Illúzió

„Zene be, világ ki. A legtökéletesebb időtöltés.”

Imádtam minden sorát! ❤ Nagy Márk most már hivatalosan is a kedvenc szereplőm lett (hiába egoman :D :D)

 

„ (…) lehetne kötelező legalább egyszer az életben minden lánynak találkoznia többek között az öltönyt viselő Nagy Márkkal is.”

Őszintén szólva nem is gondoltam volna, hogy ennyire megszeretem a Bexi-sorozatot. Ez most, a harmadik kötet elolvasása után tudatosult bennem. A szereplők abszolút szerethető figurák, mindegyik a maga furcsaságával együtt. Sokszor kevernek-kavarnak, túlságosan is, de ettől még nagyon meg lehet őket kedvelni. Nekem Bexi és Márk a két nagy kedvenc. Azokat a részeket szerettem legjobban, amikor csak ketten voltak és nem volt körülöttük felfordulás. Az eddigi kötetek közül ezt, az Illúziót tartom a legerősebbnek, a legpörgősebbnek és csak kapkodtam fejem, annyi esemény volt benne. Eddig ez a kedvenc kötetem, pedig már a Hullócsillag is ütős volt.

 

„– Mit csinálsz? – döbbentem le teljesen.
– Sorozatot nézek veled. Vagy mi – ingatta a fejét olyan stílusban, mint aki maga sem hiszi el, hogy ezt mondja.
– Mi? Nem mész vissza a bulira? – rökönyödtem meg
– Nem?
– Miért nem?

– Mert veled akarok lenni – mondta rám sem nézve, tekintetével szigorúan a laptopom képernyőjére meredt. – És ha ez azt jelenti, hogy egy fantasztikus buli helyett, ahol egy csomó lány vár rám, korlátlan italfogyasztás, és kiemelt VIP-belépő, valami nyálas sorozatot bámulok, csak azért, hogy a közeledben lehessek, akkor legyen. Indítsd el, akármi is ez – bökött a képernyőre.”

Alapvetően egy könyvsorozat esetében nálam a kötet értékelése során talán az a legfontosabb, hogy milyen hangulata van az olvasmánynak. Ha ugyanazt az érzést kelti bennem, mint a sorozat korábbi kötetei, akkor nálam nyert ügye van. És ez így van Bexinél is. Abszolút hozta azt a stílust, amit reméltem, kicsit sem csalódtam sem a hangulata, sem a történet miatt. Rendkívül olvasmányos, lendületes, letehetetlen regény. És amit még fontosnak tartok megemlíteni, az a humora. Sokszor hangosan felnevettem, hogy már megint hogyan civódnak Márk & Bexike (csípem a nevét ilyen formában, bár tudtommal ő nem szereti, ha így szólítják), vagy épp ahogyan Aszádék ökörködnek valamin. De azért Körtét se felejtsük el, akinek minden hajszála égnek áll sokszor az ő rendetlen & zabolátlan menedzseltjeitől.

 

„De néha az örökre rövidebb ideig tart, mint gondolnánk.”

Bexi továbbra is olyan karakter számomra, akivel tudok azonosulni, tudok együtt érezni & hasonlóan gondolkodunk. Nem éreztem ebben a könyvben sem azt, hogy erőltetett lenne az ő szerepe, mármint az, hogy sikeres énekesnő és sokan szeretik és ő Körte legmegbízhatóbb menedzseltje. Különösen szerettem azt a részt, amikor elvonult vidékre az apjához és összeszedte magát. Nagyon örültem neki és drukkoltam.
A másik kedvencem, Márk is hozta a formáját. Egyrészt hiúsága verhetetlen, másrészt kimutatta végre az érzéseit Bexi iránt, annyira örültem neki! ❤Az az érdekes, hogy Márk eléggé egocentrikus személy, mégsem válik idegesítővé az, hogy mennyire el van foglalva magával. Talán csak az első kötet első fejezeteiben volt picit ellenszenves nekem, de hamar kiderült, hogy mennyire jó fej srác és elmúlt azonnal az ellenszenvem, sőőőőt!! ❤. Olyasmi karakter, mint az Így jártam anyátokkal Barney Stinsonja, aki imád lódítani és egyébként hódítani is :P, mégis nem lehet nem szeretni. =)
Nagyon kíváncsi vagyok, hogyan folytatódik tovább a történet. Remélhetőleg a könyvtárunk is beszerzi a negyedik kötetet, a Nélküled című részt (az első három regényt is onnan kikölcsönözve olvastam el).

 

Folyt.köv.!

Képek forrása: google.com