Most vagy soha!

Vegyes érzésekkel csuktam be ezt a könyvet az utolsó oldal után. Az elején nagyon fellelkesültem, hogy ez mennyire szuper, mennyire jó & elsősorban mennyire igaz, minden sora. Aztán a könyv közepénél járva azonban voltak olyan mondatok, amikkel nem értettem egyet. Például azzal, ahol az író arról beszél, hogy szerinte egy gyors típusú férfi sohasem tud együtt élni hosszú távon egy lassabb ritmusú nővel, vagy épp fordítva. Mert ha kompromisszumot kötnek is, az sem lesz jó, hiszem feladják önmagukat. Én nem így látom. Az, hogy alkalmazkodsz a másikhoz, nem feltétlen jelenti saját személyiségünk & vágyaink feladását & elvesztését. Ha mindkét fél hajlandó kompromisszumra egy kapcsolatban, akkor meg tudják találni azt az arany középutat, ami mindkettejük számára megfelelő. Na de nem akarok ebbe mélyebben belemenni, mert összességében a többi dolog kimondottan érdekes volt & tetszett a könyvben, ki is gyűjtöttem szokásomhoz híven pár gondolatot, amit érdemes végigolvasni & értelmezni később is.

 

„Ha nem most, akkor mikor?Attól tartok, hogy a legtöbben csak úgy teszünk, mintha tudatában lennénk annak, hogy nemsokára meghalhatunk. De szerintem nem így van. Szerintem legbelül, mélyen mindenki azt hiszi,hogy ő az első ember, aki nem fog meghalni, aki örökké élni fog. Nézz mélyen magadba egy pillanatra, és keresd meg ezt a hangot! A hangot, ami azt súgja: „Jó, hát azért, mert eddig mindenki meghalt, nem biztos, hogy én is meghalok!”

 

 

„A pszichiáternő öt évvel az eset után jött hozzám, és még mindig nem mert mást szeretni. Könnyen el tudjuk képzelni. De ez a realitás. A terápia vége felé jött rá arra, hogy jobb volt az a pici, ami volt, mint ha soha nem lett volna semmi.”

 

 

„Fritz Perls szerint neurotikus az, aki nem látja a nyilvánvalót. Mindannyiunknak van tehetsége arra, hogy inkább egy kellemes hazugságban éljen, mint egy kellemetlen valóságban. Inkább eltűrjük azt, ami rossz és fájdalmas, de ismerős, mint hogy megreszkírozzuk az ismeretlent.”

 

 

„Amikor úgy érzed, össze vagy zavarodva, nem tudod, mi van, az azért lehet, mert veszélyes tudni, hogy mi van. Tudod te, hogy mi van, de nincs elég bátorságod kimondani.”

 

„Szerintem ugyanígy lehet gyakorolni a szabad akaratot, mindent. Lehet gyakorolni a bátorságot is. Szerintem senki sem születik bátornak, de ha bátor akarsz lenni, akkor a lehető legtöbbször azt kell csinálnod, amit akarsz, főleg akkor, ha félsz. Tehát nem szabad megengedni a félelemnek, hogy beleszóljon az elhatározásaidba. Ha azt érzed, félsz, azt kell mondanod, hogy azért is megcsinálod. Minél gyakrabban teszi az ember, amit akar, attól függetlenül, hogy mit érez, annál bátrabb lesz.”

Az utolsó gondolat különösen tetszik! :)