2018. november 3., szombat

Lakatos Levente: Barbibébi (újraolvasás)


Amikor 2013-ban megjelent Lakatos Levente Barbibébi című regénye az Ulpiusnál, elolvastam. Őszinte leszek, sok mindenre nem emlékeztem belőle, csak a főbb irányvonalakra, ezért is szerettem volna mindenképpen újraolvasni, és ilyen gyönyörű borítóval nem volt kérdés, hogy előrendeljem-e, pláne ajándékok társaságában Levente honlapjáról.

A fülszöveg
„Arra ​sem emlékezett, hogy mikor került a biliárdasztalra. A fekete bőrű srác, akit a combjaival szorított magához, már legalább tíz perce az extrém-mélyre kivágott dekoltázsát nyalogatta, s közben méretes ujjaival a feszes melleit masszírozta. Végre kezdett beindulni a buli!”

Magyarország legnépszerűbb popsztárja kidobja aktuális barátnőjét. Barbi élete a siker, a pénz és a csillogás. A szakítás után egyre mélyebbre süllyed, míg egy hétvégi buli után szándékosan elgázolják.

A sokktól emlékezetkiesése lesz, szinte mindent elfelejt botrányos múltjából. Siófokra menekül az őrjöngő média elől, ahová legjobb barátja, Krisz is elkíséri. Krisz nem bocsátotta meg Barbinak, hogy kifecsegte féltve őrzött titkát – hogy a fiúkat szereti. Mégis segít neki, együtt nézik végig Barbi régi videóblogjait, hogy rájöjjenek, ki akarhatta megölni. És hogy szembenézzenek eddigi önmagukkal, és eldöntsék végre, mit is akarnak kezdeni az életükkel – és persze a két siófoki szépfiúval, akiktől könnyebb elolvadni, mint a tűző nap sugaraitól.




Mindig érdekes dolog számomra, ha sok év után újraolvasok egy könyvet. Más élethelyzetben, más életkorban olvastam a Barbibébit, a blogolásomnak is nagyon az elején jártam, meg nem is feltétlen úgy fogtam fel a történetet, ahogy most. Nagyon jó dolognak tartom az újraolvasást, nemcsak kedvenc könyvek esetén. Lakatos Leventétől nem ez a kedvenc kötetem (megjegyzés: hanem a Szigor-trilógia), mégis kíváncsi voltam, mivel és hogyan bővítette az eredeti történetet. Nos, szembetűnő változást konkrétan nem észleltem, de azt igen, hogy a stílus változott. Sokkal szebben és jobban fogalmaz, mint 2013-ban. Ez a többi könyvén is egyértelműen észrevehető, szerintem Levente rengeteget fejlődött az írás tekintetében az évek során és egyre jobb és jobb lesz. 

"A sorsod megoldja önmagát. A dolgok megtörténnek, aztán elmúlnak. Állapotok, amelyek úgysem tartanak örökké."

A Barbibébi főhősnője sokak számára fekete bárány. Én csak azt tudom róla mondani, hogy adott egy fiatal lány, aki túl korán került be a show business világába és bedarálta szegényt. Azonosulni nem feltétlen tudtam vele, azonban megkedveltem és drukkoltam, hogy helyre jöjjön lelkileg és mindenhogyan. Csak elképzeléseim vannak arról, milyen érzés, amikor folyamatosan követnek, figyelik minden lépésedet és nem hagynak nyugton téged egy percre sem. Barbi hiába menekül el Budapestről egészen a Balatonig, zaklatója követi és a lelki feltöltődés reményében leutazó lány legrosszabb rémálma válik valóra. Mellette van ugyan Krisz, a legjobb barátja, de vele se egészen olyan a kapcsolata, mint kellene. Barbi káoszt hagyott maga körül az utóbbi időben és hosszú út vezet odáig, hogy helyrehozzon mindent és minden kapcsolatot az életében. Önző viselkedésének köszönhetően eltávolodott gyakorlatilag mindenkitől, gonosz és félelmetes dolgokat művelt a "barátaival" (szép kis barátnő az, aki megaláz ország-világ előtt), és innen bizony nehéz és rögös az út a kiegyensúlyozott élet felé.

"(…)talán néha kell az ember életébe egy-egy vihar, amely felrázza, megrettenti, és ami után más életet kezdhet, új céljai lehetnek. Ami után ismét szépnek láthatja a világít, hálás lehet, hogy élhet."

A helyszínek Budapest és Siófok, aminek én nagyon örülök. Szeretem a Magyarországon játszódó regényeket, közel érzem magamhoz őket. Illetve kiemelném a borítót. Szerintem álomszép lett! Egyszerű, letisztult, és tetszik a sárga-szürke színválasztás. A kötet vaskos, öröm kézbe venni és nézegetni csak, a betűméret elég nagy, tökéletes egy ilyen hosszú történet esetében.

Nagyon örülök, hogy lett folytatása a történetnek, mely Szeress jobban címmel jelent meg 2016-ban, mert nem éreztem teljesen lezártnak Barbi történetét. És most kedvet is kaptam annak is az újraolvasásához. :)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése