2026. június 26., péntek

BLOGTURNÉ: Liane Moriarty - Amíg a szív dobog


Vajon te mit tennél, ha váratlanul egy rejtélyes idegen elmondaná neked, hogy mennyi idősen és hogyan fogsz meghalni? Liane Moriarty legújabb regénye erre az izgalmas alapötletre épül. Az Amíg a szív dobog című kötetben életutak, véletlenek és egy ausztrál repülőgép utasai találkoznak. Tartsatok bloggereinkkel és nyerhettek belőle egy példányt!

A fülszöveg
Ha tudnád a jövőt, szembeszállnál a sorssal?
A Hobartból Sydney-be tartó gép gond nélkülföldet ér. Minden utas, aki felszállt rá, le is száll majd róla. Ám ezen a hétköznapi, belföldi járaton mégis valami rendkívüli történik: az emberek megtudják, hogyan és mikor fognak meghalni, és ezzel az életük örökre megváltozik. Néhányukra csak a távoli jövőben leselkedik a megjósolt halál, ám akadnak olyanok is, akiknek rémisztően közelinek ígérkezik.
Később egyetlen utas vagy személyzeti tag sem tudja pontosan felidézni a Haláljós Hölgy alakját. Nem volt sem különösebben öreg, sem fiatal, sem goromba, sem udvarias. A megjelenése és viselkedése nem volt figyelemre méltó. De amit azon a járaton tett, nagyon is figyelemreméltónak számított.
Liane Moriarty megindító regénye a szabad akaratot és a sorsot, a családi kötelékek erejét, a gyászt és a szerelmet, valamint a bizonytalan világban a bizonyosság fenntartásáért folytatott végtelen küzdelmet vizsgálja.
Remek kiindulópont és izgalmas történetvezetés. Rendkívül komoly témát dolgoz fel ez a gyönyörűen megírt, magával ragadó regény. - Stephen King
Vicces, megható, az élet szeretetét hirdető remekmű. - Chris Whitaker, a New York Times bestsellerszerzője

Lehetetlen letenni... Magával ragadó mű, tele mély gondolatokkal. - Oprah Daily

Eredeti cím: Here One Moment
Kiadó: General Press Kiadó
Fordító: Fügedi Tímea
Megjelenés dátuma: 2026.05.07.
ISBN: 9786151041376
Kiadás: puhatáblás
Oldalszám: 472





Az Amíg a szív dobog a harmadik olvasmányom az írónőtől és most sem okozott csalódást. Egyedi alapkoncepciót talált ki regényének, és egy tabu témát állított története középpontjába. Ez pedig nem más, mint a halál. Vajon te mit tennél, ha valaki akaratod ellenére elmondaná neked, hogy hány évesen és hogyan fogsz meghalni?

Pontosan ez történik Liane Moriarty regényében egy egész repülőnyi utassal, akik Hobartból Sydney-be utaznak. Egy titokzatos hölgy, aki egyedül utazik, nem kelt feltűnést, a felszállás előtt megigazítja brossát, és egyesével az emberek felé fordul. Váratlanul mindenkit egyesével megszólít, függetlenül attól, hogy fiatal, idős, gyerek, férfi vagy nő az illető. Még a légiutaskísérő sem tudja elkerülni a hölgy jóslatát. Az, hogy ki mit kezd vele, egy nagyon izgalmas dolog. Önmagában ez az ötlet egyszerre bizarr és érdekes, kíváncsian vártam, mit hoz ki belőle az írónő. A könyv besorolása sajnos thriller, amivel nem értek egyet, mert semmi ijesztő nincs benne, pusztán a halál témájával foglalkozik, de nincs benne gyilkosság vagy nyomozás. Én ezt a könyvet lélektani drámához sorolom be.

A könyvnek jópár szereplője van, ebből kifolyólag egy főszereplőt nehéz megnevezni, bár a végére egyértelművé vált, hogy Cherry fejezetei a leghosszabbak. Van, ahol a jóshölgy, Cherry mesél az életéről E/1. személyben, a többi fejezet pedig azokat a karaktereket és életutakat mutatja be, akiknek jósolt. Vannak köztük családos férfiak, mint Leo, vagy nagyutazó házaspár, de például fiatal hölgy és kisgyerek is. Cherry tekintet nélkül mindenkinek jósolt, hiába volt, aki ellenkezett. Természetesen azonnal elkezdtem ennél a résznél agyalni, hogy vajon én hogyan reagálnék egy ilyen helyzetben. Nagy eséllyel nem akarnám tudni, mert akkor folyton az a bizonyos életkor és élethelyzet lebegne a szemem előtt, amikor eljön az időm. Viszont akkor nagyon mérges lennék és a szereplők között is van ilyen, ha valaki az akaratom és kérésem ellenére elmondaná a jóslatát.

Rendkívül izgalmas gondolatkísérlet ez a könyv, hiszen egyrészt ott van annak a kérdése, hogy akarjuk-e tudni a jövőnket vagy sem, másrészt ha megtudjuk az információt, mit kezdünk vele. Elhisszük-e, amit hallottunk, vagy legyintünk rá, hogy úgysem igaz. És akkor jön az első megdöbbenés, amikor megtörténik a legelső haláleset. Eljut az utasokhoz a hír az interneten keresztül és mindegyikük sokkolódik. Vajon ez a haláleset pusztán a véletlen műve, hogy úgy történt, ahogy Cherry megmondta, vagy végig igaza volt és minden utasnak valódi jövőt jósolt?!

Az utolsó harmadában a kötetnek több nagyon megrázó és megható jelenet is van, például megkönnyeztem Cherry édesanyjának halálát, illetve megértettem a nő életútját. Ő nem akart senkinek rosszat ezekkel a jóslatokkal, sőt. igazából szinte transz állapotba került ott a repülőn és nem is emlékszik rá, hogy mit tett. Persze ez nem oldozza fel őt, és azt a tényt, hogy mennyi stresszt okozott a repülőn utazóknak. Volt, aki ezután megelőzött egy betegséget, volt, aki jobban odafigyelt, hogy mit és hogyan tesz az életében, és persze volt olyan is, aki egyáltalán nem hitte el egy szavát sem.

Letehetetlen olvasmány, minél előbb tudni akartam, mi ez az egész, ki ez a hölgy, mi ez a képessége és mi fog történni az utasokkal. Ezennel feliratkoztam Liane könyveire, mindegyiket szeretném elolvasni a jövőben.



Nyereményjáték

Játékunk során minden állomáson találtok egy idézetet és ki kell találnotok, hogy melyik Liane Moriarty regényből származik. A könyvcímeket a lenti kérdőív megfelelő sorába tudjátok beírni.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)


A feladványom:

"Mindenki gazdag és szép akar lenni, de ha valaki tényleg gazdag és szép, annak úgy kell tennie, mintha semmiben sem különbözne másoktól."




A turné állomásai
06.26. Pandalány olvas
06.28. Kitablar blog
06.30. Könyv és más blog

2026. június 22., hétfő

BLOGTURNÉ: Zajácz D. Zoltán - Ködös Balaton


Zajácz D. Zoltán újabb izgalmas nyomozással örvendezteti meg a retró krimik rajongóit. A Ködös Balaton című regénye egy fiatal lány, Petra története, aki egy ködös novemberi estén futni indul Balatonfüreden, azonban rejtélyes módon eltűnik. Nyomozás indul a lány után, aki bár futni indult, az útlevelét és a hátizsákját mégis magával vitte. Ahogy a nyomozás elindul, egyre több kérdés merül fel és a gyanúsítottak száma csak növekszik. Tartsatok bloggereinkkel és nyerhettek egy példányt a kötetből!

A fülszöveg
A végzős gimnazista Lovász Petra egy ködös novemberi délutánon futni indul a balatonfüredi Tagore sétányon, de soha nem ér haza. A rendőrség hiába kutatja át utána a tópartot, csupán egy fél pár cipőt találnak; a lánynak nyoma veszett. Az emberrablás mellett hamar felmerül annak a lehetősége is, hogy Petra önszántából távozott, amikor azonban kiderül, hogy az édesapja a szovjet űrprogram egyik kutatója, az eset az Országos Rendőr-főkapitányságon landol.
Bogdán főhadnagy Adorján Mátéval és a férfi pszichiáter kedvesével, Lendvay Laurával karöltve azonnal beleveti magát az ügy felgöngyölítésébe. Nyomokból és gyanúsítottakból nincs hiány, ám úgy tűnik, mind zsákutcába vezet. Vajon hová tűnhetett a lány? Egyáltalán életben van-e még? És ha igen, sikerül a rendőrségnek időben a nyomára bukkannia?


Kiadó: General Press Kiadó
Megjelenés dátuma: 2026.04.20.
ISBN: 9786151041611
Kiadás: puhatáblás
Oldalszám: 272



Zajácz. D. Zoltántól ez a regény a második olvasmányom volt és biztos, hogy szépen sorban bepótolom idővel a korábbi Balaton-regényeit is. A retró krimi kifejezés nagyon találó az ő könyveire, hiszen visszarepít minket a '80-as évekbe, abszolút hozza azt a hangulatot és az akkori Magyarországot. Mondom ezt úgy, hogy én nem is emlékezhetek ezekre az évekre, még gyerekkorból sem. Mégis valamiért nemcsak a magyar, hanem külföldi történetekben is vonz minden, ami 1980-90-es években játszódik.


A Ködös Balaton azonnal megfogott a borítójával, imádom ezt a sejtelmes, kékes-szürkés, borongós hangulatú borítót. A főszerepben Petra áll, aki egy ködös novemberi estén egyedül indulni futni a Balaton-parton. Kezdjük ott, hogy a futás közel áll a szívemhez és ezért alapból tetszett a koncepciója a történetnek. Viszoooont soha, semmilyen körülmények között nem indulnék el futni novemberi estén, teljesen egyedül, mert egyrészt olyankor kint már teljes sötétség van, másrészt ebből kifolyólag veszélyes. Közben kiderül, hogy nemcsak futás volt a célja Petrának, mert magával vitte az útlevelét és egy hátizsákot is. Igazából ez meg sem lepett, érezhető, hogy volt tudatosság abban, hogy ilyen időben indult el sportolni. Eleinte a szülők nem aggódnak, majd hazaér, lehet csak egy baráthoz vagy az exbarátjához ment el a lány futás után. Viszont ahogy telik az idő, egyre ijesztőbb a helyzet: nem tud róla senki semmit, nem jelentkezett senkinél, és üzenetet sem hagyott. Ideje felhívni a rendőrséget.


Megkezdődik a nyomozás, a magyar hatóságok megkezdik mindenki kihallgatását, nyomok felkutatását. Petra egy népszerű, gyönyörű lány, amit tudott magáról és ki is használta ezt sok helyzetben. A barátai előtt voltak titkait, pasiügyek, és ki tudja még mi. A nyomozók minden szálat megmozgatnak, minden elejtett mondatot felülvizsgálnak. Természetesen felbukkan Adorján Máté és kedves, Laura zseniális párosa, akiknek nagyon örültem. Izgalmas volt, hogy mennyi szálon/helyszínen fut a cselekmény: Balatonfüred-Veszprém-Budapest. Kifejezetten ezért tetszik ez a könyvsorozat, magyar nevek, magyar helyszínek, amiket jelen esetben ismerek is. Ráadásul külön öröm volt egy mondatban felfedezni a szülővárosomat is (Pápa).


Talán egy valami van a regényben, ami kevésbé lett a végén kidomborítva, ez pedig a szülők reakciója. Az elején nagyon előtérben voltak, felhívtak ismerősöket, lementek a partra keresni Petrát. A nyomozás közben viszont alig szerepeltek, a végkifejletben pedig egyáltalán nem. Mindenféle spoiler nélkül elmondhatom, hogy ezt hiányoltam, kicsit érzelemmentessé vált ez által a történet lezárása, legalábbis őket szerettem volna még egyszer utoljára látni.


Zajácz D. Zoltán nagyon jól ír, a leírásai részletesek, a történetvezetése logikus, teljesen érthető a sok szereplő ellenére követhető, és az egész egy nagyon izgalmas nyomozássá alakul. Szerettem olvasni ezt a regényét, alig várom a következőt!




Nyereményjáték

Játékunk során minden állomáson találtok egy kérdést, amire a helyes választ a beleolvasóban találjátok. A válaszokat a lenti kérdőív megfelelő sorába tudjátok beírni.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)


A feladványom:
Mi Petra édesanyjának foglalkozása?




A turné állomásai:
06.22. Pandalány olvas
06.24. Könyv és más
06.25. Kelly és Lupi olvas

2026. június 18., csütörtök

BLOGTURNÉ: Shelby Van Pelt - A ​boldogságnak nyolc karja van


Mi történik, ha egy magányos özvegy és egy rendkívül intelligens óriáspolip sorsa váratlanul összefonódik? Shelby Van Pelt szívmelengető regénye humorral, érzelemmel és egy csipetnyi rejtéllyel mesél a veszteségről, a barátságról és a második esélyekről. Vajon egy akvárium különös lakója képes lehet megfejteni egy évtizedek óta őrzött családi titkot? Tarts velünk, és ismerd meg ezt a különleges történetet, amely világszerte meghódította az olvasók szívét!


A fülszöveg
Elbűvölő, szellemes és letehetetlen történet barátságról, számvetésről és reményről, középpontjában egy özvegy és egy óriáspolip valószínűtlen kapcsolatával.
A hetvenéves Tova Sullivan mindig is azt vallotta, hogy az a legjobb terápia, ha az ember elfoglalja magát. Így hát amikor a férje meghal, ő takarítói állást vállal a Sowell Bay-i Akváriumban. Úgy érzi, az akvárium néma lakóinak a társaságában megnyugszik a lelke.
Az egyik esti műszak alkalmával Tova megmenti a tartályából rendszeresen kiszökő, mérhetetlenül kíváncsi csendes-óceáni óriáspolipot, Marcellust. A polip és az asszony barátságot köt, és Marcellus, aki a fogságban töltött évek során remek megfigyelőképességre tett szert, elhatározza, hogy fényt derít Tova múltjának legnagyobb rejtélyére: a fia eltűnésére. Vajon sikerül felszínre hoznia az igazságot, mielőtt túl késő lenne?


Kiadó: General Press
Év: 2026
Oldalszám: 384
Fordította: Gieler Gyöngyi



A boldogságnak nyolc karja van már első megjelenésekor nagyon érdekes könyvnek tűnt, de csak most, a filmes borító megjelenésével került sor rá, hogy elolvassam. Gyönyörű és nagyon megható alkotás, ami egyszerre szól gyászról, fájdalomról, elengedésről és reményről.

Tova az amerikai (fiktív) kisvárosban, Sowell Bayben tölti nyugdíjas mindennapjait. Takarít a közeli akváriumban, és közben készül beköltözni az idősek otthonába. Egyedül él, mióta Will, a férje pár éve betegségben elhunyt, Eric, a fiuk pedig 18 éves korában a mólónál eltűnt. A rendőrség hivatalos álláspontja szerint öngyilkos lett, de Tova ebben sosem hitt. 
Olykor nyugdíjas barátnői (a Lókötők) társaságában tölt el egy délutánt, ezenkívül az akváriumban, de otthon mégis magányosnak érzi magát. A fájdalom átjárja minden egyes napját, amit szeretett férje és fia nélkül kell töltenie, ezért döntött az otthon mellett. Barátnői ezt bár elfogadták, mégsem értenek vele egyet. Ennyi idősen egy új helyre költözni, miközben minden Sowell Bayhez köti.

Az akváriumban töltött estéken beszél az állatokhoz, kitakarítja az akváriumot a naponta megjelenő tömeg után. Itt ismerkedik meg az akvárium egyik legrejtélyesebb lakójával, Marcellusszal, az óriáspolippal. Az állat szeret rendszeresen kiszökni, kalandozgatni az akvárium területén és egy este lebukik. Tova segít neki visszakerülni a helyére és így indul a kapcsolatuk. Nagyon különleges kapcsolódás kezd kibontakozni köztük és Tova nem is sejti, hogy Marcellus mennyi mindent ért az emberek világából.

Közben a városba érkezik Cameron, a fiatal férfi, aki épp próbálja összeszedni az életét. Az állásából kirúgták, a barátnője szakított vele, nincs pénze. Elkeseredésében elköszön nagynénjétől és elindul, hogy megtalálja az apját. Így kerül ebbe a kisvárosba, ahol eleinte szintén nem találja a helyét. Ő is az akváriumban kezd el dolgozni, így barátkozik össze a zárkózott Továval.

A könyvnek három elbeszélője van: Marcellus, Cameron és Tova. Cameron és Tova fejezetei E/3. személyben íródtak, de a polip érdekes módon E/1. Tetszett ez a hármas történetmesélés, mert így mindhárom főszereplő szemszögéből láthattam az eseményeket. Sajnos Marcellus fejezetei nagyon rövidek voltak, ráadásul nem is kapott akkora szerepet az ő és Tova kapcsolódása, mint vártam. Ez egy kicsit csalódást okozott, mire a könyv végére értem, azonban az érzelmi töltet kárpótolt ezért a hiányért. A történet utolsó harmada nagyon érzelmes, megható, és konkrétan sírtam rajta.

Összességében nagyon tetszett a könyv, az írónő gyönyörűen építette fel Tova és Cameron életútját, hogy megértsük, min mennek keresztül. Osztoztam a fájdalmukon, a kétségeiken, ugyanakkor érezhető és valamelyest kiszámítható volt a végkifejlet. Nagyon szerethető és kedves, szép történetet kaptam, örülök, hogy elolvastam.




Nyereményjáték

A regény egyik narrátora egy óriáspolip, ezért játékunk is rájuk fog fókuszálni. A feladatotok mindössze annyi, hogy találjátok meg a helyes választ az állomásokon feltett kérdésekre.

(Figyelem! A sorsoló program észleli az azonos IP címről érkező válaszokat, és csalás gyanújával hosszú távon kizárásra kerülnek a több lehetőséget igénybe venni vágyók! A játék utolsó állomását követő 3. napig tudjátok beküldeni a válaszaitokat, nem tudjuk hosszabbítani a turnékat! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

A feladványom:
Az óriáspolipnak mennyi tapadókorongja van egy karján?


A turné állomásai:
06.10. Readinspo
06.12. Zakkant olvas
06.14. Ambivalentina
06.16. Olvasónapló
06.18. Pandalány olvas

2026. június 15., hétfő

BLOGTURNÉ: Kristie Frederick Daugherty - Láthatatlan húrok - 113 költő reagál Taylor Swift dalaira


Könyvmolyképző Kiadó egy igazán különleges kötetet hozott el a magyar Swiftieknek. Egy könyvet, amiben egybeforr Taylor Swift, a zene, a költészet és a versek iránti rajongásuk. A Láthatatlan húrok című gyűjtemény 113 költő versét tartalmazza, melyek mindegyikét egy-egy Taylor-dal ihletett. Ráadásul ha jól ismeritek az énekesnő dalait, akár felismerhetitek az egyes dalokat benne. Tartsatok velünk a turnén és nyerhettek belőle egy példányt!

A fülszöveg
Ki tudod találni, hogy melyik vers melyik slágerhez szól?
Taylor Swift dalai által inspirált verses antológia olyan neves kortárs költőktől, mint Kate Baer, Maggie Smith vagy Joy Harjo.
Taylor Swift egyedülálló jelenség a popzenében. Ő minden idők egyik legtehetségesebb dalszövegírója, zenéje rajongók millióit szólítja meg szerte a világon egyedi történetmesélésével és az érzelmekre rezonáló dalaival.
A Láthatatlan húrokban Kristie Frederick Daugherty költő, tanár és elkötelezett Swiftie 113 kortárs verset gyűjtött össze, amelyek mind egy-egy konkrét Taylor Swift-dalra reagálnak.
A tiszteletadás és együttműködés szellemében a költők abból indultak ki, hogy Swift mennyire szeret utalásokat használni és rejtvényeket feladni rajongóinak, ezért minden vers úgy utal egy dalra, hogy nem idézi a konkrét szövegét.
A rajongók érezni fogják a Swift szövegeire jellemző mélységet és nüanszokat a versekben is, miközben megtalálják a versek helyét Swift korszakaiban. Ez az antológia egyedülálló gyűjtemény napjaink legünnepeltebb költőitől.
Kezdődjék a rejtvényfejtés!


Eredeti cím: Invisible Strings: 113 Poets Respond to the Songs of Taylor Swift
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Fordító: Kamper Gergely
Megjelenés dátuma: 2026.05.05.
ISBN: 9789636758318
Kiadás: kartonált füles
Oldalszám: 320




Taylor Swift karrierjét alapjaiban határozza meg a dalszövegírás. Elképesztő sikerének titka első albumától kezdve az, hogy dalszövegeivel könnyen azonosulnak az emberek, és teljesen hétköznapi érzéseket, helyzeteket ír le bennük. Swiftiek között gyakori mondás, hogy "minden szituációra tudok egy Taylor Swift-dalt". Ezzel én is így vagyok.

Az énekesnő népszerűsége dalról dalra, albumról albumra egyre nagyobb méreteket ölt, és hatása óriási nemcsak a zeneiparra, hanem sok olyan területre is, aminek semmi köze a zenéhez. Például egyetemen tanítják az ő karrierútját, elemzik a dalait, összehasonlítják szövegeit Shakespeare műveivel. De például Taylor Swift Education Center működik Nashvilleben (USA) vagy megemlíthetjük azt is, hogy az Eras Tournak kimutatható gazdasági hatásai voltak, akármelyik országban is lépett épp fel.
Nem csoda, hogy rendszeresen készülnek róla tanulmányok, nem hivatalos könyvek, vagy épp dokumentumfilm. A most megjelent Láthatatlan húrok egy olyan gyűjtemény, amiben 113 külföldi költő írt egy-egy verset (természetesen a 13-as szám benne van), akiket megihletett valamelyik Taylor-dal. Nagyon izgalmas koncepció, mert ezekben a versekben benne van az, hogy mennyire szeretik Taylor-dalait, ugyanakkor a már meglévő dalszövegekre reflektálnak ezekkel a versekkel. Elolvasva őket viszont nem könnyű feladat kitalálni, hogy melyik dalok voltak a múzsáik. Elég jól ismerem Taylor dalszövegeit, úgy érzem, mégsem tudtam rájönni egyértelműen az eredeti dalokra. Sok versben vannak hasonló elemek, de nem tudtam egyiket sem beazonosítani.
Igazából szerintem ennek a kötetnek nem is ez a célja (bár a fülszöveg mást sugall). Sokkal inkább az az érdekes a megírt versekben, hogy mit adott egy dal a költőnek. Milyen gondolatfonalat indított el bennük, amik egy vers megszületéséhez vezettek. Vannak rövidebb, szinte haiku szerű versek, de vannak kifejezetten hosszabbak is, amiknek egy-egy sora komplett mondattá áll össze. 

Számomra Taylor költészete különösen a TTPD album megjelenéséve került előtérbe, bár a covid időszak során írt két albuma, a Folkore és Evermore testvéralbumok is olyan dalszövegeket tartalmaznak, amik nem állnak messze a költészettől. A TTPD pedig tematikában is kimondottan irodalmi és a költészethez kapcsolódik: írógép, könyvek, írás, elég csak az albumhoz készült fotósorozatot megnézni. De elég csak az album címét boncolgatni, tortured poets department (megkínzott költők társasága).





Nyereményjáték

Mostani játékunk során az lesz a feladatotok, hogy minden állomáson találtok egy dalcímet, amiből hiányoznak betűk és ki kell találnotok, hogy melyik dalról van szó.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

A feladványom
_ _ e     t_r_ _ r_ _    p_e_ _   d_p_ _ _m_ _ t





A turné állomásai
06.15. Pandalány olvas
06.18. Kitablar blog
06.21. This is my (book) universe

2026. június 13., szombat

BLOGTURNÉ: Lucy Steeds - A művész


A művész
egy lassan kibontakozó, különleges atmoszférájú történet, amelyben a művészet nemcsak alkotás, hanem menedék, vágy és önkifejezés is. Lucy Steeds regénye finoman egyensúlyoz érzelmek és emberi kapcsolatok között, miközben egy érzékeny női sors rajzolódik ki előttünk. A Blogturné Klub következő állomásain egy gyönyörűen megírt, elgondolkodtató regény vár ránk. Tartsatok velünk 2026.06.09–13. között, és merüljetek el velünk együtt A művész különleges világában!

A fülszöveg:
Provence, 1920.
Ettie némán jár-kel a régi, félreeső udvarházban, észrevétlenül teremti meg a feltételeket ahhoz, hogy a nagybátyja művészi zsenialitása kiteljesedhessen.
Joseph, a feltörekvő újságíró meghívást kap a művész otthonába. Úgy gondolja, nevet szerezhet magának, ha interjút készít a visszahúzódó festővel, a nagy Edouard Tartuffe-fel.
Mindenkinek megvannak a maga titkai. És a sötétség leple alatt Ettie évek óta gondosan rejtegeti a sajátját. A perzselő nyár azonban leolvasztja a hamis rétegeket, és lassan előtűnnek a valódi színek.
Mert Ettie készen áll arra, hogy végre megmutassa magát.
Még akkor is, ha ehhez lángra kell lobbantania a saját világát.

WATERSTONES ÉV KÖNYVE DÍJÁNAK NYERTESE 2025-BEN
A WALTER SCOTT-DÍJ 2026-OS DÖNTŐSE
AZ ÉV KÖNYVE A SUNDAY TIMESNÁL


Kiadó: General Press
Kiadás éve: 2026
Oldalszám: 294 oldal
ISBN: 9786151041413
Fordította: Ács Eleonóra




Lucy Steeds debütáló regénye nagyon izgalmas koncepciót mutat bea lelkes művészlélek újságíró, Jonathan egy remeteként élő, zsémbes, de zseniális festőművészt próbál megismerni és cikket írni róla. Ez a kiindulópont elsőre az Üvöltő szelek felépítésére emlékeztetett, de csak ennyiben (a történet további része semmiképpen), illetve az egész könyv hangulatát első perctől áthatja valamilyen megmagyarázhatatlan feszültség.

Edouard Tartuffe egy fiktív, világhírű festőművész, aki bár sorra gyártja a csodaszámba menő képeket, mégis kerülve a társasági életet, a világtól elzártan él unokahúgával, Sylvettetel. Rajta kívül csak kereskedőjével beszél, aki Párizsban értékesíti a műveit, így a neve köztudott művészi körökben.

A történet Saint-Auguste-de-Provenceben (Franciaország) játszódik, 1920-ban kezdődik, Európa épp az első világháborúból próbál újraépülni. Joseph a művész Tartuffefel szeretne interjút készíteni és munkásságról cikket írni, így ellátogat ebbe a kis faluba. A fogadtatás meglepően hűvös, azonban végül Tartuffe megenyhül és amennyiben modellt áll neki Joseph, akkor maradhat a házban és azt ír, amit akar róla. Kecsegtető ajánlat ez számára, hiszen így bepillantást nyújthat a festő mindennapjaiba és az alkotási folyamatba, valószínűleg eltart majd egy darabig a festmény, a Narancsot tartó ifjú elkészítése, amihez ő lesz a modell.


Az eseményeket Jonathan és Sylvette ("Ettie") szemszögéből ismerhetjük meg, és általuk ismerjük meg "Tatát" (Tartuffe) is, a család múltbéli eseményeit és traumáikat. Szinte azonnal egyértelművé vált számomra a könyv elején, hogy Tata és Sylvette traumatizált szereplők

Sylvette nem ismerte az apját, anyja pedig elhagyta őket a kislány hétéves korában, Amerikába szökött egy ismeretlen férfival, így maradt nagybátyjánál. Később az édesanyja rejtélyes körülmények között meghalt és visszahozták a faluba. Abban a pillanatban, hogy ketten maradtak Tata és Ettie, azonnal fel kellett nőnie a (7 éves!) kislánynak: háztartást vezetni úgy, hogy még a mosogatót sem érte fel, főzni, a faluba bejárni ügyeket intézni és a legfontosabb feladata mindemellett az volt, hogy a festészetbe menekülő Tartuffet kiszolgálja. Mindig az adott festményhez szükséges eszközöket, tárgyakat beszerezze, és aztán lebonyolítsa a művek elszállíttatását. Borzasztó volt azt olvasni, hogy ettől a kislánytól elvették a gyerekkorát. Nemcsak az anyja, aki itthagyta, hanem a nagybátyja is, aki bár fizikailag sosem bántotta, természetével és a saját traumáival tovább mélyítette az eddigi fájdalmait. Nos, nekem már itt teljesen ellenszenvessé vált Tartuffe, hiszen úgy kezelte Ettiet, mint egy cselédet. Ahogy beszélt vele, ahogy látszólag tett érte dolgokat, de közben magához láncolta. Az a lelki terror, amiben 27 évig élnie kellene Sylvettenek, beleivódott a lelkébe és bár mindig vágyott a lány egy jobb életre, nem hitte el, hogy számára ez megadatik valaha.

Egészen addig, amíg Jonathan fel nem bukkant a házban, Ettie nem hitte, hogy bármi megváltozhat. A fiú megjelenésével új dinamikája lett az életének, és kezdte felfogni, hogy egy lehetőséget kapott, hogy kiteljesedjen és ne uralja le az életét a nagybátyja.

Jonathan egyáltalán nem toxikus karakter, azonban neki is megvan a maga feldolgoznivaló traumája: az édesanyja nemrég meghalt, akihez nagyon kötődött. Két testvére van: egyikük Rupert, aki katona volt és nemrég hazatért a háborúból hat év után. A háború okozta poszttraumás stressz miatt kórházba került és aztán a pszichiátriára, de inkább csak rosszabbodott az állapota. Mindezeket megélve Jonathan újságíróként szinte menekült a feladatokba, mint a Tartufferől készülő cikk, jelenleg egyetlen hugával tartja a kapcsolatot, rendszeresen leveleznek. 

A könyv sajátos, különleges hangulatával nagyon könnyen magába szippantott, szinte faltam az oldalakat, hogy megtudjam, mi történik a három főszereplővel. Eleinte, a könyv első felében teljesen úgy érzékeltem, hogy a két férfi irányítja az eseményeket, de aztán rá kellett jönnöm, hogy igazából Ettie mozgatja a szálakat. Elég feltűnő volt, ahogy az írónő folyamatosan utalást tesz a tűz jelenségre, hogy valami nagyszabású és mindent megváltoztató befejezést szán a történetének. Nem csalódtam, a vége teljes katarzis. Ráadásul kapunk a végén egy olyan epilógust, ahol már több tíz év eltelt.

"A hold csillogó olajfoltként tükröződik a vízen."

Lucy Steeds az az írónő, akire figyelni kell, mert ha ilyen gyönyörű, szinte szépirodalmi minőségű történetet írt első regényeként, akkor milyen lesz a következő. Nagyon kíváncsian várom. Rengeteg csodás gondolata van, számtalan metaforát használ és a történet negyedik főszereplője maga a művészet, a festészet. Nemcsak keretet ad a könyvnek, hanem olvasás közben magam előtt láttam a festményeket, a színeket, a kompozíciókat Tartuffe műtermében.



Nyereményjáték

A Blogturné Klub turnéja során most a művészet világába kalandozunk! Ha szeretitek a festészetet, az alkotásokat és az izgalmas történeteket, akkor érdemes velünk játszanotok is. Három állomáson három kérdés vár rátok – a helyes válaszokat gyűjtsétek össze, majd küldjétek el a megadott felületen!

(Figyelem! A sorsoló program észleli az azonos IP címről érkező válaszokat, és csalás gyanújával hosszú távon kizárásra kerülnek a több lehetőséget igénybe venni vágyók! A játék utolsó állomását követő 3. napig tudjátok beküldeni a válaszaitokat, nem tudjuk hosszabbítani a turnékat! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)


A feladványom:
Melyik híres festmény alkotója Leonardo da Vinci?



A turné állomásai
06.09. Milyen könyvet olvassak?
06.11. Olvasónapló
06.13. Pandalány olvas

2026. június 8., hétfő

BLOGTURNÉ: Taylor Jenkins Reid - Atmosphere


Taylor Jenkins Reid legújabb regénye, az Atmoszféra az 1980-as évek űrkutatásának világába repíti az olvasót, ahol Joan Goodwin asztrofizikus a NASA egyik kiválasztottjaként készül történelmi küldetésére. A regény nemcsak az űrutazás izgalmait és veszélyeit mutatja be, hanem a szerelemről, önazonosságról és az emberi kapcsolatokról is érzékenyen mesél. Tarts velünk a blogturnén, és ne feledd: a játék során akár egy példányt is nyerhetsz a kötetből!

A fülszöveg
Joan Goodwin gyerekkora óta a csillagok bűvöletében él. A csendes, elmélyült nő a Rice Egyetem fizika- és csillagászattan-oktatójaként és a koraérett Frances nagynénjeként elégedett az életével. Egészen addig, amíg rá nem bukkan egy hirdetésre, amiben először keresnek női tudósokat a NASA űrsiklóprogramjához. Joannak ettől fogva minden vágya bekerülni azon kevesek közé, akik feljuthatnak az űrbe. Miután 1980 nyarán több ezer jelentkező közül őt is beválasztják az űrhajósjelöltek kivételes csapatába, megkezdi a kiképzést a houstoni Johnson Űrközpontban. Míg az újonnan verbuválódott csapat tagjai az első repülésükre készülnek, Joan olyan érzéseket tapasztal meg, amikről korábban nem is tudta, hogy léteznek. Egy elsöprő szerelem alapjaiban kérdőjelez meg mindent, amit addig tudni vélt a világegyetemben betöltött helyéről. Ám 1984 decemberében, az STS-LR9 küldetésen egy pillanat alatt megváltozik minden… Egy lebilincselő, felemelő és megrendítő regény bátorságról, önazonosságról és a szeretet mindent átalakító erejéről… ezúttal a csillagok között.

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Kiadás éve: 2026
Oldalszám: 416
Kötés: Puhatáblás
ISBN: 9789636756673
Fordító: Margittay
Megjelenés időpontja: 2026.06.11.
Moly-adatlap: itt





Megjelenése óta tervben volt elolvasni az Atmospheret, és végre sorra került nálam! Félig angolul, félig magyarul olvastam és igazából ritkán csinálok ilyet, de a téma miatt nem bántam, hogy nem teljesen angolul olvastam el. Az űrkutatás szakszavai miatt jobb volt így olvasnom.

Taylor Jenkins Reid évek óta a kedvenc írónőim egyike és ismét egy olyan témával rukkolt elő, ami teljesen betalált nálam. Egy ideje érdekel minden olyan történet, ami az űrkutatásról, űrutazásról, a NASA-hoz kapcsolódó témáról szól. Az Atmoszféra tökéletes módon ötvözi a tudományt a romantikával, mert egyszerre repít vissza a '80-as évek azon időszakába, ahol a nők egy ilyen területen labdába sem rúghattak nagyon sokáig (vagy akár a mai napig is mondhatnánk), és közben a történet középpontjában egy különleges szerelmi történet áll.

Joan Goodwin egyetemen oktat csillagászatot és az esélytelenek nyugalmával jelentkezik egy hirdetésre, ahol most először keresnek női tudósokat egy NASA űrprogramhoz. Bár szereti nyugodt életét, titkon mindig is álmodozott arról, hogy űrhajós legyen. Beválogatják a szerencsés kiválasztottak közé és az élete óriási fordulatot vesz. Mindent megtesz a képzés során, hogy helytálljon, ugyanakkor feszíti belülről a bűntudat, hogy nem tud elég időt tölteni unokahúgával, a kislány Francesszel.

Közben megismerkedik űrhajós társaival és a tanulás, a képzések összehozzák a társaságot, ahogyan ez bármilyen oktatási rendszerben szokott lenni. Griff, Steve, Donna, Hank, Lydia, és Vanessa, mennyi különböző ember, mégis egy a céljuk: űrhajóssá válni és a NASA-nak kutatásokat végezni, és persze legalább egyszer látni az űrből a Földet.
Mindeközben kialakulnak a kapcsolati szálak a szereplők között és Joan egyre több időt tölt egy bizonyos nőtársa társaságában. Vanessa egy életvidám, erős nő, aki élvezi Joan társaságát és kapcsolatuk egyre bensőségessé válik. TJR gyönyörűen mutatja be a két megismerkedését és kapcsolatuk egyre mélyebbé válását. Az eleinte csak elejtett egy-egy félmondat, kétértelmű megjegyzés világossá teszi Joan számára, hogy milyen irányba szeretne haladni az életében és mire vágyik. 1980-as éveket írunk, ebben az időszakban szó sem lehetett nyílt kapcsolatról két nő között, különösen nem egy olyan intézmény falain belül, mint a NASA. Joan és Vanessa tudja, mit vállal mindezzel, és kapcsolatukat évekig titkolják. Környezetük eleinte semmit nem érzékel ebből, de aztán szép lassan nyilvánvalóvá válik társaik számára, hogy ők mit jelentenek egymás számára.

Joan családja azonban semmit sem sejt. Testvére, Barbara engem kifejezetten idegesített, mert nem volt se megértő, se túl kedves a saját testvérével. Ráadásul hálátlannak tartom, pedig Joannek rengeteg mindent köszönhetne a lánya nevelésével kapcsolatban. És ha még ez nem lenne elég, folyamatosan azt éreztem, hogy féltékeny Joanre és szeretné felülmúlni őt. Ezt a sok felesleges energiát fektethette volna a lánya, Frances nevelésébe is, akivel nem törődik. Nagyon mérges voltam ott a vége felé is, ahol kvázi elhagyta őt és rábízta Joanre a kislányt.

Összességében Taylor Jenkins Reid megint elérte, hogy meghatódjak a történetén és újabb kedvencet avassak. Egyszerre megható, izgalmas, érdekes történet és nagyon el tudnék képzelni belőle egy filmet. A végéről a spoiler miatt nem beszélnék, de annyit elárulok, hogy nagyon izgalmas, izgultam mindenkiért.




Nyereményjáték

A nyereményjátékunk középpontjában az űrkutatás áll. Nektek nincs más dolgotok, mint a kvízkérdés helyes válaszának betűjelét beírni a Tallyba!

(Figyelem! A sorsoló program észleli az azonos IP címről érkező válaszokat, és csalás gyanújával hosszú távon kizárásra kerülnek a több lehetőséget igénybe venni vágyók! A játék utolsó állomását követő 3. napig tudjátok beküldeni a válaszaitokat, nem tudjuk hosszabbítani a turnékat! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

A feladványom:
Melyik ország juttatott először embert a Holdra?

a) Oroszország
b) Kína
c) Amerikai Egyesült Államok




A turné állomásai:
06.04. Kitablar
06.06. Readinspo
06.08. Pandalány olvas
06.10. Veronika’s Reader Feeder
06.12. Spirit Bliss - Sárga könyves út
06.14. Zakkant olvas
06.16. Utószó
06.18. Ambivalentina

#blogturnéklub #blogturné #kmk #könyvmolyképző #taylorjenkinsreid #atmosphere #atmoszféra #aranypöttyös

Képek forrása: Christina Koch IG, Pinterest