A közelmúltban elhunyt neves képzőművész Vanessa Chapman egyik szobráról kiderül, hogy emberi csontot is tartalmaz. A kiállító úgy dönt, kiemeli a gyűjteményből a darabot addig, amíg ki nem derül, hogy a művész véletlenül választotta azt a csontot, vagy esetleg szándékosan került oda. Paula Hawkins új regényében, a Kéksötétben ezt a kérdést – és még néhány másikat – feszegetjük. Tartsatok velünk, ha kíváncsiak vagytok, mit gondolunk a Magnólia Kiadó újdonságáról!
Amikor egy világhírű képzőművész egyik alkotásáról kiderül, hogy emberi csontot is tartalmaz, három ember élete végzetesen összefonódik a titkok és hazugságok hálójában.
Eris aprócska szigetén egyetlen ház áll, benne egyetlen lakóval. A szigetre egyetlen úton lehet be- és kimenni, ám a dagály érkezte mindennap tizenkét órára elvágja a skót szárazföldtől.
Ezt a parányi szigetet vette meg, és itt alkotott valaha Vanessa, a híres művész. A lenyűgöző, páratlan tehetségű Vanessa, akinek hírhedten csalfa férje húsz évvel ezelőtt nyomtalanul eltűnt.
A ház most Grace otthona. Egy magányos, idős nőé, aki az árapályra hangolta életét, és a világtól háborítatlanul szeretne élni.
Most azonban egy váratlan látogató tart felé, kinek érkeztével nem csak Eris titkai bukhatnak a felszínre, hanem valami sokkal borzalmasabb is.
Paula Hawkins új regénye a hatalom és művészet összefüggéseit feszegeti lassan adagolt, egyre növekvő feszültségben. Kifinomult stílusával és erőteljes megoldásaival a Kéksötét napjaink egyik legemlékezetesebb thrillere.
Kiadó: Magnólia
Év: 2024
Oldalszám: 352
Fordította: Török Krisztina
Moly-adatlap: itt
Megrendelheted: itt
Paula Hawkins engem A lány a vonaton című regényével teljesen meggyőzött arról, hogy helye van a krimik világában íróként és minden regényét tervezem elolvasni. Legújabb története rejtélyesen a Kéksötét címet viseli, és már a borítóra ránézve sejthető, hogy egy újabb titokzatos, a krimi és thriller határán mozgó történetet tartogat számunkra.
A Kéksötét helyszíne Eris szigete, mely a világtól elzárt, nehezen megközelíthető kicsit sziget, egyetlenegy házzal. Itt él Grace, aki a híres művész, Vanessa halála óta magányosan tölti mindennapjait. A szigetre csak apály idején lehet átmenni, így Grace minden napján ehhez igazítva éli, orvosként dolgozott, majd Vanessát megismerve egy idő után Eris lett az otthona. A nagy ház megannyi titkot rejt, és ez a fajta feszültség, a misztikum első perctől érezhető a könyv olvasásakor.
Vanessa festőművész és szobrász volt, minden volt az alkotás, külön stúdiójában szinte napokat töltött el egy-egy műremek elkészítése miatt, számára a művészet volt élete nagy szerelme. Nem volt könnyű élete: bántalmazó kapcsolatok, sodródás, kihasználták a tehetségét, így egy idő után Eris szigete az elzárkózást és egyben a biztonságot is jelentette számára. A férfiak kihasználva tehetségét pénzt láttak benne, Vanessa szeretetéhsége pedig őt elvakította. Megismerkedett Graceszel, aki viszont őszinte és tiszta szívvel fordult felé, és végül kiköltözött hozzá a szigetre.
Nagyon érdekes volt olvasni az ő kapcsolatukról, mert azt éreztem, hogy Grace őszintén szereti Vanessát, aki viszont sokszor csúnyán beszélt vele, lenézte és kigúnyolta. Mintha Grace rá akarta volna erőltetni a szeretetét Vanessára, aki pedig lesöpörte volna magáról legszívesebben.
Ez számomra nem volt annyira kibontva a történetben, mint amennyire szerettem volna róla még olvasni. Helyette a könyv középpontjában egy gyanús alkotás, az Egység II állt, melyben a szakértők szerint emberi csontot használt fel Vanessa. E köré épül a könyv szinte teljesen, megszakítva Vanessa leveleivel, amiből megismerhetjük a múltját. Ami még szintén nem volt rendesen kifejtve, az a londoni galériához fűződő kapcsolata. A galéria, akikre ráhagyta alkotásai nagy részét, a szigetre küldi Beckert, aki próbálja kideríteni az Egység II-ről az igazságot. Mindeközben megtudjuk, hogy a galéria tulajdonosának férje kapcsolatban állt Vanessával, ezért hagyta rájuk műveit. De nem teljesen láttam át a szálakat a könyv végére sem és különösebben kifejtve sem lett ez a rész, ezt sajnáltam.
A könyv abszolút hozta azt a stílust és hangulatot, amit az eddigi Paula Hawkins-kötetek, nagyon szerettem olvasni. Vitt magával a cselekmény még úgy is, hogy alapvetően azért nem egy extrém cselekményes, sodró lendületű történet. Sokkal inkább érzelmi síkon zajlanak az események és főleg Graceben játszódik le változás. Őszintén szólva nekem ő a könyv vége felé haladva egyre kevésbé volt szimpatikus, és féltem, hogy mire lesz képes Beckerrel, a nyomózóval, esetleg bántani fogja.
Már annak a puszta ténye, hogy egy elzárt szigeten - ahova csak 12 óránként lehet be- és kijutni - játszódik, sejtelmessé teszi a történetet. Egy óriási családi ház, egyedül vagy a szigeten, nincs senki, aki segítene, ha például baj van a tenger, dagály miatt...nagyon rejtélyes, titokzatos hely, az írónő jól ért ahhoz, hogyan kell a feszültséget kelteni pusztán egy helyszínnel.
A könyv legvégét - mindenféle spoiler nélkül - hirtelen elvágottnak érzem, nem benne olyan levezetés, mint amiben reménykedtem. Ez eléggé összezavart, hogy most akkor mi is történt a szereplőkkel, mi lett a sorsuk. De összességében tetszett a történet, érdekes volt és bizonyos pontokon feszült, izgalmas.
Nyereményjáték
Játékunkban olyan könyvekből hozunk idézeteket, amelyek ugyancsak a festészetet, képzőművészetet emelik a középpontban. A Rafflecopter megfelelő sorába a szerzőt és a címet kérjük írni.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
A feladványom
"A kapu fölött csillogó aranybetűkből a bécsi Seccesion jelmondata állt: A kornak saját művészetet, a művészetnek szabadságot."
A turné állomásai
11.16. Readinspo
11.19. Csak olvass!
11.22. Pandalány
11.26. Könyv és más
11.16. Readinspo
11.19. Csak olvass!
11.22. Pandalány
11.26. Könyv és más
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése