Újabb könyvbeszámoló

Újabb könyvélményemről szeretnék beszámolni Nektek. Ma reggel fejeztem be a nemrég vásárolt Fejős Éva-könyvemet, melynek címe Dalma. A könyv egy másik kötet egyik szereplőjének, Havasi Dalmának (Cuba Libre egyik karaktere) a gyermekkorát mutatja be. Először meglepő volt számomra, hogy a könyv olyan stílusban íródott, mintha valóban egy óvódás és kisiskolás gyermek mesélné el a történetet. A kötet végére nagyon élveztem az aranyos mondatok, hiszen egy gyermek teljesen másként él meg dolgokat, fogja fel a körülötte zajló eseményeket. Ahogy például tudomására jutott, hogy anyukájának van egy barátja (aki később a férje lett), illetve a sok félreértett mondat Dalma számára. Tipikusan megmosolyogtató, sokszor kacagtató történet. Legjobb a befejezés tetszett, az utolsó sorok & ahogyan a kislány elfogadja mostohaapját, illetve a kistestvére érkezésével kialakult új családi helyzetet.

Persze ez a könyv nem teljesen olyan, mint a többi Fejős Éva-kötet. Hiszen hogyan is lehetne, amikor egy kislány személyében, első szám egyes személyben íródott (amit egyébként nagyon szeretek a könyvekben)?Nem is olyan hosszú ez a könyv, mint a többi. Jókedvre derítő, könnyű olvasmány annak is, aki nem olvasta a Cuba Librét, melyben Havasi Dalma feltűnik. Konkrétan én sem olvastam azt a kötetet, mégsem volt érthetetlen vagy zavaros a történet. Szóval ha vidám percekre vágytok, mindenképp olvassátok el a Dalmát! ;)
Ilyen & ehhez hasonló mondatok hangzanak el a könyvben, jöjjön néhány szösszenet belőle:

"...akkor váratlanul magamhoz ragadtam a rajzlapot és a zsírkrétát (egy pillanatra átfutott a fejemen, hogy megegyem-e a lilát, de végül arra jutottam, hogy emiatt a végén még tényleg évet ismételtetnek velem az óvodában)..."

" - Csinos vagy. Az én csinos kislányom.
-Ugye, megígéred, hogy soha többé nem kell felvennem ezt a borzalmas szerkót?
-Mmmm...
-Ígérd meg.
-Ne sírj. Szép vagy.
-Ígérd meg.
Fel nem foghattam, hogy lehet egy felnőtt ilyen rafinált; anyám ügyesen kitért a válaszadás elől.
-Jó, egy darabig még biztosan nem kell...
-Soha! Ígérd meg, hogy soha!
-Dalma, nem ígérek semmit. Gyere, indulnunk kell, különben már az első nap el fogunk késni.
Így már megértitek, hogy végül kibőgött szemmel érkeztem az évnyitóra, ugye?"

Boldog Karácsonyt Mindenkinek!

És itt a Karácsony!!!! :)

Mindenkinek nagyon boldog, békés & szeretetben gazdag ünnepet kívánok!Remélem, hogy Nektek is olyan jól telt a tegnap & a Szenteste, mint nekem & nekünk a családban. Fenyőfa faragása, rántott hal, francia saláta a nővérem jóvoltából, fenyőfa díszítése & ajándékozás. Ez volt az egész délutános program, nagyon jól éreztem magam. Szépen felöltöztettük a sűrű, zöld fenyőfánkat, már aranyban pompázik. Mindenki örömmel adta át ajándékát a másiknak, jó hangulatban telt az este. Én is nagyon szép, kedves ajándékokat kaptam: könyvet, ruhát, szépítőszereket, baglyos szalvétát (nagy bagoly-rajongó vagyok, ha ezt eddig esetleg nem említettem volna). A mai napon pedig rokonok jöttek hozzánk, holnap szintén, az ünnep erről szól :) Sok ember hiányzik a családból sajnos, szomorú, hogy nincsenek, nem lehetnek már velünk...Ebben az időszakban (is) mindig eszembe jut, mennyire más lenne az életünk velük & bele szoktam gondolni, hogy "mi lett volna, ha". De persze nem tudok ezeken a dolgokon változtatni, inkább csak elfogadni. Nehéz, mégis el kell fogadni. Nem szabad, hogy ez a szomorúság úrrá legyen rajtunk, ez az élet rendje. Tudom, hogy ők velünk vannak, érzem. A hiányuk nem pótolható, a régi fényképek eszembe juttatnak számos szép, sokszor kacagtató történetet, erre kell gondolnunk, ha szomorúak vagyunk. Az évek nem múlnak el nyomtalanul. Ahogy a mondás tartja: "Akinek benne kell lenni az életedben, az úgyis benne lesz". Ezt én is így gondolom. És ha valaki egyszer eltűnik az életedből egy idő után - függetlenül attól, hogy akarva vagy akaratlanul teszi ezt -, hagy maga után valamit. Lehet az bármi: egy közös kép, egy szép emlék, egy dal, vagy csupán fájdalom. Mégis mindig marad valami, ami eszedbe juttatja őt. Nagyon hiányoznak ők, főleg ebben a karácsonyi időszakban. Csak az emlékek maradnak, be kell érnünk ennyivel.

Kissé szomorú hangvételűre sikeredett ez a poszt, nem egészen ennek szántam, de elkaptak az érzések. Hiszen mikor máskor, ha nem Karácsonykor?! :D

 

Csokoládé - kötelezően ajánlott! :)

A hétvégén végére értem egy nagyon jó, olvasmányos könyvnek. A címe Csokoládé, Joanne Harris írónő híre könyve. A belőle készült filmet már ismertem, ezért döntöttem úgy, hogy elolvas az egész történetet. Egyáltalán nem bántam meg! :) A történet főszereplője egy nő, aki vándorlása során kislányával számos helyen megfordul, keresve helyét a világban. Egy francia kisvárosba érkeznek, melynek neve Lansquenet-be. Felbolygatják az egész kisváros életét, hiszen eddig ez a városka a polgármester és pap irányítása alatt visszafogottan, konzervatívan élte mindennapjait. Vianne & kislánya, Anouk azonban a csokoládébolt megnyitásával mindent megváltoztatnak. Rendkívül élvezetes olvasmány, sokszor megrázó, máskor kacagtató & mulatságos jelenetekkel. A vallás & a szabadabb elvű életszemlélet találkozásáról szól ez a könyv, természetesen végül minden a helyére kerül.

A könyvből készült film szintén kiemelkedő, bátran mondhatom, hogy "kötelező darab" minden romantikus lelkű egyénnek, (mint én). Mondjuk a könyvben nincsen tipikusan megjósolható kimenet egyik szereplő számára sem, viszont a filmre sikerült ezt belecsempészniük, hiszen mégiscsak egy filmről beszélünk, ahol sok néző várja a végkifejletet ily módon. Mivel olvastam a könyvet, így tudom, hogy az eredeti történetben szinte teljesen máshogy alakul Vianne sorsa, mint a filmben, mégis mindkettő fantasztikusra sikerült!Mindenki figyelmébe ajánlom! ;)

És még valamiről majdnem elfeledkeztem: a zenéje! Nagy filmzene rajongóként rögtön az első képkockáknál feltűnt, hogy mennyire jó zenét készítettek a filmhez, hallgassunk is bele!

Nagyon jóóó!