The coincidence of Callie & Kayden – Callie, Kayden és a véletlen

Engem ennek a könyvnek legelőször a borítója fogott meg (első pillantásra mi más egyébként?!), és miután elkezdtem olvasni, totálisan levett a lábamról. Mostanában mindig csak gimis sztorikat olvastam, ez viszont valami más, a főszereplők egyetemen tanulnak, elsőéves gólyák & ez azért más világ, tapasztalatból tudom. Nagyon olvasmányos, remek történet, visz magával a lendülete, abszolút fenntartja az olvasó figyelmét, gyakorlatilag letehetetlen. Megvan benne minden, ami kell: humor, dráma, romantika, szenvedély, izgalom.
 

Főhősünk Callie & Kayden, akik egy véletlen folytán ismerkednek meg egymással, a lány épp jókor, jó helyen van, ezzel megmenti Kaydent. És innentől kezdve sorsuk elrendeltetett.

„Kayden lába folyton az enyémnek ütközik az asztal alatt, és meg akarom kérni, hogy hagyja már abba, de még szemkontaktust sem vagyok képes teremteni vele. Összezavarodom, mert a lelkem mélyén élvezem. Kezdem elveszteni az irányítást az érzelmeim felett, és borzasztóan vissza akarom nyerni az önuralmam.”

Mindkét szereplőnek a múltja mély lelki (és fizikai) sebeket rejt, illetve a két mellékszereplő szintén ugyanígy, azonban kicsit sem elcsépelt történet ez két szomorú karakterről. Nehezen ugyan, de egyre jobban megnyílnak egymás előtt, egyre inkább megbíznak a másikban.

„Gyakran eltűnődöm, vajon mi motiválja az embereket. Hogy vajon már a születésünkkor belénk rögződik minden, vagy felnövés közben tanulunk el dolgokat. Talán olyan körülmények kényszerítenek minket, amikre nincs semmi ráhatásunk. Vajon akad ember, aki maga irányítja az életét, vagy mind tehetetlenek vagyunk?”

Nagyon megkedveltem mind a négy szereplőt: Calliet, Kaydent, Sethet & Luke-ot is.
Mindegyikőjük karakterében van mit szeretni: Calliet a küzdeni akarásáért, Kaydent a kedvességéért, Sethet az örök optimizmusáért, Luke-ot pedig a humora miatt.
Biztosan a valóságban is nagyon kedvelnék egy ilyen társaságot.
A könyv számos jelenete komoly mögöttes tartalmat hordoz, sokszor észrevétlenül. Szokásom olvasás közben nemcsak habzsolni az oldalakat, hanem ilyen részeknél megállni egy pillanatra & végiggondolni, kicsit emésztgetni (nemcsak a könyv végén) az olvasottakat.
Mindemelett a történet teli van humoros mondatokkal, szituációkkal, például kimondhatatlanul tetszett az a rész, amikor Callie elmegy kick-boxozni & Kayden meglátogatja edzés közben & egymással „bunyóznak”. Zseniális rész! :)
 

A könyv legszebb idézete számomra ez volt:

„Életünk során elég egyetlen véletlen, hogy összehozzon minket, és a szívünk egy pillanatra egyszerre dobogjon.”

A befejezéstől teljesen kész vagyok!Úgy zárta le az írónő ezt a történetet (vagy lesz folytatása vajon?!), hogy egyszerre nyitva is hagyta, meg nem is. Legalábbis számomra egyértelmű, hogy mi történt az utolsó oldal utáni oldalon, de ez csak feltételezés.Külön piros pont jár a borítóért, ami gyönyörű, ráadásul végigolvasva a könyvet értelmet nyert számomra, nagyon jóó!!!!

„Süt a nap, zöldek a fák, és az újdonság hangulata úgy betölti a levegőt, hogy teljesen bezsongok. Újra akarom kezdeni, boldog akarok lenni, most először élni akarok.”