Nehéz szavakat találni a könyv befejezése után. Eleinte egy kis könnyed, laza, tipikus gimis történetnek indult, a befejezés is gyakorlatilag ilyen, mégis mondhatom, hogy nagyon sokat adott ez a történet.
Sokáig tartott, amíg végre kibontakozhatott Lola és a szomszéd srác szerelme, imádni való történet. Eleinte furcsa volt számomra Lola különcsége, sokszor giccsbe hajló öltözködési stílusa, azonban ez a végére enyhült & rájött, hogy mitől lesz önmaga, nem pedig egy maskarába bújt lány. Különösen tetszik, hogy kreatív, tud varrni & magamra ismertem, amikor a Holddal beszélgetett.Én is szoktam. Tetszik az írónő írási stílusa, ezt már az Anna és a francia csók című könyvében is megállapítottam. Nagyon jó volt, hogy Lola története előtt olvastam Annáét is, aki ebben a könyvben csak mellékszereplő, azonban ismertem már a történetét, valamint barátja, Étienne-nel való kapcsolatának előzményeit. Jó érzés volt így olvasni róluk, hogy ismertem már őket egy másik könyvből. Érdekes mindig az ilyen.
"– …Amikor megismerkedtem Annával, még valaki mással jártam. És hosszú időbe telt, hogy összeszedjem a bátorságomat, és megtegyem a legnehezebb lépést. De muszáj megtenni.
Nyelek egyet.
– Mi a legnehezebb lépés?
– Őszintén szembenézned önmagaddal."
Összességében minden tetszett ebben a könyvben, főleg a második felét, amikor nem volt már képben Max, Lola volt barátja. Még több ilyen könyvet szeretnék a jövőben elolvasni, köszönjük Stephanie Perkins! ;)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése