Isten óvjon minket az ilyen Jack-féléktől!

Nagyon szerencsésnek érzem magam, mert az Ulpius Baráti Kör Facebook oldalán előlóolvasási lehetőséget nyertem B.A.Paris hamarosan megjelenő (azóta már elérhető egyébként) Zárt ajtók mögött című könyvére. Ingyen és bérmentve elolvashattam egy, egyelőre meg sem jelent könyvet, ilyen még nem volt eddig, nagyon örülök a lehetőségnek. Igazából nem sok mindent tudtam a könyvről, csak annyit, hogy feszült, pszichológiai thriller lesz és hogy ezt nekem el kell olvasnom, mert bírom az ilyen feszült történeteket. =) Nagyon izgalmasak tudnak lenni.
Hamar a végére értem a könyvnek, képtelenség volt mellett a többi könyvemet olvasni, annyira lekötött. Nem bírtam nyugodni, amíg meg nem tudtam a végét.

A könyv számomra leginkább A lepkegyűjtő feszültséggel teli, valamint a Holtodiglan hátborzongató hangulatát idézte. Elképesztő feszültség uralja az egész könyvet, már az első oldalaktól érezni lehet. Eleinte azért, mert nem tudtam, hogy mi zajlik a két főhős között zárt ajtók mögött, utána pedig azért, mert már sejtettem és megtudtam végül.

Már az első jeleneteknél érezni lehet, hogy a tökéletesség, amit a főszereplő házaspár sugall, valahogyan igencsak sántít. Nem minden stimmel velük, valami lappang a felszín alatt. Egy féltve őrzött titok, egy rejtély.

Grace, a gyönyörű feleség, aki mindig fantasztikusan főz, imádja a férjét, mindig elegánsan viselkedik, visszahúzódó, és gyanúsan mindig hárítja a találkozókat, a férje nélkül soha sehova nem megy el.

„(…)a félelem az elrettentés legjobb eszköze.”

És ott van Jack, a jóképű titokzatos férj, akit mindenki imád remek humora és sármja miatt, és aki állandóan rajta tartja a szemét feleségén. Bármit mond, tesz, legyen szó egy kis mozdulatról a konyhában vagy egy csajos beszélgetésről egy kávézóban, Jack mindig ott van. És rendkívül idegesítő…

„A másik életünkben, mielőtt összeházasodtunk, ő csengetett volna a légikisasszonynak. Hová lett a tökéletes úriember, akinek hittem? Álca volt csupán, figyelmességgel és kedvességgel fedte el a valódi énjét?”

A történet kiszámíthatatlansága miatt szinte végig lélegzet visszafojtva olvastam a sorokat, letehetetlennek bizonyult. Elképzelni sem tudtam, mi fog a következő fejezetben történni, vajon mit tesz Jack és vajon mer-e lépni valamit Grace. És ilyen az igazán izgalmas könyv, témától függetlenül. Ahol sosem lehet tudni, vajon mi lesz a következő fejezetben.
Nagyon tetszett, hogy a fejezetekben egymást váltotta a jelen és a múlt, és egyre jobban kitisztult a kép, hogy mi is történik Jack és Grace házasságában, mi bújik meg a felszín alatt, amit senki nem tudhat róluk.
Lelkileg megterhelő volt számomra ez az olvasmány, mert az igazságérzetem és a dühöm végig dolgozott bennem, minden egyes oldalon.

Annyira gyűlöltem Jacket, hogy az valami elmondhatatlan. Ugyanakkor közben csak olvastam és olvastam tovább, mert a feszültség mellett rendkívül kíváncsi is voltam a befejezésre és szerencsére nem kellett benne csalódnom. Egyszerűen zseniális lett, mindenféle túlzás nélkül!

Köszönöm, hogy előolvasó lehettem! :)

Képek forrása: Ulpius Baráti Kör Facebook oldala, google.com