A művész egy lassan kibontakozó, különleges atmoszférájú történet, amelyben a művészet nemcsak alkotás, hanem menedék, vágy és önkifejezés is. Lucy Steeds regénye finoman egyensúlyoz érzelmek és emberi kapcsolatok között, miközben egy érzékeny női sors rajzolódik ki előttünk. A Blogturné Klub következő állomásain egy gyönyörűen megírt, elgondolkodtató regény vár ránk. Tartsatok velünk 2026.06.09–13. között, és merüljetek el velünk együtt A művész különleges világában!
A fülszöveg:
Provence, 1920.
Ettie némán jár-kel a régi, félreeső udvarházban, észrevétlenül teremti meg a feltételeket ahhoz, hogy a nagybátyja művészi zsenialitása kiteljesedhessen.
Joseph, a feltörekvő újságíró meghívást kap a művész otthonába. Úgy gondolja, nevet szerezhet magának, ha interjút készít a visszahúzódó festővel, a nagy Edouard Tartuffe-fel.
Mindenkinek megvannak a maga titkai. És a sötétség leple alatt Ettie évek óta gondosan rejtegeti a sajátját. A perzselő nyár azonban leolvasztja a hamis rétegeket, és lassan előtűnnek a valódi színek.
Mert Ettie készen áll arra, hogy végre megmutassa magát.
Még akkor is, ha ehhez lángra kell lobbantania a saját világát.
WATERSTONES ÉV KÖNYVE DÍJÁNAK NYERTESE 2025-BEN
A WALTER SCOTT-DÍJ 2026-OS DÖNTŐSE
AZ ÉV KÖNYVE A SUNDAY TIMESNÁL
Kiadó: General Press
Kiadás éve: 2026
Oldalszám: 294 oldal
ISBN: 9786151041413
Fordította: Ács Eleonóra
Lucy Steeds debütáló regénye nagyon izgalmas koncepciót mutat be: a lelkes művészlélek újságíró, Jonathan egy remeteként élő, zsémbes, de zseniális festőművészt próbál megismerni és cikket írni róla. Ez a kiindulópont elsőre az Üvöltő szelek felépítésére emlékeztetett, de csak ennyiben (a történet további része semmiképpen), illetve az egész könyv hangulatát első perctől áthatja valamilyen megmagyarázhatatlan feszültség.
Edouard Tartuffe egy fiktív, világhírű festőművész, aki bár sorra gyártja a csodaszámba menő képeket, mégis kerülve a társasági életet, a világtól elzártan él unokahúgával, Sylvettetel. Rajta kívül csak kereskedőjével beszél, aki Párizsban értékesíti a műveit, így a neve köztudott művészi körökben.
A történet Saint-Auguste-de-Provenceben (Franciaország) játszódik, 1920-ban kezdődik, Európa épp az első világháborúból próbál újraépülni. Joseph a művész Tartuffefel szeretne interjút készíteni és munkásságról cikket írni, így ellátogat ebbe a kis faluba. A fogadtatás meglepően hűvös, azonban végül Tartuffe megenyhül és amennyiben modellt áll neki Joseph, akkor maradhat a házban és azt ír, amit akar róla. Kecsegtető ajánlat ez számára, hiszen így bepillantást nyújthat a festő mindennapjaiba és az alkotási folyamatba, valószínűleg eltart majd egy darabig a festmény, a Narancsot tartó ifjú elkészítése, amihez ő lesz a modell.
Az eseményeket Jonathan és Sylvette ("Ettie") szemszögéből ismerhetjük meg, és általuk ismerjük meg "Tatát" (Tartuffe) is, a család múltbéli eseményeit és traumáikat. Szinte azonnal egyértelművé vált számomra a könyv elején, hogy Tata és Sylvette traumatizált szereplők.
Sylvette nem ismerte az apját, anyja pedig elhagyta őket a kislány hétéves korában, Amerikába szökött egy ismeretlen férfival, így maradt nagybátyjánál. Később az édesanyja rejtélyes körülmények között meghalt és visszahozták a faluba. Abban a pillanatban, hogy ketten maradtak Tata és Ettie, azonnal fel kellett nőnie a (7 éves!) kislánynak: háztartást vezetni úgy, hogy még a mosogatót sem érte fel, főzni, a faluba bejárni ügyeket intézni és a legfontosabb feladata mindemellett az volt, hogy a festészetbe menekülő Tartuffet kiszolgálja. Mindig az adott festményhez szükséges eszközöket, tárgyakat beszerezze, és aztán lebonyolítsa a művek elszállíttatását. Borzasztó volt azt olvasni, hogy ettől a kislánytól elvették a gyerekkorát. Nemcsak az anyja, aki itthagyta, hanem a nagybátyja is, aki bár fizikailag sosem bántotta, természetével és a saját traumáival tovább mélyítette az eddigi fájdalmait. Nos, nekem már itt teljesen ellenszenvessé vált Tartuffe, hiszen úgy kezelte Ettiet, mint egy cselédet. Ahogy beszélt vele, ahogy látszólag tett érte dolgokat, de közben magához láncolta. Az a lelki terror, amiben 27 évig élnie kellene Sylvettenek, beleivódott a lelkébe és bár mindig vágyott a lány egy jobb életre, nem hitte el, hogy számára ez megadatik valaha.
Egészen addig, amíg Jonathan fel nem bukkant a házban, Ettie nem hitte, hogy bármi megváltozhat. A fiú megjelenésével új dinamikája lett az életének, és kezdte felfogni, hogy egy lehetőséget kapott, hogy kiteljesedjen és ne uralja le az életét a nagybátyja.
Jonathan egyáltalán nem toxikus karakter, azonban neki is megvan a maga feldolgoznivaló traumája: az édesanyja nemrég meghalt, akihez nagyon kötődött. Két testvére van: egyikük Rupert, aki katona volt és nemrég hazatért a háborúból hat év után. A háború okozta poszttraumás stressz miatt kórházba került és aztán a pszichiátriára, de inkább csak rosszabbodott az állapota. Mindezeket megélve Jonathan újságíróként szinte menekült a feladatokba, mint a Tartufferől készülő cikk, jelenleg egyetlen hugával tartja a kapcsolatot, rendszeresen leveleznek.
A könyv sajátos, különleges hangulatával nagyon könnyen magába szippantott, szinte faltam az oldalakat, hogy megtudjam, mi történik a három főszereplővel. Eleinte, a könyv első felében teljesen úgy érzékeltem, hogy a két férfi irányítja az eseményeket, de aztán rá kellett jönnöm, hogy igazából Ettie mozgatja a szálakat. Elég feltűnő volt, ahogy az írónő folyamatosan utalást tesz a tűz jelenségre, hogy valami nagyszabású és mindent megváltoztató befejezést szán a történetének. Nem csalódtam, a vége teljes katarzis. Ráadásul kapunk a végén egy olyan epilógust, ahol már több tíz év eltelt.
"A hold csillogó olajfoltként tükröződik a vízen."
Lucy Steeds az az írónő, akire figyelni kell, mert ha ilyen gyönyörű, szinte szépirodalmi minőségű történetet írt első regényeként, akkor milyen lesz a következő. Nagyon kíváncsian várom. Rengeteg csodás gondolata van, számtalan metaforát használ és a történet negyedik főszereplője maga a művészet, a festészet. Nemcsak keretet ad a könyvnek, hanem olvasás közben magam előtt láttam a festményeket, a színeket, a kompozíciókat Tartuffe műtermében.
Nyereményjáték
A Blogturné Klub turnéja során most a művészet világába kalandozunk! Ha szeretitek a festészetet, az alkotásokat és az izgalmas történeteket, akkor érdemes velünk játszanotok is. Három állomáson három kérdés vár rátok – a helyes válaszokat gyűjtsétek össze, majd küldjétek el a megadott felületen!
(Figyelem! A sorsoló program észleli az azonos IP címről érkező válaszokat, és csalás gyanújával hosszú távon kizárásra kerülnek a több lehetőséget igénybe venni vágyók! A játék utolsó állomását követő 3. napig tudjátok beküldeni a válaszaitokat, nem tudjuk hosszabbítani a turnékat! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
A feladványom:
Melyik híres festmény alkotója Leonardo da Vinci?
A turné állomásai
06.09. Milyen könyvet olvassak?
06.11. Olvasónapló
06.13. Pandalány olvas
