Jodi Ellen Malpas: A védelmező

Vannak könyvek, amik vonzzák az ember tekintetét, bárhol is bukkan fel előttünk: könyvesbolt, könyvtár, internetes felület, plakátok. Nos, én pont így voltam Jodi Ellen Malpas - A védelmező című regényével. A könyv számtalanszor szembe jött velem és ideje volt elolvasnom, érdekelt, hogy vajon milyen történet lehet.

Egyik nagyon kedves barátnőmmel, Vikivel (Könyvmánia blog) közösen olvastuk el. Jó dolognak tartom az ilyet, hiszen olvasás közben ki tudjuk tárgyalni az eseményeket még akkor is, ha nem ugyanolyan tempóban olvasunk.

A történetről röviden

Férfi főhősünk Jacke, aki egy fontos munka kapcsán találkozik a londoni elit egyik fiatal, híres alakjával, Camievel. A média, a közvélemény teljesen más képet fest le a lányról és Jacket igencsak kellemes meglepetés éri a lány személyiségét illetően, amikor egyre jobban megismeri. Cami apja a város egyik leggazdagabb, legbefolyásosabb embere, ami együtt jár azzal, hogy ellensége is bőven akad. Ebből kifolyólag fenyegetések nap, mint nap érik, most azonban lányával fenyegetőznek és ő a legprofibb embert akarja lánya oldalára, aki őt megvédi, amíg az ügy nem rendeződik. Igen, ez eddig szép és jó, azonban egyetlenegy dologgal nem számolt a gazdag apuci: Cami és Jacke között csak úgy szikrázik a levegő.

A szereplők

Camille Logan (azaz Cami) – Huszonéves, pörgős lány, aki a londoni társasági élet egyik kulcsfigurája. Lesifotósok hada követi mindennapjait, nehéz kiismerni őt csak az újságokban olvasottak alapján. Látszólag apuci kicsi lánya, aki csak szórja a pénzt, közben kiderül, hogy eltartja saját magát, szeretne a divatszakmában elhelyezkedni, saját márkát alapítani. Találkozása a körülbelül 13-14 évvel idősebb Jackekel felforgatja az életét.

Jacke Sharp – Nem is kérdés, hogy a könyv címe kire utal. Jacke a legjobb a szakmában, biztonsági őrként ő a legjobb. Múltja teli van kérdésekkel, egy tragédiával, ami egész életére kihat és egészen a Camivel való találkozásáig úgy érzi, már soha nem hozhatja helyre az életét.

A helyszín: London

Oh, hogy én ennek mennyire örültem!Mondjuk nem erre hegyezte ki az írónő a történetet, elég kevés leírást kaptunk az egész regényben, inkább a cselekmény volt előtérben, nem a helyszín. (Oké, ez persze érthető. :D). Kaptunk ízelítőt London környékéről is, amikor a hegyekben bújtak el a szereplők. Azt tudni kell rólam, hogy ha már egy történet helyszíne egy általam vágyott hely, akkor már egy plusz ponttal indul a regény.

A könyv teli van érzelmekkel, szenvedéllyel, pörgős párbeszédekkel és számomra voltak kimondottan kacagtató jelenetek is (körömlakkozás, shopping a plázában). Az az igazság, hogy a könyv azért tetszett igazán, mert a karakterek, a leírt szituációk valóságosak és nem rugaszkodnak el túlságosan a földtől. A regény nagyon rövid időtartamot ölel fel, talán 1-2 hónapot (Vagy annyit se?Nem tudom pontosan). Ez alapvetően nem a legszerencsésebb, hiszen ennyi idő alatt a két főhős nem tudja igazán kiismerni egymást, ugyanakkor mégsem éreztem erőltetettnek a cselekedeteiket és mondataikat. Talán egyetlen momentum volt, amit soknak éreztem és túlzásnak, de a spoiler mentesség kedvéért nem írom inkább le. Maradjunk annyiban, hogy hamar meghoztak egy nagy döntést az életükben.

Kép forrása: Google

A lényeg az, hogy Jacke és Camille karaktere is annyira életszerű volt, hogy tudtam azonosulni velük és a problémáikkal. A kettejük kapcsolata vitte magával az olvasót és igazándiból a mellékszereplők valóban háttérben maradtak, egyáltalán nem bántam. Rajtuk kívül minimális volt azok száma, akiket megkedveltem. A kicsi lányt a végén, Charlotte-ot nagyon aranyosnak találtam, még tudtam volna olvasni egy fejezet erejéig róla bővebben. Jacke látszólag egy rideg, kemény férfi, akit nagyon nehéz megközelíteni és szóra bírni pláne. Caminek azonban a fiatalos lendületével, néha flegma stílusával sikerül a közelébe férkőznie, és ahogy egyre jobban megismerik egymást, úgy döbbennek rá, hogy mennyire is illenek egymáshoz.

A történet sodort magával, nem bírtam letenni. Drukkoltam nekik, izgultam, hogy minden jóra forduljon és reménykedtem a szép befejezésben. Szeretem azokat a könyveket, amiket át tudok élni, kattog rajta az agyam, ha épp nem olvasom. Ez pont ilyen volt!

Végezetül nem mehetek el szó nélkül a borító mellett sem, hiszen valami eszméletlen gyönyörű. Erőt, biztonságot sugároz, a címtől függetlenül is. A színek, fények játéka különlegesség teszi a borítót, tökéletes ajándék ez a történet mindazoknak, akik szeretik az igényes, kívül-belül szép könyveket.

Képek forrása: favim.com, Google

Első tánc

Egy elsőkönyves írótól olvasni nekem mindig élmény. Mindig nagyon kíváncsi vagyok, hogy ki ő, milyen történetet írt és milyen a stílusa. Különösen nagy népszerűségnek örvend Baráth Viktória Első tánc című bemutatkozó regénye, és végre én is elolvashattam.

Nagyon szépen köszönöm a recenziós példányt az Álomgyár Kiadónak!

Gyönyörű kötet, kívül-belül. Nekem ez az olvasmány most nagyon kellett. Vágytam a romantikára, szenvedélyre és egy olvasmányos regényre, amivel nem kell kínlódni, hanem pörögnek az oldalak. Pontosan abban reménykedtem, hogy ilyen lesz ez a könyv. Úgy örülök, hogy nem kellett csalódnom, alig bírtam letenni (sajnos a munka megy az olvasás rovására még mindig xD)! Kapott a könyv hideget-meleget, és nem áll össze a kép a fejemben, hogy többeknek mi annyira felháborító benne és miért pontozták le Molyon.

A történetről röviden

A könyv első harmada Párizsban játszódik, ahova főhős lányunk, Zoey pihenni érkezik egy hétre. Megismerkedik egy jóképű, brit férfivel, Owennel. Vonzó Zoey számára, első pillanattól fogva érezhető a közöttük lévő feszültség. A lány nyaralása és a turistáskodás gyakorlatilag kudarcba fullad, hiszen ki sem mozdulnak a szállodai szobából. Aztán a hét elteltével mindegyikük hazautazik, látszólag vége a futó kalandnak. A sors azonban közbeszól, amikor Zoey New Yorkba hazatérve újra iskolába jár, egy művészeti suliba, ahova a tanév kezdetekor új tanár érkezik…

Zoey – fiatal nő, keresi a helyét a világban és mer álmodni!Az első pillanattól fogva tudtam vele azonosulni. Kedves, érző lélek, tipikus romantikus hősnő. Van elég bátorsága és önbizalma, nem agyal folyton mindenen, hogy vajon tegye, vagy ne tegye. És ez tetszett!

Owen – a pasi, akibe minden diák képes belezúgni, legalább egy kicsit. Jóképű, határozott személyiség, sármos és vonzó. Nem csodálom, hogy Zoey első pillantásra beleesett.

Érdekesség: Owen végig a képen látható színész volt a fejemben, Kevin McKidd, akit a Grace klinika sorozatból ismerek, és az a vicces, hogy ott őt Owennek hívják. :)

A karaktereket nagyon megszerettem, magam előtt láttam Zoeyt és Owent, főleg őket kedveltem leginkább. Imádom azokat a történeteket, amikben van egy titok, konkrétan egy titkos viszony, és nem lehet tudni, hogy mikor robban a bomba, hogyan fognak cselekedni a szereplők, vajon együtt lehetnek-e nyíltan felvállalva. Nekem egyébként az Esztelen kötet hangulata jutott eszembe olvasás közben, a hangulatát illetően. 

A helyszínek

A könyv két olyan helyszínen játszódik, amiket különösen szeretek: Párizs és New York. Sajnáltam, hogy Zoey alig látott valamit a francia fővárosból. Nem értettem egyet azzal, hogy egy pasi miatt lemondott a városnézésről és gyakorlatilag az egész hetet egy szállodai szobában töltötte. Még akkor sem, ha a nagy Ő az. Ebben másképp gondolkodom. Miért nem mentek el egyet sétálni, legalább a nagyobb látnivalókat megnézni?! A helyszínek fantasztikusak, talán egy picit hiányoltam belőle a több leírást, de így is jó volt, hiszen Párizst és New Yorkot már „ismerem” sok-sok más olvasmányomból. :D

Az Owen és Zoey között lévő meglehetősen nagy korkülönbség (≈14 év) ellenére tudtam azonosulni az érzéseikkel és azzal, ahogy Zoey milyen könnyen belehabarodott ebbe a csodás, érett férfibe, nem volt nehéz. :D Szokatlan volt a tanár-diák viszony ábrázolása, hiszen nagyon lazán fogta fel a dolgot mindenki. Ők is és a környezetük is.

Valahol ez érthető volt, hiszen Owen legjobb barátja az iskola első embere, ugyanakkor furcsa volt az általános laza kapcsolat a tanárok és diákok között (például a tegeződés és a közös bulizás, iszogatás). Hozzátenném, hogy ez engem nem zavart, inkább csak meglepődtem, mert Európában, vagy legalábbis hazánkban másként működik.

A romantika teljesen átszövi a történetet, hihetetlen szenvedély fűti mindkét főszereplőt, közöttük csak úgy izzik a levegő minden pillanatban! Pont annyi romantika volt benne, amennyi kellett. Se több, se kevesebb. Nem éreztem, hogy túlcsordulna benne a szerelem és „szirupos” lenne a regény. :D

A könyv felétől kissé átalakult a regény hangulata. A két főhős mintha elkezdett volna távolodni egymástól. :( Olyan érzésem volt, mintha elmennének egymás mellett és más irányba tekintenének. Legalábbis úgy tűnt, hogy Owen elbizonytalanodott a kapcsolatukat tekintve, mióta beköltözött hozzá a volt neje. Zoey viszont benn ragadt ugyanabban a reménykedő, totál szerelmes állapotban. Nagyon drukkoltam, hogy megoldják a problémájukat és végre nyíltan és szabadon együtt lehessenek, végre mutatkozhassanak együtt!

Aztán jött egy olyan fordulat, amitől leesett az állam és nem igazán értettem, miért szükséges a történetbe. Olyan volt, mintha Zoey menekülne csak, hiszen előtte pár héttel még más valaki volt élete szerelme. Két végkifejletnek drukkoltam az utolsó egy harmadában a könyvnek, végül az egyik bejött szerencsére.

A kedvenc idézetem a regényből

A több, mint 400 oldalas könyvben annyi minden történik, hogy a végére teljesen eltávolodtunk az elején történt párizsi romantikus héttől, rengeteg fordulatot szőtt bele az írónő és ezért le a kalappal előtte, imádtam olvasni.

Összességében tetszett a könyv, a befejezése számomra erőteljesen folytatásért kiált, nagyon várom a második kötetet, kíváncsi vagyok, hogyan tovább!

Képek forrása: saját fotók, saját idézetes képek és montázsok a favim.com képeiből

Egy kis asszociációs játék

Egy nagyon klassz ötlettel rukkolt elő @FairyDust , a Miss Readers bloggerinája, aki többek között engem is játékra invitált. Az alábbi gifeket megnézve le kellett írnom, hogy melyik könyv vagy könyvekhez kapcsolódó dolog jut eszembe azonnal. Lássuk a listát!

#1. Büszkeség és balítélet – szülinapomra kaptam, csak pupilláztam, annyira gyönyörű!Minden ember polcára kell valamelyik kiadása, szerintem örök darab, igazi klasszikus. Nekem ez a borító tetszik a legjobban, ez a legszebb hozzá. Egyszerű és elegáns. Tökéletes!ráadásul a könyvben olyan szépek az oldalak. Nem a hagyományos fent vagy lent oldalszámozású, hanem az oldal szélén, lejjebb van a számozás minden oldalon. Imádom!

Nézzétek csak:

#2. A szenvedéllyel fűtött Szigor-sorozat olvasása közben simán vágok ilyen képet, nagyon meglepő jelenetek váltják egymást mindegyik kötetben. Nálam ez a gif pozitívat jelent, bár első ránézésre akár nem tetszést is fejezhetne ki.

#3. Az Emily Snow Elemésztve kötet olvasása közben fogtam a fejem rendesen, mint a fenti gifen ez a kis tündéri pandamaci (a kedvenc állatom ♥). Annyira erőltetett volt sokszor, sajnos csalódás volt az a regény számomra.

#4. Pontosan így éreztem magam, mint Aranyhaj, amikor belemélyedtem Stephanie Perkins Isla és a hepiend című regényébe. Annyira örültem, hogy nem okoz csalódást és pontosan olyan kedvenc lett számomra, mint az Anna-könyv. Imádtam minden sorát, és méltó lezárása lett a sorozatnak. Újraolvasós lesz. A könyvről szóló értékelésemet itt olvashatjátok.

 

#5. Erről a gifről egyértelműen Jojo Moyes Mielőtt megismertelek regénye jutott eszembe. Az utolsó oldalait a könnyeimtől alig látva olvastam el. És az a levél a végén, oh istenem!Zsepit elő! Erről a gyönyörű regényről itt írtam.

Köszönöm a lehetőséget és a figyelmeteket, további szép napot kívánok mindenkinek! :)