Sodródj! - avagy Hogyan legyünk szinglik

A címe miatt kissé ódzkodtam a filmtől és egyúttal a könyvtől is. Azonban nem kellett volna! Ugyanúgy, mint a filmben, a könyvben is kellemesen csalódtam, őszintén szólva jóval kevesebbet vártam mindkettőtől. Nem akarom összehasonlítani a kettőt, nem igazán lenne értelme, mert a címen kívül nem sok mindenben hasonlítanak és ez nem baj kicsit sem.

„– Az ember sok mindenre hivatott. De arra nem, hogy magányos legyen.”

A könyv egyik fő helyszíne New York, nekem már itt szimpatikus volt a történet. ❤

„Nincs annál rosszabb, mint amikor az embernek nincs uralma a saját élete felett. 

Vagy ha ki van szolgáltatva egy pasinak.”

Öt főhősnőnk Julie, Georgia, Alice, Ruby és Serena. Mindegyikőjük a maga módján próbál boldogulni a szerelem és randizás útvesztőjében. A könyv eseménydús, pörgős, mind a négy nőnek más-más életútja van, egymást segítve igyekszenek túljutni problémáikon, múltbéli sérelmeken és küzdenek meg a jelen kihívásaival.

„– A nevetésed. A mosolyod. Függőséget okoz, tisztában vagy vele?Lenézek az asztalra és próbálok nem érezni semmit.”

„Párizs. Már az is klisé, hogy lenyűgöz. De lenyűgöz.”

Julie egy szerkesztőségben dolgozik, és a könyv elején nekiindul a nagyvilágnak, hogy anyagot gyűjtsön a szingliség témakörében készülő könyvéhez. Mindenhol van egy ismerős, aki segít neki tájékozódni, kávéznak, buliznak, beszélgetnek csajok és pasik együtt és közben Julie gyűjti az információkat, tapasztalatokat szerelem terén. Sok új embert megismer, többek között a sármos és rendkívül vonzó Thomast Párizsban.

„– Sajnálom, hogy így érzel. De szerintem ez az egész jót tesz neked. Mindig olyan kötelességtudó voltál, mindig egy asztalnál dolgoztál. Jót tesz neked, hogy fogalmad sincs, mi lesz a következő lépés.”

Mindeközben a többiek pedig Amerikában maradnak, de folyamatosan tartják a kapcsolatot. Új ismeretség az övék, Julie az összekötő kapocs, mégis egymást segítik és megkedvelik a másikat.

„Mikor fogom végre úgy gondolni, hogy jó vagyok, ahogy vagyok?
Miért olyan nagy kérés, hogy szeressem magam egy kicsit jobban.”

Nagyon gyorsan pörögtek az oldalak, mondjuk ehhez a betűméret is hozzájárult az Erawan-könyvek betűtípusát nagyon szeretem.

„– Ilyen könnyű lenne? Csak kimegyek az ajtón, és úgy döntök, szerelmes leszek?”

A könyv abszolút csajos, a befejezés mégsem lett tipikus Hál' Istennek!. Igazából nem egy újraolvasós regény lett számomra, ezért vontam le egy csillagot, a másik csillagot pedig a borító miatt. Szerintem azt sugallja, hogy ez egy kiszámítható, klisékkel teli történet, pedig ez nem így van. Se a címmel, se a borítóval nem értek egyet, lehetett volna jobbat is választani hozzá.

„Feszegetem a határaimat. Ez nagyon üdítő.”

„(..) ahol van élet,ott az optimisták szerint mindig van remény is.”