2024. december 22., vasárnap

BLOGTURNÉ: Shunmyo Masuno - Hogyan ​engedd el, ami nem fontos


Nagyon könnyedén tanácsoljuk egymásnak, hogy szimplán “engedjük el” a felmerülő problémát, de arra már nemigen van válaszunk, ezt mégis hogyan kell csinálni. Shunmyo Masuno, a japán zen buddhista szerzetes legújabb könyvében ezt a kérdéskört járja körül. A Hogyan engedd el, ami nem fontos gyönyörű kiadványa a 21. Század Kiadó gondozásában jelent meg 2024 karácsonya előtt. Tarts velünk, ha kíváncsi vagy, mit gondolunk a kötetről!

A fülszöveg
A ​Nyugalom és a Zen – Az egyszerű élet művészete című bestsellerek szerzője
Az elengedést úgy képzeld el, hogy szabadon ereszted a dolgokat.
A hírek, a közösségi média, az e-mailek és sms-ek szüntelen körforgásából nehéz kikapcsolódni. Ennek a könyvnek az a radikális üzenete: néha legjobb, ha nem teszünk semmit.
Shunmyo Masuno zen buddhista szerzetes könyve 99 tanácsot, apró igazságot gyűjt egybe: hogyan mondjunk nemet, hogyan fogadjuk el, hogy valamit nem vagyunk képesek megtenni. Hogy a közösségi média mindössze egy eszköz, nem több annál. Hogy a döntéseket tanácsos napvilágnál meghozni, nem érdemes siettetni. Hogy minél elfoglaltabbak vagyunk, javasolt annál gyakrabban törekedni a kikapcsolódásra.
2. számú tanítás: Hagyd meg a többi ember személyes terét – a törődés és a kotnyelesség nem ugyanaz.
15. számú tanítás: Ne felejtsd el, hogy a közösségi média csak egy eszköz. Nem több annál.
19. számú tanítás: Inkább hagyd, hogy egy kapcsolat magától érjen véget, semmint hogy erőltesd a lezárást.
40. számú tanítás: A dolgok elengedését ne úgy képzeld, hogy kihajítod azokat, hanem hogy szabadon engeded.
75. számú tanítás: Nappali fénynél hozd meg a döntéseket. Ne kapkodj.
90. számú tanítás: Lassíts le, többször tarts szünetet.

Ezek a tanácsok oldják a feszültséget, módot adnak arra, hogy az ember visszaszerezze az irányítást az élete fölött, és nyugodtabb, kielégítőbb kedélyállapotba kerüljön.
Túl sok minden nehezedik rád? Lépj egyet hátra, ne szolgáltasd ki magad az élet követelőző momentumainak. Szabadítsd fel a kapacitásaidat olyasmik számára, amik tényleg fontosak neked.
Mindig rendelkezésedre áll az a választás, hogy nem avatkozol be. Egyszerűen hagyod a dolgokat, hadd történjenek meg.
Ezeknek a praktikus tanácsoknak a birtokában az ember képessé válik arra, hogy felhagyjon a hiábavaló erőfeszítésekkel. Ezáltal kielégítőbbé válik az élete, higgadtabbá a szelleme, és könnyebben tud összpontosítani.



Kiadó: XXI. Század
Év: 2024
Oldalszám: 224
Fordította: Borbély Judit Bernadett
Moly-adatlap: itt
Megrendelheted: itt


Sok éve hobbi szinten foglalkozom önismerettel és rengeteg könyvet olvastam már a témában, nagyon sokat tud adni egy-egy jól megírt, összeszedett, elgondolkodtató olvasmány. A Hogyan engedd el, ami fontos könyv címe és borítója elsőre felkeltette a figyelmemet, mert manapság ki vagyunk éhezve a hasonló témákra, hogy hogyan tudunk az életünkben csak a fontos dolgokra koncentrálni. Felesleges energiákat senki nem szeret és akar dolgokba, kapcsolatokba, bármibe is fektetni és ez a könyv azt mutatja meg, hogy miképp és az élet mely területein hogyan tudjuk elengedni, amire  nincs szükségünk.

Az elengedés sosem könnyű. Legyen szó egy kapcsolatról, vagy egy olyan helyzetről, ami szorongást okoz, nem egyszerű azt mondani, hogy "engem ez már nem érdekel" vagy "elengedem és többé nem foglalkozom vele". Arról nem is beszélve, ha igazságtalanság ér bennünket, és egy olyan szituációban találjuk magunkat, amiben tehetetlenek vagyunk és az elengedés az egyetlen út.
Ez a könyv segít abban, hogy hogyan kezeljük a hasonló helyzeteket és igazán levegyük a saját vállunkról ezeket a terheket.

A rohanó világban szorongást és feszültséget okoz az emberekben az, hogy mindent egyszerre akarnak megszerezni, elérni, megvalósítani és nagyon nehéz időt szakítani a lelassulásra, énidőre és az elengedésre főleg. El kell fogadnunk, hogy a nap 24 órából áll és nem mindig minden valósul meg úgy, ahogy szeretnénk. A kötet remek kapaszkodót nyújt abban, hogy mivel foglalkozzunk, mik azok a pontok az életünkben, ahol egyszerűen csak tovább kell lépnünk és nem rágódnunk tovább valamin.

A kötet az elengedés témakörében foglalkozik a határhúzással is, például munkahelyen, ahol muszáj olykor nemet mondani, és csak a saját feladatainkkal foglalni. E mellett gyakorlati tanácsokat ad a mindennapokra: magánélet, munka és egyéb más területeken is. 
A legtöbb tanács teljesen átlagosnak is mondható, viszont mivel csak a legfontosabb gondolatokat gyűjti össze, jó iránymutató tud lenni valakinek, akinek az elengedés, a pillanat megélése vagy épp a lelassulás gondot okoz. A közösségi média megköveteli, hogy mindig jelen legyünk, a FOMO (fear of missing out = félelem attól, hogy lemaradunk valamiről) jelenség bárhol megjelenhet, és így tényleg nehéz önmagunk felé fordulni.

Számomra az egyik legpihentetőbb tevékenység az olvasás, ami tökéletesen egybefogja egyszerre az énidőt, az önismeretet és a lelassulást. Ez segít a mindennapokban elengedni olyan dolgokat, amikre nem akarok energiát szánni, feleslegesen időt tölteni vele.

Összességében nagyon tetszett a könyv, mert bár nem mondott számomra új dolgokat, mégis felhívta a figyelmemet sok olyan apró részletére az életemnek, a kapcsolataimnak, a munkámnak, amik lehet változtatni és hosszú távon megéri elengedni.



Nyereményjáték

Játékunkban a feladatotok, hogy megkeressétek az éppen elrepülő darut – illetve a képét. Az adott állomás bejegyzésének szövegében egy szó alá linkeltük a daru képét. A feladatotok, hogy írjátok meg a Rafflecopter megfelelő sorában, melyik szó alatt találtátok meg.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)



A turné állomásai
12.14. Readinspo
12.16. Hagyjatok! Olvasok!
12.18. Booktastic Boglinc
12.20. Könyv és más
12.22. Pandalány olvas
12.27. Szembetűnő
12.29. Ambivalentina
12.30. Csak olvass!

2024. december 3., kedd

BLOGTURNÉ: Taylor Jenkins Reid - Carrie Soto visszatér


A Könyvmolyképző Kiadó elhozta nekünk Taylor Jenkins Reid legújabb regényét: megérkezett a Carrie Soto visszatér! Egy fiktív sportkarrier, de egy szívhez szóló életpálya! Tarts Te is bloggereinkkel, és a turné végén lehetőséged nyílik megnyerni egy példányt a regényből!

A fülszöveg
A ​szókimondó és a győzelemért mindent elkövető Carrie Sotót csak úgy emlegetik: a Csatabárd. Másik gúnyneve a Lotyó.
Kevesen rajonganak érte csípős, ellenfeleit földbe döngölő megjegyzései miatt, de azt el kell ismerniük, hogy húsz Grand Slam-győzelmével ő a valaha élt legeredményesebb teniszjátékos. Hat évvel visszavonulása után Carrie kénytelen végignézni, ahogy a brutális és káprázatosan tehetséges Nicki Chan megfosztja őt az első helytől.
Carrie harminchét évesen azt a mindenkit meglepő döntést hozza, hogy visszatér az aktív sportba egy évre, hogy visszaszerezze a rekordját. Az újságírók azt állítják, sosem kedvelték a „Csatabárdot”.
A teste sem úgy mozog már, mint régen. És még a büszkeségét is félre kell tennie, hogy azzal a férfival eddzen, akinek egyszer majdnem kitárta a szívét: Bowe Huntley-val.
Felkavaró, felejthetetlen regényében Taylor Jenkins Reid az eddigi legérzékenyebb és legérzelmesebb történetét írta meg.

TikTok-szenzáció! #BookTok, #OlvassEgyJót

Add át magad a sodrásának!


Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Kiadó székhelye: Szeged
Kiadás éve: 2024
Oldalszám: 400
Kötés: Puhatáblás
ISBN: 9789636751555
Fordította: Farkas János
Megjelenés időpontja: 2024.11.19.
Moly-adatlap: itt
Megrendelheted: itt
Beleolvasó: itt




Carrie Soto is back – nagyon sokszor találkoztam már ezzel a könyvcímmel, és végre magyarul is olvashatjuk Taylor Jenkins Reid regényét. Nagyon nagy reményekkel kezdtem el olvasni a történetet és az írónő most sem okozott csalódást. Idén láttam a Challengers című filmet, és abban reménykedtem, hogy hasonló hangulatú lesz a történet, mivel mindkettő olyan teniszezőkről szól, akiknek hivatása és szenvedélye ez a sport, és kíváncsian vártam, hogy miről is fog pontosan szólni Taylor könyve.

Nem vagyok jártas a tenisz világában, azonban pontosan tudom, hogy milyen szenvedéllyel szeretni bármit is, legyen az sport, hobbi, szinte lényegtelen, sokkal fontosabb az, hogy valaki mennyi időt-energiát tesz valamibe, és ez a regény a tenisz szeretetéről szól elsősorban. Arról az elementáris erőről, ami a világ egyik legnagyobb teniszezőnőjét, Carrie Sotót hajtja.

Ebben a regényben első perctől érezhető, hogy Carrie Soto, a fiatal lány nagy tetteket fog véghez vinni és apja ebben teljes mellszélességgel mellette áll: teniszező lesz belőle. Nem is kell sokat várni, már tizenévesen tehetsége megmutatkozik az ifjúsági versenyeken, természetesen hamar híre megy a fiatal lány erejének. Carrie folyamatosan keresi a kihívásokat és sorra nyeri a versenyeket, úgy tűnik, nincs előtte semmilyen akadály és karrierje korán elkezdődött.

Carrie karakterét alapvetően kedveltem, és drukkoltam neki, hogy elérje a céljait. Ugyanakkor a sportsikerek által épített önbizalom hajlamos olykor átcsapni nagyképűségbe vagy épp arroganciába. Ez vele is néha megtörténik, de egyáltalán nem mondanám rá azt, hogy arrogáns karakter, sokkal inkább azt éreztem végig, hogy egy határozott és karakán nő, aki nem fél kimondani az igazságot és kiállni magáért. Nagyon tetszett a merészsége és bátorsága, amivel felnőtt sportolóként is kiáll a világ elé. Versenytársai kihívást jelentenek számára, és arra ösztönzik, hogy tartsa a tempót a versenyeken, és mindig feljebb és feljebb araszoljon a világ ranglistán. Az a szenvedély, amivel Carrie minden alkalommal pályára lép, egészen elképesztő.

A könyv először Carrie pályáját, profi teniszezővé válását mutatja be, majd visszavonulását. Ezután pedig nem várt fordulat következik: 37 évesen visszatér! Mindez hogyan lehetséges? Egyáltalán a szervezete egy sportolónak erre fel van készülve? Nemcsak fizikailag, hanem mentálisan is nagy kihívást jelent egy sportolónak ennyi idő után (7-8 év) visszatérni. Nagy riválisa, Nicki Chan hasonló magabiztossággal lép pályára, és ez az, ami az igazi kihívás Carrie számára. 
Olvasás közben teljes mértékben úgy éreztem, hogy valós karaktereket alkotott ismét Taylor, és szinte kilépnek a könyv oldalairól. Magam előtt láttam Carriet, a teniszpályát, ellenfeleit és éreztem a meccsek izgalmait. Hasonló érzés volt a Challengers film alatt is a moziban, mivel egyáltalán nem ismerem a teniszt, mégis átjárt teljes mértékben az az érzés, hogy itt és most valami igazán fontos történik.




Nyereményjáték

A nyereményjáték középpontjában Taylor Jenkins Reid regényeinek szereplői állnak. A neveikből kihagytunk néhány betűt, a Ti feladatotok kitalálni, hogy kit takar a feladvány! A nevet, és hogy melyik regényben található, írjátok a Rafflecopter doboz megfelelő sorába!

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

A feladványom:
N_n_ R_v_


A turné állomásai
11.27. Kitablar
11.29. Olvasónapló
11.30. Csak olvass!
12.01. Readinspo
12.03. Pandalány olvas
12.05. Veronika’s Reader Feeder

2024. november 22., péntek

BLOGTURNÉ: Paula Hawkins - Kéksötét


A közelmúltban elhunyt neves képzőművész Vanessa Chapman egyik szobráról kiderül, hogy emberi csontot is tartalmaz. A kiállító úgy dönt, kiemeli a gyűjteményből a darabot addig, amíg ki nem derül, hogy a művész véletlenül választotta azt a csontot, vagy esetleg szándékosan került oda. Paula Hawkins új regényében, a Kéksötétben ezt a kérdést – és még néhány másikat – feszegetjük. Tartsatok velünk, ha kíváncsiak vagytok, mit gondolunk a Magnólia Kiadó újdonságáról!

A fülszöveg
Amikor ​egy világhírű képzőművész egyik alkotásáról kiderül, hogy emberi csontot is tartalmaz, három ember élete végzetesen összefonódik a titkok és hazugságok hálójában.
Eris aprócska szigetén egyetlen ház áll, benne egyetlen lakóval. A szigetre egyetlen úton lehet be- és kimenni, ám a dagály érkezte mindennap tizenkét órára elvágja a skót szárazföldtől.
Ezt a parányi szigetet vette meg, és itt alkotott valaha Vanessa, a híres művész. A lenyűgöző, páratlan tehetségű Vanessa, akinek hírhedten csalfa férje húsz évvel ezelőtt nyomtalanul eltűnt.
A ház most Grace otthona. Egy magányos, idős nőé, aki az árapályra hangolta életét, és a világtól háborítatlanul szeretne élni.
Most azonban egy váratlan látogató tart felé, kinek érkeztével nem csak Eris titkai bukhatnak a felszínre, hanem valami sokkal borzalmasabb is.
Paula Hawkins új regénye a hatalom és művészet összefüggéseit feszegeti lassan adagolt, egyre növekvő feszültségben. Kifinomult stílusával és erőteljes megoldásaival a Kéksötét napjaink egyik legemlékezetesebb thrillere.

Kiadó: Magnólia
Év: 2024
Oldalszám: 352
Fordította: Török Krisztina
Moly-adatlap: itt
Megrendelheted: itt



Paula Hawkins engem A lány a vonaton című regényével teljesen meggyőzött arról, hogy helye van a krimik világában íróként és minden regényét tervezem elolvasni. Legújabb története rejtélyesen a Kéksötét címet viseli, és már a borítóra ránézve sejthető, hogy egy újabb titokzatos, a krimi és thriller határán mozgó történetet tartogat számunkra.

A Kéksötét helyszíne Eris szigete, mely a világtól elzárt, nehezen megközelíthető kicsit sziget, egyetlenegy házzal. Itt él Grace, aki a híres művész, Vanessa halála óta magányosan tölti mindennapjait. A szigetre csak apály idején lehet átmenni, így Grace minden napján ehhez igazítva éli, orvosként dolgozott, majd Vanessát megismerve egy idő után Eris lett az otthona. A nagy ház megannyi titkot rejt, és ez a fajta feszültség, a misztikum első perctől érezhető a könyv olvasásakor.
Vanessa festőművész és szobrász volt, minden volt az alkotás, külön stúdiójában szinte napokat töltött el egy-egy műremek elkészítése miatt, számára a művészet volt élete nagy szerelme. Nem volt könnyű élete: bántalmazó kapcsolatok, sodródás, kihasználták a tehetségét, így egy idő után Eris szigete az elzárkózást és egyben a biztonságot is jelentette számára. A férfiak kihasználva tehetségét pénzt láttak benne, Vanessa szeretetéhsége pedig őt elvakította. Megismerkedett Graceszel, aki viszont őszinte és tiszta szívvel fordult felé, és végül kiköltözött hozzá a szigetre.

Nagyon érdekes volt olvasni az ő kapcsolatukról, mert azt éreztem, hogy Grace őszintén szereti Vanessát, aki viszont sokszor csúnyán beszélt vele, lenézte és kigúnyolta. Mintha Grace rá akarta volna erőltetni a szeretetét Vanessára, aki pedig lesöpörte volna magáról legszívesebben.
Ez számomra nem volt annyira kibontva a történetben, mint amennyire szerettem volna róla még olvasni. Helyette a könyv középpontjában egy gyanús alkotás, az Egység II állt, melyben a szakértők szerint emberi csontot használt fel Vanessa. E köré épül a könyv szinte teljesen, megszakítva Vanessa leveleivel, amiből megismerhetjük a múltját. Ami még szintén nem volt rendesen kifejtve, az a londoni galériához fűződő kapcsolata. A galéria, akikre ráhagyta alkotásai nagy részét, a szigetre küldi Beckert, aki próbálja kideríteni az Egység II-ről az igazságot. Mindeközben megtudjuk, hogy a galéria tulajdonosának férje kapcsolatban állt Vanessával, ezért hagyta rájuk műveit. De nem teljesen láttam át a szálakat a könyv végére sem és különösebben kifejtve sem lett ez a rész, ezt sajnáltam.

A könyv abszolút hozta azt a stílust és hangulatot, amit az eddigi Paula Hawkins-kötetek, nagyon szerettem olvasni. Vitt magával a cselekmény még úgy is, hogy alapvetően azért nem egy extrém cselekményes, sodró lendületű történet. Sokkal inkább érzelmi síkon zajlanak az események és főleg Graceben játszódik le változás. Őszintén szólva nekem ő a könyv vége felé haladva egyre kevésbé volt szimpatikus, és féltem, hogy mire lesz képes Beckerrel, a nyomózóval, esetleg bántani fogja.

Már annak a puszta ténye, hogy egy elzárt szigeten - ahova csak 12 óránként lehet be- és kijutni - játszódik, sejtelmessé teszi a történetet. Egy óriási családi ház, egyedül vagy a szigeten, nincs senki, aki segítene, ha például baj van a tenger, dagály miatt...nagyon rejtélyes, titokzatos hely, az írónő jól ért ahhoz, hogyan kell a feszültséget kelteni pusztán egy helyszínnel. 

A könyv legvégét - mindenféle spoiler nélkül - hirtelen elvágottnak érzem, nem benne olyan levezetés, mint amiben reménykedtem. Ez eléggé összezavart, hogy most akkor mi is történt a szereplőkkel, mi lett a sorsuk. De összességében tetszett a történet, érdekes volt és bizonyos pontokon feszült, izgalmas.




Nyereményjáték

Játékunkban olyan könyvekből hozunk idézeteket, amelyek ugyancsak a festészetet, képzőművészetet emelik a középpontban. A Rafflecopter megfelelő sorába a szerzőt és a címet kérjük írni.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

A feladványom
"A kapu fölött csillogó aranybetűkből a bécsi Seccesion jelmondata állt: A kornak saját művészetet, a művészetnek szabadságot."


 

A turné állomásai
11.16. Readinspo
11.19. Csak olvass!
11.22. Pandalány
11.26. Könyv és más

2024. október 31., csütörtök

BLOGTURNÉ: Sally Rooney - Intermezzo


Normális emberek és a Baráti beszélgetések szerzőjének új könyve, az Intermezzo végre magyarul is megjelent! Tarts bloggereinkkel a sakktáblák, a gyász és a testvéri kapcsolatok kacifántos útján, hogy újból átéld a Sally Rooney által elénktárt ír világ sajátos báját, no meg megtudd, hogy mit gondolnak a kötetről a Blogturné Klub tagjai.

A fülszöveg
Az Intermezzo középpontjában egy testvérpár áll, Peter és Ivan Koubek, akik nem is lehetnének egymástól elütőbb egyéniségek.
Peter túl van a harmincon, sikeres dublini ügyvéd. Magabiztos, kompetens, lehengerlő. De apjuk halála után csak gyógyszerrel tud aludni, és nem boldogul a párkapcsolati bonyodalommal, amibe belenavigálta magát. Napjai két nagyon eltérő nő vonzásában telnek: Sylvia Peter régi első szerelme, akivel máig meghitt a kapcsolatuk, Naomi pedig egyetemista, aki egyelőre mindent brahira vesz.
Peter öccse, Ivan huszonkét éves, és versenyszerűen sakkozik. Visszahúzódó, feszengő típus, nagyszájú bátyjának tökéletes ellenpárja. A gyász első heteiben ismerkedik meg Margarettel, egy idősebb nővel, aki problémákkal küszködik. Ivan és Margaret viszonya gyorsan komolyra fordul.
A két testvér élete – és szeretteiké is – új szakaszba ér: vágyak, kétségek és lehetőségek őrlik fel őket. Rá kell jönniük, mennyit bír el az élet, mennyit bírnak el ők maguk.


Kiadó: 21. század
Fordító: Dudik Annamária Éva
Terjedelem: 414 oldal
ISBN: 9789635680092
Moly-adatlap: itt
Megrendelheted: itt




Sally Rooney örökre beírta magát az irodalomba egyedi írásmódjával, világlátásával és nagyon hamar sikeres, elismert írónő lett. Engem különösen a
Baráti beszélgetések és a Hová lettél, szép világ regényeivel győzött meg arról, hogy minden könyvét szeretném elolvasni a jövőben, amit valaha ír.
Nehéz őt és a regényeit bekategorizálni, műfajba sorolni, és legújabb könyvét, az Intermezzót olvasva is azonnal éreztem már az első oldalakon, hogy igen, ez Sally írása. Hasonlóan Margaret Atwoodhoz, aki szintén kedvenc írónőim egyike, Sally írási stílusa is könnyen felismerhető.

Ebben a regényében egy testvérpárt mutat be számunkra, Ivant és Petert, akiket nemrég veszteség ért: édesapjuk elhunyt. Az Intermezzo a gyász története, és két férfié, akik bár testvérek, egészen különböző személyiségek és ezáltal nem mindig találják meg egymáshoz az utat.
Ivan profi sakkjátékos, aki sorra nyeri a versenyeket, mégis nagyon kevés önbizalommal rendelkezik és állandó bizonytalanságban él, ez nagyon hamar feltűnt. Egy verseny során megismerkedik Mariannal, és innentől kezd kibontakozni a karaktere, hogy mit hoz ki belőle a szerelem. Imádtam, hogy a történet része a sakkozás, mert A vezércsel könyv (Walter Tevis) nagy kedvencem és itt is hasonlóan profi játékos a szereplő.
Bátyja, a harmincas éveiben járó Peter ügyvéd, látszólag sikeres és remek életet él, azonban apjuk halála az ő életét is teljesen felforgatja. A gyászfeldolgozásban gyógyszerekhez nyúl, illetve csapong két, számára fontos nő között.

Az írónő nagyon jó abban, hogy olyan karaktereket alkosson, akik valóságosak és együtt tud velük érezni az olvasó, legyen szó szerelmespárról, barátokról vagy épp egy testvérpárról. Életszerű problémákat tár elénk, az Intermezzo kötet középpontjában a gyászfolyamat áll, melyet a két fiú kapcsolatán keresztül mutat be nekünk. A történet alapvetően elég lassan halad előre, szinte vontatottnak mondható, de az események főleg érzelmi síkon történnek és ezért érződik úgy, mintha nagyon lassú lenne. Nálam eléggé hangulatfüggő, hogy hogyan viszonyulok az ilyen típusú regényekhez, de Sally esetében már nagyon kíváncsian vártam ezt az új regényt, így felkészültem rá, hogy erre számítanom kell.

Abszolút nem okozott csalódást sem maga a történet, sem az írásmód, és most kivételesen már jobban viseltem azt is, hogy a párbeszédek nincsenek külön gondolatjellel elválasztva. Bár ennek köszönhetően egy végtelen hosszúnak tűnő szövegmasszát (létezik ilyen szó?!) olvashattam, de ha egyszer nekiálltam az olvasásnak nyugodt körülmények között, nagyon bele tudtam élni magam és egy idő után nem zavart az oldalak tömörsége.

Annyira szeretem az ilyen könyveket! Mivel nagyon sok könyvet olvastam már életem során, mindig öröm olyan írókra rátalálni, akik nagyon karakteresek, megjegyezhető az írásmódjuk és kitűnnek a sok más (egyébként remek) író közül. Kíváncsian várom, hogy legközelebb Sally mivel rukkol elő.




Nyereményjáték

Ez a kötet az írónő negyedik megjelent könyve, így a nyereményjáték során az eddig háromból szemezgettünk idézeteket.  A feladatotok, hogy felismerjétek őket és megírjátok nekünk, melyik kötetből való az állomáson található idézet. 


(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.) 


A feladványom:
“Akit szekálnak, az nem tud meg magáról semmi eget rengetőt; aki viszont mást bánt, olyasmit tud meg, amit aztán sosem felejt el.“



A turné állomásai
10. 31. Pandalány olvas
11. 02. KönyvParfé

Képek forrása: Pinterest





2024. szeptember 24., kedd

Péntek Tünde: Bárhová mennél


Már nagyon sokszor elképzeltem, milyen lehet vízparton, egy nagy házban, gyönyörű helyen élni. A mindennapok ilyen környezetben teljesen máshogy telhetnek, mint egy nagyvárosban, valószínűleg sokkal nyugodtaban. Péntek Tünde regénye, a Bárhová mennél képzeletbeli utazás a nyüzsgő nagyvárostól egészen a csendes kisfaluig.

Köszönöm az írónőnek a recenziós példányt, hálás vagyok érte.

Kiadó: Álomgyár Kiadó
Megjelenés éve: 2024
Oldalszám: 480
Moly-adatlap: itt
Megrendelheted: itt





Nagyon könnyű volt beleélnem magam Katie történetébe, aki egy jófej, kedves és laza karakter, hamar a szívemhez nőtt. Washingtonban él, a külügyminisztérium munkatársaként tölti mindennapjait: szinte csak a munkájának él, napja nagy részét végigdolgozza és nem meglepő módon a kiégés fenyegeti.

Mindeközben titkos viszonyt folytat Daviddel, a családos főnökével. Titkos találkozók, rejtett irodai pillantások jellemzik Katie szerelmi életét, és úgy érzi, lassan felemészti annak tudata, hogy mindig csak második lehet a férfi életében.
Katie egyetlen támasza édesapja, akivel gyakran telefonálnak, de az ország két ellentétes felében élnek, így keveset találkoznak. 

Itt érkezik el a történet az egyik legmeseszerűbb fordulópontjához: Katie ír származású és az Írországban élő apai nagyapjai meghal, aki mindent egyetlen unokájára, Katire hagy. Nagyapja, John a távolság miatt csupán néhány alkalommal láthatta kisunokáját még gyerekként, mégis úgy érezte, hogy kötődik hozzá és ezért döntött úgy, hogy gyönyörű tengerparti házát Liscannor faluban a lányra bízza, miután ő már nem lesz.

Nemcsak bennem, de Katieben is kételyek merültek fel, hogy vajon ez tényleg igaz lehet-e és megtörténhet-e, hiszen alig ismerte nagyapját. És ahogy egyre több részletet tudunk meg a körülményekről, annál valóságosabbá válik az egész. Katie élete fenekestül felfordul és el kell utaznia Írországba, lehetőség szerint szinte azonnal.
Egyből arra gondoltam olvasás közben, vajon a valóságban mit tennék a helyében, felmondanék-e, itt hagynék-e mindent abban a hitben, hogy talán visszatérek, de lehet, hogy sosem. Izgalmas volt eljátszani a gondolattal, hogy milyen döntéseket hoznék hasonló helyzetben, tetszett ez a koncepció, hiszen ki ne álmodozott volna már tengerparti házról és nyugodt életről.

Már a könyv első oldalain feltűnt, hogy az írónő mennyire szép leírásokkal dolgozik, szinte ott éreztem magam Washington utcáin, ahol Katie épp fontos telefonhívást intéz egy kávéval a kezében, majd halad az iroda felé. Utána pedig láttam magam előtt az ír Liscannort, a partot, a sok zöld területet és a megérkező Katiet, aki próbál beilleszkedni a falu életébe.
Eddig tisztségviselők, miniszterek beszédeit írta, szinte láthatatlannak érezte magát a lány, most viszont kapott egy olyan lehetőséget az élettől, amit butaság lenne nem megpróbálni, hogy változást hozzon az életébe. Két hétre Írországba repül, hogy rendezze a hagyatéki dolgokat hivatalosan és megnézze, milyen lenne az élete, ha úgy döntene, mégsem adja el nagyapja házát.
Természetesen felmerül a kérdés, hogy vajon mennyire jogos az, hogy John mindent, óriási értékű házat és telket hagyott a szinte ismeretlen unokájára és ez a kérdés Katiet is foglalkoztatja. Erre egy csodálatos levél formájában kap választ Katie, melyet nagyapja neki hagyott ott a házban remélve, hogy a lány valóban eljön és megtalálja majd.

A történet fő cselekményszála Katie dillemája, hogy hátrahagyja-e Amerikát és kezdjen új életet egy másik földrészen, mihez kezdjen most, lesz-e vajon munkéja, ha ide költözik, illetve mi lesz Kaliforniában élő apjával, aki hallani sem akar a költözésről. Mindemellett nyilvánvalóan felbukkan egy férfi is a történetben, Conor, aki gyerekkorukból egy kedves emléket őriz Katieről és kiderül, hogy bár sok év eltelt, egyikük sem felejtette el a másikat.
Számos akadályt le kell küzdeniük, ha valóban úgy érzik, a másik a megfelelő ember számukra: Conor nős, ezért Katienek egyből bekapcsolt a riasztója, hiszen ezt a típust más ismeri, illetve Katie kilépése a külügyminisztériumból sem olyan egyszerű, mint remélte.

Tetszett a könyv lendületessége, hogy a majdnem 500 oldalas történet folyamatosan mozgásban van, és a sokadik oldal után is meg tudott lepni. Romantikus történet lévén vannak benne várható fordulatok, de ettől függetlenül nagyon olvastatta magát a történet és kíváncsian vártam, hogy milyen lesz végkifejlet. Imádtam az ír kisfalu hangulatát, könnyen magam elé tudtam képzelni a karaktereket és a gyönyörű házat, a falu központi helyét, a pubot, mindent. 

Köszönöm az élményt és az utazást!

2024. augusztus 7., szerda

BLOGTURNÉ: Jennifer E. Smith - Feljegyzések a szerelemről


A
Maxim Könyvkiadó jelentette meg Jennifer E. Smith: Feljegyzések a szerelemről című road-trip regényét, melyben két egymásnak idegen fiatal vonatozik végig az Államokon New Yorktól Kaliforniáig. Az egyhetes utazás alatt sok minden történhet, olyan döntéseket hozhatnak, ami megváltoztathatja a további életüket. Kövessétek az útjukat bloggereinkkel, és a játékunk során a regény egy példányát meg is nyerhetitek a kiadó felajánlásában!

A fülszöveg
Egy együtt töltött romantikus hét tökéletes ötlete: egy vonatút Amerikán át.
Hugót azonban dobja a barátnője, és a búcsúajándéka: jegyek a régóta tervezett főiskola előtti utazásukra. Csakhogy a jegy a lány nevére lett lefoglalva. Át nem ruházható, nincs kivétel.
Mae még mindig nem tudja elhinni, hogy nem vették fel a Dél-Kaliforniai Egyetem filmszakára. Amikor rábukkan Hugo hirdetésére, melyben azt kéri, hogy helyettesítse Margaret Campbellt (ez az ő teljes neve is!), úgy gondolja, pontosan ez az a kaland, amelyre szüksége van, hogy megszabaduljon a csalódottságától.
Egy országon átívelő vonatutazás egy totál idegennel talán nem a legjobb ötlet. De Mae és Hugo számára, akik a rendes életükből próbálnak megszökni, tökéletes értelmet nyer. Ám amikor a vonaton kívüli élet utoléri őket, megtalálhatják a módját, hogy az egymás iránti érzelmeiket megóvják a kisiklástól?

Kiadó: Maxim Könyvkiadó
ISBN: 9789634996941
Fordító: Kovács Mercédesz
Oldalszám: 304
Moly-adatlap: itt
Megrendelheted: itt
Beleolvasó: itt




Jennifer E. smith magyarul megjelent könyvei közül eddig szinte mindegyiket olvastam már, nagyon szeretem a könnyed stílusát, a szerelemről írt gondolatait, és azt, hogy pontosan tudom egy könyve elkezdésekor, hogy mire számíthatok. Nem akar több lenni, mint amit a fülszöveg és a borító ígér.
Nincsenek benne óriási nagy bravúrok és hatalmas fordulatok, ettől függetlenül nagyon élvezetes és szórakoztató minden regénye, egy ilyen történetet kaptam ezúttal is.
A Feljegyzések a szerelemről történetének középpontjában Mae, egy fiatal lány áll, aki a jövőjét a filmszakmában képzeli el, minden vágya, hogy filmeket készíthessen, és a saját maga által forgatott demófilmjével jelentkezik a Dél-Kaliforniai Egyetem filmszakára. Viszont nem veszik fel, és úgy dönt, hogy nem adja fel ilyen könnyen: ugyanarra az egyetemre megy továbbtanulni, hogy két év múlva átjelentkezhessen a filmszakra. Ehhez egy jól elkészített videóra van szüksége, bár egyelőre nincs ötlete, hogy miről készítsem videót és min változtasson első demófelvételén, hogy több esélye legyen. A történet másik főszereplője Hugo, aki egy angol fiú. A könyv elején ér véget 4 éves párkapcsolata:  a barátnőjével a távolság miatt szakítanak, de Hugo a korábban közösen tervezett vonatútjukról nem akar lemondani, mely során New Yorkból egészen a nyugati partig utaztak volna együtt. A közös kaland bár meghiúsult, a megvásárolt vonatjegyet viszont fel akarja használni, ezért egy ugyanolyan nevű lányt keres maga mellé az utazásra, mint a barátnője, Margaret, mivel így felengedik majd a vonatra, tehát keres valakit, aki hajlandó vele utazni és olykor úgy tenni, mintha ő lenne Margaret. A nevetségesnek hangzó ötlet végül két idegent terel egymás mellé, akik közös vonatútra vállalkoznak és nagyon hamar közös nevezőre kerülnek. Hugo szinte azonnal megkedveli a lányt, pedig egyértelművé tette számára, hogy nem kell feltétlenül együtt is utazniuk, elég, ha egy vonatra szállnak fel Mae neve miatt.
Nagyon szeretem az ilyen típusú történeteket, amikben két fiatal világot lát, együtt új helyeket fedeznek fel, közös kalandokba keverednek. Mindeközben egymást és önmagukat is megismerik, szépen fokozatosan alakul ki Mae és Hugo között a bizalom.
Ráadásul mindkettejük dilemmáján a másik tud segíteni: Hugo a lányt biztatja a filmmel kapcsolatban, és végül egy igazán jó demófelvétel születik, melyben a vonat utasai válnak interjúalanyokká, ezzel Mae és a felvételi bizottság is elégedett lehet. Mae pedig Hugót biztatja, aki az egyetem első éve előtt utazgatni szeretne és felfedezni a világot, de ezt a családjával közölni természetesen nem egyszerű dolog. Ráadásul a fiú egy hatosiker család tagja, ahol komoly következménye lehet egy ilyen döntésnek.

Nagyon szerettem olvasni ezt a történetet, mert a szerethető karakterekkel, őszinte megnyilvánulásaikkal, aggodalmaikkal és félelmeikkel a jövővel kapcsolatban tudtam azonosulni, drukkoltam nekik és a végkifejlet sem lett sablonos szerintem.



Nyereményjáték

Játékunk során pár kérdést teszünk fel nektek, amelyekre a könyv beleolvasójában találjátok meg a válaszokat. Nincs más dolgotok, mint beírni a helyes megoldást a Rafflecopter doboz megfelelő sorába.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)


A feladványom:
Mae melyik egyetemre nyert felvételt?



A turné állomásai
08.03. Kelly és Lupi olvas
08.07. Pandalány olvas
08.11. Dreamworld

Képek forrása: Pinterest

2024. július 22., hétfő

BLOGTURNÉ: Amber Smith - Amilyen most vagyok


Magnólia Kiadó rekord idő alatt elhozta nekünk az Amilyen akkor voltam folytatását, mely Amilyen most vagyok címmel, és ismét csodaszép borítóval jelent meg hazánkban. Ha tetszett az első rész, akkor mindenképp tarts bloggereinkkel a turnénk során, és ha szerencséd van, akár meg is nyerheted az Amilyen most vagyok egy példányát.

A fülszöveg
Az ​Amilyen akkor voltam folytatásában Eden és Josh úgy határoznak, adnak még egy esélyt a kapcsolatuknak. Történetük azt vizsgálja, hogyan lehet továbblépni egy trauma után – mind az életben, mind a szerelemben.
Edennek és Joshnak sosem volt valós esélye egy egészséges kapcsolatra. Amikor a gimiben randizni kezdtek, mindkettejüknek megvolt a saját problémája, mely útjában állt az egymás iránt táplált mély érzelmeknek: Eden egy pusztító szexuális bántalmazás terhét cipelte magával, Josh pedig alkoholista édesapja miatt küzdött súlyos magánéleti problémákkal.
Hónapokkal azután, hogy Eden és két másik társa nyilvánosan megvádolja az erőszaktevőjüket, a lány elkezdi az egyetemet, miközben az ügye bíróság elé kerül. Amikor Joshsal újra közelebb kerülnek egymáshoz, úgy tűnik, végre minden adott ahhoz, hogy működjön a kapcsolatuk. De vajon elég erős-e a szerelmük ahhoz, hogy kiállja az egyetem megpróbáltatásait, valamint a tárgyalás nyomasztó valóságát, mely eldönti, Eden megkapja-e a megérdemelt igazságtételt?


Kiadó: Magnólia
Kiadó székhelye: Budapest
Kiadás éve: 2024
Oldalszám: 432
Kötés: Puhatáblás
ISBN: 9789635982523
Fordította: Kéri Andrea
Megjelenés időpontja: 2024. június 11.
Moly-adatlap: itt
Megrendelheted: itt
Beleolvasó: itt



Az első kötet, az Amilyen akkor voltam után nagy reményekkel kezdtem bele ebbe a kötetbe, mert szerettem Eden történetét minden fájdalma és borúja mellett. Annyira őszintének és igaznak éreztem, és hasonlóra számítottam a folytatásban is.

Nagyon meglepett ez a könyv, mert azt sejtettem, hogy tetszeni fog, de arra nem számítottam, hogy sokkal jobban, mint az első rész. Elképesztően könnyen magával sodort, alig bírtam letenni. A történet szerint Eden lassan végez a gimiben és megkezdi főiskolai tanulmányait, mindeközben Kevint letartóztatták és a tárgyalás napja közeledik (előzmény: első könyv eseményei). Eden mindennél jobban vágyik az újrakezdésre és úgy érzi, hogy álmai főiskolája megadja neki ezt a lehetőséget, ahova fel is veszik, Dallasban a Tucker Hill Egyetemre. A szülei bár támogatják, mégis túlságosan féltik és nehezükre esik elengedni őt.

De már nem dönthetnek helyette, így Eden elköltözik otthonról. Bátyja, Caelin nagyon örül az örömének és tudja, hogy Eden traumafeldolgozásának fontos része lesz az új környezet, új város, messze a múlt kísérteteitől, amik mindenhol ott vannak az otthonukban, legfőképp a saját szobájában. Az első kötetben kevésbé éreztem azt, hogy Eden képes továbblépni és előre tekinteni, itt viszont olyan, mintha az eltelt idő alatt nagyon sokat változott volna a karaktere, például terápiára jár, ami a létező legjobb segítség számára, és nagyon örültem, hogy a könyv úgy mutatja be a terápiát, mint a gyógyulási folyamat jelentős elemét. A főiskolára költözve sem hagyta abba a terápiát, hanem megoldotta az üléseket és nem engedte el.

Eden Dallasban nem lesz teljesen egyedül, ugyanis volt barátja, Josh házába költözik be a campusra, pár emelettel lejjebb. Érzelmileg sosem tudtak elszakadni egymástól, bárki mellett is voltak éppen az előző könyv eseményei óta. Eden rendbe akarja hozni a dolgait: felhagyott a vad bulizással és a kalandozásokkal, és tiszta lappal akar indulni az új iskolában és Joshsal is. Erre Josh is nyitott és sosem szűntek megérzései a lány iránt, így a fizikai közelség csak segíti kapcsolatuk rendbehozását.

Josh mindig is féltette Edent, igazán szerette és ezen nem változtatott sem az idő, sem a fizikai távolság. Most pedig úgy tűnik, nem áll közéjük semmilyen akadály. Kíváncsian vártam, hogy Eden hogyan éli meg mindezt, mennyire áll készen arra, hogy egyedül boldoguljon. Valószínűleg az új környezet segített neki abban, hogy előre tekintsen és Josh stabil várként állt mellette végig. Nagyon szerettem olvasni azokat a jeleneteket, ahol csak ketten szerepeltek, teljesen át tudtam érezni Eden egyfajta bizonytalanságát, Josh végtelen szeretetét iránta és nagyon sokszor felnevettem élcelődéseiken. Ugyanakkor kapcsolatuk mélysége az eltelt idő ellenére megmaradt, és érettebben folytatták onnan, ahol előző találkozásukkor abbahagyták.ű

Kifejezetten örültem, hogy nincsenek játszmázások, mint az átlag romantikus regényekben, ugyanakkor egy ponton sem vált unalmassá a történet és nem laposodott el. Érzelmi mélysége ugyanolyan ennek a könyvnek, mint az első résznek volt: a tárgyalásos jeleneteke érzelmileg megterhelőek, ahol szemtől szemben kellett találkoznia Kevinnel. 

Nagyon szerettem olvasni Eden és Josh történetét, őszintén szólva tudtam volna még olvasni és kíváncsi lennék egy harmadik kötetre is, nem tudom erre mennyi esély van.



Nyereményjáték

Ahhoz, hogy részt vegyetek a játékunkban, nincs más dolgotok, mint elolvasni a könyv beleolvasóját, és válaszolni a blogokon található kérdésekre. A helyes válaszokat pedig ne felejtsétek el beírni a Rafflecopter doboz megfelelő sorába.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)


A feladványom:
Mióta nem járt otthon Josh a könyv kezdetén?





A turné állomásai:
07. 18. Utószó
07. 20. Kitablar
07. 22. Pandalány olvas
07. 26. Spirit Bliss Sárga könyves út
07. 28. Zakkant olvas
07. 30. Könyv és más