BLOGTURNÉ: Sally Rooney - Hová lettél, szép világ

A Normális emberek és a Baráti beszélgetések szerzőjének új könyve már magyarul is olvasható. Az ugyancsak az emberi kapcsolatok mélységét pedzegető Hová lettél, szép világot külföldön Sally Rooney legjobb írásaként emlegetik. Hogy ebben mennyi igazság van, azt mindenki döntse el maga – de csak miután végigolvastátok, mit gondolnak róla a bloggereink.

A fülszöveg
A ​Normális emberek és a Baráti beszélgetések c. könyvek szerzőjétől

Alice, aki regényíró, összeismerkedik Felixszel, aki egy raktárban dolgozik, és megkérdi, lenne-e kedve elkísérni őt Rómába. Alice legjobb barátnője Dublinban él, és éppen egy szakításon van túl. Újra flörtölni kezd Simonnal, akit már gyerekkora óta ismer.

Alice, Felix, Eileen és Simon még fiatalok – de ha nem vigyáznak, elrohan felettük az élet. Vágynak egymásra, félrevezetik egymást, összejönnek, szétmennek. Aggodalmakat olt beléjük a szex, a barátság, a mindannyiunkat körülvevő világ. Valóban ez az utolsó kivilágított helyiség, amiben ők állnak, hogy tanúi legyenek valaminek, mielőtt minden elsötétül? Van rá módjuk, hogy elhiggyék: a világ igenis szép?

Sally Rooney Sunday Times és New York Times bestsellerszerző. Eddig megjelent regényei: Baráti beszélgetések, Normális emberek – utóbbi átlépte a világszerte eladott egymillió példányt. Jelölései: Booker-díj, Dylan Thomas-díj, Rathbones Folio-díj, Desmond Elliott-díj, a Legjobb Női Regényíró díja. A Normális emberek 2018-ban Costa-díjban részesült, 2019-ben az év könyve lett a Waterstonesnál. Sally Rooney társforgatókönyvíróként részt vett a Normális emberekből készült tévésorozat megírásában, amelyet 2020-ban mutattak be a BBC-n. A Baráti beszélgetésekből készült BBC-sorozat bemutatóját 2022-re tűzték ki.

Kiadó: 21. század Könyvkiadó

Év: 2021

Oldalszám: 318

Fordította: Dudik Annamária Éva

Moly-adatlap: itt

Megrendelhető: itt

Sally Rooney legújabb regénye nagyon meglepett. Pontosan olyan megfoghatatlan számomra a hangulata, mint az első két könyvének (Normális emberek, Baráti beszélgetések), ebben nagyon hasonlít egymásra a három különböző történet.

Az a legérdekesebb az egészben, hogy nem tudom egyértelműen kijelenteni, hogy szeretem Sally könyveit, ugyanakkor semmiképpen szeretnék lemaradni a további regényeiről a jövőben. Az biztos, hogy a Hová lettél, szép világ felülírta az első két olvasmányomat tőle és sokkal többet adott, mint azok, kíváncsian várom a következő regényét.

Ennek a könyvnek a mondandója, a karakterei és a történet határozottan érdekesebb és kidolgozottabb az eddigieknél. Gondolom másnak is feltűnt, hogy a párbeszédek nincsenek külön sorban, gondolatjellel elválasztva a szöveg többi részétől, és ez jelentősen megnehezítette az olvasást számomra, határozottan lassította az olvasási tempómat. Sőt, olykor elkedvtelenedtem, mivel többször vissza kellett olvasnom, hogy épp ki beszél. Aztán bár átlendültem ezen, de meglehetősen sokat elvett az olvasás élményéből.

Középpontjában a barátság és párkapcsolat témaköre áll, főszereplőnk két lány és két fiú. Alice és Eileen évek óta barátnők, azonban Alice költözése miatt nehezebbé válik fenntartani a barátságukat. Egyrészt leveleken keresztül ismerhetjük meg az eseményeket, másrészt viszont hagyományos leíró fejezeteket is kapunk. Igazából amint megszokja az ember, hogy milyen a regény felépítése, könnyebbé válik valamelyest az olvasás.

A történet viszonylag átlagosnak mondható: barátság, szerelem, párkapcsolat, ismerkedés, a távolság nehézségei. Azonban a könyv lapjai teli vannak nagyon elgondolkodtató és szép gondolatokkal. Sokszor csak egy-egy félmondat, máshol egy egész bekezdés gondoskodik arról, hogy maradandó élmény lehessen ez a történet. Eddig ez a kedvenc kötetem Sallytől.

Pont ez a titka szerintem Sally világsikerének: egyszerű történetet mesél el egyedi látásmódjával. Bárki tud azonosulni a szereplőkkel, vagy legalábbis bele tudja képzelni magát a helyükbe, mert alapvetően hétköznapiak, mégsem válnak unalmassá. Különösen nekem Eileen karaktere és Simonnal való kapcsolata tetszett, az a lelki kötődés közöttük, ami barátságon alapul. Számíthatnak egymásra jóban-rosszban, mégsem válik függőséggé a kapcsolódás. Mindenki ezt keresi, mármint egy olyan párkapcsolatot, amiben biztonságban érezheti magát minden értelemben. Tudva, hogy a másik nem tűnik el hirtelen az életéből, egymásra bízzák magukat és ezzel megalapozzák a jövőjüket.

A másik szálon futó cselekményben imádtam, hogy Alice kiköltözött a világ végére, egy nagy házba, ahol egyedül lehet. Íróként persze erre szüksége volt, hiába került távol a barátaitól. Nyugalom, béke vette körül és ezt pontosan magam elé tudtam képzelni a tengerparttal. Amúgy Sally leírásaiból nem sokat kaptunk a könyvben, de nem is ezen volt a hangsúly igazából.

Nyereményjáték

A regényben több európai nagyváros is előkerül, így a játékunk ehhez kapcsolódik. Mindegyik állomáson anagrammákat láttok, a feladatotok pedig annyi, hogy kitaláljátok, melyik városra gondoltunk.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

Feladványom: bár gáz

a Rafflecopter giveaway

A turné állomásai:

10.05. Readinspo
10.06. A Szofisztikált Macska
10.08. Pandalány olvas
10.10. Ambivalentina
10.12. Könyv és más
10.14. Könyvvilág

Képek forrása: Pinterest

BLOGTURNÉ: Margaret Atwood - Legvégül a szív

Margaret Atwood legújabb magyarul megjelent regénye ismét egy sajátos hangulatú, fontos társadalmi és erkölcsi problémákat felvető disztópia. Az írónő által megálmodott világban a gazdasági válságra és vandalizmusra adott reakcióként az emberek idejük felében mesés körülmények között élnek Consilience városában, míg az idő másik felében fegyencként ülnek a Pozitron börtönben. Ha kíváncsiak vagytok a történetre, tartsatok bloggereinkkel, és nyerjétek meg a Jelenkor Kiadó által felajánlott példányt!

Kiadó: Jelenkor, 2021

Oldalszám: 508, keménytáblás

ISBN: 9789635180684

Eredeti cím: The ​Heart Goes Last

Fordító: Csonka Ágnes

Moly-adatlap: itt

Megrendelheted: itt

Fülszöveg:

Amerikát ​romba döntötte a gazdasági válság. A munkanélküliektől és hajléktalanoktól hemzsegő rozsdaövezetekben bandák, vandálok és elmebetegek fosztogatnak. A fiatal házaspár, Stan és Charmaine azért van még életben, mert csodával határos módon megmaradt autójukban laknak, ám nemritkán így is másodperceken múlik a sorsuk. Egy nap megváltásként érkezik a hír: önkénteseket keresnek Consilience városába, a Pozitron Projektbe. A Projekt résztvevőinek rendes munka és kényelmes, tiszta otthon jár – minden második hónapban. A köztes időszakokat viszont a város és a projekt szívét jelentő Pozitron börtönben, fegyencként kell tölteniük, házukat pedig frissen szabadult váltótársaik foglalják el, akikkel szigorúan tilos érintkezniük – erről a Megfigyelés gondoskodik. Elsőre nem tűnik túl nagy áldozatnak egy rendezett életért cserébe, ám amikor Charmaine a szabályokat áthágva szenvedélyes viszonyba kezd váltótársával, nyugtalanító események láncolata veszi kezdetét, s előbb-utóbb kénytelenek feltenni a kérdést, mi zajlik valójában Consilience és a börtön falai mögött.

Margaret Atwood 2015-ben írt disztópiájában a társadalmi felelősség és a közös túlélés problémái mellett előtérbe kerülnek az egyéni lét, legfőképpen a szenvedély kérdései: meddig mehet el az a másik birtoklásában anélkül, hogy elveszítené önmagát?

„Ők maguk, a jövendő Pozitron-tervezők – igazi hősök! Úgy döntöttek, vállalják a kockázatot, az emberi természet jobbik felére apellálnak, a psziché ismeretlen területeit tárják fel. Olyanok ők, mint a régi pionírok, utat törnek, helyet csinálnak a jövőnek: a jövőnek, amely biztosabb, gazdagabb és általában véve jobb miattuk. Az utókor áhítatos tisztelettel emlékezik majd rájuk. Ez a duma. Stan még életében nem hallott ennyi marhaságot. Másfelől viszont valahogy hinni akar benne.

Margaret Atwood az egyik kedvenc írónőmmé vált és legutóbb magyarul megjelent regénye már az ötödik olvasmányom volt tőle. Ezáltal most már ismerem egyedülálló írási stílusát és különleges gondolkodásmódját. Az írónő hihetetlen tehetséggel alkot meg olyan társadalmakat, amik teljesen rabul ejtik az olvasót. Világsikere, A szolgálólány meséje óta most olvastam tőle újra disztópiát  és abszolút azt a színvonalat hozta, amit eddigi regényei.

A Legvégül a szív egy olyan elképzelt társadalomban játszódik, mely szigorú korlátok között ugyan, de biztosítja lakói számára a jólétet és biztonságot. Az egész olyan, mint egy jól felépített tv-reklám: látszólag minden szép és jó ezen a helyen, mindenki boldog és biztonságban van, miközben belülről egyértelműen elkezdenek látszódni a gyenge pontjai. 

A főszereplő házaspár, Stan és Charmaine a munkanélküliségből és hajléktalanságból menekülve lép be ebbe a világba, Consilience városába, a Pozitron Projektbe. Eleinte úgy tűnik, hogy minden teljesen rendben van, lehetőséget kaptak egy jobb életre, jobb körülményekre és látszólag boldogok, jobb életük lett. Azonban elég egyetlen hiba, egyetlen ballépés, és a rendszer megborul, visszavonhatatlan következményei lesznek minden tettnek.

A cselekmény mellett nekem főleg azok a kérdések váltak érdekessé olvasás közben, amik társadalmi témákat feszegetnek, illetve a férfi-nő kapcsolatról szólnak. Ilyen például a társadalmi közösségvállalás kérdése, hol kezdődik az egyén és hol a közösség felelőssége egy probléma megoldása során. De főleg azok a részei tetszettek legjobban a történetnek, ahol azt mutatta be Atwood, hogy Stan és Charmaine házasságának dinamikája hogyan alakul, ha az egyik fél elbizonytalanodik a kapcsolatot illetően. Érdekes volt látni, hogy Consilience városán kívül, azaz a projekt előtt mennyire kapaszkodott egymásba a két ember, azonban bekerülve a projektbe megváltozott minden. Összetartásuk és bizalmuk a másik felé megrendült, látszólag végérvényesen, bár a könyv végére az írónő rendesen megcsavarta a szálakat.

Olvasás közben teljesen elbizonytalanodtam, hogy vajon ez a két ember szereti-e még egymást, mit éreznek a másik iránt és hova fajulhat a házasságuk, ha nem tesznek érte valamit. Ebben a rendszer sem volt segítségükre, hiszen gyakorlatilag elválasztott egymástól Stant és Charmainet, és járták a saját útjukat. Atwood ért ahhoz, hogy hogyan mutasson be érzelmeket és érzéseket a szereplők párbeszédeink keresztül. Elég egy-egy elejtett félmondat, egy feltett kérdés, és az olvasó számára világossá válik sok minden. Bárcsak olykor a valóságban is így lenne, nem bánnám. Mindig azt mondom, hogy a kommunikáció a kulcsa mindennek, legyen szó bármilyen jellegű kapcsolatról az életünkben. Azonban ez korántsem ilyen egyszerű a valóságban, mint ahogyan azt elképzelem. 

Mindez a regényben sem egyszerű feladat, különösen egy olyan szigorúan ellenőrzött világban, mint Consilience. Erősen emlékeztet a történetben szereplő, rengeteg szabállyal és korláttal ellátott társadalom Gileádra, Ott azonban a nők kerültek célkeresztbe, itt viszont nők és férfiak egyaránt. Nagyon könnyen haladtam a könyv olvasásával, teljesen magával rántott a történet. A cselekmény izgalmas és sokszor meglepő volt, pont ezt várja az ember egy disztópiától. Azt a kiszámíthatatlanságot, amitől letehetetlenné válik a könyv.

Nyereményjáték

Mostani nyereményjátékunkban Margaret Atwood munkásságával foglalkozunk. Minden állomáson találtok egy-egy idézetet, a ti dolgotok pedig, hogy rájöjjetek, melyik regényből származik, és beírjátok a címet a rafflecopter-doboz megfelelő helyére.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

A feladványom
“Mégis, zavar, ha megtudom, hogy akaratlanul megbántottam valakit. Kizárólag szándékosan akarok bántani másokat.”

a Rafflecopter giveaway

A turné állomásai
08.21. Könyv és más
08.23. A Szofisztikált Macska
08.25. Spirit Bliss Sárga könyves út
08.27. Readinspo
08.29. Pandalány olvas
08.31. Sorok között
09.02. Booktastic Boglinc

BLOGTURNÉ: Stefanie Stahl - Mindenki képes kapcsolat

A Park Kiadó nemrég egy újabb pszichológiai kötettel lepett meg bennünket, melynek középpontjában a kapcsolatok (vagy az arra való képtelenség) állnak. A téma útvesztőjében az önbecsüléssel, kötődési problémákkal foglalkozó német pszicholterapeuta, Stefanie Stahl kalauzol bennünket. Tarts velünk, ha kíváncsi vagy, mit gondolunk a könyvről!

Fülszöveg:

„Kapcsolatképtelen nemzedék” – mondják azokra a fiatalokra, akiknek párkapcsolatai a közelségtől és az intimitástól való félelem miatt újra és újra zátonyra futnak. Korjelenségről lenne szó? Nem, mondja Stefanie Stahl pszichológus, a kötelékfóbia szakértője. Problémás kapcsolatok mindig is voltak, a kötődés viszont alapvető emberi szükségletünk.

Életszerűen és praktikus gyakorlatokkal mutatja be, hogyan fejleszthetjük kötődési és autonóm képességeinket, amivel egyszersmind önbecsülésünket is megerősíthetjük. A belső gyermek modelljén magyarázza el, miképpen határozzák meg gyerekkori élményeink és az azokból fakadó védekezési stratégiáink felnőttkori kapcsolatainkat. És azt is, hogyan tudunk ezen változtatni úgy, hogy párkapcsolatunkban megtaláljuk az egyensúlyt alkalmazkodás és önérvényesítés között.

Kiadó: Park

Év: 2021

Oldalszám: 288

Fordította: Fodor Zsuzsa

Moly-adatlap: itt

Megrendelheted: itt

Életünket behálózzák emberi kapcsolataink és ezek közül az egyik legfontosabb a párkapcsolat. Amilyen könnyen és lazán indulhat egy ismerkedés, annyira válhat később komollyá és bonyolulttá. Két ember találkozása sohasem lehet véletlen, hiszem és vallom. Minden találkozásból lehet tanulni, fejlődni vele és általa, még akkor is, ha véget ér. Ehhez ad támpontot Stefanie Stahl könyve, aki a gyerekkorra visszavezetve segíti olvasóját tisztábban látni az emberi kapcsolatokról. Nehéz az egyensúlyt megtartani a párkapcsolatban való kötődés és az egyéni szabadság között. Az alcím elárulja, hogy a könyv fő célkitűzése ennek az egyensúlynak a megtalálása.

A címből alapvetően egy hagyományos önismereti könyvre számítottam, azonban szerencsére már az első fejezetek olvasásakor kiderült, hogy sokkal több ennél ez a kötet. Az általános fogalmak elmagyarázása után a szerző visszanyúlik a gyerekkorba. A szüleink kapcsolata erősen befolyásolja és megadja annak az alapját, hogy mi milyen párkapcsolati mintát tanulunk meg és viszünk tovább. Mindemellett a szüleinkhez fűződő kapcsolatunk, kötődésünk (vagy épp a kötődés hiánya) határozza meg, hogy felnőttként mennyire leszünk autonóm személyek, valamint a kötődési képességünk milyen lesz a többi emberhez. Természetesen ez óriási hatással van arra is, hogy egy párkapcsolatban hogy tudunk működni. Mennyire vagyunk alkalmazkodók és mennyire tudunk megnyílni a másik előtt. Tapasztalom, hogy ez nagyon nehéz feladat. Sok mindenről lehet beszélgetni a másikkal, éreztetni, hogy támogatod és Te is támogatva vagy, azonban az érzelmek kérdése ennél jóval nehezebb. Kifejezni magad, hogy a másik tisztában legyen az érzéseiddel, de csak épp annyira, hogy ne érezze magát célkeresztben, vagy ne érezze, hogy birtokolni akarod őt. Nem szabad a másikat birtokolni, meg kell neki hagyni a teret, hogy külön-külön és együtt is működjetek.

Rengeteg gyerekkori lelki sérülést viszünk magunkkal a felnőttkorba függetlenül attól, hogy valakinek alapvetően jó gyerekkora volt. Elkerülhetetlen, és a könyv ezt egyfajta árnyékgyermeknek titulálja, mely szerintem egy nagyon jó szimbólum. Végig ezt a szimbólumot használja. Teljesen érthetően magyarázza el, ahogyan a felnőtt ember lelkében ott él a sérült és szeretetéhes kisgyermek, és ez hogyan, milyen irányba befolyásolja a kapcsolatai működését.

Nagyon sok esetben elgondolkodtam és saját magamra levetítettem a könyvben leírtakat, mely ezáltal rávilágított olyan pontokra bennem, amiken tudom, hogy változtatnom kell és dolgoznom rajta. Úgy érzem, hogy ez a könyv sokat segít abban, hogy fejlődjek és az önértékelésemet rendbe tegyem. Hosszú az út, azonban nem lehetetlen feladat.

A könyv kitér a szélsőséges esetekre is, ahol például az egyik fél szenvedélybeteg, depresszióra hajlamos alkat, és bemutatja, hogyan alakulhatnak ezek a párkapcsolatok. Mankót és segítő kezet nyújt abban, hogyan tudjuk a nehéz konfliktusokat kezelni, a kommunikációnkat fejleszteni és ezáltal javítani kapcsolatunk alakulásán.

Nagyon sok alpontot megtalálunk az egyes fejezetekben, többek között az egyik kedvenc témámat is, az introvertált-extrovertált személyiségtípusokat is, természetesen most a párkapcsolatok szemszögéből. Stratégiákat mutat be a kötet, hogy hogyan tudjuk árnyékgyermekünk sérüléseit meggyógyítani, ezeket az érzéseket és traumákat feldolgozni és a kötet utat mutat egy boldog párkapcsolathoz.

Nyereményjáték

Pszichológiai könyvet olvasni mindig kifizetődő. Játékunkban minden állomáson megadunk egy-egy problémát vagy kérdéskört, amellyel kapcsolatban léteznek magyar nyelvű olvasmányok. Nektek csupán annyi a dolgotok, hogy keressetek ilyeneket, és pötyögjétek be a címet+szerzőt a Rafi megfelelő helyére.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

A feladványom:

boldogság

a Rafflecopter giveaway

A turné állomásai
07.10. Readinspo
07.12. Olvasónapló
07.14. Pandalány olvas
07.17. Spirit Bliss Sárga könyves út
07.18. Könyv és más