Sophie Kinsella legújabb kötetében sokakat érintő probléma kerül a középpontba, méghozzá a munkahelyi kiégés. Sasha az utóbbi időben teljesen elhagyta magát, nem foglalkozik semmivel, csak a munkában lévő email hegyekkel, de eléri a töréspontját. A kötetben azt követhetjük végig, hogy hogyan próbálja összeszedni magát és megújulni, miközben egy gyerekkorában meghatározó helyre utazik. Tartsatok bloggereinkkel és nyerhettek egy példányt a kötetből!
A fülszöveg
Sashának annyi. A munkája halálosan untatja, és hónapok óta nem látta a barátait. Szex? Túl sok macera…
Mindenféle jó szándékkal felvértezve, hogy fodroskel-turmixot igyon, kipróbálja a jógát, és megtalálja a lelki békéjét, a devoni üdülőhelyre indul, melyet gyerekkorában imádott. Ám februárban holt idény van, a hajdan csillogó luxushotel lepusztult, és a strandon egy Finn nevű, mogorva, stresszes fickóval kell osztoznia. Hogyan is tudna eggyé válni a természettel, amikor a férfi egy sziklán ülve, gyanakodva figyeli őt?
Még abban sem képesek megegyezni, hogy miként lehetne a legjobban enyhíteni a kiégésüket (megnyílás, vadvízi úszás; whiskyzés, pizzarendelés a strandra?).
De amikor furcsa üzenetek jelennek meg a parton, Sasha és Finn beszélgetni kényszerülnek. Méghozzá mindenről. Mi ez a rejtélyes üzenet? Hogyan égtek ki ennyire? Emlékszik valamelyikük valamire, amit szerettek? (Válasz: szörfözés!) És amit megpróbálnak figyelmen kívül hagyni: mi ez a köztük lévő energia, ami a csontig ható kimerültségük ellenére is felizzik? Sasha és Finn lassanként felfedezik, hogy sokkal több közös van bennük, mint gondolnák, és ez mindennél félelmetesebb…
Engedd, hogy magával ragadjon!
Eredeti cím: The Burnout
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Kiadás éve: 2024
Oldalszám: 360 oldal
Moly-adatlap: itt
Megrendelheted: itt
Beleolvasó: itt
Kiégés. Mindenki ismeri azt az érzést, amikor már minden energiát, türelmet, időt és utolsó tartalékot felhasználtál a munkahelyeden, hogy teljesíts, miközben az elvárások és a munka mennyisége pedig exponenciálisan nő minden egyes nap. Ezt az érzést valószínűleg úgy is ismeri mindenki, ha a konkrét kiégésig nem jut el az állapota és időben elkezd figyelni önmagára.
Nem könnyű témát választott magának ebben a könyvében Sophie Kinsella, aki köztudottan a romantikus műfaj írónője. Tartottam tőle, hogy a téma komolyságát nem fogja-e a romantikával ellensúlyozni, ezzel elbagatellizálva a kiégés jelenségét. Nos, részben sikerült neki olyan történetet írnia, ami elgondolkodtató, teljesen át lehet érezni a főszereplő lány, Sasha helyzetét, ugyanakkor bizonyos részeknél azt éreztem, hogy nem halad a történet és nem foglalkozik eleget a kiégés témájával.
Sasha a munkahelyén soha nem tudja utolérni magát, minden egyes nap egy igazi küzdelem azért, hogy ledolgozza a bejövő emailhegyeket, a feladatait elvégezze. Mindennek tetejébe úgy néz ki, hogy várhatóan hamarosan plusz feladatokat fog kapni, és ez lesz számára pont az i-re. Besokall, nem bírja tovább és egy pánikroham után az orvosnál köt ki, aki elküldi három hét szabadságra.
Teljesen át tudom érezni a helyzetét, mert nálunk is ha csak kicsit is elmarad az ember az emailekkel és nem tartja a tempót, nagyon gyorsan fel tudnak gyűlni a teendők. A covid idején beleestem abba a hibába, hogy mivel otthonról dolgoztam, hajlamos voltam estig csinálni mindent, mondván "úgyis ráérek és nem megyek sehova". Nekem itt volt egy olyan pont, amikor azt éreztem, hogy ha így folytatom, akkor ott kötök ki, ahol a regénybeli Sasha. Szerencsére semmi ilyesmi nem következett be, de ezért tudatosan tennem kellett: odafigyelni arra, hogy mikor, hogy és mennyit pihenek, a munka szempontjából mikor szükséges a túlóra és hogyan tudom beosztani a leghatékonyabban a munkaidőmet stb. Megtanultam és ezt azóta tudom tartani, hogy határokat kell szabnunk másokkal és egyébként magunkkal szemben is, ha munkáról van szó. Legyünk lelkiismeretesek, csináljuk meg a dolgunkat, de amint a mentális és fizikai egészségünk veszélybe kerülhet, azonnal riadót kell fújni.
A történetben Sasha nem vette komolyan a kiégés első jeleit, így sajnos a pánikroham volt az, ami végül rákényszerítette arra, hogy megálljon és rádöbbenjen, mi is történik vele. Szerencsére nincs egyedül, mert a családja mellette áll és támogatja mindenben, így jön az ötlet, hogy a gyerekkori nyarak helyszínére, Rilton Baybe utazzon pihenni. Rengeteg csodálatos emléket őriz a helyről a lány, így nagy várakozással tekint erre a 3 hétre, amit ott fog tölteni, messze a nagyváros zajától, az emberektől és legfőképp a munkahelyétől.
Megérkezve meglepetten konstatálja, hogy a hotel és a part nem ugyanolyan már, sok minden megváltozott gyerekkora óta. A hotel kezd lassan leépülni és tönkremenni, a parton pedig már nincsenek meg a kedvenc bódéi, ahol szörfözni tanult, és ismert mindenki mindenkit.
A környezetváltozás mindig remek lehetőség arra, hogy az ember más perspektívából nézzen rá a saját helyzetére. Így Sasha számára az üdülés a lehető legjobb módja annak, hogy átgondolja, mit szeretne kezdeni a munkahelyével, vissza akar-e menni, és ha nem, akkor hogyan tovább. A könyv második felében végre nem azzal volt elfoglalva, hogy a fodroskel és társaival mi lesz a hotelben, hanem önmagára koncentrált.
A hotelben csak pár vendég szállt meg, így nyugalom van, ami kell Sashának ahhoz, hogy töltődjön és egy telefonos appot használva lépésenként találjon vissza önmagához. Számomra a hotelben töltött idő, a nehézkes kommunikáció a személyzettel, eléggé felesleges részeknek tűntek, illetve egy felnőtt nő miért nem képes nyíltan megmondani, ha valamire nincs szüksége és az anyja erőltette rá, ezt például nem értettem. De a tengerparton töltött időt nagyon szerettem a könyvben, mert ott Sasha önmagával foglalkozott és elkezdte átgondolni az életét.
Természetesen nincs Sophie Kinsella könyv egy jóképű idegen nélkül, aki szintén hasonló okokból bukkan fel a hotelben és a parton. Finn szintén a munkája miatt került válsághelyeztbe és ide menekült a problémák elől. Szép lassan elkezdik megismerni egymást Sashával és kiderül, hogy mennyire hasonló dolgokon mennek épp keresztül.
Összességében kimondottan tetszett a történet, főleg az, hogy milyen témát választott az írónő hozzá. Eddig tőle csak a Csörögj rám! című regényét olvastam, így kíváncsian vártam, hogy milyen lesz ez a története. Abszolút tetszett, teljesen átérezheti bárki az olvasók közül Sasha helyzetét, nekem könnyen ment. Drukkoltam neki, hogy jöjjön egyenesbe és tegye rendben az életét.
Illetve amit még megjegyeznék: nagyon tetszik a könyv borítója, az ilyen jellegű illusztrált borítókat szeretem, szerintem kreatív és letisztult, nincs túlzsúfolva.
Nyereményjáték
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
A feladványom:
Hogy hívják a cég jólléti menedzserét?
01.19. This is my (book) universe
01.21. Pandalány olvas
01.23. Hagyjatok! Olvasok! - extra
01.25. Olvasónapló
01.27. Hagyjatok! Olvasok!
Képek forrása: Pinterest
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése