken keresztül mutatja be, mit jelent bátornak lenni.  Ezáltal életünket olyan mederbe sodorhatjuk, amivel elégedettebbek és boldogabbak lehetünk. Manapság sajnos a környezetünk olyannyira befolyásol minket, hogy félünk önmagunk lenni. És ez az, ami talán a legnagyobb kihívás az életben: felvállalni önmagunkat akkor is, ha ez nem mindenkinek tetszik.

Roppant érdekes téma, és amennyire könnyűnek tűnik, annyira összetett dolog bátornak lenni. Saját magam is tapasztalom, hogy mennyire hatással van ránk a környezet, az emberek ítélkezése akár tudatlanul is. De igazából nemcsak arról van szó, hogy felvállaljuk magunkat vagy sem. Hanem a bátorság kihat mindenre: merjük-e azt az életet élni, amit szeretnék.

Például ha nem érezzük jól magunkat egy élethelyzetben, akkor merünk változtatni. Legyen szó egy unalmas és kihívások nélküli munkahelyről, vagy egy rossz párkapcsolatról. Mindkettőből csak bátorsággal lehet kilépni és változtatni. Almási Kitti a leírt esettanulmányok mindegyikéhez leírja a magyarázatot, hogy mi miért történt a páciensekkel. Olyan módon tálalja ezeket a leírásokat, hogy laikus olvasók is (mint én) megértsék a lényeget és ne azt érezzük, hogy szakkönyvet olvasunk. És Kitti talán ezért is ennyire népszerű.
Számtalan példát találunk a kötetben arra, hogy a mindennapokban hogyan lehetünk bátrak akár a legkisebb dolgokban. Alapvetően úgy gondolom, hogy mindenki bátor, aki képes a komfortzónáján kilépni. Kis lépésekkel kezdődik minden, ez is. Nem kell nagy dolgokra gondolni elsőre. Bátorság kell ahhoz, hogy például nemet mondjuk valamire, amire előtte mindig igent mondtuk, holott szívünk szerint nem ezt tettük volna, vagy mondjuk belevágjunk egy olyan projektbe, amiről ábrándoztunk (vállalkozás, tanfolyam, jogsi megszerzése). Vagy számomra ilyen bátorság és komfortzóna elhagyás volt, amikor nagyvárosba költöztem vidékről. Nagyobb volt a kíváncsiságom, mint a félelmem és nem akartam úgy leélni az életemet, hogy megbánjam, hogy ezt nem léptem meg. Csak egy példa, ami mindig eszembe juttatja, hogy mennyire jó, ha az ember képes a saját korlátait feszegetve kihívásokat keresni.

A fejlődés visz minket előre, azonban ehhez bátorság kell (nekem se két perc volt, amíg összegyűjtöttem).  E nélkül csak állóvízben élnénk, nem történne velünk semmi, és még csak boldogok se lennénk. Ez most úgy hangzott, mint valami önsegítő könyv részlete, de
Almási Kitti könyve ennél ezerszer jobb és hasznosabb.


Ha bármilyen hasonló, jól megírt könyvet tudtok, ne fogjátok vissza magatokat, írjátok meg kommentben! Nagyon szeretem azokat a könyveket, amik előbbre visznek.



2019. június 24., hétfő

Simon Márton: Rókák esküvője

Simon Márton. Költő, slammer és számomra a kortárs irodalom lenyűgöző reménysége.
Nagyon örülök, hogy megismerkedhettem verseivel a Rókák esküvője című kötetében. Verseihez, mint persze általában minden szépirodalmi alkotáshoz, hangulat kell. Különleges világába bepillantást enged sorain keresztül. Olyanok az írásai, mint egy jó bor: elolvasod, ízlelgeted, majd lassan kortyolod el őket és kiélvezed minden cseppjét. Nekem alapvetően a versekhez mindig hangulat kell, és Márton művei különösen ilyenek. Többször el kell olvasni számos versét, hogy megláthassuk a sorok között megbújó érzéseket, és nekem ez teszi igazán emlékezetessé a Rókák esküvőjét. Méltán jelölték idén Libri Irodalmi Díjra, nagyon-nagyon drukkoltam, hogy megnyerje.
Időközben kiderült, hogy egy gimibe jártunk Simon Mártonnal (amikor ő végzős volt, én akkor voltam pici gólya :D, sajnos esélytelen, hogy emlékezzek rá, de a tablójuknak utána fogok nézni). És emiatt büszkének is érzem magam, hogy ilyen tehetséges emberrel járhattam egy suliba.
Amit mindenképpen szeretnék megemlíteni, az a borító. Mint maga a kötet, a külseje is igazán figyelemfelkeltő az egyszerűségével. Egyedi és kitűnik a könyvek sokaságából, nagyon tetszik.
Sajnos a Könyvhéten nem jutottam ki a dedikálásra, de nagyon szeretnék találkozni a költővel legközelebb, addig úgyis újraolvasom a verseket.
Már e kötet elolvasása előtt is követtem őt, a tevékenységét, ezentúl pedig pláne. Következő olvasmányom tőle a Polaroidok lesz.

"A horizont rózsaszín, a lábunk alatt aranyló izzás. 
A fejünk fölött hullócsillagok. 
A háttérben lassú szintetizátorzene szól. 
Sétálgatunk.

Felírok mondatokat. Attól jobb lesz. 
Attól mindig jobb. 
Nem vagyok itt. 
Úristen, mit csináltam már megint."


Képek forrása: Libri, saját fotó

2019. május 12., vasárnap

Grecsó Krisztián: Mellettem elférsz


Grecsó Krisztián neve ismerős lehet azoknak, akik szeretik a szépirodalmat. Számomra felemelő érzés volt megismerkedni vele és elolvasni Mellettem elférsz című regényét. A kötetet születésnapomra kaptam két nagyon kedves barátnőmtől, ráadásul személyre szólóan dedikálva, csak ámultam! :) Köszönöm szépen csajok, Kata és Vivi! :)

A fülszöveg
Grecsó Krisztián új regényének hősei hisznek az öröklődésben. Tudják, hogy a génekkel együtt sorsot is kaptak. A főszereplő – egy harmincas éveinek közepén járó férfi – aggódva figyeli magát, saját mozdulatait, testének minden változását. Barátnője elhagyja, ráadásul egy családi titok véletlen lelepleződése miatt rejtélyek hálójába gabalyodik. Miközben az összes talányt földeríti, és lassan megismeri családja viselt dolgait, magára ismer. A türelmetlen lánykérésekben, a titkos szerelmekben, a hosszú évek magányos várakozásaiban egyre inkább ő a főszereplő. Hiszen nem csak a mozdulatait, a haja színét, a testalkatát kapta a családtól, de ha jól figyel – a jövőjét is. 

Az addig széttartó életpályák a ma Budapestjén találkoznak. A Mellettem elférsz nem egyszerűen családok, generációk, szerelmek és vágyak regénye. Mert bár átutazunk vele a huszadik századon és a Kárpát-medencén, mégis, a könyv minden mondatával a mához, a mának szól.





Régóta kerülgettem Grecsó Krisztián könyveit, egy ideje szerettem volna úgyis több szépirodalmat olvasni. Tudtam, hogy nagyon népszerű író, érdekes és különleges írásmódja van. És mióta megismertem Kata barátnőmet, elég erőteljes hatást gyakorolt rám, hogy "olvass Grecsót!". Szóval eljött az ideje, hogy megismerkedjek vele. Nagyon örülök, hogy az első olvasmányom tőle ez a regény lett, mert alapvetően regénypárti vagyok és teljesen levett a lábamról. De szeretem egyébként a verseket, novellákat, biztosan fogok abban a műfajban is olvasni tőle.


A Mellettem elférsz című kötetében az író saját családját mutatja be, visszatekintve a nagyszülők és a további felmenők életére, a családi viszonyokra. Mindeközben bemutatja hazánk adott társadalmi helyzetét, betekintést nyújtva egy olyan világba, amit mi már csak nagyszüleinktől vagy a történelemkönyvekből ismerhetünk.

Érdekes és lebilincselő élmény volt számomra visszautazni az időben. Krisztián előszeretettel használ a kornak megfelelő kifejezéseket, a párbeszédei is hűen tükrözik az akkori világot. Teljesen más, mint amiben mi ma élünk. Ebből adódik, hogy a történet lefolyása meglehetősen lassú. Engedi, hogy belemerüljön az ember, lelassuljon és kizökkenjen mai, felgyorsult mindennapjainkból. Szerettem olvasni, pont ezért. Nem mondom, hogy mindig, minden nap volt hangulatom a könyvhöz, viszont amikor olvastam, abszolút kiléptem a valóságból és beszippantott a könyv.

"[…] az élet nagy dolgai ilyen nevetséges, apró pillantásokkal dőlnek el, egy ilyen pillantás, és két ember egymás mellé kerül, vagy egy félrenézés, és két idegen tovább bukdácsol a saját, magányos útján."

Az eddig megszokott, mai olvasmányaimhoz képest ez egy eltérő regény olyan szempontból, hogy milyen a hangulata. Nem olyan, hogy bárhol, bármikor kinyitom és azonnal visszazökkenek a történetbe. Nyugodt környezet és idő kell ahhoz, hogy az olvasó megértse és végiggondolja, amit olvas. Legalábbis nekem így történt Grecsó könyvével. A könyv elején és végén található egy felrajzolt családfa, ami olvasás közben nagyon sok segítséget nyújtott. Sokszor odalapoztam, hogy követni tudjam, Grecsónak épp melyik rokonáról van szó, kiről mesél gyerekkori történetet és kinek a szerelmi életét ismerhetjük meg. A könyv nincs külön fejezetekre bontva, de ez nem zavaró. Sokszor az volt az érzésem, hogy egyfajta életérzést, pici anekdotákat jelenít meg az író. A kifejezésmódja gyönyörű, a szavakat kellő tisztelettel és alázattal használja. Nemes egyszerűséggel szépen ír. Biztosan újra fogom olvasni ezt a könyvet a jövőben.

Csodálatos utazás ez a történet, nagyon-nagyon örülök, hogy ez lett az első olvasmányom tőle.

És mi lesz a következő olvasmányom tőle?
Lássuk!



2019. április 23., kedd

J. K. Smith - Csak a tested érdekel ELŐOLVASÁS


Nagy örömömre szolgál előolvasóként bemutatni Nektek J. K. Smith hamarosan megjelenő vadiúj regényét, mely a Csak a tested érdekel címet kapta. Lássuk, milyen lesz!


Köszönöm szépen a lehetőséget a kiadónak és az írónőnek. :)

A fülszöveg

Hidvégi ​Bora titkárnő egy nagy építési vállalatnál. Vőlegényével, Péterrel él együtt egy hazug kapcsolatban. Csak a végső lökést várja, hogy kiléphessen abból a börtönből, ahová évekkel ezelőtt bezárta magát.
Tokodi Zsolt Bora főnöke, a cég igazgatóhelyettese. Arrogáns, egoista, gazdag aranyifjú, akinek van egy titka, amiről senki sem tud…
Mindkettejüknek éppen kapóra jön a céges kiküldetés Skóciába. Zsolt szándéka, hogy egy olyan kolléganőt vigyen magával, aki cseppet sem kelti fel a figyelmét, így a titka rejtve maradhat, Borának viszont konkrét tervei vannak Zsolttal: barátnői tanácsára nőcsábász főnökével akar bosszút állni folyton hűtlen ex-vőlegényén.
Zsolt és Bora között már az úton átrendeződnek az erőviszonyok, megkezdődik a csatározás, aminek nem várt eredménye lesz.
Vajon egy váratlan baleset közelebb viszi a két embert egymáshoz, vagy minden visszatér a régi kerékvágásba? A szerelem képes átformálni a férfi személyiségében nyomot hagyó gyerekkori sérüléseket, vagy erősebbnek bizonyul Zsolt makacs védekező mechanizmusa a sérthetetlen macsó szerepének fenntartására?



Az írónő a tőle eddig megszokott humorát megőrizve egy új irányba indult könyve stílusát tekintve. És azt kell, hogy mondjam, ez nekem nagyon tetszik! Eddig se volt vele problémám, de a Csak a tested érdekel története érezhetően más, mint az eddigi regényei.

Pörgős, vicces, ugyanakkor megvan benne a kellő komolyság és üzenet.

A könyv középpontjában tulajdonképpen egy teljesen átlagosnak mondható kiindulópont  áll: főnök és beosztott viszonya, mely minden, csak nem épp kiegyensúlyozott. Bora lelkiismeretesen dolgozó, fiatal nő, aki benne ragadt egy unalmas és kihűlt kapcsolatban. Méltatlan élethelyzet, melyből csak saját erejéből szabadulhat és ehhez nem is kell neki több, mint egy fejlődési lehetőség a karrierjében, azaz egy külföldi út. Még az sem probléma, hogy Zsolttal, az elviselhetetlen főnökével kell kiutaznia Skóciába. A lényeg, hogy kilépjen a mindennapok mókuskerekéből és exvőlegényétől, Pétertől minél távolabb kerülhessen.

Bora egy talpraesett, jófej csaj. Már rögtön a könyv elején megállapítottam, hogy ha létező személy lenne, biztosan nagyon bírnám. Laza, okos, kedves, érző lélek és erős nő. Ezt abból szűrtem le leginkább, ahogy Pétert kezelte. Nem alázkodott meg, kitartott saját szemlélete mellett és kiállt magáért. Minden elismerésem!

Zsolt sokkal keményebb dió, ha a személyiségét kell fejtegetnünk. Annak ellenére, hogy a fejezetekben váltakozik a két főszereplő szemszöge, mégis úgy érzem, hogy nem tudtam annyira megismerni őt, mint szerettem volna. Ez nem feltétlen baj, mert így is sokat megtudtunk ám róla, nem kell aggódni. Céltudatos férfi, aki habzsolja az életet, azonban a lelke mélyén szeretetre és egy stabil kapcsolatra vágyik.

A két főszereplő kapcsolata meglehetősen nehezen indult, hiszen mindketten ki nem állhatták a másikat. És ráadásul össze lesznek kötve Skóciában, egy fontos projekt létrehozása során? Ezt vajon hogy élik túl? Természetesen sok adok-kapok vita részesei lehetünk olvasás közben, ami rendkívül szórakoztató tud lenni. És ahogy telik az idő, kiderül, hogy annyira nem is ellentétei egymásnak Bora és Zsolt. 

"– Mindenkinek vannak hibái, vannak hülye percei, minden kapcsolatban előfordulnak veszekedések. Hol több, hol kevesebb. Ha még nem érezted azt az érzést, amikor keveredik a szerelem a gyűlölettel, nem találtad meg azt a férfit, akivel érdemes lenne végleg összegbútoroznod."

J. K. Smith kiválóan ért ahhoz, hogy eredeti humorával megfűszerezze a könyv lapjait, ugyanakkor ügyel rá, hogy a történet komolysága megmaradhasson és ne csak a humor legyen a mozgatórugója.
A könyv második felében egy váratlan esemény rázza fel az amúgy sem unalmas történetet. Igazán itt kezdtem el érezni, hogy ez a könyv valahogy más, mint az eddig megjelent J. K. Smith-regények. Nehéz megfogalmazni, hogy miért. A nem várt fordulat teljesen más útra terelte szereplőinket. Innentől kezdve sokkal közelebb éreztem magamhoz mindkettejüket és ennek nagyon örültem. Az írónő betekintést engedett Bora és Zsolt lelki világába, ami által különlegessé tette a történet folyását és a végkimenetelét is. 

Szeretem azokat a regényeket, amik a valóságtól csak kis mértékben rugaszkodnak el és mindamellett, hogy a realitás talaján maradnak nagyrészt, megvan bennük a kellő varázslat is. Ez most kissé költőien hangzik, de úgy éreztem olvasás közben, hogy Bora és Zsolt története igazából szinte bárkivel megtörténhet.

"Én akarok lenni az életem középpontja, és vissza szeretném nyerni a régi énem, azt, aki olyan felhőtlenül tudott szeretni, aki élvezte az életet, és nem csak máról holnapra élt."

A Csak a tested érdekel cím meglehetősen becsapós lehetne, de ugyanakkor figyelemfelkeltő és felkapja a fejét rá az, aki épp egy jó olvasmány után kutat. Nem szabad sohasem cím és borító alapján ítélni (bármennyire nehéz is néha ezt szem előtt tartani).
A kötet üzenete számomra leginkább az volt, hogy mennyire nem szabad néhány tény és külső alapján megítélni másokat. Sem a közvetlen környezetünkben, sem ismeretleneket. Hiszen Bora sem ismerte eleinte Zsoltot és az ő bonyolult lelki hátterét, majd szépen lassan kiderült, hogy nem is állnak egymástól olyan messze.

Judit regénye kikapcsolt, szórakoztatott, megnevettetett

Képek forrása: Google, saját

2019. április 17., szerda

BORÍTÓ LELEPLEZÉS - Julia Lewis Thomson: Többek között


Kedves Olvasók!

Az a megtiszteltetés ért, hogy én leplezhetem le Julia Lewis Thomson harmadik könyvének borítóját. A Többek-sorozat nagy kedvencem lett. Az első könyv, a Többek által az érzelmességével fogott meg, míg a második kötet, a Többek szerint viszont egészen más vonalat képviselt izgalmas fordulataival és szenvedélyességével, és épp emiatt lopta be magát a szívembe. Kíváncsian várom, hogy a Többek között mit tartogat számomra!



"...tudtam, hogy egyszer fel fog borulni a mi kis kétes lábakon álló egyensúlyunk az éjjelek és a nappalok között, mert egyszer be kell majd engednie az őt körülvevő sötétségbe. És akkor nekem elég erősnek kell lennem ahhoz, hogy kihozzam őt onnan."

Többek között borítója tökéletesen illeszkedik az előző részekhez. Imádom, hogy zöld lett! A zöld annyi mindent jelent. Féltékenységet, szemtelenséget, reményt, életet vagy épp a békét… Vajon ez mind megjelenik a könyvben is? Az első részhez hasonlóan csak egy arc rajzolódik ki a borítón, ráadásul ezúttal egy szexi pasié, aki nem lehet más, mint a történet főszereplője, Fecó. És az a tekintet! Hm… Az ő gondolatait ismerhetjük meg a fülszövegből. Na, meg persze a másik főszereplőjét, a vagány és pimasz, Clauét.

FÜLSZÖVEG

Mi kell ahhoz, hogy újra bízzunk?

Hideg, sötét múlt.
Rozsdás lakattal lezárt ajtók.
Ez vagyok én.
Megtanultam kötelességből felkelni mindennap, és megfelelni az elvárásoknak. Csak azért, hogy beleolvadjak a tömegbe és ne kérdezzenek az életemről.
Nem akarom, hogy belépj.
Nem akarom, hogy meglásd, ki is vagyok igazán.
Nem kell semmit megértened, egyszerűen jobban teszed, ha távol tartod magad tőlem.

Ki lehetsz?
Mit rejthet a mogorva álarcod?
Miért akarsz elijeszteni?
Én nem fogok megfutamodni, arra ne is számíts. Tudnom kell, ki van a falak mögött. Türelmes vagyok és elszánt. Nem fogsz eltaszítani!

Egyik lakat sem marad zárva örökké.

Remélem már ti is nagyon várjátok a könyvet, amelynek a dedikálással összekötött bemutatója június 1-jén lesz (részletekről hamarosan). A hivatalos megjelenés pedig június 13-án lesz, a 90. Ünnepi Könyvhéten. Naptárba véssétek be! :)
Fontos információ még a megjelenéssel kapcsolatban, hogy az írónő kiadót váltott, tehát a Többek között már a Mogul Kiadó gondozásában fog megjelenni. Ez a változás minket olvasókat annyiban érint, hogy ez a kötet megjelenését követően a Bookline/Libri felületein és boltjaiban lesz megvásárolható, illetve a shop.konyvmogul.hu webshopban. Az előrendelés kezdetéről hamarosan a kiadó és az írónő fog tájékoztatást adni.

Ti is várjátok már a megjelenést, ugye?
Nagyon izgalmas könyv vár ránk, kíváncsi és izgatott vagyok! :)


2019. március 8., péntek

Jessica Koch: Közel a horizonthoz


Késő este van. Csak fekszem a hátamon és bámulom a plafont. Potyognak a könnyeim, miközben cikáznak a gondolataim. Miért, miért, miért?! Csak azt tudom ismételgetni, amit olvasmányom szereplői: miért ilyen igazságtalan az élet? 
Nehéz összeszedni magamat egy ilyen történet után. Ugyanakkor olyan szinten felrázott és felébresztett, hogy elmondani sem tudom. Minden pillanatát, percét, napját ki kell élvezni az életünknek és értékelni mindazt, amink van, amíg csak lehet.

Mi az, amit olvastam és ennyire letaglózott? Ez a könyv nem más, mint egy újdonság, Jessica Koch Közel a horizonthoz című regénye. Jó ideje kerülgettem a boltban, mindig megcsodáltam, kívánságlistám első helyén régóta ott csücsült. És az én drága Viki barátnőm meglepett vele a születésnapomon, amiért mindig hálás leszek. Nagyon örülök neki és még egyszer köszönöm! <3

A fülszöveg
Egy nagy szerelem története. Történet a bizalomról, bátorságról, fájdalomról, kétségekről, és az elengedés erejéről. Igaz történet. Jessica fiatal, nem szereti a bonyodalmakat, és sokat ígérő jövő vár rá. Amikor egyik este elmegy otthonról, nem sejti, hogy a nagy szerelmével fog találkozni. Nem sejti, hogy ez a találkozás az egész világképét meg fogja változtatni. És főleg azt nem sejti, hogy hamarosan élete legnehezebb döntése előtt fog állni… Történet egy olyan életről, amely derűlátás, remény és félelem között ingadozik. Nyitottan, őszintén és tág rálátással számol be a múlt eseményeiről, és közben nem egy tabutémát érint.





Egy olyan regényről van szó, ami egyszerre fájdította a szívemet és nyújtott igazi élményt  olvasás közben. Szerencsére a fülszöveg túl sok konkrétumot nem árul el a történetről és ez pont jó így. Olvasás előtt annyi információm volt róla, hogy nem egy egyszerű könyv és lelkileg megerőltető lesz. És azt mondhatom, hogy valóban így van.
Nehéz spoilermentesen írni róla, de megpróbálom. A könyv igaz történeten alapul és nekem végig az volt az érzésem, hogy nemcsak hogy alapul, hanem mintha minden egyes oldal, minden egyes párbeszéd, jelenet valóban megtörtént volna. Valószínűleg emiatt hatott ennyire erősen rám.

A történet főhőse két fiatal, Jessica és Danny, akik egy vidámparkban találkoznak. Tulajdonképpen nem úgy indul a megismerkedésük, mint egy átlagos szerelmi történet, hiszen a lány hallani sem akar arról, hogy megadja a telefonszámát a srácnak. Sőt, én eleinte se a srácot, se a lányt nem értettem. Az első fejezetek olvasásakor Dannyt konkrétan szerettem volna felrázni, hogy milyen viselkedés ez, amit művel egy lány jelenlétében. Aztán elgondolkodtam saját tapasztalataim alapján...a fiúk tényleg ilyenek, pláne ha haverok társaságában vannak. Menőznek, csajoznak, flörtölnek, és így hogyan is lehet őket komolyan venni? Jessica pedig kicsit kérette magát, de na, elhiszem, hogy bizonytalan volt, hisz nem voltak egyértelműek Danny szándékai.
Viszonylag hamar világossá vált, hogy miért ennyire nem egyértelmű Danny viselkedése a lánnyal. Távol akarta tartani magától a lányt, de nem azért, mert ne tetszett volna neki. Megpróbálta őt megvédeni önmagától. 
Azonban a sors mást szánt nekik.



A történetről nem szeretnék sokkal többet elárulni. Az írónő számára a regény megírása valószínűsítem, hogy terápia lehetett ahhoz, hogy feldolgozhassa élete egy olyan szakaszát, ami örökre megváltoztatta őt. Megismert egy embert, akibe visszavonhatatlanul beleszeretett és akin nem tud segíteni, bármennyire is szeretne. Dannyre gyerekkora rányomta bélyegét, mely talán feldolgozható lett volna valamilyen szinten, ha nincs az a bizonyos telefonhívás. És ezen senki és semmi nem változtathat, még a szerelem sem.
Elképzelni sem tudom, milyen lehetett mindazt a valóságban átélni, amiről a regényben olvastam. Egyrészt Dannynek, másérszt a környezetének mindezt látni, tehetetlenségében mit tehet ilyenkor az ember?! 

Annyi minden történik az emberrel élete során, amikor elégedetlenkedik, türelmetlen, hajszolja az anyagi javakat és az élvezeteket és közben meg sem áll egy pillanatra, hogy konstatálja, milyen szerencsés. Hogy jó gyerekkora volt, hogy saját teste ura, hogy élheti az életetét és nincs semmi, ami korlátozza őt. És amikor olvasok (vagy épp hallok valahol) egy ilyen történetet, teljesen letaglóz. Más megvilágításba kerülnek a mindennapok, pillanatok, élmények. 

Addig kell kihasználnunk minden egyes napot, amíg lehet. Amíg itt vagyunk. Amíg reggel felkelhetünk. Amíg élünk.

Felnézek Dannyre, aki összetörhetett volna azután a bizonyos telefonhívás után, azonban ő mégsem tette. Harcolt, küzdött a mindennapokkal. Küzdősportba fektette az energiáit, dolgozott és harcolt önmagáért. Természetesen azt, hogy legbelül mit érzett, senki nem tudhatja, de az biztos, hogy nagyon erős jellemre vall, amit mutatott magából.
Az évem első olvasmánya Colleen Hoover Too late regénye volt, amiről azt hittem, nagyon nehéz olvasmány. És ez igaz is, azonban sosem gondoltam volna, hogy ezt mondom, de a Közel a horizonthoz jóval nehezebb. Tudom a választ, hogy miért: mert ez valóban megtörtént eseményeket mutat be.
A befejezéssel kapcsolatban kettős érzésem van. Egyrészt megdöbbentett és összeszorult a szívem, másrészt viszont megértettem Danny döntését és a miérteket. A könyvet azoknak ajánlom, akik nem félnek a valóságtól, és akik szembe mernek nézni azzal a ténnyel, hogy az élet igazságtalan. Bármennyire fájdalmas olvasmány, kedvenc lett ez a könyv. És biztosan újra fogom olvasni. Köszönöm!
Remélem, hogy sokan elolvassátok a regényt, bár spoilermentesen nagyon nehéz volt róla írni. De reménykedem, hogy így is sikerült felkeltenem az érdeklődéseteket a könyv iránt. Megéri elolvasni, higgyétek el!

Miután elolvastam a könyvet, nekiálltam a neten kutakodni kicsit és olyan infót találtam róla, hogy film készül belőle. Sőt, megvannak már a főszereplők és talán a forgatás is elindult. Az biztos, hogy meg fogom nézni a filmet és nagyon kíváncsian várom, milyen lesz mindezt képernyőn látni.

A film első hivatalos plakátja
És ha ez még nem lenne elég, van folytatása is a regénynek! Elgondolkodtam, vajon kell-e folytatás egy ilyen, valós történet után, és arra jutottam, hogy engem érdekelne. Csak reménykedni merek benne, hogy a Maxim Kiadó kiadja nálunk is, de ha valamilyen oknál fogva mégsem, én biztosan el fogom olvasni őket németül. Íme a borítók:


Képek forrása: saját, Google

2019. január 27., vasárnap

Colleen Hoover: Confess - Vallomás


Egy Colleen Hoover-könyv számomra mindig más, mint a többi. Ő az az írónő, akinek eddig egyetlenegy regényében nem csalódtam, mindig más, mindig érdekes és lebilincselőek a történetei. Így történt ez most is, a Confess - Vallomás esetében is.


A fülszöveg
Mi ​mindent érdemes kockára tenni a szerelemért? 
Auburn Reed huszonegy éves korára már mindent elveszített, ami valaha fontos volt neki. A lány azért küzd, hogy újra felépítse romba dőlt életét, így csakis kitűzött céljaira összpontosít, és nem engedheti meg magának a hibákat. De amikor munkát keresve belép egy dallasi műterembe, váratlanul éri az erős vonzalom, ami elfogja az ott dolgozó titokzatos művész, Owen Gentry iránt. 
Most az egyszer Auburn mer kockáztatni, és a szívére hallgat, ám hamarosan felfedezi, hogy Owen súlyos titkot rejteget. Múltjának árnya tönkretehet mindent, ami fontos Auburn számára, és a lány egyedül úgy teheti sínre az életét, ha kizárja belőle a fiút. 
Ahhoz, hogy megmentse a kapcsolatukat, Owennek nincs más dolga, csak vallomást tenni. Ám ebben az esetben a vallomás sokkal ártalmasabb lehet, mint maga a bűn. 
A csodálatos és kivételes stílusú Colleen Hoover egy újabb mélyen megható történetet mesél arról, hogy az igaz szerelem és a család olyan köteléket jelent, amit semmi sem szakíthat el.



Régóta várt a polcomon CoHo e kötete és bánom, hogy eddig húztam az olvasását. Annyi jót hallottam róla, ráadásul sorozat készült belőle, szóval nem értem, miért vártam vele ennyit.

Nagyon-nagyon tetszett!
Megszokhattuk Colleentól, hogy soha nem alkot átlagos könyvet és a Vallomásról sem mondható el, hogy tipikus és kiszámítható lenne. Nagyon szerettem olvasni, belemerülni.

Adott egy fiatal lány, Auburn, aki épp egy jól fizető állást keres és így fedezi fel a cetlikkel telipakolt falat, ami egy műterembe vezet. Így találkoznak Owennel, a furcsa és zárkózott művésszel.  Owen azonban régóta tudja, ki Auburn és álmában sem gondolta volna, hogy esélye vannak, hogy pont ő, pont Auburn fog besétálni hozzá.

A könyv két alappillére a szerelem és a művészet.

Engem ezzel a két témával meg lehet venni, különösen a művészettel. Ebben a regényben a festészet kap rendkívül fontos szerepet. Owen műtermét kívülről olyan cetlikkel tűzdelik teli az emberek nap mint nap, amikre titkos vallomásaikat írják le és ezekből válogatva készíti el festményeit. Ami engem már a könyv elején ledöbbentett, az az, hogy a regényben szereplő minden egyes vallomás igaz és valódi. És ráadásul néhány festményt magunk is láthatunk, színes oldalak a könyvben. Ez akkor pluszt ad az olvasás élményéhez, amitől egyhamar nem szabadul az olvasó.
Szeretem azokat a könyveket, amikben az író megmutatja a kreatív énjét és nem elégszik meg az írással, hanem valami többet szeretne nyújtani olvasóinak. Ilyen volt a Maybe someday esetében a dallista, amiről a mai napig hallgatok dalt.


"(…)fogalmam sem volt róla, milyen jó érzés lehet, ha valaki hisz bennem."

Mindkét szereplő súlyos terheket cipel magával: Auburn volt barátja betegsége miatt, Owen apja miatt. Kettejük kapcsolata munkaként indul, azonban rájönnek egy idő után, hogy nemcsak a jószándék és a barátság vezérli őket, hanem több ez annál. 
A Confess egy tipikusan olyan könyv, amibe élmény belemerülni, ízlelgetni és közben sajnálod, hogy egyre fogynak az oldalak és vége lesz. Imádtam azokat a jeleneteket, ahol a festményekről volt szó, a történetükről, illetve ahol kiállításon voltak Auburn és Owen.
A könyvből készült filmsorozatot mindenképpen megnézem rövidesen. Kíváncsian várom, hogy milyen alkotás született ebből a regényből, mert egy ilyen sztorit képernyőre vinni nem semmi.

Képek forrása: Google