Nicolas Barreau: Álmaim asszonya

Nemrég 9 napot töltöttem Londonban és igazából nem feltétlen terveztem ott olvasni, hiszen tudtam, hogy az élmény, a látnivalók, a városnézés, kirándulás nyilván minden gondolatomat leköti majd. Így is történt.

Azonban a szállásunkon megláttam a polcon egy magyar könyvet, amit ráadásul terveztem is elolvasni könyvtárból, így gondoltam nekikezdek. A kinn tartózkodásunk meghosszabbodott és volt idő befejezni az amúgy sem hosszú regényt. Nicolas Barreu-tól már olvastam A nő mosolya című bestsellerét, ami szívemcsücske könyv lett és tudtam, hogy az Álmaim asszonyával sem lőhetek mellé.

Jól esett a lelkemnek egy ilyen könnyed, romantikus regényt olvasni, semmi megerőltetőt és bonyolultat. Az pedig, hogy a történet tőlünk kb 2,5 óra vonatútra játszódott, még inkább felvillanyozott olvasás közben. :D

A történetről röviden
A helyszín Párizs, a szerelem városa. Főszereplőnk Antoine, aki épp egy gyors kávére ugrik ki a Café de Flore-ba (hova máshova Párizsban? :D), amikor meglátja álmai asszonyát, amint (valószínűleg) vár valakit az egyik asztalnál. Azonnal agyalni kezd, hogyan szólítsa meg, szeretné megismerni. Természetesen a nő is észreveszi őt. Már csak az a kérdés, mikor jön el a pillanat, amikor megszólíthatja. És ekkor megérkezik egy férfi, leül a nő mellé. Gondolja Antoine, ennyi volt, minden esély elveszett. A nő kimegy a mosdóba és visszafelé egy cetlit ad Antoine-nak a telefonszámával. Nocsak! Egy óra múlva várja a hívását. Antoine a fellegekben jár, amikor elhagyja a kávézót. Leül egy padra és várja, hogy teljen az idő (ki törődik ilyenkor a munkahellyel?!). És itt jön a csavar: egy galamb konkrétan letojja a cetlit és mire Antoine latakarítja, a telefonszám utolsó számjegye eltűnik. Megkezdődik a versenyfutás az idővel, hogy időben kitalálja az utolsó számot és felhívhassa álmai asszonyát. 

Ez a regény nem semmi! Engem leginkább a humorával vett le a lábamról. Ennyi véletlent 190 oldalon még nem olvastam. :D Az, hogy valaki ennyire szerencsétlen legyen, és a becses cetlit pont letojja egy madár, csakis Nicholas Barreau regényében fordulhat elő. Fogtam a fejem jópár jelenetnél, hogy ne már, ez nem lehet, ilyen véletlenek nincsenek. De vannak! :D A végére természetesen minden puzzle darab a helyére kerül és olyan összképet ad az olvasónak, hogy csak mosolyogni tud rajta. Miközben írom ezt a bejegyzést is vigyorgok, mert nagyon jó élmény volt olvasni pont ezt a regényt Londonban. Kedves, romantikus, szórakoztató regény. Nincsen túlbonyolítva, ugyanakkor mégiscsak kiszámíthatatlan. Sok jelenet annyira abszurd és vicces volt, hogy nem bírtam ki nevetés nélkül. Tényleg nagyon tetszett a regény! :)

Annak ellenére, hogy nem egy világmegváltó regény, mégis nagyon szerethető. Ilyen A nő mosolya is egyébként. Néha bizony kellenek a könnyed hangvételű, kedves regény, amiket nem kell túlgondolni, csak szimplán élvezni és megélni. Nekem ez most a lehető legjobbkor jött, jót tett a lelkemnek és jó érzés, hogy pont ezt a regényt olvastam az utazás alatt.

Képek forrása: favim.com