2018. október 14., vasárnap

R.Kelényi Angelika: Bűnös örömök városa (Az ártatlan II.)


Amint befejeztem Az ártatlan sorozat nyitókötetét, máris folytattam a következő résszel, a Bűnös örömök városa című regénnyel. Azt kell, hogy mondjam, imádom! Totálisan beszippantott R. Kelényi Angelika világa. Így különösen, hogy egymás után sorban olvasom a köteteket. 


A fülszöveg
1610-ben, ​egy borzalmas évet maga mögött hagyva, Fabricius Flóra kénytelen Velencébe utazni. A bűnös örömök városába érve egy ismert és az urak által gyakran látogatott házban találja magát. Vendéglátója nem más, mint a híres kurtizán, megmentőjének édesanyja.
Velence urai hamarosan versengeni kezdenek az ártatlan lány kegyeiért, ám ő csupán egyetlen férfi után vágyakozik, Lorenzo Marianit azonban nem könnyű örökre rabul ejteni.
Flóra úgy dönt, segít neki egy gyilkosság leleplezésében, noha az áldozatot egy cseppet sem szívlelte. 
A szálak a legmagasabb körökbe, a Collegió tagjai közé vezetnek, akik közül a legfiatalabb consiglieri bármit megadna, hogy a szép magyar lányt a magáénak tudhassa. 
Képes lesz-e Flóra ellenállni a gazdagság és a hatalom csábításának?




Olyan jó volt ismét belemerülni ebbe a csodálatos, érdekes és izgalmas világba!

Sejtettem, hogy hiába hagyta el Flóra és Lorenzo Mariani a rettegett csejtei várat, és kerültek egyre messzebb Báthory Erzsébet grófnő udvarától, attól még az izgalmak tovább folytatódnak és soha nem lesz egyszerű az életük. Főhőseink megérkeznek Mariani szülőföldjére, az olasz Velencébe, ahol egy új világ tárul az olvasó szeme elé a könyv lapjain. Sokkal szabadabb felfogású - ahogyan a cím is sugallja -, bűnökkel teli város lett Flóra új otthona, Mariani pedig hazatért.


Velence térképe 1500-1600 körül
Itt a gátlások lehullanak, nincs mit szégyellnie se nőnek, se férfinak, sokkal felszabadultabb hely, mint eddigi helyszíneink (Pozsony, Erdély). Az emberek itt egyszerűen csak élvezik az életet, nem szabnak határt vágyaiknak. Pontosan úgy, ahogy azt a mai olasz mentalitás is megmutatja, csak épp most 1610-ben járunk, de az életfelfogás mit sem változott azóta sem.

Flórát rendkívül meglepi ez a szabados életmód, amit lát az utcákon és megérkezve a Mariani-házba rá kell jönnie, hogy teljesen új fejezet kezdődik az életében. Szerencsére férfi főhősünk szinte mindig ott van mellette és védelmezőként lép fel, amit a lány egyáltalán nem bán. Az első kötet bonyodalmai tovább fokozódnak: újabb gyilkossággal néznek szembe szereplőink, újabb rejtélyes ügy bontakozik ki, és mindez a szerelmi szállal összefonódva egy olyan történetet alkot, ami letehetetlenné teszi a regényt.



"De ha már egyszer én vagyok az a leány, akit folyton megtalál a baj, miért ne érezzem magam jól közben?"

Főhősnőnk személyisége sokat alakul és változik, ahogy Velencében megtapasztalhatja azt a fajta felszabadultságot, ami eddigi élete során nem volt jellemző rá. Bár ő továbbra is erkölcsös és szerény lány, és nem adja könnyen magát senkinek, még a jóképű és ellenállhatatlan Marianinak sem, de környezete akaratlanul mégis hatással van rá. A Mariani-házban nemcsak a ház úrnője, Maria, Lorenzo édesanyja, hanem a szolgák szintén jóval lazábbak, mint például Csejtén voltak. Kissé elmosódott a határvonal szolga és ura között.
A lány maga is bevallja, hogy "Ez a bűnös város engem is átalakított."
Egy igazán színes világ tárul ki Flóra előtt, és ez alatt nemcsak a velencei karnevál forgatagát értem. Bálok, férfiak és nők hangos mulatozása tölti meg az estéket és Flóra rájön, hogy mennyire más világ az, mint ahonnan ő jött.

Ebben a kötetben Mariani családja és múltja kerül előtérbe, megismerhetjük szüleit, gyermekkori barátját, és még volt szerelmét is. Van valaki azonban, aki rendesen felkavarja az állóvizet, ő pedig nem más, mint Giulia. Vele végig nagyon bajban voltam, mert egyszerűen nem tudtam eldönteni, hogy bízzak-e benne vagy sem. És a végére sem változott a helyzet, ugyanakkor sosem kívántam volna neki azt a szörnyű sorsot, ami rá várt. A regénynek ez a jelenete nagyon drámai és engem konkrétan sokkolt. Angelika úgy írta le ezt a kemény jelenetet, hogy szinte ott éreztem magam a tömegben Flóráék mellett állva, lemerevedve.

Különösen a korhű leírások tetszettek olvasás közben. Egyrészt a helyszínek, emberek bemutatása, ami az első részben is fantasztikus volt. Magam előtt láttam egész Velencét, a csodás épületeket, a templomot, a kolostort, illetve azt is, ahogy az emberek hangoskodva és vidáman járnak-kelnek az utcán.
Mindemellett az írónő nagyon ért hozzá, hogyan kell érzelmeket kifejezni. Nemcsak a szerelmi szálra értem ezt, hanem arra, ahogyan Flóra kételyeit, megérzéseit mutatja be, és a többi szereplővel való kapcsolatát. Mariában egy igazságos és kedves leendő anyóst talál meg, aki bár nem ismeri minden titkukat és a csejtei várnál történt szörnyű eseményeket, mégis szeretettel fogadja a lányt. Első pillanattól érzi, hogy fia nem közömbös e különleges lány iránt, ezt egy édesanya egyszerűen látja, mert ismeri a fiát.

A cselekményt Flóra szemszögéből láthatja az olvasó, és ennek kifejezetten örültem, szeretem az E/1 személyben megírt könyveket. Önmaga is bevallja, mennyire másnak érzi magát, mióta az első rész eseményeit a hátuk mögött hagyták. Felnőtt nő lett, bátorságra vall, hogy Marianival hajlandó volt elhagyni az országhatárt és messze vidékre lovagolni vele és ez még csak a kezdet.

Nagyon-nagyon szerettem olvasni ezt a regényt, egyszerűen magával ragadja az olvasót a hangulata, a világa és képtelenség letenni. Már jöhet is a befejező kötet, a trilógia harmadik része! Még egy kicsit nyújtanám az olvasást, de ugyanakkor kíváncsi vagyok, hogyan zárul Flóra és Mariani története.


Képek forrása: saját, Google, favim.com

3 megjegyzés: