Nemrég jelent meg az Álomgyár
Kiadó gondozásában Sue Fortins A lány aki hazudott című regénye. A borító és a
fülszöveg rendkívül ígéretes és egyből éreztem, hogy ez a könyv kedvemre való
lesz. A kötetet pszicho thrillerként reklámozzák, izgalmas, feszült történetre
számítottam. Kicsit mást kaptam, mint vártam, de ettől függetlenül tetszett.
Erin Londonban él, egy wellness
központban dolgozik recepciósként. Főnöke, Ed a párja, kapcsolatuk azonban
meglehetősen stagnál, a lány nem boldog vele. Erin e-mailt kap gyerekkori
barátnőjétől, Roisintól, aki egy múltbéli sötét titokról beszél üzenetében, és
nem először figyelmezteti Erint, hogy beszélniük kell, nem menekülhet a múltja
elől. Erin kénytelen hazatérni Rosswaybe (ahol felnőtt), mert édesapját súlyos
és gyanús baleset éri, kómába került. Hazatérve régi ismerősök bukkannak fel,
illetve Erin átveszi a kávézójuk vezetését édesanyjától. Feltűnik Kerry, a
szemközti autójavító műhelyben dolgozó srác, akivel első pillanattól kezdve
megvan közöttük a szikra. Közben Roisin továbbra is kerülgeti Erint, és ki
akarja deríteni, mi történt pontosan a gimnázium utolsó évében, amikor Roisin
testvére, Niall meghalt egy szörnyű autóbalesetben.
A könyv engem teljesen becsapott.
A pszicho thriller és krimi műfajában arra számítottam, hogy már az első
fejezetektől kezdve végig feszültség, kilátástalanság fogja uralni a könyvet.
Ehhez képest azonban helyette egy romantikus, bús-borongós hangvételű történetet
kaptam. Olvasmányos, könnyen olvastatja magát, azonban egyáltalán nem olyan
feszült és izgalmas, mint reméltem. Más kategóriába sorolnám, bár nem igazán
tudom, melyik műfajba illene igazán
A főhősnő, Erin menekül saját
maga elől, ez már az elején egyértelművé vált. Robot üzemmódban tengeti
mindennapjait, sodródik az árral, pedig igazán kezébe vehetné a sorsát. Távol a
családjától, Londonban él, ahol kialakított magának egy olyan életet, ami
kívülről nézve már-már tökéletesnek tűnhet: remek állás, párkapcsolat és a
világ egyik legklasszabb nagyvárosa. Ki is akarhatna ennél többet? Csak épp a
sors fintora, hogy hosszabb időre haza kell utaznia, ki tudja meddig, otthagyva
a régi emlékektől biztonságot nyújtó Londont.
Visszatérni a múltba, a
kisvárosba mindig nehéz. Mintha megállt volna az idő. A kávéház még üzemel,
átveszi édesanyjától, és végre több időt tölthet szeretett nővérével, Fionával
és annak családjával. Azonban a múlt sötét árnyai nem tűnnek el csak úgy Erin
életéből. Roisin, a gyerekkori barátnő szinte üldözi a lányt. Niall, aki Roisin
testvére volt, együtt járt Erinnel és a lány terhes lett tőle. Azonban azt
senki nem tudja a városban, hogy mi történt a kisbabával. Egyáltalán
megszületett-e, tényleg terhes volt-e a fiatal Erin.
Megmondom őszintén, hogy a könyv
hatalmas fordulatokat nem tartalmaz, meglehetősen könnyedén folyik a cselekmény
és az írónő jóval a vége előtt elárult pár rejtélyt. Ennek ellenére egy
olvasmányos, jó stílusú történetet kaptam és ez tetszett. A karakterek, a helyszínek teljesen rendben vannak, egyedül talán Roisin karaktere, akit
máshogy formáltam volna meg. Kerülgette Erint, határozatlanul beszélt vele és nem
kényszerítette rá igazán az őszinteségre. Ha én valamire ennyire kíváncsi
lennék, biztosan erőszakosabban nyomulnék, hogy kiderítsem az igazságot a
bátyámról. A történet apró, szinte észrevétlen utalásokkal van teli, amik a
pszicho thriller műfajt próbálják megidézni, azonban nem elég erősek hozzá,
hogy tényleg azzá válhasson a kötet. Ettől függetlenül észrevehetőek és
érzékeltetik, hogy itt valami komoly végkifejlet van készülőben. És így is
lett. Mondjuk csodálkoztam, hogy bizonyos kirakós darabokat Erin és Kerry nem
tudtak egyből összekötni, és nem gondoltak rá. De azért így is kaptam meglepett
a végén az írónő a tettestárs szereplőt illetően, rá nem számítottam.
A kötet utolsó harmadában kezdett
körvonalazódni bennem, hogy ki állhat az események hátterében, de arra nem
jöttem rá, hogy pontosan mi történhetett a múltban Erinnel és Niallel. Bár a könyvben számos fejezet szólt Niallről,
én így is olvastam volna róla még.
Szimpatikus volt szinte az összes szereplő, kivéve Roisint, viszont a végén az
a nagy családi banzáj valahogy furcsán vette ki magát
Összességében ez egy klassz könyv, ha azt nézem, hogy miről szól és nem foglalkozom műfajjal. Viszont ha úgy közelítem meg a dolgot, hogy ez egy krimi vagy esetleg pszicho thriller, akkor bizony ezt ebben a regényben nem találja meg az olvasó. Mindenesetre engem kíváncsivá tett az írónő és valószínűleg el fogom olvasni a következő regényét is, mely a Sister, sister címet kapta.
Képek forrása: favim.com, Google, saját fotó
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése