2014. november 3., hétfő

Bella Andre: A Sullivan család

Megmondom őszintén, hogy jó ideje ott állt már a polcomon ez a kötet & csak most jutottam el odáig, hogy ténylegesen a kezembe vegyem & elolvassam. Mutatós, színes, szép borítójú könyv, kíváncsian kezdtem el az olvasást.
A moly.hu oldalon a legtöbb esetben olvasás előtt végigböngészek egy-két véleményt, sosem bírom ki e nélkül, és ennél a könyvnél is így tettem, bár nem kellett volna. Ugyanis egy kicsit elvették mások a kedvemet az olvasástól. Pedig amikor belekezdtem a könyvbe, rá kellett jönnöm, hogy nem is olyan rossz, mint vártam. Hamar beindulnak a könyvben az események, a helyszín, a párbeszédek tetszettek.
 
Kiemelném a részletes leírást, a történet ugyanis egy szőlészetben játszódik, csodás táj, hatalmas ház & gazdagság, mindezt kellő részletességgel írja le az írónő, tényleg klasszul el lehet képzelni mindent.
Két főhősünk 
Chloe és Chase. Chloe egy baleset folytán az autóút mellett reked egy éjjel, ráadásul zuhog közben az eső & ekkor lép a színre Chase, aki „megmenti”. Elszállásolja, és a szőlészetben marasztalja pár napra. Első pillanatól fogva vonzódnak egymáshoz, szinte elég számukra az első pillantás & „végük van”. Chloé rettenetes múltja elől menekül, Chase pedig keresi önmagát, fényképészként dolgozik. 

Rendkívül
szenvedélyes történet, a két főhős között folyamatosan izzik a levegő. Nem is tudom, hogy ilyen a valóságban létezik-e vajon, hiszen a könyv összesen egy hetet ölel fel (vagy talán annyit sem?!), tényleg nem sok időt. Megmondom őszintén, hogy az utolsó negyedénél a könyvnek már kezdtem kicsit unni a hatalmas nagy szenvedélyt, mivel szinte másról sem szólt a történet, mint a Chloe és Chase között folyamatosan lángoló szexuális feszültségről. Persze valamennyire megismerték egymást, tudtak dolgokat a másikról, de mégis mindig ugyanoda lyukadtak ki & nem igazán hittem el, amikor Chase három nap után azt mondta a lánynak, hogy szereti. Komolyan ilyen létezik?!Nem lehet úgy szeretni valakit, hogy nem ismered. Ez maximum erős vonzalom, szimpátia, vagy bármi szinonima rá, de nem szerelem. Ahhoz több idő kell & kész. Persze kíváncsi voltam, hogy mi lesz a befejezése a könyvnek, így folytattam, de valahogy egy kicsit csalódottan olvastam a könyv vége felé sajnos.

Összességében nem ezt vártam ettől a könyvtől. A borító igazán felkeltette az Ulpius-boltban az érdeklődésemet & sokat szemeztem vele, mire megvettem, de nem azt kaptam, amit vártam. A befejezés volt az egyedüli igazán izgalmas fordulat a történetben, és egy kissé keserű szájízzel csuktam be a könyvet. Szóval egyelőre nem gondolkodom a kötet további részeinek elolvasásában, de persze ki tudja, lehet egyszer mégis rászánom magam.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése