LOL!

Ahhoz képest, hogy ez egy ifjúsági regény & nem egészen az én korosztályom a célközönség, nekem nagyon tetszett. Néha jó olvasni ilyen laza, kis könnyű történetet, ráadásul igazán vicces is volt. Az alapötlet eredeti, a megvalósítás is. Különösen tetszett, hogy nagyon mai, pl: Ellen Showban szerepel főhősünk. Összességében jó volt, remek humor, klassz szereplők jellemzik a történetet. Nem volt benne igazán idegesítő figura, ennek örültem.

 
A másik LOL-könyv, amit mostanában elolvastam a Titkok és exek éjszakája címet viseli.

Könnyen, gyorsan olvasható történet, kiszámítható befejezéssel.Összességében egy tipikus gimis sztori, kissé gyerekesnek tartom ezt az „ellopom a noteszt & felteszem a netre” dolgot,de azért tetszett, nem bántam meg, hogy elolvastam. Néha kellenek az ilyen, kevésbé nyomot hagyó történetek. A lényeg benne volt: barátság, szerelem, testvéri szeretet. Kedvenc karakterem egyértelműen Cooper, viszont a két barátnőtől sokszor a falra másztam.

Ennél zöldebb nem lesz!

Kíváncsian vártam, hogy vajon ez a könyv tényleg segít-e kicsit tisztábban látnom a saját életemet & szerencsére nem kellett csalódnom. Hasznos & elgondolkodtató olvasmány. Teli van rengeteg igazán jó & bármikor használható gyakorlattal, ugyanakkor nincsenek benne elcsépelt & agyon magyarázott gondolatok, amiket mindenki csak közhelyként ismer. Olvasás közben – szokásomhoz híven post-itekkel – megjelöltem & kigyűjtöttem a könyvből azokat a szösszeneteket, mondatokat, amiket különösen jónak tartok, íme néhány:

„Ha nincs is döntési jogod egy helyzet létrejöttében, abban mindig van, hogyan reagálj rá.”

„A komfortzóna legnagyobb hátránya, hogy rögzült mintáid vannak arra vonatkozólag, hogy mit gondolsz magadról, hogyan viselkedsz, mire tartod magadat képesnek vagy képtelennek. Ezektől a megszokott környezetedben nehéz megszabadulni, hiszen minden ismerős tényező azt segíti elő, hogy újra és újra belehelyezkedj a megszokott szerepekbe. Ebből kell kimozdulnod: új élményekkel, új emberekkel, új helyzetekkel könnyen kizökkentheted a régi lemezt.”

„A „felnőttség” is egy azok közül a szavak közül, amit gyakran használunk, de sosincs igazán meghatározva, mit is jelent. Valójában nem lesz olyan pont, amikor „kész vagy”: mindannyian, életünk végéig változunk.”

„A magaddal szembeni őszinteség alapköve, hogy megengeded magadnak az érzelmeket, és előnyödre tudod fordítani őket. Amiből tudsz, erőt merítesz. Megéled, amit meg kell, de nem hagyod, hogy ellened dolgozzon, és el tudod engedni azt, ami már elengedhető.”

A könyv teli van jobbnál jobb & valóban használható ötletekkel, amik segítségével sokkal jobban ki tudjuk használni az időnket, nem szakadunk szét a sok teendő közepette & mindennel határidőre tudunk végezni. Ez igaz mind a munkahelyre & az otthon töltött időre is. Mindemellett sok olyan tanácsot tartalmaz a könyv, amiket én nap mint nap alkalmazok, a legtöbbet tudatosan, hogy a hétköznapok ne váljanak túlságosan unalmassá & minden nap kicsit más legyen, mint a többi. Tényleg csupa olyat ír le Farkas Lívia, amit lehet használni & nem kell hozzá különösebb dolog, csak egy kis odafigyelés és akaraterő.

„Nem minden nap jó, de minden napban van valami jó, és különösen akkor fontos, hogy megtaláld, amikor nagyon rossz napod volt. Ha találsz valamit (legyen az bármilyen csekélység), könnyebb lesz kezelned a nehezebb helyzeteket is.”

És végül egy sor a padlóról, ahol mindannyian jártunk már:

„A padló megtanít az elengedésre, megtanít elfogadni, hogy nem mindig az van, amit te akarsz (és nem akkor, amikor akarod); kihagyhatatlan lehetőséget kínál arra, hogy picit elengedd a gyeplőt. Ha semmi más hozadéka nincs is a mélypontnak, ez az öt szó biztosan: ezt is túl tudod élni. Ez bármilyen súlyos mélypont legfontosabb tanulsága.”

Házas-Társas

Kép forrása: facebook.com

Házas-Társas.Már a cím önmagában is figyelemfelkeltő & a borító szintúgy. Minden internetes és más forrásból származó vélemény szerint, amit elolvastam, ez a könyv zseniális. Nálam már a borító miatt is egy plusz ponttal indult az olvasás. Egy netes csere által jutottam hozzá a könyvhöz (alig vártam, hogy hozza végre a postás!) és kimondhatatlan kíváncsisággal lapoztam fel az első oldalnál a könyvet. A lapok csak úgy pörögtek egymás után, olvastatja magát a regény, gyakorlatilag letehetetlen. És hogy mi ennyire lebilincselő benne?

Főhősünk Tom Violet, egy hatalmas washingtoni cég marketingosztályán dolgozik szövegíróként, mely mellett íróként szeretne érvényesülni. Azonban ez nem egy könnyű feladat egy olyan apa mellett, akinek a fél világ a könyveit imádja, ismert és népszerű. Ráadásul otthon sincsen minden rendben Tom magánéletében, együtt él feleségével Annával & kislányukkal, Allie-vel, azonban az utóbbi időben valami megváltozott az életükben.

Az író stílusa, a Tom fején átsuhanó gondolatok & a többi szereplővel folytatott párbeszédek mind-mind nagyon szórakoztatóak & eredetiek, ezért tetszik ez a regény. Mint például ez a mondat:

"Az ebédnél minden békésen zajlott egészen odáig, míg elkottyintottam, hogy a csirkés szendvicsem és a jeges teám közötti szinergia megérdemel majd egy feedbackelést, ha stratégiát elemzünk."

 

Nem zseniális? :)

Tom egy multicégnél dolgozik és nagyon tetszett az, ahogyan elmesélte a mindennapjait, ahogyan kívülről látja a kollégáit, főnökeit, a saját munkáját. Mivel én egy kis cégnél dolgozom, nem vagyok otthon az ekkora méretű cégek világában, így nagy érdeklődéssel olvastam a dolgos mindennapjairól, és sokszor alig vártam, hogy megint bemenjen a munkahelyére & lássam, hogyan telik egy munkanapja. Jókat mulattam a hasonlatain, a sokszor cinikus megjegyzésein.

 

 "Eredetileg úgy terveztem, természetesen nem kötök nyakkendőt ma sem. De miféle lázadás az ilyen - ugyanazt tenni, amit mindig? Ez az őrültség definíciója. Nem, ez a nap valami újért kiált, valami igazán hibbant és gyerekes tettért. Valami ütős gesztusért, amire később büszke lehetek." (265.oldal)

Nagyon szerettem a karakterek szinte mindegyikét, különösen kedvencem lett a kislányuk, Allie, akit egy kis tündérnek tudok elképzelni. Az okos kis megszólalásai, ahogyan magam elé képzelem, ahogyan belefeledkezve nézi sokadjára Az oroszlánkirályt. És az a szeretet, ami őt körülveszi, főhősünk odavan érte:


"Újra megölelem és olyan sokáig szorítom magamhoz, hogy ő szól rám végül, mennie kell, különben elkésik az olvasásóráról. Leveszem a sapkáját, a kezébe nyomom, aztán elbúcsúzunk. Az ablakon át még figyelem, ahogy végigmegy a folyosón, a táska súlya lehúzza a kabátot a vállán. Valamit beszél még pár gyerekkel, egy kislányt megölel, aztán eltűnik az osztályterem ajtaja mögött. Annyira szeretem, hogy még a lélegzetvétel is nehezemre esik." (309.oldal)

A könyv felét átlépve pedig kezdenek igazán beindulni az események. Különösen az a rész tetszett, ahol főhősünk bombát robbant a munkahelyén, nagyon izgalmas rész, szerintem sokan vagyunk vele, akik néha ilyesmiken gondolkodnak egy-egy unalmasabbnak mondható munkanap végén, azonban sosem valósítjuk meg a dolgot. Tom azonban belevág & zseniálisat alkot.

Nemcsak a munkájában, hanem magánéletében is változás közeleg. Nagyon érdekes egy férfi szemszögéből végignézni egy házasság változásait, a Tom fejében lévő gondolatok változatossága és sokasága nagyon izgalmassá tette a történetet. Mindig van egy pont, ahol vagy megáll az ember, vagy továbbmegy, akkor viszont nincs visszaút. Tom & felesége életében is eljön ez a pont, és nagyon vártam, hogy vajon mit fognak tenni, melyik utat választják. Tetszett a befejezés, ami valamelyest kiszámítható, de ez nem vesz le a történet értékéből & nem válik unalmassá, sőt!Remek olvasmány, nagyon jó írói stílus, csak ajánlani tudom mindenkinek!

The Sea of Tranquility - Egy újabb zseniális Rubin Pöttyös könyv

Egy újabb Rubin Pöttyös könyv, egy újabb igazán minőségi darab. A borítója egyszerűen vonzza az ember tekintetét a könyvesboltban, szerintem legalábbis nagyon különleges & gyönyörű. Közelebbről megnézve vettem csak észre, hogy a két fekete, egymás felé forduló arc között egy kiborult pohár fagyi (a könyvet elolvasva már biztosan tudom,hogy ez fagyi :P) tölti ki a teret, ráadásul ez a része a borítónak fényesebb papírból van, mint a többi. Nagyon szép, teljesen levett a lábamról.
Két főhősünk Nastya Kashnikov & Josh Bennett.Már az első sorok olvasásakor rájöttem, hogy ez nem lesz egy egyszerű történet, pedig a Hopeless után azt gondoltam, engem már nem lehet meglepni, mégis sikerült. Itt már a legelső pillanattól fogva titok van a levegőben. Nekem elsőre Nastya nagyon fura volt, antiszociális, mindenkit kerülő, valószínűleg mély lelki sebeket hordozó lány. És a harmadik fejezet végére ki is derült, mi az alapvető gond ezzel a lánnyal: egyáltalán nem beszél. Se az iskolában, se otthon, se sehol. Hogyan lehetséges ez?!Mindenesetre kíváncsian folytattam az olvasást. Vajon mi vezetett odáig a múltjában, mi történt vele, amiért nem szól senkihez, még a saját családtagjaihoz sem?! 

Nastya neveket gyűjt, megjegyzi a jelentésüket, emellett régen zongorázott.
Jelenleg nem otthon, hanem nagynénjénél, Margot-nál lakik, távol a családjától.
Egy idő után egyre jobban kezdett zavarni a lány némasága, hogy képtelen bárkinek is válaszolni, beszélgetni a körülötte lévő emberekkel.Nagyon vártam a pillanatot, hogy végre valakinek ne csak a tekintetével válaszoljon, hanem ki is mondjon akárcsak egy aprócska szót is.Sokszor gondoltam magamban olvasás közben, hogy „Te lány, mondjál már valamit, most azonnal!”. 

Josh Bennett a történet másik főszereplője, aki szintén komoly lelki sérüléseket kapott a múltban, elvesztette egész családját: a szüleit & húgát is. Egyedül él, nagyapját otthonba költöztették, sajnos azonban őt is elveszti hamarosan, így Josh magára marad. Imád barkácsolni, egyfajta terápia számára az iskolai technika órán & otthon a garázsban is, illetve nagyon tehetséges is. Asztalokat, polcokat gyárt.
Sejtelmesség. Talán ez az egyik legjobb szó a könyvre, amit olvasás közben éreztem a történettel kapcsolatban. Adott egy fiú és egy lány, akik komoly lelki sérüléseket szereztek a múltban, melyek örökre megváltoztatták további életüket, azonban találkozásuk gyógyír lehet sebeikre, és lelkiállapotukban javulást hozhat. És láthatóan hoz is.
Összességében tetszett a könyv, vitt magával a történet, és nagyon elgondolkodtató volt végig mindaz,ami a két főhős lelkivilágában végbemegy.Különösen a befejezés tetszett, a múlt lezárása, vagy legalábbis az erre való törekvésük & nem egy tipikus „happy end”-sztori szerencsére. 

Komoly trauma, érzelmek, szerelem, barátság, család, mindennek tökéletes helye van a regényben. Maradandó könyvélmény, mindenkinek csak ajánlani tudom!

Austenland - avagy utazás egy fiktív világba

Könnyű, romantikus történet, mely Jane Austen világába repít minket.

 

Mindenki ismeri Mr. Darcyt (nem Bridget Jones szerelmét :P) a Büszkeség és balítélet örök klasszikus történetéből. Nos, ez a könyv róla szól. Pontosabban egy lányról, Jane-ről, aki teljesen belehabarodott Mr. Darcyba & elmerült Austen világában. Évek óta képtelen elszakadni attól az ábrándtól, hogy egyszer az ő párja pontosan olyan lesz, mint ő. Azonban, mint azt tudjuk, az álmok sokszor csalókák, és kellő realitásérzékkel kell kezelni a regényeik fiktív szereplőit.

Jane ajándékba kap egy angliai nyaralást, és reményekkel telve száll fel a repülőre. Angliában egy olyan parkban tölt el három hetet, ahol megteremtették Austen világát, gyakorlatilag minden korhű, igazi színészek játsszák a kisasszonyokat & úriembereket. Hihetetlen világ, számomra kissé ijesztő is egyben, hiszen ebben a világban semmi nem való, legalábbis semmi nem létezik itt, ami a mai kor számára természetesen, például egy egyszerű mobiltelefon.
A nők hatalmas szoknyákat, fűzőt viselnek, mindennapi programjaik a séta, az olvasás, udvarias beszélgetések, varrás.Nekem néha már sok volt az eleganciából & a kimért udvariasságból, de összességében tetszett a történet érdekes volt, a befejezés is.

Mindenesetre én nem bírnám ki három hétig egy ilyen helyen, mint ez a park, ahova a főhős Jane elutazik. :) Mindannyiunknak van vagy volt olyan ismert személy (akár képzeletbeli, akár valós), akiért rajongtunk & szerettük volna, hogy megjelenjen előttünk. Azonban néha muszáj visszatérni a Földre, a talajon maradni, hiszen az álmok & képzelgések sokszor okoznak csalódást.
Ez a könyv egy tipikus álmodozónak készült (mint én…), bár engem annyira nem szippantott magába mégsem ez a világ, amit bemutat. Sokkal inkább töltenék el három hetet például Roxfortban :P Jane Austen világa merőben más, jó volt a végén visszatérni a való világba.
A borító nálam csillagos ötös, a tartalom viszont erős négyes csak.

Hopeless - egy igazi könyvélmény

Az első Rubin Pöttyös könyvem, ami már az első fejezetek olvasásakor teljesen levett a lábamról. Főhősünk Linden Sky Davis, röviden csak Sky, aki magántanulóként töltötte a gimi első három évét, végzősként azonban rendesen jár suliba, ahogy barátnője, Six is (igen, tényleg így hívják őt). A helyszín Texas.

Sky egy fiatal, szép lány. Szeretne írással foglalkozni a jövőben, valamint imádja a könyveket, amitől nekem máris szimpatikus lett. Emellett azzal is, hogy Sky szokott járni futni, mint én is.

Nevelőanyjával, Karennel él együtt 5 éves kora óta. Alapvetően jó a kapcsolatuk, bár sok mindent nem mond el a lány neki. Például a titkos találkákat zárt szobaajtaja mögött egyes fiúkkal. Sky még sosem volt igazán szerelmes, azonban a végzős év ebből a szempontból is nagy változás számára.

Megismerkedik rögtön első iskolai napján a piszokul jóképű & titokzatos Dean Holderrel. A srác nem messze lakik Sky-éktól és megszólítja őt a szupermarket parkolójában. Hihetetlenül nagy hatással van a lányra Holder, teljesen szétesik a közelében.

Visz magával a történet végig, tipikus letehetlen regény. Nincsenek benne elcsépelt első, megismerkedős mondatok, jelenetek, különleges könyv, ez hamar kiderült számomra.
Egyre jobban belemerülve a történetbe bizonyossá vált, hogy kedvenc lesz. Egyszerűen zseniális. A két főhős, Sky & Dean párbeszédei lenyűgöznek, a humora is remek az írónőnek, és csak faltam az oldalakat, pörögtek egymást után nagyon gyors tempóban.

Könnyed, gimis szerelmes történetnek indult a könyv, azonban a kötet közepétől kezdve olyan titkokra derül fény Sky számára, amik megváltoztatnak mindent: eddig életét teljesen át kell értékelni, gondolnia. Mindent, amiről eddig azt hitte, hogy valós & igaz az életében. Végig mellette van Holder, támogatja őt, ami még inkább elmélyíti kapcsolatukat. És amikor azt gondolná az olvasó, hogy végre minden titokra fény derül, minden részletét ismerjük a múltnak, egy újabb kegyetlen titok derül ki.Megdöbbentő, sokkoló & ijesztő is volt egyben számomra a sok új információ, ami a regény második felében derült ki. Mindenképpen egy elgondolkodtató, érdekes regény, a végkifejlet pedig váratlan.

Kiemelném azt a momentumot, hogy Sky minden mai technikától elzárkózva élt eddig, azaz se mobiltelefon, se internet, se Facebook, se TV, és ez szintén egy piros pont az írónőnek, jól kitalálta. Később persze kiderül, hogy erre miért is volt szükség. Eleinte én naiv azt gondoltam, hogy ez csak egy különlegesség, nincs jelentősége. Tévedtem. 

 

Ugyanakkor persze Dean & Sky megismerkedése után nem sokkal elkerülhetetlen a saját telefon, így Holderrel elkezdődnek a véget nem érő sms-ezések, amiket szintén imádok. Csipkelődős, élcelődös üzenetek váltják egymást, amiken jókat kuncog az olvasó.♥ Később fény derül arra is, miért kellett egészen idáig a modern technikától elzárkózva élnie Skynak.

Nemcsak a két főszereplő volt szimpatikus & eredeti karakter a regényben, hanem a mellékszereplők is. Kiemelném Sky legjobb barátnőjét, Sixet, valamint iskolai „öribariját” (ő használta ezt a szót a könyvben xD), Breckint. Mindketten nagyon jól kitalált figurák, kellenek a történetbe.

Az első könyv, amiben nagy kedvencem, Channing Tatum nevét olvashattam:
Six mondja Skynak esti filmezés előtt: 

 

„- Azt hiszem, nálam alszunk. Ez az utolsó hetem itthon, aztán fél évre eltűnök. Ráadásul ott van Channing Tatum szélesvásznon.” (19.oldal)

Sky telhesen odavan Holderért:

„Elővesz egy kést, és fölszeleteli a paradicsomot. Még az is fantasztikus, ahogy a paradicsomot szeleteli, döbbenet. Létezik egyáltalán valami, amiben nem ennyire jó?” (125.oldal)

És egy újabb példa erre:

„Az egyetlen dolog, amit tudok, hogy ezután a pillanat után már soha többé nem leszek az, aki előtte. A puszta jelenléte olyan elementáris erejű mágnesként hat rám, hogy ha még egyszer megbánt, aligha úszom meg ép elmével. Darabokra fogok hullani, nincs mese.” (177.oldal)

Nagyon tetszik, hogy a könyvben nemcsak a megszokott gépírással írták & nyomtatták a fejezeteket, hanem vannak benne részek, amik más betűtípussal íródtak, például Six levele Skynak, vagy az sms-eik. Egy kicsit más, mint amit megszoktunk olvasáskor.

Elképesztő, szenvedélyes, szívszaggató, máskor igazán humoros, nagyon sok jelzőt tudnék rá mondani.

Mindenképpen említésre méltó a regény címe, hiszen önmagában véve figyelemfelkeltő volt számomra anélkül, hogy elolvastam volna a kötet tartalmát. Végig jelen van a „reménytelen” szó a történetben & tetszett, hogy nemcsak egyetlenegy jelentést & magyarázatot kapott, hanem számos értelemben is kapcsolódik Sky & Holder történetéhez.
Köszönöm Colleen Hoover, igazi élmény volt ez a könyv számomra.

Slammed - Szívcsapás

Colleen Hoover számomra eddig ismeretlen írónő volt, azonban egycsapásra megszerettem. Mostanában sikerült akaratlanul olyan könyveket olvasnom, amik drámaiak & témájuk részben a halál (Ha maradnék, Sohaférfi, Alaska nyomában) és ez is egy ilyen történet. Lazán indul, eleinte azt gondoltam, hogy egy tipikus fiatal lány & srác megismerkedéséről szól, de hirtelen annyi fordulat történt benne, hogy egyszerűen képtelen voltam letenni. Egyszerre kezdtem el olvasni az írónő másik nagy sikerű regényével, a Reménytelennek, azonban ez a könyv beszippantott. Csak pörögtek gyorsan az oldalak. Nagyon megérintett a történet, a párbeszédek, a befejezés.

Kiemelném, hogy mennyire örülök neki, hogy a könyvben központi szerepet kapott a költészet, az irodalom & a versek. Nagyon jó, végre egy kicsit más, mint az eddigiek!

A történetről

A könyv két főhőse Lake & Will. Lake családjával Texasból Michiganbe költözik, miután édesapja pár hónappal korábban hunyt el. Szörnyű csapás ez a családnak, hárman maradnak: Lake, testvére Kel & édesanyjuk. Megérkezésükkor a lány öccse, Kel hamar összebarátkozik szomszéd kissráccal, Caulderrel, valamint így ismerkedik meg Lake Willel. Első pillanattól fogva vonzódnak egymáshoz, szikrázik közöttük a levegő. Pár nap múlva sor kerül első randevújukra, azonban az első iskolai napon minden megváltozik.

 

Vigyázz, spoiler!

Kiderül ugyanis, hogy Will abban az iskolában tanít, ahova Lake fog ezentúl járni, ráadásul a költészettanára lesz, így képtelenség lenne elkerülniük egymást. Nehéz dilemma előtt áll Will: szerelem vagy karrier. Telnek a napok, egyre jobban megszereti Lake és családja Michigant, míg ki nem derül a két gyermek számára, hogy miért is kellett ide költözniük. Édesanyjuk, Julia súlyos beteg, végstádiumú tüdőrákban szenved & közel egy éve van hátra. Lake összetörik, nem tudja, mihez kezdjen, kitől kérjen segítséget & van-e kiút ebből a nehéz helyzetből, hiszen édesapja halálát sem tudta feldolgozni, mi lesz velük ezután. Will a kettejük között fennálló furcsa & tiltott kapcsolat ellenére mellette áll, segít nekik, amiben csak tud, de viszonyuk továbbra sem rendezett.
Összességében mindegyik karakter szimpatikus volt, legalábbis a főhősök, családjuk, Lake újdonsült barátnője, Eddie, illetve a gimis osztálytársak is.

Különleges regényt tart kezében az olvasó, mivel keveredik benne a szerelem, az élet kegyetlensége, az igaz barátság. Minden, ami egy maradandó & elgondolkodtató regényhez kell.

Egy gondolat a mindennapokra

Egy vers, amiben minden benne van, amit tudnunk kell. Ha épp rossz napotok van, vagy egy kicsit szomorúak vagytok valami miatt, vegyétek elő ezt a verset, érdemes.♥

Ernest Hemingway: Soha ne légy szomorú

Soha ne légy szomorú, ha a valóság túl rideg,

s ne keseredj el, ha nem találod helyed.
A valós élet olyan, mint a csörgedező patak,
előfordul néha, hogy nehezebben halad.
Ha nem találod céljaid, ne gyötörd magad,
idővel majd alakul, mi e percben csak gondolat.
Kérdezhetnéd, miért élünk, de senki nincs, ki választ ad,
minden napunk küzdelem, mely mindhalálig megmarad.
Ha csalódott vagy, s úgy érzed, 

hogy minden hullám összecsap, 

gondolj bele, mennyi ember vállalná sorsodat.
Mindig csak a jóra figyelj, s hibáidat elfeledd,
ha önmagadat elfogadod, könnyebb lesz az életed.
Ha nem látod a fényt, a Napot, nyisd ki jobban a szemed,

gondjaid közt tartogat még csodákat az életed. 

Mindig csak a mának élj, s az örök szabályt ne feledd:

A holnap mindig tiszta, mivel nem szennyezi semmi tett.