BLOGTURNÉ: Suzanne Collins - Az aratás hajnala

Térjünk vissza Panembe, ugyanis Suzanne Collins ezúttal az 50. Éhezők Viadaláról, a második Nagy Mészárlásról mesél. Ezúttal sokunk kedvencének, Haymitch Abernathy-nek a tragikus történetét ismerteti meg velünk az író.

Tartsatok bloggereinkkel, hogy megtudjátok, mit gondolnak Az éhezők viadala legújabb kiegészítő kötetéről! És ne felejtsetek el játszani se! Két szerencsés olvasónk megnyeri Az aratás hajnala regényt az Agave Könyvek kiadónak hála.

A fülszöveg

Ha ​elvesznek tőled mindent,

amit szerettél,

mi marad, amiért harcba szállnál?

Amikor felvirrad az Éhezők Viadala ötvenedik sorsolásának napja, Panem körzeteiben eluralkodik a rettegés. Ebben az évben kerül sor ugyanis a második Nagy Mészárlásra, amelyben a fiatalok szokásos létszámának kétszeresét sorsolják ki és ragadják el az otthonából.

Haymitch Abernathy a Tizenkettedik Körzetben igyekszik nem gondolni a veszélyre. Csak túl szeretne lenni a napon, és a délutánt azzal a lánnyal tölteni, akit szeret.

Amikor azonban elhangzik a neve, minden álma szilánkokra törik. Elszakítják a családjától és a szerelmétől, majd a Kapitóliumba szállítják három másik körzettársával együtt: egy kiskamasszal, aki szinte olyan számára, mintha a húga lenne, egy kényszeres esélyszámlálóval, és a város legbeképzeltebb lányával. Amikor pedig kezdetét veszi a Viadal, Haymitch ráébred, hogy eleve a vereség felé próbálják terelni. Viszont nem adja fel a harcot… és hamarosan azt akarja, hogy a küzdelme nagy hullámokat verjen a végzetes arénán kívül is.

Kiadó: Agave Könyvek

Eredeti megjelenés éve: 2025

Műfaj: disztópia, posztapokaliptikus, young adult

Terjedelem: 400 oldal

ISBN: 9789635983391

Fordította: Farkas Veronika

Eredeti cím: Sunrise on the Reaping

Moly-adatlap: itt

Megrendelheted: itt

Az Éhezők viadala története nagyon könnyen a kedvencemmé vált, amikor először láttam a filmeket és érdekes módon csak később olvastam őket. Bármennyire is alapvetően egy fájdalmas, erőszakkal átitatott történet, a kemény társadalomkritikája miatt nagyon könnyen átültethető a gondolatmenete a valóságba, és szerintem emiatt tett óriási népszerűségre. Anno, amikor olvastam a trilógiát, emlékeszem nagyon más volt, mint bármi, amit addig olvastam, a disztópia műfaját megismertette velem.

Ráadásul az írónőn képes volt jópár év után olyan újabb történetet, előzménykönyvet írni hozzá pár éve, ami teljesen beleillik a világába, az Énekesmadarak és kígyók balladája is tetszett, most pedig újabb könyvet kaptunk. Nem volt kérdés számomra, hogy el akarom-e olvasni az idén megjelent Az aratás hajnala regényt is, mely Haymitch történetét meséli el. Tűkön ülve vártam, hogy milyen lesz, és nagy reményekkel kezdtem az olvasásába. Szerencsére megúsztam minden spoilert előtte még úgy is, hogy kismillió videót láttam a neten. A rajongók sírnak rajta és kifejezik csodálatukat iránta, így gyanítottam, hogy nekem sem fog csalódást okozni.

Haymitch Abernathy az eredeti trilógiában egy végtelenül laza, őszinte figura, aki Katniss és Peeta mentora lesz a viadalon. Ezekben a kötetekben annyit ismerhettünk meg belőle, hogy nem veti meg az alkoholt, lázad a rendszer ellen, és rendkívül őszinte a mentoráltjaival. Nem sok minden derült ki róla egyébként, így érdeklődve vártam az ő történetét. Vajon milyen viadalt élt meg ő, amit végül megnyert (mert csak akkor leszel mentor, ha megnyersz egy viadalt), mi történt vele azóta, hogy ennyire lezüllött?

A könyv elején a 12. körzetben találja magát az olvasó, ahol épp az Aratás napjára készülnek. Haymitch és Lenore Dove kihasználják az utolsó perceket még, amit együtt tölthetnek, szerelmesek egymásba. Haymitchnak aznap van a születésnapja és számára a legnagyobb ajándék az lenne, ha nem őt választanák ki a következő viadalra, ami idén a Nagy Mészárlás lesz ráadásul, azaz dupla számú fiatalt küldenek majd az arénába. Természetesen nem ússza meg és elindul a vonat vele együtt a Kapitóliumba, elválasztva őt szerelmétől.

Ebben a könyvben a 50. Éhezők Viadala eseményeit ismerhetjük meg, jócskán Katnissék ideje előtt járunk, viszont nagyon tetszett, hogy így is számos ismerős név és motívum bukkan fel a könyvben. Rengeteg összefüggésre kapunk választ, amikről eddig sejtelmünk sem volt, például Katniss apja Haymitch legjobb barátja, így értelmet nyer a szerepe az eredeti trilógiában.

Nem szeretnék túl sok spoilert elárulni, de például Effie Trinkett is felbukkan, vagy Plutarch, és természetesen Snow elnök, aki itt már Panem országának egyeduralkodója.

Nagyon könnyű volt visszacsöppenni ebbe a világba úgy is, hogy évekkel ezelőtt olvastam a trilógiát, az Énekesmadarakat pedig megjelenésekor (2020). Annyira filmszerű lett ez a könyv is, hogy sodort magával és nem egyszer majdnem fennmaradtam a tömegközlekedésen, annyira belemerültem a történetbe. Izgalmas, pörgős, fordulatos és meglepő. Minden egyszerre ez a könyv, mindamellett, hogy érzelmes. Imádok ebben a világban lenni és tervezem hamarosan újraolvasni a könyveket.

A borító könnyen megvett magának, mert a lila az egyik kedvenc színem, és kíváncsian vártam, mi lesz a jelentése ennek a fura sárga formának a kígyóval és a fecsegőposzátával. Elég hamar, körülbelül a második fejezet választ ad a kérdésre és ez is egy olyan elem, ami miatt szeretem ezt a világot. Vannak benne szimbólumok, rengeteg jelentőségteljes mondat és gondolat, amiken nem szabad csak úgy átsuhanni.

Remélem, hogy folytatja Suzanne Collins ezt a világot, mert kb bármennyit tudnék olvasni belőle még.

Nyereményjáték

Az Éhezők Viadala rajongóknak könnyű dolga lesz, ugyanis hipp-hopp rá fognak jönni, kiknek a nevét rejtettük el az egyes állomásokon. A kiemelt betűkből összeálló szereplő nevet írjátok be a rafflecopter dobozkába. (1 állomás = 1 szereplő)

(Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyertest e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.)

04.08. Kitablar
04.10. Sorok között
04.16. Csak olvass
04.17. Hagyjatok! Olvasok!

04.18. Utószó

04.20. Pandalány olvas

04.22. Spirit Bliss Sárga könyves út

04.24. Dreamworld

04.26. This is my (book) universe

04.29. Kelly és Lupi olvas

BLOGTURNÉ: Tiffany D. Jackson - Hová tűntél, Monday?

A Kossuth Kiadó egy igazán elgondolkodtató és izgalmas kötetet hozott a magyar olvasóknak. A Hová tűntél, Monday? cím sokatmondó, Monday eltűnt és ez az iskolai legjobb barátnőjén kívűl senkinek nem tűnik fel. Na de hol van Monday? Miért tűnt el? Tarts te is bloggereinkkel és próbáljuk együtt kitalálni, hogy hová tűnt Monday és egy szerencsés megnyerheti a kiadó által felajánlott példányt.

Fülszöveg:

Úgy tűnik, Monday Charles eltűnését csak a barátnője, Claudia veszi észre… A két lány mindig elválaszthatatlan volt – szinte testvérek, nem is barátok. Amikor Monday nem jelenik meg az első tanítási napon az iskolában, Claudia nyugtalankodni kezd.

Aztán amikor a második napon, sőt a második héten sem kerül elő, Claudia már tudja, hogy valami nincs rendben. Monday nem hagyná, hogy a barátnője egyedül nézzen szembe az iskolai feladatokkal, és a kettejüket piszkáló osztálytársakkal, különösen az előző évi pletykák és Claudia rohamosan romló jegyei után. Claudiának most még nagyobb szüksége lenne legjobb barátnőjére, mint valaha.

Miután Monday anyja nem ad egyenes választ Claudiának a lánya hollétéről, és a lány nővére, April sem segítőkész, Claudia saját kezébe veszi az irányítást. Miközben egyre mélyebbre ássa magát barátnője eltűnésének rejtélyébe, rájön, hogy senki nem emlékszik arra, mikor látta utoljára Monday-t.

De hogy tűnhet el úgy egy tinédzser lány, hogy senkinek sem tűnik fel a hiánya…?

Kiadó: Kossuth Kiadó

Oldaszám: 384

Fordító: Rindó Klára, Szabados Tamás

Műfaj: krimi, thriller

Moly-adatlap: itt

Megrendelheted: itt

Beleolvasó: itt

A Hová tűntél, Monday? című regény élénkpiros borítójával és érdekes címével azonnal felkeltette az érdeklődésemet, majd a fülszöveg is meggyőzött arról, hogy el kell olvasnom ezt a történetet.

Tulajdonképpen nem sok felvezetéssel indul a könyv, rögtön az események középpontjába csöppenünk: a főszereplő Claudia a két hónapos nyári szünetből hazaérve nem találja legjobb barátnőjét, Mondayt, senki nem tud róla semmit, és nem jelenik meg szeptemberben a tanítás első napján sem. Gyanús és szokatlan ez a viselkedés tőle, Claudia semmilyen életjelet, smst, emailt, telefonhívást sem kapott tőle egész nyáron, miközben legjobb barátnők és minden szabadidejüket együtt töltik általában. Ez a fajta bizonytalanság megalapozta a könyv hangulatát és nagyon gyorsan feszültséget teremtett. Claudia azonnal elkezd nyomozni, érdeklődni mindenkinél, hogy vajon hol lehet a barátnője és miért nem jött iskolába.

Szinte már az első fejezetekben feltűnt számomra, hogy Claudia mennyire függ Mondaytől. Persze általános iskolásként (a 8. osztályt kezdik a könyvben) nekünk is megvolt mindig, hogy kinek ki a legjobb barátnője, mentek is a cicaharcok emiatt, de Claudia esetében nagyon egyértelmű, hogy ez kicsit több a sima barátnős dolognál. Függ tőle és nélküle az iskolában sem boldogul, mert sem az osztályban, a közösségben nem találja a helyét, sem pedig az iskolai teljesítménye nem nevezhető megfelelőnek, ha Monday nem nézi át a házi feladatait. Ez nagyon hamar kiderül, hiszen rohamosan elkezdenek romlani a jegyei, amint elindul a tanév.

De a kapcsolatuk minőségét egyértelműen alátámasztja az a jelenet, amikor például amikor az egyik tanárnő megkérdezi tőle, hogy hova tervez továbbtanulni, egyből azt válaszolja neki a lány, hogy ahova Monday, tőle függ minden. Na az ilyen nagyon tud engem triggerelni, amikor valaki mástól teszi függővé a saját döntéseit. Nagyon fiatal lányok a főszereplők, így értem egyébként, hogy Claudiának Monday az egyetlen barátnője és ragaszkodik hozzá, csak ez a jelenet abszolút bemutatja Monday és Claudia barátságának alapját. Monday a vezető egyéniség, Claudia pedig követi őt mindenben.

A fejetek ugrálnak a múlt és jelen között, így egyszerre ismerhetjük meg Monday és Claudia barátságát "azelőtt", amikor még minden rendben volt és a jelenben, ahol Claudia próbál segítséget kérni, hogy a lány nyomára bukkanjon. Mindeközben nagyon erősen látszik, hogy nélküle mennyire elveszett lesz, rohamosan romlik az iskolai teljesítménye, ami a továbbtanulására is kihathat.

Mindeközben igazából rajta kívül senki nem veszi komolyan Monday eltűnését. Ezen a ponton eléggé érezhető volt már, hogy valami sötét dolog van készülőben, egy-egy elejtett félmondat ezt sejteti. Ráadásul nagyon frusztráló volt azt látni, hogy mennyire nem veszik komolyan a felnőttek a fiatal lány (nyolcadikos gyerekről van szó) szavát. Mindenki csak lesöpri magáról a segítségkérést, vagy elodázza a kérdést és üres ígéretekkel hitegeti Claudiát.

Itt már nagyon-nagyon kíváncsivá váltam, hogy mi lesz ennek a vége, mert Monday családja egyértelműen hazudok és elhallgat valamit. Az különösen fokozta a feszültséget bennem, hogy a bullying, azaz a bántalmazás mennyire fontos tényezővé vált a történet során. Mondayt és egyébként Claudiát is rendesen bántották az iskolában, főleg osztálytárs lányok, de a fiúk is. Tetszik, hogy az írónő belehozta ezt a nehéz és komoly témát a könyvébe, nagyon jól beleszőtte a történetbe úgy, hogy mégsem ez lett a fő téma, nem vitte el teljesen ebbe az irányba.

Nagyon tetszett az írónő írási stílusa, könnyű volt olvasni a komoly téma ellenére. Egyszerre éreztem azt, hogy lendületesen halad előre a történet, zajlanak az események, fontos párbeszédek hangzanak el benne, miközben a háttérben valami komoly tragédia lapul és ez kicsit árnyékot vet az egyébként könnyed nyelvezetre. Hiszen ha Monday csak úgy másik iskolába jár vagy elköltözött volna az apjához, miért ment el egy szó nélkül és hagyta magára Claudiát?

Nyereményjáték

A mostani nyereményjátékban a beleolvasó alapján feltett kérdésekre kell válaszolnotok. A beleolvasót feljebb a linken találjátok.

(Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyertest e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.)

A feladványom:

Hol lakik Monday?

A turné állomásai
04.14. This is my (book) universe
04.16. Pandalány olvas
04.18. Kelly és Lupi olvas
04.20. Könyv és más

BLOGTURNÉ: Bánszky Noémi - Terápia macskákkal

A Kulcslyuk Kiadó jelentette meg Bánszky Noémi állatasszisztált terapeuta és tréner művét, melyben a szerző hozzáértő alapossággal mutatja meg, hogy a macskákkal való foglalkozás, fejlesztés során közelebb juthatunk önmagunk megismeréséhez és a környezetünkkel való kapcsolataink jobbá tételéhez. Kövesd az állomásokat és a játék megfejtéséért cserébe esélyed lesz megnyerni a könyvet a kiadó felajánlásában.

A fülszöveg

Aki ​szereti a macskákat, pontosan tudja, hogy a velük való kapcsolat önmagában is balzsam a sebekre – akkor is, ha nem vonunk le belőle tudatos következtetéseket. A Bánszky Noémi által kifejlesztett kapcsolatközpontú állatasszisztált módszertan ugyanakkor ennél is többet ígér.

A macskával való munka tükröt tart elénk. Rácsodálkozhatunk saját működésünk jellegzetes mintázataira, és jobban megérthetjük az önmagunkhoz és másokhoz fűződő viszonyunkat. Megtapasztalhatjuk, hogyan tudunk erőszakmentesen együttműködni egy másik élőlénnyel. Közben pontosíthatjuk a kommunikációnkat, és megtanulhatjuk tárgyilagosabban értelmezni a másik fél reakcióit. Átélhetjük, hogy az elfogadás nem csupán egy jól csengő szlogen, hanem aktív és tudatos hozzáállás. Elsajátíthatjuk, miként formáljuk egy macska viselkedését apró lépésekben, kényszerítés nélkül.

Miután pedig már láttuk, hogy mindez mennyire hatékony, rájöhetünk: a saját fejlődésünkre is tekinthetünk úgy, mint a macskák tréningezésének folyamatára. Magunkat is „macskaszámba vehetjük”, hiszen mi is megérdemeljük az elfogadást, az erőszakmentességet és az elvárások racionalizálását. Megtanulhatjuk a saját eredményeinket is ünnepelni, és magunkkal is lehetünk együttérzőek és támogatóak, ha valami nem sikerül. Ezt a szemléletet aztán kiterjeszthetjük a minket körülvevő emberekre is, hogy harmonikusabb kapcsolatokban élhessünk.

Bánszky Noémi könyve az elmúlt időszak egyik legeredetibb, legfrissebb szemléletű pszichológiai műve, mely bemutatja, számára hogyan vált önismereti úttá a macskákkal való együttműködés, és miként alkotta meg azt a módszertant, amely lehetővé teszi, hogy mások is erre az útra lépjenek. Az élményszerű kötet új megvilágításba helyezi a macskákkal való kapcsolatunkat, és bepillantást nyújt abba, hogy bársonytalpú tanítóink természetes bölcsessége hogyan támogathat minket a személyes fejlődésben.

Bánszky Noémi gyógypedagógus, pszichopedagógus, állatasszisztált terapeuta és tréner, a Terápiás és Segítő Macskákért Alapítvány kuratóriumi elnöke.

Kiadó: Kulcslyuk Kiadó

Kiadás éve: 2025

ISBN-szám: 9786156471734

Oldalszám: 180

Moly-adatlap: itt 

Megrendelheted: itt

Macskák, könyv, terápia, önismeret. Ezek mind olyan hívószavak, melyekre felkapom a fejem, így nagy örömmel olvastam el Bánszky Noémi könyvét. Ez a viszonylag rövid kötet számos témát dolgoz fel a terápián belül, és a macskák szerepét állítja középpontjába.

A könyv először arra vállalkozik, hogy elmagyarázza, mit jelent a terápiás macska fogalma, miért pont a macska (többek között) az az állatfaj, akik képesek terápiás állatokká válni. Beavat minket abba, hogy mióta és miért foglalkozik a pszichológia állatterápiával, milyen eszközök állnak rendelkezésre ahhoz, hogy egy élőlényt terápiás állattá fejlesszünk. A könyv kitér arra is, hogy a saját házi kedvencünk vajon mennyire lehet ránk terápiás hatással. Bár nekem sajnos nincsen macskám, de tudom macskatartó ismerőseimtől, hogy még ha nem is kimondottan terápiás macskával élnek együtt, a macska alapvető jelenléte képes terápiás jelleggel hatni rájuk. Ezt igazából én is minden alkalommal megállapítom, amikor cicus van a közelemben (barátoknál vagy ha csak az utcán találkozom velük, de még egy macskakávézóban is ilyen élmény).

Ezután következik az az érdekes kérdés, hogy milyen módon képes egy macska az önismeret fejlesztésére. Hiszen nagyon kedves, aranyos, vicces állatok, de joggal kérdezhetjük, hogy az önismeretre hogyan tudnának minket megtanítani. Nos, meglepően sokat tanulhatunk tőlük és ez az önismeretünkre is hatással van. Főként a határhúzás, a jutalmazás és büntetés témakörét járja körbe a kötet. A macskák mint tudjuk, elég határozottan képesek meghúzni a saját határaikat és ha egy helyzet számukra kellemetlen vagy nem kényelmes, egyszerűen csak odébb állnak. Nos ez az emberek többségének nehezen vagy egyáltalán nem megy, így ez rögtön egy olyan pont, amit eltanulhatunk tőlük. A macska pont azért egy remek önismereti tanító, mert a maga ura, az egyik legfüggetlenebb állatfaj, és nem esik nehezére meghúzni ezeket a fontos határokat.

Ellenpéldaként látjuk, hogy például a kutyák esetében olyan mértékű függést alakítottunk ki bennünk évszázadok óta, ami miatt ők képtelen efféle szituációkezelésre.

Noémi könyve részletesen bemutat egy macskákkal végzett terápiát. Megismerhetjük a folyamat működését, a terápia lezajlását és a páciensek reakcióit. Fontos kiemelni, hogy a macskák minden esetben akkor tudnak együttműködni hatékonyan az emberrel, ha megkapják a kellő támogatást és figyelmet. Ez alatt azt értem, hogy ha egy macska egy adott napon nem áll készen a munkára, akkor semmi esetre sem kényszerítik rá (nem is lehetne), ellenben ha jó formában van, akkor folyamatosan kooperatív lesz mind a terapeutával, mind a pácienssel.

Nyereményjáték

A játékunk során nagy kedvenc rajzfilmes macskákat kell felismernetek. A feladat a szokásos, a megoldást írjátok be a rafflecopter doboz megfelelő sorába.

Figyelem! A kiadó csak magyarországi címre postáz! A nyerteseknek 72 óra áll rendelkezésére, hogy a megkapott értesítő levélre válaszoljanak, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk.

A feladványom:

A turné állomásai
04.11. Kelly és Lupi olvas
04.13. Pandalány olvas
04.15. Könyv és más
04.17. Zakkant olvas

George Bumann: Fültanúként ​a vadonban

George Bumann különleges világba kalauzol el minket: a természetbe. Sokszor észre sem vesszük a körülöttünk zajló eseményeket, pedig ott vannak. A kertünkben, a közeli parkban, erdőkben, ahol az állatok kommunikálnak egymással. A Fültanúként a vadonban kötet segít megértenünk a madarak és más állatok interakcióit,  gyönyörűen bemutatja, mi mindennek lehetünk tanúi, ha igazán figyelünk.

A fülszöveg

Bumann szenvedélyes, humoros és rendkívül informatív, mégis mélyen elgondolkodtató könyve utazás az állatok hangjának és viselkedésének lenyűgöző mélységeibe. Vajon mit visz magával a szél a mókusok csacsogásából? Hogyan formálják a cinegék dalai az erdők végtelenjének életét? És mi az a titokzatos nyelv, amely összeköti a vadon összes lakóját? És vajon megfejthető mindez az emberi fül számára is? Ez a kötet rávilágít arra, hogyan nyithatjuk meg érzékeinket - nemcsak a természet rejtett üzenetei, hanem saját belső világunk felé is.

Bumann biológusi szakértelmével és művészi érzékenységével szövi a gondolatait olyan különleges módon, amellyel ez a könyv valódi térképpé válik a vadon hangjainak megértéséhez, arra biztatva, hogy füleljünk mi is, mert egy különleges világot fedezhetünk fel, tele mesés történetekkel. Egyszerre inspirál, tanít és emlékeztet arra, hogy a világunk sokkal gazdagabb, ha hallgatunk - igazán hallgatunk! -, és megértjük, mit mondanak azok, akik nem a mi nyelvünket beszélik.

Kiadó: Corvina Kiadó

Oldalszám: 352

Megjelenés: 2025

Moly-adatlap: itt

Megrendelheted: itt

George Bumann csodálatos hozzáértéssel és érzékenységgel mutatja be számunkra a természet és az élőlények olyan rejtett interakcióit, amiket csak akkor tudunk megtapasztalni, ha igazán odafigyelünk rá. Ez a nagyon szép kivitelezésű kötet megtanítja, hogyan tudunk úgy lecsendesedni a mindennapokban, hogy észrevehessük a környezetünkben élő állatok viselkedési mintáit függetlenül attól, hogy egy nyüzsgő városban vagy egy természetközeli helyen élünk.

Eleinte szinte ijesztő lehet a csend, például egy reggelen, de ha jól figyelünk, kinyitjuk az ablakot és hallgatjuk a zajokat, egy idő után akár ismétlődő mintákat is felfedezhetünk. Természetesen nagyon sok csendben töltött idő szükséges ahhoz, hogy ez megtörténjen, de megéri a ráfordított idő. Bumann az amerikai Yellowstone parkban töltött idő alatt számos történettel találkozott már, melyeket elmesél a kötetben. Olyan történetek, ahol egy állatfaj egymás közötti kommunikációját megfigyelték, illetve az emberrel történő interakciókat megtapasztalták, részben pedig saját tapasztalatait írja le.

Legyen szó madarakról, grizzly medvékről vagy épp apró állatokról, rovarokról, mindegyikük egymás között kommunikál, reagálnak az ember jelenlétére és ha nem érzik fenyegetve magukat, képesek megszokni és elfogadni a jelenlétünket. Mint megfigyelők, képesek minket megjegyezni, és később akár felismerni is.

Az egyik kedvenc részem a kötetben az elefántokról szól, mely elmeséli, hogy léteznek a világban olyan "elefántsuttogók", akik képesek szag alapján megérezni az elefántok jelenlétét. Sötétben és nappali fényben egyaránt megérzik az állatok közelségét, sőt, az egyes elefánt egyedeket is meg tudják különböztetni. Ámulva olvastam, hogy erre mennyi gyakorlás, mennyi elefántokkal töltött idő után képes valaki. Nagyon szeretem az elefántokat, így ez a rész különösen megfogott.

Viszont a rigófészek kifosztásáról szóló rész annyira megrázó volt, mintha egy thrillert néztem volna. Egy holló kifosztja a rigófészket, elrabolva az ártatlan kis fiókát, láttam a szemem előtt az egészet. Tudom, hogy ez a természet rendje, történnek ilyen tragédiák nap mint nap, mégis nem volt könnyű olvasni.

Mindamellett, hogy közelről megismerhetjük az állatok egymáshoz fűződő kapcsolatát, világosan kiderül az is, hogy mennyire félnek az embertől. Az egymás között zajló jelzések, riadófújások legtöbbször az ember miatt történnek. Még abban az esetben is elbújnak, rejtőzködnek előlünk, ha mi barátságos szándékkal közeledünk feléjük. Kíváncsiságuk nem mindig győzi le félénkségüket, esetleg a nemzeti parkokban előfordulhat, hogy a túrázók találkoznak egy-egy vadállattal, de jó eséllyel pusztán kíváncsiságból bújtak elő, nem támadás céljából.

Azoknak ajánlom ezt a könyvet, akik szeretnek a természet csodáiban elmerülni, legyen szó egy természetfilmről vagy épp egy olyan könyvről, mint George Bumanné. Hozzáértése, szakmai tudása és a természet szeretete vitathatatlan és mindezt könyvében megfelelő hétköznapisággal meséli el.

Köszönöm az élményt!

Képek forrása: saját fotó, Pinterest

Anna Katharina Schaffner - A ​kimerültség legyőzése

Mindannyian ismerjük a kimerültség és fáradtság érzését, amikor energiatartalékaink elfogynak, rosszabb esetben ez fizikailag és mentálisan is megtörténik, és egy olyan állapot jön létre, ahonnan nehezen látjuk a kiutat. Ezzel a témával foglalkozik Anna Katharina Schaffner A kimerültség legyőzése című könyve, melyet bármikor bárkinek ajánlok, mert sosem lehet tudni mikor válhat hasznunkra.

A fülszöveg

Vajon mitől vagyunk kimerültek? Talán elvesztettük uralmunkat az életünk felett? Vagy a világ szörnyűségei nehezednek ránk?

Talán túl tökéletesek akarunk lenni – mindenben: a munkánkban, a kapcsolatainkban, a pihenésünkben. Vagy épp ellenkezőleg: körülöttünk mindenki pörög és lohol, de mi csak a fotelunkban akarnánk ülni, nézni magunk elé, de rettegünk, hogy lustának tartanak. Vagy csak túl sok a zaj, a fény. Esetleg egész nap fel se nézünk a telefonunkból, és azt se tudjuk, ki köszönt ránk az előbb…

Anna Katherina Schaffner könyvében az orvostudományra, az irodalomra és a filozófiára támaszkodva mutatja meg, hogy a kimerültség egyidős az emberiséggel. Bemutatja a tüneteket, gyakorlati tanácsaival pedig segít legyőzni a kimerültséget – hogy újra jól érezzük magunkat.

Kiadó: Corvina Kiadó

Oldalszám: 224

Megjelenés: 2025

Moly-adatlap: itt

Megrendelheted: itt

Kimerültség, kiégés. Olyan szavak, melyeket manapság teljes természetességgel használunk, hiszen mindennapjainkban gyakran érezzük azt, hogy túl sok a munka, túl sok az élet és nem tudunk vele mit kezdeni. Hiszen a munka nem állhat meg, teljesíteni kell, minden nap maximálisan ki kell használnunk az időnket, legalábbis körülöttünk minden ezt sugallja, például ezt várja el a munkahelyünk. A felgyorsult világ magával hozta azt az erőteljes kényszert, hogy sose álljunk meg egy percre sem.  Ez a könyv abban próbál segítséget nyújtani, hogy mit tegyünk akkor, ha elfogynak erőtartalékaink és kezd szétesni az életünk akár több területe is. Kapaszkodót nyújt ahhoz, hogy mire figyeljünk mindennapi életünkben, ami jelezheti számunkra, hogy itt az idő visszavenni a tempóból és pihenni.

"A kiégést ugyanakkor folyamatnak is tekinthetjük, a pozitív lelkiállapot fokozatos eróziójának."

A könyv először azt tisztázza, mit jelent a kimerültség, milyen formái vannak és mik azok az árulkodó jelek, hogy felismerjük, ha baj van. Első lépésként el kell fogadnunk, hogy szünetre, pihenésre van szükségünk, nemcsak fizikailag. Mai világunkban állandóvá vált az online jelenlét, nincs olyan, hogy "csak elvagyunk és nem történik semmi". Ez súlyos problémákhoz vezet, hiszen sokszor még ha van is időnk pihenni, nem tudunk teljes mértékben kikapcsolni.

Fél szemmel mindig a telefont figyeljük, a közösségi médiát görgetjük és nem tudunk csendben létezni, mindig kell egy sorozat a háttérben vagy zene, nehezen koncentrálunk például olvasás közben, saját magamon is tapasztalom. Viszont mindig eljön egy pont, amikor a szervezetünk jelez: nincs tovább, pihenni kell, kialudni magad, kikapcsolni minden készüléket és csak az adott pillanatra figyelni. Utána feltöltődve vissza tudunk térni a mindennapokba és energiánk minden alkalommal növekedni tud. A kulcs az egyensúly megtalálásában van: pihenés és munka között.

A kimerültség könnyen elvezethet a teljes kiégéshez: ahhoz az állapothoz, amikor ez az egyensúly felborul, és bármiről legyen szó, a legapróbb mozzanat is túl sok energiával jár és kihívást jelent. Nehezünkre esik, egyszerűen képtelenek vagyunk megtenni például a háztartási feladatok elvégzését, a bevásárlást vagy épp a társas kapcsolatok ápolása is kihívást jelent, de az olyan egyszerű dolgokat is, mint az önmagunkról való gondoskodást, legyen az a főzés vagy épp egy pohár víz behozatala a konyhából.

Természetesen az emberek többségénél a kiégés a munka területét érinti, hiszen ez az a hely, ahol a legtöbb kihívással találkozunk, itt töltjük a napunk legnagyobb részét. Határidők, teljesítendő feladatok várnak ránk, és a tömegesen érkező emailekről még szó sem esett. Elvárással vannak felénk és mi magunktól is elvárunk dolgokat. Belső kritikusunk a legszigorúbb velünk és ez még több energiát emészt fel, ami kimerüléshez vezet.

A könyv kitér az energiafelhasználásra, a nehézségérzésre, amikor terheket cipelünk és mentálisan egyre több és több probléma halmozódik fel bennünk.

"Továbbra is megdöbbent az a paradoxon, amely már a viták középpontjába került: a boldogságipar az egyéni megküzdési stratégiákat erőlteti, miközben a kutatások azt mutatják, hogy az esetek túlnyomó többségében a munkakörnyezet betegít meg bennünket."

Nagyon érdekes volt olvasni a témáról sok olyan szempontból, ami elsőre nem is feltétlenül jutott volna eszembe. Például az irodalmi példák, Dante Isteni színjátékának tárgyalása kifejezetten izgalmas fejezet a kötetben. 

Hasznos tanácsokkal szolgál a könyv az idő managementtel (időbeosztás) kapcsolatban, hiszen ennek megfelelő alkalmazása rengeteget segíthet a mindennapokban rajtunk. Felgyorsult világunkban óriásig jelentősége van annak, mire és hogyan használjuk fel a napi 24 óránkat. Személy szerint én is érzem magamon, hogy minél több dolgot szeretnék belezsúfolni, és sokszor szembesülök azzal, hogy néha meg kell állni és csak kicsit hátralépni, nem rohanni sehova, mert az csak káoszhoz, halogatáshoz és eredménytelenséghez vezet.

Tetszik az, hogy a könyv a túlhajszoltság mellett kitér olyan problémákra is a kimerültséghez kapcsolódóan, mint az emberi kapcsolatok mivolta. Tud fárasztó lenni egy kapcsolat, legyen szó barátságról, családi szálakról vagy épp szerelemről. Mivel minden kapcsolat akkor működik, ha energiát fektetünk bele, így ez az energia is el tud fogyni és fel tud emészteni minket. Itt jutott el a kötet az energiavámpírokig és a narcisztikus emberek jelenségéig.

Bár viszonylag rövid kötet, mégis számtalan témát érint és elgondolkodtat, rámutat jelenségekre, amiket magunktól nem biztos, hogy felismernénk magunkon vagy a környezetünkön.

Képek forrása: Pinterest, saját

BLOGTURNÉ: Jessica Anya Blau - Mary Jane

A Maxim Könyvkiadó jelentette meg Jessica Anya Blau regényét Mary Jane címmel, mely 1975 nyarán játszódik Baltimore kertvárosi részén, ahol az ötéves kislányuk mellé keres bébiszittert az elfoglalt orvos és felesége. Mary Jane élete gyökeresen megváltozik az övénél teljesen különböző mentalitású környezetben, különleges embereket ismer meg, és a nyár végére kiderül, a jelenléte mekkora hatást ért el az őt körülvevő felnőttekre. Kövessétek az állomásokat, és a játékunk során a megnyerhetitek a regény egy példányát a kiadó felajánlásában!

A fülszöveg

Amerika. ​70-es évek.

A rock and roll mámora.

Egy nyár, amely mindent megváltoztat.

Az 1970-es évek Baltimore-jában a tizennégy éves könyvmoly, Mary Jane kedvenc elfoglaltsága az anyukájával főzni, de imád énekelni is a templomi kórusban, és tűkön ülve várja a Broadway-darabok dalaiból összeállított legújabb lemezeket. Bár ő maga csendes és visszahúzódó, nagyon megörül, amikor kiderül, hogy nyáron a közelben lakó orvos kislányára vigyázhat. Édesanyja szerint ez egy tisztességes állás egy tisztességes háztartásban.

Kívülről valóban ilyennek tűnik a ház, belül azonban káosz uralkodik: rendetlenség, az ajtókat matricák borítják, és vacsorára gabonapelyhet vagy elviteles ételt esznek. És ami még rosszabb: az orvos apuka pszichiáter, ráadásul egész nyáron egyetlen beteget, egy híres rockzenészt támogat a kijózanodás folyamatában, aki ezért a filmszínész feleségével beköltözik a házba.

Mary Jane rendet visz a család életébe, miközben ő maga első kézből tapasztalja meg a szex, a drog és a rock and roll szabad világát. Ez az újonnan felfedezett vad életforma megrengeti a Mary Jane által ismert valóságot, és nem biztos, hogy vissza tud – vagy egyáltalán akar – térni a régi életéhez…

Kiadó: Maxim Könyvkiadó

ISBN: 9789634998488

Fordító: Csiszér-Kiss Erzsébet Janka

Oldal szám: 368 oldal

Beleolvasó: itt

Moly-adatlap: itt

Megrendelheted: itt

Kíváncsian vártam Mary Jane történetét, mert a fülszöveg és borító első pillantásra felkeltette az érdeklődésemet és egyből Taylor Jenkins Reid Daisy Jones & The Six című regényére asszociáltam (amit nagyon szeretek) róla. Bár teljesen más a történet, a hangulatát meg tudta idézni számomra, hiszen a két történet nagyjából egy időben, a '60-70-es években játszódik.

A 14 éves Mary Jane nyári munkát vállal és bébiszitter lesz egy közelükben lakó családnál. A kis Izzyre való felügyelet együtt jár azzal, hogy a napjai nagy részét a kislány családjával tölti, akik Mary Jane életétől teljesen különböző életet élnek és másképp nevelik a lányukat, mint ahogyan Mary Janet a szülei. Gyakorlatilag a könyv teljesen egészében ennyiből áll, eleinte olvasás közben tartottam attól, hogy hamar unalmassá válhat a történet. Minden egy nap ugyanaz történik: Mary Jane reggel átmegy Cone-ékhoz, reggelit készít és a napot Izzyvel tölti. Aztán szépen lassan kibontakozott a történet lényege, ahogyan egyre jobba megismeri a családot. Izzyt a szülei teljesen szabadságban nevelik, gyakorlatilag ebben a házban egyáltalán nincsenek szabályok. Mary Jane otthon azt tanulta, hogy mindennek megvan a maga rendje és mit hogyan illik csinálni, a szabályokat folyamatosan követni kell. Ehhez képest Cone-éknál nincs patinás rend a házban, Mrs. Cone nem egy házitündér és nem nevezhető semmi esetre sem klasszikus anyatípusnak.

Sőt, engem eleinte nagyon frusztrált az, hogy Mary Jane nagyon hamar átavanzsált bébiszitterből bejárónővé: főzés, rendrakás, a gyerek rendezése (fürdetés, öltöztetés stb), bevásárlás. Ezeket mind ő végezte egy idő után, és ez a szülőket egyáltalán nem zavarta. Bár hálásak voltak érte, mégis folyamatosan ott volt bennem a kérdés, hogy mindezeket miért a lány végzi a házban. Persze ennyi idősen ügyes volt, hogy mennyi mindent megtanult akár otthon, akár Coneéknál. A család, és főleg Izzy hamar megszerették Mary Janet, ez nem kérdés és hálásak voltak neki, de szerintem egy tizennégyéves lánynak nem feltétlen lett volna mindez feladata. Ráadásul szinte titokban csinálta, hiszen otthon soha nem mesélte el, hogy nemcsak a kislányra vigyáz napközben.

A történetbe hamarosan megérkezett két újabb szereplő: Jimmy, a rocksztár és felesége Sheba. A laza és szinte gyermeklelkű Jimmy megpróbál drogfüggőségétől megszabadulni, ezért a sajtófelhajtás elől orvosa, dr. Cone házába költözik egy időre. Mary Jane hamar megkedveli a vicces és szórakoztató Jimmyt és felfogja a helyzet komolyságát, hogy hogyan és miért került Cone-ékhoz a férfi. Nagyon érdekes easter egg, hogy a Mary Jane nemcsak főhősünk neve, hanem egy drogfajta.

Nagyon erős kontrasztba kerül a könyvben a két pólus: Mary Jane meglehetősen szigorú, konzervatív szülei és Cone-ék, akik a szabadszellemű nevelést és életstílust képviselik. Mary Jane alapvetően egy visszafogott, visszahúzódó lány, de Izzy és a családja könnyen befogadják és elfogadják őt olyannak, amilyen. Általuk rengeteg mindent lát és hall, megtapasztal a lány, amit otthon nem lehet. Odahaza az elnök képe kinn függ a falon, a kényes témákról nem beszélnek, elit klubba járnak golfozni és társasági életet élni. És amikor Mary Jane elég bátorságot érez magában és megemlíti egy ebéd során, hogy miért szolgálják ki a klubban a feketék a fehéreket, előkerül a rasszizmus témaköre is. Velük szemben Coneék házában káosz uralkodik, nincsen patika rend és tisztaság, és nincs mindennap főtt étel az asztalon. Ettől függetlenül boldogok és szeretik egymást, Mary Jane számára ez az első perctől fogva nem kérdés.

Mary Jane nagyon élvezi a Coneéknál töltött napokat és szinte kínszenvedés számára minden hétvége, amit nélkülük kell töltenie. Ebben a családban megkapja azt a figyelmet és szeretetet, amire otthon is vágyna. Coneéknál teljesen természetes az, hogy például megölelik egymást, puszit adnak egymásnak, vagy épp viccelődnek a másikkal. Közel sem az a merev, távolságtartó "szeretet", amit eddig otthon látott a lány.

Igazi "coming of age" történet, csodálatosan mutatja be egy fiatal lány felnövés történetét a '70-es években, aki sokmindenre rácsodálkozik és nem teljesen ért mindent a világból. Eleinte az volt az érzésem, hogy Mary Jane karaktere erősen parentifikált (azaz szülei helyett ő neveli Izzyt), de aztán a történet előrehaladtával ez elmúlt. Sokkal inkább azt láttam egy idő után, hogy mennyire talpraesett és tanulékony lány Mary Jane. Nagyon el tudnék képzelni egy évekkel később játszódó regényt, amiben már a felnőtt Mary Janet ismerhetjük meg, szuper lenne szerintem.

Nyereményjáték

Játékunk során pár kérdést teszünk fel nektek, amelyekre a könyv beleolvasójában találjátok meg a válaszokat. Nincs más dolgotok, mint beírni a helyes megoldást a Rafflecopter doboz megfelelő sorába.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

A feladványom:

Izzy szobájának ajtaján kit ábrázol a poszter?

A turné állomásai
02.19. Kelly&Lupi olvas
02.21. Olvasónapló
02.23. Pandalány olvas

BLOGTURNÉ: Sophie Kinsella - Kiégve

Sophie Kinsella legújabb kötetében sokakat érintő probléma kerül a középpontba, méghozzá a munkahelyi kiégés. Sasha az utóbbi időben teljesen elhagyta magát, nem foglalkozik semmivel, csak a munkában lévő email hegyekkel, de eléri a töréspontját. A kötetben azt követhetjük végig, hogy hogyan próbálja összeszedni magát és megújulni, miközben egy gyerekkorában meghatározó helyre utazik. Tartsatok bloggereinkkel és nyerhettek egy példányt a kötetből!

A fülszöveg

Sashának ​annyi. A munkája halálosan untatja, és hónapok óta nem látta a barátait. Szex? Túl sok macera…

Mindenféle jó szándékkal felvértezve, hogy fodroskel-turmixot igyon, kipróbálja a jógát, és megtalálja a lelki békéjét, a devoni üdülőhelyre indul, melyet gyerekkorában imádott. Ám februárban holt idény van, a hajdan csillogó luxushotel lepusztult, és a strandon egy Finn nevű, mogorva, stresszes fickóval kell osztoznia. Hogyan is tudna eggyé válni a természettel, amikor a férfi egy sziklán ülve, gyanakodva figyeli őt?

Még abban sem képesek megegyezni, hogy miként lehetne a legjobban enyhíteni a kiégésüket (megnyílás, vadvízi úszás; whiskyzés, pizzarendelés a strandra?).

De amikor furcsa üzenetek jelennek meg a parton, Sasha és Finn beszélgetni kényszerülnek. Méghozzá mindenről. Mi ez a rejtélyes üzenet? Hogyan égtek ki ennyire? Emlékszik valamelyikük valamire, amit szerettek? (Válasz: szörfözés!) És amit megpróbálnak figyelmen kívül hagyni: mi ez a köztük lévő energia, ami a csontig ható kimerültségük ellenére is felizzik? Sasha és Finn lassanként felfedezik, hogy sokkal több közös van bennük, mint gondolnák, és ez mindennél félelmetesebb…

Engedd, hogy magával ragadjon!

Eredeti cím: The ​Burnout

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó

Kiadás éve: 2024

Oldalszám: 360 oldal

Moly-adatlap: itt

Megrendelheted: itt

Beleolvasó: itt

Kiégés. Mindenki ismeri azt az érzést, amikor már minden energiát, türelmet, időt és utolsó tartalékot felhasználtál a munkahelyeden, hogy teljesíts, miközben az elvárások és a munka mennyisége pedig exponenciálisan nő minden egyes nap. Ezt az érzést valószínűleg úgy is ismeri mindenki, ha a konkrét kiégésig nem jut el az állapota és időben elkezd figyelni önmagára. 

Nem könnyű témát választott magának ebben a könyvében Sophie Kinsella, aki köztudottan a romantikus műfaj írónője. Tartottam tőle, hogy a téma komolyságát nem fogja-e a romantikával ellensúlyozni, ezzel elbagatellizálva a kiégés jelenségét. Nos, részben sikerült neki olyan történetet írnia, ami elgondolkodtató, teljesen át lehet érezni a főszereplő lány, Sasha helyzetét, ugyanakkor bizonyos részeknél azt éreztem, hogy nem halad a történet és nem foglalkozik eleget a kiégés témájával.

Sasha a munkahelyén soha nem tudja utolérni magát, minden egyes nap egy igazi küzdelem azért, hogy ledolgozza a bejövő emailhegyeket, a feladatait elvégezze. Mindennek tetejébe úgy néz ki, hogy várhatóan hamarosan plusz feladatokat fog kapni, és ez lesz számára pont az i-re. Besokall, nem bírja tovább és egy pánikroham után az orvosnál köt ki, aki elküldi három hét szabadságra.

Teljesen át tudom érezni a helyzetét, mert nálunk is ha csak kicsit is elmarad az ember az emailekkel és nem tartja a tempót, nagyon gyorsan fel tudnak gyűlni a teendők. A covid idején beleestem abba a hibába, hogy mivel otthonról dolgoztam, hajlamos voltam estig csinálni mindent, mondván "úgyis ráérek és nem megyek sehova". Nekem itt volt egy olyan pont, amikor azt éreztem, hogy ha így folytatom, akkor ott kötök ki, ahol a regénybeli Sasha. Szerencsére semmi ilyesmi nem következett be, de ezért tudatosan tennem kellett: odafigyelni arra, hogy mikor, hogy és mennyit pihenek, a munka szempontjából mikor szükséges a túlóra és hogyan tudom beosztani a leghatékonyabban a munkaidőmet stb. Megtanultam és ezt azóta tudom tartani, hogy határokat kell szabnunk másokkal és egyébként magunkkal szemben is, ha munkáról van szó. Legyünk lelkiismeretesek, csináljuk meg a dolgunkat, de amint a mentális és fizikai egészségünk veszélybe kerülhet, azonnal riadót kell fújni.

A történetben Sasha nem vette komolyan a kiégés első jeleit, így sajnos a pánikroham volt az, ami végül rákényszerítette arra, hogy megálljon és rádöbbenjen, mi is történik vele. Szerencsére nincs egyedül, mert a családja mellette áll és támogatja mindenben, így jön az ötlet, hogy a gyerekkori nyarak helyszínére, Rilton Baybe utazzon pihenni. Rengeteg csodálatos emléket őriz a helyről a lány, így nagy várakozással tekint erre a 3 hétre, amit ott fog tölteni, messze a nagyváros zajától, az emberektől és legfőképp a munkahelyétől.

Megérkezve meglepetten konstatálja, hogy a hotel és a part nem ugyanolyan már, sok minden megváltozott gyerekkora óta. A hotel kezd lassan leépülni és tönkremenni, a parton pedig már nincsenek meg a kedvenc bódéi, ahol szörfözni tanult, és ismert mindenki mindenkit.

A környezetváltozás mindig remek lehetőség arra, hogy az ember más perspektívából nézzen rá a saját helyzetére. Így Sasha számára az üdülés a lehető legjobb módja annak, hogy átgondolja, mit szeretne kezdeni a munkahelyével, vissza akar-e menni, és ha nem, akkor hogyan tovább. A könyv második felében végre nem azzal volt elfoglalva, hogy a fodroskel és társaival mi lesz a hotelben, hanem önmagára koncentrált.

A hotelben csak pár vendég szállt meg, így nyugalom van, ami kell Sashának ahhoz, hogy töltődjön és egy telefonos appot használva lépésenként találjon vissza önmagához. Számomra a hotelben töltött idő, a nehézkes kommunikáció a személyzettel, eléggé felesleges részeknek tűntek, illetve egy felnőtt nő miért nem képes nyíltan megmondani, ha valamire nincs szüksége és az anyja erőltette rá, ezt például nem értettem. De a tengerparton töltött időt nagyon szerettem a könyvben, mert ott Sasha önmagával foglalkozott és elkezdte átgondolni az életét. 

Természetesen nincs Sophie Kinsella könyv egy jóképű idegen nélkül, aki szintén hasonló okokból bukkan fel a hotelben és a parton. Finn szintén a munkája miatt került válsághelyeztbe és ide menekült a problémák elől. Szép lassan elkezdik megismerni egymást Sashával és kiderül, hogy mennyire hasonló dolgokon mennek épp keresztül.

Összességében kimondottan tetszett a történet, főleg az, hogy milyen témát választott az írónő hozzá. Eddig tőle csak a Csörögj rám! című regényét olvastam, így kíváncsian vártam, hogy milyen lesz ez a története. Abszolút tetszett, teljesen átérezheti bárki az olvasók közül Sasha helyzetét, nekem könnyen ment. Drukkoltam neki, hogy jöjjön egyenesbe és tegye rendben az életét.

Illetve amit még megjegyeznék: nagyon tetszik a könyv borítója, az ilyen jellegű illusztrált borítókat szeretem, szerintem kreatív és letisztult, nincs túlzsúfolva.

Nyereményjáték

A mostani játékunkban a kiadó oldalán fellelhető beleolvasót kell elolvasnotok és válaszolni a feltett kérdésekre. (a bejegyzésem elején is megtaláljátok a linket hozzá)

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

A feladványom:

Hogy hívják a cég jólléti menedzserét?

01.19. This is my (book) universe
01.21. Pandalány olvas
01.23. Hagyjatok! Olvasok! - extra
01.25. Olvasónapló
01.27. Hagyjatok! Olvasok!

Képek forrása: Pinterest