
A fülszöveg
04.08. Kitablar
04.10. Sorok között
04.16. Csak olvass
04.17. Hagyjatok! Olvasok!
George Bumann csodálatos hozzáértéssel és érzékenységgel mutatja be számunkra a természet és az élőlények olyan rejtett interakcióit, amiket csak akkor tudunk megtapasztalni, ha igazán odafigyelünk rá. Ez a nagyon szép kivitelezésű kötet megtanítja, hogyan tudunk úgy lecsendesedni a mindennapokban, hogy észrevehessük a környezetünkben élő állatok viselkedési mintáit függetlenül attól, hogy egy nyüzsgő városban vagy egy természetközeli helyen élünk.
Legyen szó madarakról, grizzly medvékről vagy épp apró állatokról, rovarokról, mindegyikük egymás között kommunikál, reagálnak az ember jelenlétére és ha nem érzik fenyegetve magukat, képesek megszokni és elfogadni a jelenlétünket. Mint megfigyelők, képesek minket megjegyezni, és később akár felismerni is.
Az egyik kedvenc részem a kötetben az elefántokról szól, mely elmeséli, hogy léteznek a világban olyan "elefántsuttogók", akik képesek szag alapján megérezni az elefántok jelenlétét. Sötétben és nappali fényben egyaránt megérzik az állatok közelségét, sőt, az egyes elefánt egyedeket is meg tudják különböztetni. Ámulva olvastam, hogy erre mennyi gyakorlás, mennyi elefántokkal töltött idő után képes valaki. Nagyon szeretem az elefántokat, így ez a rész különösen megfogott.
Viszont a rigófészek kifosztásáról szóló rész annyira megrázó volt, mintha egy thrillert néztem volna. Egy holló kifosztja a rigófészket, elrabolva az ártatlan kis fiókát, láttam a szemem előtt az egészet. Tudom, hogy ez a természet rendje, történnek ilyen tragédiák nap mint nap, mégis nem volt könnyű olvasni.
Mindamellett, hogy közelről megismerhetjük az állatok egymáshoz fűződő kapcsolatát, világosan kiderül az is, hogy mennyire félnek az embertől. Az egymás között zajló jelzések, riadófújások legtöbbször az ember miatt történnek. Még abban az esetben is elbújnak, rejtőzködnek előlünk, ha mi barátságos szándékkal közeledünk feléjük. Kíváncsiságuk nem mindig győzi le félénkségüket, esetleg a nemzeti parkokban előfordulhat, hogy a túrázók találkoznak egy-egy vadállattal, de jó eséllyel pusztán kíváncsiságból bújtak elő, nem támadás céljából.
Azoknak ajánlom ezt a könyvet, akik szeretnek a természet csodáiban elmerülni, legyen szó egy természetfilmről vagy épp egy olyan könyvről, mint George Bumanné. Hozzáértése, szakmai tudása és a természet szeretete vitathatatlan és mindezt könyvében megfelelő hétköznapisággal meséli el.
Kíváncsian vártam Mary Jane történetét, mert a fülszöveg és borító első pillantásra felkeltette az érdeklődésemet és egyből Taylor Jenkins Reid Daisy Jones & The Six című regényére asszociáltam (amit nagyon szeretek) róla. Bár teljesen más a történet, a hangulatát meg tudta idézni számomra, hiszen a két történet nagyjából egy időben, a '60-70-es években játszódik.
A 14 éves Mary Jane nyári munkát vállal és bébiszitter lesz egy közelükben lakó családnál. A kis Izzyre való felügyelet együtt jár azzal, hogy a napjai nagy részét a kislány családjával tölti, akik Mary Jane életétől teljesen különböző életet élnek és másképp nevelik a lányukat, mint ahogyan Mary Janet a szülei. Gyakorlatilag a könyv teljesen egészében ennyiből áll, eleinte olvasás közben tartottam attól, hogy hamar unalmassá válhat a történet. Minden egy nap ugyanaz történik: Mary Jane reggel átmegy Cone-ékhoz, reggelit készít és a napot Izzyvel tölti. Aztán szépen lassan kibontakozott a történet lényege, ahogyan egyre jobba megismeri a családot. Izzyt a szülei teljesen szabadságban nevelik, gyakorlatilag ebben a házban egyáltalán nincsenek szabályok. Mary Jane otthon azt tanulta, hogy mindennek megvan a maga rendje és mit hogyan illik csinálni, a szabályokat folyamatosan követni kell. Ehhez képest Cone-éknál nincs patinás rend a házban, Mrs. Cone nem egy házitündér és nem nevezhető semmi esetre sem klasszikus anyatípusnak.
Sőt, engem eleinte nagyon frusztrált az, hogy Mary Jane nagyon hamar átavanzsált bébiszitterből bejárónővé: főzés, rendrakás, a gyerek rendezése (fürdetés, öltöztetés stb), bevásárlás. Ezeket mind ő végezte egy idő után, és ez a szülőket egyáltalán nem zavarta. Bár hálásak voltak érte, mégis folyamatosan ott volt bennem a kérdés, hogy mindezeket miért a lány végzi a házban. Persze ennyi idősen ügyes volt, hogy mennyi mindent megtanult akár otthon, akár Coneéknál. A család, és főleg Izzy hamar megszerették Mary Janet, ez nem kérdés és hálásak voltak neki, de szerintem egy tizennégyéves lánynak nem feltétlen lett volna mindez feladata. Ráadásul szinte titokban csinálta, hiszen otthon soha nem mesélte el, hogy nemcsak a kislányra vigyáz napközben.
A történetbe hamarosan megérkezett két újabb szereplő: Jimmy, a rocksztár és felesége Sheba. A laza és szinte gyermeklelkű Jimmy megpróbál drogfüggőségétől megszabadulni, ezért a sajtófelhajtás elől orvosa, dr. Cone házába költözik egy időre. Mary Jane hamar megkedveli a vicces és szórakoztató Jimmyt és felfogja a helyzet komolyságát, hogy hogyan és miért került Cone-ékhoz a férfi. Nagyon érdekes easter egg, hogy a Mary Jane nemcsak főhősünk neve, hanem egy drogfajta.
Nagyon erős kontrasztba kerül a könyvben a két pólus: Mary Jane meglehetősen szigorú, konzervatív szülei és Cone-ék, akik a szabadszellemű nevelést és életstílust képviselik. Mary Jane alapvetően egy visszafogott, visszahúzódó lány, de Izzy és a családja könnyen befogadják és elfogadják őt olyannak, amilyen. Általuk rengeteg mindent lát és hall, megtapasztal a lány, amit otthon nem lehet. Odahaza az elnök képe kinn függ a falon, a kényes témákról nem beszélnek, elit klubba járnak golfozni és társasági életet élni. És amikor Mary Jane elég bátorságot érez magában és megemlíti egy ebéd során, hogy miért szolgálják ki a klubban a feketék a fehéreket, előkerül a rasszizmus témaköre is. Velük szemben Coneék házában káosz uralkodik, nincsen patika rend és tisztaság, és nincs mindennap főtt étel az asztalon. Ettől függetlenül boldogok és szeretik egymást, Mary Jane számára ez az első perctől fogva nem kérdés.
Mary Jane nagyon élvezi a Coneéknál töltött napokat és szinte kínszenvedés számára minden hétvége, amit nélkülük kell töltenie. Ebben a családban megkapja azt a figyelmet és szeretetet, amire otthon is vágyna. Coneéknál teljesen természetes az, hogy például megölelik egymást, puszit adnak egymásnak, vagy épp viccelődnek a másikkal. Közel sem az a merev, távolságtartó "szeretet", amit eddig otthon látott a lány.
Igazi "coming of age" történet, csodálatosan mutatja be egy fiatal lány felnövés történetét a '70-es években, aki sokmindenre rácsodálkozik és nem teljesen ért mindent a világból. Eleinte az volt az érzésem, hogy Mary Jane karaktere erősen parentifikált (azaz szülei helyett ő neveli Izzyt), de aztán a történet előrehaladtával ez elmúlt. Sokkal inkább azt láttam egy idő után, hogy mennyire talpraesett és tanulékony lány Mary Jane. Nagyon el tudnék képzelni egy évekkel később játszódó regényt, amiben már a felnőtt Mary Janet ismerhetjük meg, szuper lenne szerintem.