Carrie Cooper: Kétségekbe zárva (Marionettjátszma 1.) - előolvasás

Igazán megtisztelő feladatot kaptam az Álomgyár Kiadótól, előolvasója lehettem Carrie Cooper hamarosan megjelenő legújabb regényének, a Kétségekbe zárva című kriminek, ami a Marionettjátszma-sorozat első kötete lesz.

Köszönöm a lehetőséget az írónőnek és a kiadónak!

Mindig nagyon izgalmas dolog számomra olyan írótól olvasni, akinek korábbi regényeit még nem volt alkalmam megismerni. Carrie Cooper pedig azok közé az Álomgyáras alkotók közé tartozik, akiknek a műveit régóta kerülgettem. :D

A fülszöveg

Lili Green élete már nem is lehetne tökéletesebb: imádja a munkáját, igaz barátok veszik körül, és boldogságban él együtt szerelmével.
Ám minden megváltozik, amikor Lili párja segélykérő üzenetet kap volt ügynök kollégájától, és azonnal a baljóslatú hívás nyomába ered. Amikor a szeretett férfi is eltűnik, Lili kétségbeesésében a saját kezébe veszi a nyomozást, és a rendelkezésére álló kevés információt követve Franciaországba utazik.
Ahogy Lili egyre mélyebbre ás az ügyben, olyan kérdésekkel és kétségekkel találja szembe magát, amelyek egy csapásra kettétörhetik korábbi tökéletes boldogságát.
Vajon a bennünk dübörgő félelmek és kételyek a valóság kongó vészharangjai, vagy a saját bizonytalanságunk hangjai csupán?

Nagy reményekkel vetettem bele magam az olvasásba és azt kell, hogy mondjam, nem csalódtam! Alapvetően krimi műfajú a Kétségekbe zárva, azonban teli van olyan elemekkel, amik a krimin kívül további izgalmakat tartogatnak az olvasó számára. Teli van érzelmekkel, kétségekkel, mint ahogyan azt a cím is sugallja.

Főszereplőnk Lili Green, aki tökéletesnek tűnő életét éli szerelmével, Nikosszal egészen addig a napig, amíg a férfi el nem tűnik. Lili azonnal a nyomába ered és nem hagyja, hogy félelme felülkerekedjen rajta, amíg ki nem deríti, mi történt szerelmével, hova tűnt. Lilit egy nagyon bátor, elszánt és okos nőnek ismertem meg, aki soha nem adja fel a reményt. Elszántsága nem ismer határokat, még úgy sem, hogy a könyvön végighúzódik az a bizonytalanság, amit a férfi eltűnése benne okozott. Hiszen a férfi leléphetett akár szó nélkül is, nem pedig valamilyen titkos ügy miatt. Nikosz volt ügynök, így bármi állhat az eltűnése mögött és Lili képes elmenni a végsőkig azért, hogy kiderítse az igazságot. A történetről túl sokat nem szeretnék elárulni, hiszen elolvasva a regényt az igazi.

Szeretem az ilyen főszereplőket, akik ennyire határozottak, optimisták és szerethetőek. Tulajdonképpen az egész történetben végig ő volt a kedvencem, nagyon drukkoltam neki, hogy ne keveredjen olyan bajba, ami megoldhatatlan vagy végzetes hiba lenne. Mellette a másik női főhőst, Miát is megkedveltem, remélem a második kötetben még jobban megismerhetjük. A férfi főszereplők közül őszintén szólva nehezen tudnék választani. Mark engem rendkívül idegesített, ugyanakkor nagyon érdekelne, hogy mi rejlik a zord és nyers álcája mögött. Nikoszt pedig egyelőre besoroltam a "kedvellek, de még nem győztél meg öcsém" kategóriába. :D Ezért is várom nagyon a Marionettjátszma-sorozat következő kötetét. Nagyon kíváncsi vagyok, mi történik a szereplőkkel, hova sodorja őket ez az egész ügy.

Illetve ott van még Gérard Laconte, akivel végig volt egy olyan érzésem, hogy inkább jobb távolságot tartani. Persze ez most viccesen hangzik, hisz egy fiktív személyről beszélünk. Mindenesetre drukkoltam Lilinek, nehogy a pasi behálózza és Lili túl nagy őrültséget tegyen miatta. Meglátjuk, mi lesz vele később, mert alapvetően egy szimpatikus karakter lehetne. De túl sok a "ha".

"– De az ember sokkal többet el tud viselni, mint azt eredetileg gondolná. Amíg bele nem kerül egy helyzetbe, addig úgy véli, hogy ő biztos nem élne túl egy ilyen vagy olyan szörnyűséget. Aztán megtörténik vele valami, amit addig elképzelhetetlennek tartott, és meglepve tapasztalja, hogy a szíve tovább dobog, a tüdeje újra meg újra megtelik levegővel, és a vére tovább zubog az ereiben. Egyik sem úgy, mint azelőtt, de mégis minden rendületlenül mozgásban marad. Aztán eltelik egy nap, majd még egy, és kiderül, hogy képes együtt élni azzal, amit átélt."

Ami különösen tetszett, az a cím és a sorozatcím történethez való kapcsolódása. A cím, a Kétségekbe zárva magától értetődő lesz, miután elolvastátok a könyvet. Lilihez kapcsolódik és kb. már az első fejezetektől értelmet nyer, hogy miért ez lett a regény címe. A Marionettjátszma viszont nem ennyire egyértelmű, ugyanakkor zseniális, ha rájössz majd, hogy mit takar. Nagyon kreatív és ötletes alcímnek tartom. Kiemelném a borítón látható kamerát is, ami fontos szerepet játszik a könyvben.

Az írónő stílusa egyedi és a története sodor magával. Belecsöppen az olvasó az események közepébe rögtön a könyv elején és onnantól kezdve nincs megállás. Szinte minden oldal tartogat váratlan fordulatot, és az olvasó képtelen letenni a könyvet. Nagyon izgalmas, lendületes történetet kaptam, ilyen egy jó krimi! Nemcsak izgalmakkal, hanem szerelemmel, erotikával fűszerezte a történetet, ami tökéletes párosításnak bizonyult.

Alig várom a következő kötet, nagyon kíváncsi vagyok, hogyan alakul a szereplők sorsa és jövője.

Köszönöm az élményt és a lehetőséget!

A könyv bemutatója szeptember 26-án lesz Budapest, az Álomgyár könyvesboltban, a Blaha Lujza téren. Az eseményről bővebben itt találtok infót: https://www.facebook.com/events/1745535075482836/
Gyertek el minél többen!

Gayle Forman: Eltévedtem

Gayle Forman. A nő, akinek eddig egyetlen regényében sem csalódtam. Mindig meglep, mindig tud újat mutatni és megvan a könyveinek a sajátos hangulata témától függetlenül. Az Eltévedtem már a hetedik olvasmányom volt tőle és nagyon-nagyon örülök, hogy még ha késve is kaptam észbe és olvastam el (Pedig már a Könyvhéten megjelent? Nem tudom hol éltem eddig, no mindegy. Jobb későn, mint soha! :D), de nagyon tetszett. Ezt mutatja, hogy kb. két nap alatt olvastam el.

A fülszöveg

Megrendítő… ha készen állsz egy újabb érzelmi K.O.-ra, ez a te könyved!

Egy kis híján végzetes baleset egyetlen nap leforgása alatt sorsközösséget teremt három idegen között.

Freya a hangját vesztette el első önálló albumának felvétele közben.

Harun szökni készül, menekül mindentől és mindenkitől, akit szeret.

Nathaniel egyetlen hátizsákkal és szörnyű tervvel érkezett New Yorkba, mert már nincs vesztenivalója.

Telnek az órák, és egyre-másra lepleződnek le a titkaik, és lassan ébredezik bennük, hogy saját veszteségeikből, bánatukból egyvalami jelenthet kiutat: ha osztoznak a másik fájdalmában, ha segítenek a másik kiútját megtalálni.

Gayle Forman legújabb regénye, az Eltévedtem megrázó, sőt katartikus történet a szerelem elvesztéséről, a szerelem megtalálásáról, az önismeretről és az önámításról.

Annyi minden van ebben a könyvben, amiről szól, akikről szól, nehezen tudom elkezdeni az értékelését. Három főszereplő, három totál más életút és karakter, mégis összeköti őket egy "csodálatos" esemény. Hogy mi ez a csodás esemény? :D Na most figyeljetek: New Yorkban, a Central Parkban a lány, Freya egy hídról rázuhan Nathanielre, és mindezt a harmadik szereplőnk, Harun végignézi. Nem feltétlen erre a sorsszerűségre vágyik az ember, de ők mégis így találkoznak. És mennyi mindent fognak jelenteni egymásnak! Barátságot, közülük kettőnek szerelmet és a könyv szépen lassan megismertet minket mindhármuk múltjával. 

Ez a könyv nem egy tipikus ifjúsági regény, hiába szól fiatalokról. Teli van a történet érzelmekkel, rejtett humorral, és súlyos témákkal kapcsolatokról, családról, szülő-gyerek viszonyról. Gayle Forman titka az, hogy a komoly témák ellenére könyvei könnyen olvashatók és sodornak magával.

Freya fiatal énekesnő, aki épp a hangja elvesztését gyászolja és nem tudja, mitévő legyen. Inkább elmenekül a probléma elől és eltűnik a színről édesanyja és ügynöke elől, és a Central Parkban sétál. Nyomasztja énekesnői mivolta, a nővérétől való eltávolodása.

Ekkor egy véletlen folytán esik Nathanielre, aki szintén a parkban bolyong. A fiú teljesen magára maradt, egyedül érzi magát és végső elkeseredésében súlyos elhatározásra jut. És ekkor a Freya esése okozta agyrázkódás mindent megváltoztat.

Mindeközben Harun saját gondolataiba merülve mászkál arra és az esés kizökkenti saját világából, természetesen odasiet segíteni nekik. Harun egy pakisztáni származású fiú, aki saját identitásával küzd, pontosabban már tudja, hogy meleg, és szerelmes egy James nevű fiúba. Azonban a legfontosabb lépéshez, a családjának való színvalláshoz még nem gyűjtött elég bátorságot, és épp ezen elmélkedik (meg azon, hogy miért nem válaszol az sms-ére James), amikor látja a balesetet. Egyedül Harun szála volt, amit kicsit nehezebben kezeltem, mert annyira sok családtagja van, furcsa nevekkel, hogy kissé megzavart. Mondjuk az írónő más könyveiben is szereti a különleges neveket, így nem lepődtem meg.

Mindhárom főszereplő nagyon rokonszenves és szerethető figura számomra. Különböző karakterek, de az összhang megvan közöttük. Eleinte nem tudtam teljesen helyre rakni fejben, hogy kit hol helyezzek el a történetben (Harun rokonait), de a könyv végére összeállt a kép és minden puzzle darab a helyére került. Nekik hármuknak találkozniuk kellett, ez nem kérdés! Tudtam volna még olvasni róluk, hogy mi történt velük a végkifejlet után, mit csináltak, hova mentek a Nagy Almában. De persze így is jó volt, kerek a történet abszolút.

Ami igazán tetszett és vitt magával, az a történet kiszámíthatatlansága. A háromféle sors kíváncsivá tett, hogy vajon miért kellett nekik találkozniuk. És megkaptam rá a választ: hogy segítsenek egymásnak. Talán ez a könyv legfontosabb üzenete. A segítségnyújtás, támogatás. Az Eltévedtem regényben mindez megjelenik fizikai síkon (a nyitójelenet, az "esés"), de érzelmi síkon is. Egyrészt egy szoros érzelmi kapocs, a támogatás érzése alakul ki hármójuk között, ami nagyon hamar barátsággá fejlődik, illetve kettő főhős között szerelemmé. Bátorítják, segítik a másikat, pedig igazából még alig ismerik egymást. Nagyon tetszett, hogy erről olvashattam, szívesen olvastam volna még több párbeszédet közöttük, de így is értettem a kialakult érzelmi kötődést közöttük.

A könyv magyar és külföldi borítói (egyik szebb, mint a másik :D):

Újabb értékes Gayle Forman-kötettel gazdagodtam és bizony ez újraolvasós lett! ❤

Képek forrása: saját kép, favim.com

Hidasi Judit: Elveszve (Aranykör 1.) - előolvasás

Megdöbbent és nem hagy nyugodni

Így tudnám egy mondatban jellemezni legutóbbi olvasmányomat, mely Hidasi Judit hamarosan megjelenő, Elveszve című regénye volt, az Aranykör-sorozat első kötete. A kötet szeptember végén fog megjelenni, addig pedig mesélek róla Nektek egy kicsit.

Köszönöm az előolvasási lehetőséget az Álomgyár Kiadónak

A fülszöveg

Létezik ​rosszabb rémálom egy szülő számára, mint a gyermeke elrablása?

Dóra élete teljes és boldog volt. Szerető család vette körül, karrierje felfelé ívelt, minden tökéletes volt, amíg el nem rabolták kétéves kisfiát a játszótérről. Minden kártyavárként dől össze benne és körülötte.
Őrült hajszába kezd és semmi más nem számít már neki, csak hogy megtalálja a fiát. Egy tapasztalt nyomozó, Puskás András és két számítógépes zseni tinédzser lesz segítségére. Az idő előrehaladtával a szálak sehova nem vezetnek, a nyomok kihűlnek, mígnem két év múlva ugyanonnan, ugyanúgy el nem tűnik egy másik gyermek is.
A nyomozás új lendületet kap és kontinenseken át vezet egy szörnyű és váratlan végkifejletig. Egyre inkább úgy tűnik, hogy nem a fia elrablása lesz Dóra legsúlyosabb és legsötétebb megpróbáltatása.
Mire lehet képes egy anya, hogy visszakapja gyermekét?
Hidasi Judit, a nagy sikerű Gondolatmappa című könyv szerzője ezúttal egy anya lelkének mélységeibe vezet minket. Egy szívszorító és fordulatokkal teli történet arról, hogy milyen változásokhoz és tragédiákhoz képes egy szülő alkalmazkodni azért, hogy visszaszerezze a gyermekét.

 

Mivel nagyon szeretem a thriller és krimi műfaját, örömmel vállaltam az előolvasási felkérést. Egy izgalmas, lebilincselő regényre mindig kapható vagyok! És szerencsére nem kellett csalódnom. Hidasi Judittól olvastam Gondolatmappa című lélektani könyvét, mely teljesen más vonalon mozog, és többek között ezért voltam kíváncsi arra, hogy milyen regényt írt. Bátran állíthatom, hogy az Elveszve a műfajban abszolút helytáll és ha egy olyan könyvre vágytok, ami végig fenntartja a figyelmet és letehetetlen, akkor ez remek választás lesz. Még az utolsó 20 oldalon sem tudtam, mi lehet majd a végkifejlet, csak merész tippem volt, de végül meglepett az írónő.  

Kiszámíthatatlan, pörgős regény

A műfajt tekintve alapvetően egy erős kriminek tartom a történetet, pontosabban valahol a krimi és a thriller határán mozog. Ami nagyon jó dolog, legalábbis nekem, aki szeretem az ilyen sztorikat. És jelenleg pont ilyen történetre vágytam! A thrillerkedvelőknek tetszeni fog, ebben biztos vagyok.

A téma nehéz, hiszen egy olyan édesanyáról szól, akinek két éve már, hogy elrabolták egyetlen gyermekét a játszótéren és nincs remény, hogy valaha újra láthatják egymást. Szívszorító jelenetek sorával van teli a kötet, végig Dóra szemszögéből ismerhetjük meg az eseményeket. Ami fejezetenként változik, az az idősík. Múlt és jelen váltja egymást, ami által megismerhetjük az elrablás előtti életét és kapcsolatát Dórának és Péternek.  Az apró mozaikdarabokból szépen lassan, a könyv végére áll össze egy teljes kép, ami a legtöbb kérdésre választ ad. Mivel ez egy sorozat első része, így természetesen megoldandó feladatok így is maradnak hátra, de mégis ha valaki csak ezt a részt olvasná el, egy kerek, egész történetet kap.

Nekem nagyon tetszett az, hogy szépen, lassan bontakozik ki a cselekmény, lassan ismerjük meg a szereplőket és alapvetően mindegyik karakter szerethető. Mivel nincs gyermekem, így elképzelni tudom csak, milyen érzés lenne soha többé nem látni őt. Nem tudom, túlélném-e, elég erős lennék-e hozzá. Remélem igen. Dóra egy nagyon erős női karakter ilyen szempontból, teljesen reális az ő viselkedése. Amikor kell, kitart és nem hagyja magát, ugyanakkor, mint minden nőnek, neki is vannak gyenge pillanatai, amikor segítségre van szükséges, többnyire lelki támaszra. Nem éreztem, hogy karakteridegen lenne bármely cselekedete, még akkor sem, amikor az érzelmek vezérelték és kikötött a volt szerelménél. El tudom képzelni, hogy elkeseredettségében mire képes valaki és kapaszkodik azokba, akiket már ismer (vagy azt hiszi, hogy ismeri) és kilátástalanságában bármire képes.

Dóra szerencsére nincs egyedül, mellette áll András, a nyomozó, illetve két számítógép zseni srác, Zoli és Balázs(ka). Nagyon szerettem őket is végig, beleillettek a történetbe és egyébként a mai kor tinédzserképébe szintén.

Akinek a szerepéből nem kaptam túl sokat, az Péter, a férj. Bár már eltávolodtak egymástól Dórával, de mégis csak ő a gyerekük, Matyi apja. És ez az, amiért hiányoltam az ő történetben betöltött szerepét. Mintha lemondott volna a saját fiáról. Bár ez az oka, hogy Dórával eltávolodtak.

Az írónő stílusa magával ragadott, teljesen bele tudtam élni magam a történetébe, nem maradt hiányérzetem a könyv befejezésekor. Nem használ elcsépelt mondatokat, nincsenek a könyvben felesleges párbeszédek és karakterek, minden a helyén van benne.

Összességében nagyon izgalmas olvasmányt kaptam, szinte le se tudtam tenni. Amikor csak tudtam, olvastam (buszon, metrón), mert hajtott a kíváncsiság, hogy mi lesz ennek a vége. És ez egy jó könyv titka! Már most olvasnám a következő kötetet.

Köszönöm az élményt!

Képek forrása: saját, favim.com, Google