A fülszöveg:
R. F. Kuang új, sodró erejű regénye mélyen megható felnövéstörténet az első szerelemről, a második nyelvről és a végső búcsúkról egy felejthetetlen, tajpeji nyár díszletei között.
Az elsőéves egyetemista Lily Csen Tajpejben tölti a nyarat egy intenzív nyelvi program keretében, mint előtte oly sok kínai-amerikai diák, aki azt remélte, hogy így közelebb kerülhet ahhoz a kultúrához, amelyet csak megörökölt, de sosem értett igazán. Az első napok izgalmát követően viszont hamar csalódnia kell. Az órák kimerítőek, lakótársa az őrületbe kergeti, ráadásul kegyetlen pletykák célpontjává is válik csoporttársai körében. Lily elveszettnek érzi magát egy idegen országban, amelyről azt hitte, otthonos lesz majd neki.
Aztán sokkoló hír érkezik: meghalt a nagyapja. A veszteség arra kényszeríti a lányt, hogy szembenézzen családja múltjának immár megválaszolhatatlan kérdéseivel. Gyásza egyúttal önismereti utazás is, melynek során próbálja összerakosgatni az emlékeket, az elmesélt és elhallgatott történeteket számos egyszerre humoros és katasztrofális kapcsolódási kísérleten keresztül.
Mi történik, ha a diaszpóra hazatérésről szőtt álma sosem válik valóra? Ha még a nyelv megtanulása sem visz közelebb azokhoz, akiket el akarunk érni? Hogyan lehet feltárni egy család történetét, ha maga a család hallgatni akar róla? És mi történik, amikor a legfontosabb kérdéseket túl későn tesszük fel? Miközben Lily a válaszokat keresi, nyara szívbemarkoló utazássá válik, amely során megpróbálja megérteni önmagát, a családját és azt, mit jelent az a szó: otthon.
Kiadó: Magnólia
Év: 2026
Oldalszám: 336
Fordította: Borbély Judit Bernadett
Az utóbbi évek nagy felfedezése számomra az ázsiai történetek világa. Legtöbbet a mágikus realizmus műfajban olvastam eddig, most viszont egy önismereti regény került sorra. R. F. Kuang nevét ismertem, mert a Sárga és a Bábel című regényei óriási figyelmet kaptak és nagyon sokan méltatták (a hírhedt Katabasist hagyjuk inkább :D) . Úgy éreztem, hogy ideje nekem is megismerkedni a történeteivel, és a Tajpeji történet megfelelő választásnak bizonyult.
A regény középpontjában egy fiatal, tanulni vágyó lány áll, aki Amerikában él, azonban egy kurzus miatt Tajpejbe utazik, hogy megtanulja és felidézze a kínai nyelvet. Lily Csen egy izgalmas utazásra vállalkozik, hiszen a nyelvtanulás mellett megismeri a családja történetét, a gyökereit és önmagát.
Mindig imádom az ilyen típusú történeteket, mert könnyen tudok azonosulni a szereplőkkel, akik identitásukat és önmagukat keresik, fejlesztik. Ráadásul családtörténet egyben, ami különösen kedves számomra. Érdekes egyveleg ez a regény, mert egyszerre utazásos és önismereti történet, miközben családregény, mindez egy fiatal lány megismerkedése a kínai kultúrával. Legjobban talán a tajpeji mindennapok, az ázsiai emberek élete tetszett legjobban a történetben, mert annyira más kultúra, mint amiben mi itt Európában élünk. Merőben más életszemlélet, szokások és hagyományok, az ételektől elkezdve egészen a nagy- és kisvárosok életéig. És akkor a hitrendszerükről még szó sem esett.
Nagyon tetszett, hogy Lily nem volt teljesen egyedül, és akadt egy társa Anna személyében, akivel együtt fedezték fel a várost, és találták meg a lakásukat. Ott erősen kellett kapaszkodnom, mert azok az állapotok a szállásukon, amit leírt Kuang, valami borzalmas. Én már itt a helyében beköltöztem volna átmenetileg és azonnal nekiálltam volna másik lakást találni. Viszont az erkélyen használt konyha nagyon szórakoztató látvány lehet, ha ez a valóságban is tényleg így van, pusztán a beltérben terjengő szagok elkerülése végett.
Lily csupán 3 éves volt, amikor Amerikába költöztek a családjával, így a kínai nyelv és kultúra teljesen idegen számára. Ez a nehézség az egyik fő konfliktusforrása a történetnek, mely mindamellett, hogy izgalmas kihívása, óriási nehézség is a lány számára. A kurzus és a diáktársak, az iskolai lét épp elég újdonság, és ehhez csak hozzátesz a családtörténetének megismerése. Imádtam vele együtt felfedezni mindent, sokszor szinte naplószerű leírásokkal, ott éreztem magam a szereplőkkel ezen a távoli ázsiai helyen.
A borító
Egyszerűen annyira különleges, hogy nem találok rá szavakat. Sokféleképpen értelmezhető, nézhető, a színei gyönyörűek, és vonzza az ember tekintetét. Imádom az ilyen könyveket, mert még ha a történet nem is érdekelne (ami nem így van), akkor is kitűnne a tömegből egy könyvesboltban.
A turné állomásai
10.27. Readinspo
10.29. Utószó
11.02. Pandalány olvas
11.04. Könyv és más
11.06. Ambivalentina
11.08. Spirit Bliss Sárga könyves út
11.10. Olvasónapló
#tajpejitörténet #rfkuang #magnóliakiadó #blogturné
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése