Péntek Tünde: Bárhová mennél

Már nagyon sokszor elképzeltem, milyen lehet vízparton, egy nagy házban, gyönyörű helyen élni. A mindennapok ilyen környezetben teljesen máshogy telhetnek, mint egy nagyvárosban, valószínűleg sokkal nyugodtaban. Péntek Tünde regénye, a Bárhová mennél képzeletbeli utazás a nyüzsgő nagyvárostól egészen a csendes kisfaluig.

Köszönöm az írónőnek a recenziós példányt, hálás vagyok érte.

Kiadó: Álomgyár Kiadó

Megjelenés éve: 2024

Oldalszám: 480

Moly-adatlap: itt

Megrendelheted: itt

Nagyon könnyű volt beleélnem magam Katie történetébe, aki egy jófej, kedves és laza karakter, hamar a szívemhez nőtt. Washingtonban él, a külügyminisztérium munkatársaként tölti mindennapjait: szinte csak a munkájának él, napja nagy részét végigdolgozza és nem meglepő módon a kiégés fenyegeti.

Mindeközben titkos viszonyt folytat Daviddel, a családos főnökével. Titkos találkozók, rejtett irodai pillantások jellemzik Katie szerelmi életét, és úgy érzi, lassan felemészti annak tudata, hogy mindig csak második lehet a férfi életében.

Katie egyetlen támasza édesapja, akivel gyakran telefonálnak, de az ország két ellentétes felében élnek, így keveset találkoznak. 

Itt érkezik el a történet az egyik legmeseszerűbb fordulópontjához: Katie ír származású és az Írországban élő apai nagyapjai meghal, aki mindent egyetlen unokájára, Katire hagy. Nagyapja, John a távolság miatt csupán néhány alkalommal láthatta kisunokáját még gyerekként, mégis úgy érezte, hogy kötődik hozzá és ezért döntött úgy, hogy gyönyörű tengerparti házát Liscannor faluban a lányra bízza, miután ő már nem lesz.

Nemcsak bennem, de Katieben is kételyek merültek fel, hogy vajon ez tényleg igaz lehet-e és megtörténhet-e, hiszen alig ismerte nagyapját. És ahogy egyre több részletet tudunk meg a körülményekről, annál valóságosabbá válik az egész. Katie élete fenekestül felfordul és el kell utaznia Írországba, lehetőség szerint szinte azonnal.

Egyből arra gondoltam olvasás közben, vajon a valóságban mit tennék a helyében, felmondanék-e, itt hagynék-e mindent abban a hitben, hogy talán visszatérek, de lehet, hogy sosem. Izgalmas volt eljátszani a gondolattal, hogy milyen döntéseket hoznék hasonló helyzetben, tetszett ez a koncepció, hiszen ki ne álmodozott volna már tengerparti házról és nyugodt életről.

Már a könyv első oldalain feltűnt, hogy az írónő mennyire szép leírásokkal dolgozik, szinte ott éreztem magam Washington utcáin, ahol Katie épp fontos telefonhívást intéz egy kávéval a kezében, majd halad az iroda felé. Utána pedig láttam magam előtt az ír Liscannort, a partot, a sok zöld területet és a megérkező Katiet, aki próbál beilleszkedni a falu életébe.

Eddig tisztségviselők, miniszterek beszédeit írta, szinte láthatatlannak érezte magát a lány, most viszont kapott egy olyan lehetőséget az élettől, amit butaság lenne nem megpróbálni, hogy változást hozzon az életébe. Két hétre Írországba repül, hogy rendezze a hagyatéki dolgokat hivatalosan és megnézze, milyen lenne az élete, ha úgy döntene, mégsem adja el nagyapja házát.

Természetesen felmerül a kérdés, hogy vajon mennyire jogos az, hogy John mindent, óriási értékű házat és telket hagyott a szinte ismeretlen unokájára és ez a kérdés Katiet is foglalkoztatja. Erre egy csodálatos levél formájában kap választ Katie, melyet nagyapja neki hagyott ott a házban remélve, hogy a lány valóban eljön és megtalálja majd.

A történet fő cselekményszála Katie dillemája, hogy hátrahagyja-e Amerikát és kezdjen új életet egy másik földrészen, mihez kezdjen most, lesz-e vajon munkéja, ha ide költözik, illetve mi lesz Kaliforniában élő apjával, aki hallani sem akar a költözésről. Mindemellett nyilvánvalóan felbukkan egy férfi is a történetben, Conor, aki gyerekkorukból egy kedves emléket őriz Katieről és kiderül, hogy bár sok év eltelt, egyikük sem felejtette el a másikat.

Számos akadályt le kell küzdeniük, ha valóban úgy érzik, a másik a megfelelő ember számukra: Conor nős, ezért Katienek egyből bekapcsolt a riasztója, hiszen ezt a típust más ismeri, illetve Katie kilépése a külügyminisztériumból sem olyan egyszerű, mint remélte.

Tetszett a könyv lendületessége, hogy a majdnem 500 oldalas történet folyamatosan mozgásban van, és a sokadik oldal után is meg tudott lepni. Romantikus történet lévén vannak benne várható fordulatok, de ettől függetlenül nagyon olvastatta magát a történet és kíváncsian vártam, hogy milyen lesz végkifejlet. Imádtam az ír kisfalu hangulatát, könnyen magam elé tudtam képzelni a karaktereket és a gyönyörű házat, a falu központi helyét, a pubot, mindent. 

Köszönöm az élményt és az utazást!