SISU - Pozitív életszemlélet finn módra

 

"Mi a boldogság, ha nem az, hogy az általunk választott életet élhetjük?"

Őszintén szólva mindig is vonzott ezeknek a gyönyörűséges, dán, svéd, finn életmódról és életfelfogásról szóló könyveknek az elolvasása, és mivel a Kossuth Kiadó december elején egy szuper akció keretén belül rendesen leárazta közülük a Sisut, nem álltam ellen és megrendeltem. Sőt, azonnal el is kezdtem olvasni átvételkor.

A fülszöveg

SISU – „Van benne kurázsi”
Aki felfedezi és előhívja magában a sisut, az:
• bátran és eltökélten tud szembenézni az élet kihívásaival
• jobban érzi magát a bőrében és megtalálja a belső középpontját
• magabiztosan kommunikál és hatékonyan oldja meg a konfliktusokat
• kitartóbb és testileg fittebb lehet
• szívélyes és a stresszt jól tűrő, ellenálló gyerekeket nevel
• következetesen cselekszik és kiáll azért, amiben hisz.

"A sisu bátorság, ugyanakkor pozitív döntés, elszánás is."

Ha más népek és kultúrák megismeréséről van szó, engem nagyon nem kell győzködni, hogy olvassam el. Mindig érdekes számomra, hogy mennyire színes a világ, más vidékeken hogyan élnek, hogyan látják a világot, most például konkrétan a finnek. A Sisu Finnországról, a finnek életszemléletéről szól.

Mivel jóval hidegebb éghajlaton, északon található országuk, teljesen más dolgok váltak fontossá számukra. Sokkal egyszerűbben élik mindennapjaikat, ami szerintem megkönnyíti az életüket. Nem aggódnak annyit, nem stresszelik túl a napjaikat (és gondolom így kevésbé betegednek meg). Öröm volt olvasni arról, mennyire elfogadóak a zord és hideg időjárással szemben, ami egész évben van náluk. Mi itt Európa szívében tűkön ülve várjuk minden tavasszal, hogy végre kisüssön a Nap és ne nagykabátban kelljen járunk. El se tudnám képzelni egyébként, hogy egész évben olyan veszettül hideg legyen, mint pl most van. Ők viszont? Kiélvezik minden percét, feltöltöznek és ha már pár fokkal feljebb megy a hőmérő szála, kijelentik, hogy "milyen jó idő van, szinte meleg". Na igen, nem valószínű, hogy mostanság odaköltözöm.

"A tűrőképesség fejlesztésének kulcskérdése ez: én uralom a körülményeket, vagy azok uralnak engem?"

Ugyanakkor lenyűgöz az, hogy mennyire tisztelik az éghajlatot, a természetet és abszolút nyugodt embereknek képzelem el a finneket. Az életük minden területén. Ahogy olvastam a könyvet, engem is teljesen megnyugtatott az, amiről olvasok. A  könyv a pozitív életszemléletükről szól, valamint a kihívásokkal szembeni bátor hozzáállásukról. Legyen szó időjárásról, egy munkahelyről vagy épp az önmagukért való kiállásról. A könyv teli van inspirálóbbnál inspirálóbb gondolatokkal arról, hogyan legyünk bátrabbak, elszántabbak és miként tegyünk többet az álmainkért, céljainkért. Ez a könyv rávilágít arra, hogy mennyire felesleges anyagi javakkal körbevenni magunkat, ha egyszerűen nem tudjuk őket értékelni és igazából nem is tesznek minket boldoggá. Az önmagunkba vetett hit ezerszer fontosabb és az, hogy megtaláljuk mindenben az örömünket. A Sisu egy olyan könyv, amit érdemes időről időre levenni a polcról, belelapozni és töltekezni belőle.

"A sisu nem az a fajta állóképesség, amelynek köszönhetően valaki képes fölszaladni egy hegyre, hanem állhatatosság, amellyel egyik lánunkat a másik elé tesszük."

Képek forrása: Google

Lakatos Levente: Simlis (előolvasás)

Az amúgy is pörgős múlt hetemet felrázta Lakatos Levente üzenete, hogy érdekelne-e a Szigor-trilógia spin-off regénye, a Simlis. Természetesen azonnal igent mondtam a lehetőségre. A regény december közepén fog megjelenni a Libri Kiadó gondozásában, tökéletes karácsonyi ajándék minden Sz.Igor-rajongónak! :)

Nagyon szépen köszönöm a bizalmat Leventének és a kiadónak!

A fülszöveg

Haraszti ​Éva, a népszerű divattervező élete a siker, a pompa és a csillogás. Kevesen tudják, hogy a kreativitása egy ideje cserben hagyja, ezzel együtt pedig a cége is komoly válságban van. A nehéz idők arra kényszerítik, hogy a húszas évei végén átértékelje addigi életét. Habár mindig két kanállal falta az életet, most a férfiaktól is igyekszik távol tartani magát. Pech, hogy egy fogadáson beleütközik a jóképű Balogh Györgybe. 

Majori Ádám, az angyalarcú rosszfiú, aki mások becsapásával keresi a kenyérrevalót. Élete mindaddig gondtalan, mígnem egyik megbízása hatására ráébred: tetteivel amellett, hogy borsot tör mások orra alá, akár az életüket is kockáztatja. A felismerés hatására a férfi új életet akar kezdeni, de az nem olyan egyszerű, mint ahogyan azt elképzeli. 

Lakatos Levente, a többszörös Aranykönyv-díjas szerző Szigor-trilógiája hatalmas rajongótábornak örvend. A szerző ezúttal a népszerű sorozat egyik mellékszereplőjének, Haraszti Évának szentel egy teljes történetet. A titkokkal, politikai összeesküvésekkel, illetve forró szerelmi jelenetekkel fűszerezett, őrült sodrású regény ismét magába szippant és nem ereszt.

A könyv előrendelhető itt

Megjelenés: 2018. december 7.

A Szigor-trilógiát tavaly decemberben, egy évvel ezelőtt fejeztem be, amikor megjelent az utolsó kötet. Emlékszem, mennyire lezártnak, egésznek éreztem a történetet, ugyanakkor nehezen engedtem el a szereplőket, mert abszolút kedvenc lett. És az a helyzet, hogy most, a Simlis befejezése után ugyanezt érzem. A történet középpontjában Éva, a trilógia egyik mellékszereplője áll, aki egy rendezvényen megismerkedik Ádámmal és első pillanattól fogva izzik köztük a levegő. Azonban megszokhattuk, hogy Levi történeteiben semmi nem ilyen egyszerű, pláne a szerelem, mert a politikai és üzleti érdekek egymással szembeállítják a két főhőst és a kiút bonyolult.

Levente a trilógiában megmutatta, mennyire csavaros és agyafúrt észjárású író. És a Simlisben ugyanígy ez a fajta titokzatosság megvan, aminek köszönhetően a könyv letehetetlen. Csak úgy faltam a sorokat, mindenhova vittem magammal az e-book olvasómat, hogy amikor van pár szabad percem, olvashassam.

"(..)menekülni könnyebb, mint szembenézni az igazsággal!"

Számomra a karakterek hitelesek voltak és egyik jelenetben sem volt túlkapás, vagy földtől elrugaszkodott kijelentés. Talán emiatt lehet, hogy Levi karakterei mindig annyira valóságosak, hogy szinte kilépnek a könyv oldalairól. Megmondom őszintén, hogy a trilógiában különösebben nem voltam oda Éváért, mert igazából annyira meg se ismerhettük akkor még. De most, egy teljes regényt neki szánva azt mondhatom, hogy egy erős női karakter és a történet pörgőssége miatt szinte vágytam volna rá, hogy még többet kapjunk belőle. Nagyon kedvelhető szereplővé vált és kiegészítette ez a könyv azt a képet, ami eddig a fejemben élt róla. A divattervezésről, ruhakészítésről mindig szeretek olvasni, és kimondottan olvastam volna még többet Éva foglalkozásáról, de persze nem ez volt a könyv központi témája, így kevesebb szerepet kapott benne.

Ádám pedig egy teljesen új szereplő, vele nem találkozhatott eddig az olvasó. Sármos, vonzó és titokzatos férfi, ki tudna neki ellenállni?! Ádám simlis munkákban vesz részt évek óta, amiből szeretne kilépni, de ennek nagy ára van. A múlt kötelékei és a munkái szövevényes hálója nem engedik, hogy maga mögött hagyja sötét múltját. Ekkor tűnik fel a színen Éva, aki nem könnyíti meg a dolgát.

"Őrültség?

Igen, én általában őrült döntéseket hozok.

Veszélyes?

Naná, a veszély izgat leginkább."

Mindkettejük múltja teli van súlyos terhekkel, amiket levetkőzni sosem fognak. Azonban egymásra találásuk sorsszerű és bár rövid időt ölel fel a regény, mégis olyan kötelék alakul ki közöttük, ami örökre megváltoztatja életüket. Szerintem tökéletes párost alkotnak, kiegészítve a másikat, ugyanakkor nem leuralva egymást. Nagyon megszerettem a párosukat. Ádám és Éva története tökéletesen beleillik a Szigor-trilógia világába, imádtam róluk olvasni.

A regény ahogy vártam, rendkívül fordulatos, a cselekmény egyszerűen nem hagyja nyugodni az embert, amíg a végére nem ér. Levi írásait régóta követem és a regényei többségét már elolvastam. Azt kell, hogy mondjam, hogy szembetűnő, mennyire sokat fejlődött első regénye óta és a Szigor, illetve most már a hozzá tartozó Simlis is az a könyv, ami az abszolút kedvencem tőle. Olyan világot mutat be nekünk a valósággal vegyítve, ami teljesen beszippantja az olvasót és tökéletes kikapcsolódást nyújt. A cselekmény filmszerűen pörgött előttem, minden a helyén van benne. Nagyon örültem, hogy a Szigorból megismert Liza is felbukkant párszor, ugyanakkor kicsit hiányoltam Szigort.

A befejezés engem teljesen kikészített. Mármint jó értelemben. Egyrészt Levi zseniálisan kitalálta a szálak elvarrását, ugyanakkor összeszorult a szívem az utolsó fejezet olvasásakor. A regényt lezártnak tekintem, de persze a kisördög bennem van, hogy mi lenne egy folytatásban. Nagyon nagy örömmel olvasnám, mert ennyi nem volt elég az Ádám-Éva párosból, nekem a névválasztásuk is igazán tetszett. :D 

Köszönöm az élményt, alig várom, hogy nyomtatott formában is láthassam a történetet.

Képek forrása: saját, favim.com, Google, az író Facebook oldala

Szentesi Éva: Pedig olyan szépen éltek

Szentesi Éva. A nő, akinek a stílusát, a cikkeit, az Instáját követem és nagyon szeretem az életvidámságát, szókimondását és lazaságát. Nem volt kérdés, hogy érdekel-e készülő regénye, mely végre megjelent, nagyon vártam. Ráadásul miután kézhez kaptam a kötetet, egy hét múlva volt alkalmam részt venni a Margó Fesztivál keretein belül a könyvbemutatón, mely rengeteg pluszt adott a könyvélményhez. Első regénye Pedig olyan szépen éltek címmel jelent meg a Libri Könyvkiadó gondozásában.

A fülszöveg

Nyilánszki Mari hétéves. Egy Tisza-menti kisvárosban él, fullasztó, szeretet nélküli közegben. Kopogós cipőről, Barbie babáról és arról álmodozik, hogy az anyukája, amikor nagy ritkán hozzá szól egyáltalán, ne úgy szólítsa, hogy „Mari, fiam”. Nem csoda hát, hogy amint tud, elmenekül otthonról. Önmagát és a boldogságot keresi, de vajon képes-e a boldogságra az, akit olyan hosszú ideig csak boldogtalanság vett körül?

Szentesi Éva író, rákellenes aktivista, a WMN.hu magazin főmunkatársa. Hamvaimból című könyvében őszintén és tabuk nélkül írt rákos megbetegedéséről. Első novelláskötete, a Kardos Margit disszidál 2017-ben jelent meg.

"Egy kő vagyok, amit ha meglöknek, gurul. Egy kő vagyok, amit nem lehet szeretni, ami igazából nem is igényelte sohase, hogy szeressék. A kőnek nincs szüksége ilyesmire."

Ki se kell nyitni a könyvet, már a borító sugallja, hogy mennyire egyedi darabot tart a kezében az olvasó. Lehet elemezgetni, boncolgatni a borítót, hogy vajon miért épp ló és miért nyúl. Ki mit lát bele. De azért persze csak nyissátok ki és ismerkedjetek meg Ti is Nyilánszki Marival! A főszereplőt kislányként láthatjuk először és elkísérhetjük egészen felnőtt koráig. Alapvetően a könyv fikció, azonban ahogyan Éva elmondta a bemutatón, tulajdonképpen ez egy olyan történet, ami hazánkban létező társadalmi problémát vonultat fel. Mari története szembejön veled az utcán, bárhol a városban.

Miről szól a könyv?
Adott egy fiatal lány, aki szeretetre vágyik, azonban szüleitől csak bántást kap (fizikálisan és szóban egyaránt). Nincs, akire támaszkodhatna és egy ilyen gyerekkor teljes mértékben rányomja a bélyegét élete további részére. Nincs kiút és menekvés. Látszólag megállapodik egy szerető férfi mellett, gyerekük lesz, azonban ez egyáltalán nem garancia arra, hogy Mari megtalálta a boldogságát is.

A könyv minden lapjáról árad a kilátástalanság és a szomorúság. Legalábbis számomra nagyon-nagyon rossz érzés volt azt olvasni, hogy ez a lány mennyire egyedül van, mennyire nem találja a helyét és csak sodródik az árral. Annyira szerettem volna, hogy jobbra forduljon minden körülötte, és ne vigye el a pénz gátlástalan világa rossz irányba. Az önbizalomhiány és a szeretetlenség a lehető legrosszabb párosítás és sajnos Marinak mindkettőből kijutott. Ezért kötött ki egy olyan ember mellett, aki ugyan megad neki mindent, ami az anyagi biztonsághoz kell, azonban hol vannak az érzelmek? Elsősorban a szeretet, valamint az érzelmi biztonság és persze az igaz szerelem.

"Várunk mindig valamit, és amikor ott van, akkor nem tudunk vele mit kezdeni. Szentül hisszük, hogy akarjuk, de nem lesz jobb tőle az életünk. És közben végig a remény dolgozik bennünk a legerősebben. De a remény még soha nem tett jóvá semmit."

Borzalmas belegondolni, hogy hazánkban vajon mennyi Mari élhet, mennyien vannak, akik keresik a talajt a lábuk alatt és lehet, hogy soha nem találják meg. Nincs kibe kapaszkodni, nincs mire támaszkodni, egyedül vannak. Hiába a csili-vili kirakatélet és budai villa.

Tanulságos és elgondolkodtató regényt írt Szentesi Éva. Ez az első olyan könyve, ami fikció, és nem önéletrajzi kötet vagy novellák, mint az első két könyve. Nagyon vártam, hogy végre a saját képzeletére hagyatkozva írjon könyvet és egyáltalán nem csalódtam. Miért is kellett volna? Éreztem minden oldalon, hogy Évi mennyire őszinte és nem azért írt könyvet, hogy elmondhassa, "Hú, én vagyok a Szentesi és írtam egy könyvet, essetek hasra!" Egyébként én igenis hasra estem. Az utolsó oldalak teljesen ledöbbentettek, talán ez a helyes kifejezés arra, amit éreztem. Az biztos, hogy újra fogom olvasni rövid időn belül. Mert ez egy ilyen könyv: el kell olvasni, végiggondolni és beszélni róla.

Nekem nagyon tetszett Mari története minden szomorúságával együtt. Nem is az események, hanem a mondanivaló a lényeg ebben a kötetben, pedig egyébként nagyon tudtam volna még tovább olvasni.

"Lenyomatok vagyunk. De nem maradunk itt örökre."

A könyvet itt szerezhetitek be

Képek forrása: favim.com, saját fotó