2017. július 10., hétfő

B.A.Paris: Összeomlás





Bőröd alá kúszik, és nem ereszt.

Az írónő első könyve (Zárt ajtók mögött) után nem vártam mást. Letehetetlen volt ez is, feszült és izgalmas. Lassabban bontakozott ki a cselekmény, mint vártam és a végkifejlet sem volt az a katarzis, mint amilyen az első könyv vége volt. De ettől még nagyon tetszett, csak olvastam és olvastam, képtelen voltam abbahagyni, amíg ki nem derül az igazság. A könyv beváltotta a fülszöveg által sugallt izgalmakat, egyáltalán nem okozott csalódást B. A. Paris második regénye sem.


A történetről röviden
Egy teljesen átlagos estén kezdődött minden. Cassie hazafelé tartott egy partiról autóval, azonban hatalmas vihar csapott le és a gyorsabb, rövidebb utat választva a közeli erdőn át haladt autójával, amikor egy parkolónál álló autóban meglátott egy nőt. Csak ült, nem csinált semmit a nő a kocsiban, Cass pedig gondolkodott, hogy megálljon-e, vajon szüksége lehet-e a nőnek segítségre, végül tovább hajtott. Másnap reggel ezt a nőt holtan találják és valószínűleg gyilkosság áldozata lett. Cassie lelkiismerete egyből elkezd dolgozni, és úgy érzi, ha megállt volna és odament volna, talán segíthetett volna a nőnek. Közben egyre furább dolgok történnek vele, elfelejt dolgokat, aláír sosem látott szerződéseket, és teljesen elveszti az uralmat saját elméje felett. Édesanyja demenciában szenvedett és Cass aggódik, hogy esetleg ő is e betegség áldozata lesz a közeljövőben. Férje mellette áll mindenben, valamint legjobb barátnője, Rachel, azonban a névtelen telefonhívások és a szokatlan dolgok kezdik felemészteni Casst.

"Utálom magam, gyűlölöm azt, amivé váltam."

Érezted már úgy magad olvasás közben, hogy majd’ megőrülsz, ha nem tudod meg azonnal a végét, a megoldást? Pont így voltam ezzel a történettel. Kattogott rajta az agyam, sok megoldást lefuttattam magamban, és a végére a jelekből nagyjából sejtettem az igazságot. Igazából nem szoktam nagyon előre gondolkodni egy-egy regényen, inkább beleélem magam és nem agyalok előre, hogy mi lesz a vége. Itt viszont kikerülhetetlen volt.
A főszereplő, Cass szimpatikus volt és nagyon drukkoltam neki, hogy végre helyre jöjjenek a dolgai és kitisztuljon a kép körülötte. Körülbelül a könyv feléig nem kaptam semmilyen támpontot, hogy vajon mi lesz a folytatás, hova tud fejlődni a sztori, merre halad tovább. Aztán a könyv utolsó harmada totál felpörgött! Körülbelül 1,5 nap alatt fejeztem be a kötetet, mert képtelen voltam letenni. Imádom az ilyen történeteket, amik nem hagynak nyugodni és izgalmasak. Feszült volt ugyanúgy, mint a Zárt ajtók mögött, de valahogy egy kicsit másként. Nem olyan nagy volumenű dolgok történtek benne, amiktől eldobod az agyad, hanem lassan, fokozatosan bontakozott ki a cselekmény és jött át a lényeg.



Cass személyisége már a könyv elejétől kezdve instabil, hiszen a gyilkosságot megelőzően is a mindennapjai félelemben teltek attól, hogy a demencia teljesen felemészti őt ugyanúgy, mint édesanyját. És ehhez hozzájött a gyilkosság, ami teljesen kikészítette. A hatalmas családi házukban ketten élnek a férjével, aki sokat dolgozik, így Cass egyedül tölti a nap nagy részét. Hangokat hall, furcsa zajokat és rejtélyes módon nem jutnak eszébe dolgok, hogy hol mit csinált, mit mondott…
Tanárnőként dolgozik a közeli iskolában, így nyáron a szünidőben leginkább otthon tölti az idejét. Kertészkedik, próbálja lefoglalni magát és nem gondolni arra, hogy mi lett volna, ha megáll azon az éjszakán és kiszáll a kocsiból beszélni a nővel, akit látott. Főleg akkor esik kétségbe, amikor kiderül, hogy ismerte Jane-t, a meggyilkolt nőt.


Az írónő le sem tagadhatná angol származását, ugyanis a könyvben nagyon sok teát isznak. :D Ez szinte azonnal feltűnt. Nem kávéznak, inkább teáznak a szereplők, viszont azt gyakran. Összességében az írónő első könyve nálam a befutó, de ez a történet is legalább olyan jó lett. Feszült, izgalmas és alig várom a következő történetet, remélem hamarosan olvashatok ismét tőle egy jó kis pszichothrillert! Mostanában rákattantam erre a műfajra, szóval várható újabb értékelés a műfajból.

Képek forrása: saját kép, favim.com, Google

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése