
Testvére, Stella szöges ellentéte, ugyanis ő egy pörgős, bulizós, leginkább csak a külsőségekre adó nő. Számomra rendkívül idegesítő karakter volt végig olvasás közben, elkényeztetett & beképzelt, az elejétől fogva nem volt túl szimpatikus & ez a regény végére sem változott. A két lány közötti kapcsolatban vártam volna a végére valamilyen megoldást, eredményt & változást, hogy kicsit közelebb kerüljenek egymáshoz, hiszen mégiscsak nővérek, de nem, ez a számításom sem jött be, pedig szerintem fontos lett volna a történet szempontjából is. Érdekesebbé & maradandóbbá tette volna a regényt.
A másik hiányosság az volt nekem olvasás közben, amikor Alice a nyaralásból visszatért Angliába & egy darabig ott maradt. Ment a történet tovább, Alice Angliában, Milo pedig Ketoszon élte tovább a mindennapjait, a fejezetekben egymást váltották felváltva a helyszínek, azonban nem éreztem a szoros kapcsolatot közöttük, ami egymás felé húzná őket, pedig szerintem ez lett volna a lényege az egész könyvnek, hiszen a végén természetesen ismét közös útra terelte őket a sors, ez kiszámítható volt.
![]() |
A helyszín: Ketosz szigete |
A gyönyörű tengerpartot, Görögországot, a napsütést nagyon élveztem a történetben, jól leírta az írónő, szinte én is ott éreztem magam a szereplőkkel, ilyen részek kellettek volna még több. A könyv középpontjában álló Aphrodité szoborról is olvastam volna még, bár a misztikum kissé erőltetett volt, ami mozgatta a szálakat a történetben.
Összességében tetszett a könyv, örülök,hogy elolvastam, de újraolvasás nem lesz belőle valószínűleg.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése