2015. március 25., szerda

Milyen is a boldogság?




„-Az utolsó nap – felelte, szemét le sem véve Ellie-ről – az egyetlen, ami számít.”



Régóta nézegettem már ezt a könyvet, illetve Molyon a véleményeket róla, hogy vajon érdemes-e elolvasni. És most, hogy végeztem vele, bátran mondhatom, hogy egyértelműen igen, érdemes. Nem egy nagyon pörgős történet, nem is ez a lényege, úgy érzem. Sokkal inkább a középpontjában az a lelki folyamat & változás áll, ami végbemegy a két főhősben.

Egy véletlen (vagy inkább a sors közbenjárása?) folytán elkezd egymással levelezi Ellie & Graham, akik Amerika két végében élnek, Maineben & Los Angelesben. Ellie épp nyári munkán dolgozik egy fagyizóban, illetve a Harvard költészeti kurzusára szeretne bejutni, azonban a tanfolyam díja nagyon magas, így egyelőre csak álom a részvétele rajta. Graham pedig fiatal kora ellenére egyre nagyobb sztár, színészként dolgozik, azonban szülei megpróbálják rábírni, hogy beiratkozzon valamelyik egyetemre.

Levelezésük során olyan dolgokról mesélnek a másiknak gyakorlatilag teljesen ismeretlenül, amikről közvetlen környezetükben senkivel sem képesek. Teljesen egy hullámhosszra kerülnek, mígnem egy nap Graham munkája Maine városába vezeti őt & elkerülhetetlen a találkozásuk.

Számomra két dolog tetszett igazán a könyvben: a romantika, ami megvolt, de mégsem nyálasan & tipikusan kiszámíthatóan, illetve a sok-sok remek leírás, amit szintén fontosnak tartok. Abszolút magam elé tudtam képzelni így a helyszíneket, a szereplőket & az eseményeket.
Igaz, hogy nem egy olyan történet, amiben fejezetről fejeztre rohannak az események & csak kapkodja a fejét az olvasó, mégis egy jó történet, amiben megismerhetünk két szerethető karaktert & drukkolhatunk nekik végig. Nem volt se unalmas, se elcsépelt sztori, jó kis olvasmány.

És végre egy könyv, amiben nincsenek gépelési hibák, ez az!!! :D :D

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése