Vajon lehetséges?

Azt kell, hogy mondjam e könyv elolvasása után, hogy Gayle Forman neve gyakorlatilag garancia egy jó könyvre. Ez volt már a harmadik olvasmányom tőle és összességében kimondhatatlanul tetszett. A könyv első részének végén csalódtam, hogy csak így, hirtelen ért véget egy tökéletes románc, mielőtt igazán elkezdődött volna, ugyanakkor nagyon kíváncsi voltam, hogy hogyan tovább, mi lesz főhőseinkkel, Allysonnal és Willemmel.

A főhős lány karaktere, Allyson szimpatikus volt végig, abszolút bele tudtam élni magam a helyzetébe és nagyon tetszett az, ahogy leküzdötte belső félelmeit és szembeszállt saját démonjaival. Willel való közös napjuk után otthon végre elkezdett kiállni önmagáért, ellentmondott szülei akaratának és az utolsó részben nekiindult a nagyvilágnak. Helyes! Viszont annak nem örültem annyira, hogy Willem a könyv legnagyobb részében eltűnt, nem tudtunk róla szinte semmit, ráadásul a bizalmam is megingott benne sajnos. Lehet, hogy tényleg csak egy napnyi szórakozás volt számárRemélem,hogy a következő kötetben sokkal többet fog szerepelni, kíváncsian várom. a Allysonnal utazni Párizsba?

Élvezetes volt olvasni színházról, Shakespeare-ről, irodalomról & mindig is szerettem azokat az olvasmányokat, amik Párizsban játszódnak, illetve a főhősök utaznak, világot látnak. A történetet olvasva egyszer csak egy olyan idézet "jött szembe velem", amit régóta nagyon szeretek, de sosem tudtam, honnan származik. Hihetetlen, hogy így jöttem rá, belemerülve ebbe a klassz regénybe. Az alábbi képet őrizgetem hónapok óta & most kiderült, hogy ebből a könyvből származik.

A könyv olvasása közben többször felmerült bennem a gondolat, hogy vajon tényleg lehetséges-e az, hogy két ember mindössze 24 óra leforgása alatt visszavonhatatlanul szerelembe essen egymással annyira, hogy utána se távolság, se idő ne válassza el őket. A mai világban sajnos nagyon bizalmatlanok az emberek & nem biztos, hogy létezhet ilyen, bár én romantikus lelkületűként hiszek benne, de nem jellemző általában az emberekre.

Szerencsére városunk könyvtárában a regény folytatása is kölcsönözhető volt, így gyakorlatilag azonnal tudtam folytatni az olvasást a második résszel, a Csak egy évvel.

Fantasztikus & méltó folytatása lett a történetnek. Amikor elkezdtem olvasni ezt a könyvet, azt gondoltam, hogy nem fogja felülmúlni a Csak egy napot, de a végére mégis sikerült neki. Olyan jó volt ugyanazt a történetet olvasni, mint az első könyvben, mégis más szemszögből, más eseményekkel. És legjobban azok a részek tetszettek, ahol volt egy-egy pillanat, amikor összefonódott a két történet & eszembe jutott az első könyvbeli jelenet & teli volt az első könyvvel való összefüggésekkel & véletlenekkel a regény. A végén persze minden apró részlet összeállt egy egésszé, imádtam!
 
Ne feledd:

Nincsenek véletlenek, mindig ott vagy, ahol épp lenned kell & ne aggódj, a sors úgyis olyan dolgokat & embereket hoz az életbe, amiknek el kell jutnia hozzád & akikkel találkoznod kell, még ha elsőre nem is látod, hogy mi lesz a célja & értelme. Türelem, talán ez a kulcsa mindennek, ami sokszor nagyon nehéz. Számomra ezt az üzenetet hordozza ez a könyv. Nagyon jó volt! Kellenek az ilyen könyvek az életünkbe, mint a falat kenyér. =)