Olyan ez a könyv, mint egy vasárnapi ebéd utáni, könnyű
desszert. Ízlelgeted, kóstolgatod, és nem silabizálsz felette, csak élvezed. :)
A karácsonyi ajándékaim egyike volt Mária Sándor Párizsi vasárnapok című kötete, és kíváncsian vetettem bele magam az olvasásába. A könyv nagyon-nagyon szép kivitelezésű, kemény fedeles, szép a borítója és végre nem egy tipikus párizsi borító Eiffel-toronnyal.
A rövid könyvecske tulajdonképpen Márai Sándor írásaiból összegyűjtött, párizsi történetek, emlékképek és érzések gyűjteménye. Nem egy konkrét történet, hanem innen-onnan kiemelt bekezdések, oldalakból összeálló kiadvány. Alapvetően a nagy része tényleg olyan érzést keltett bennem, mintha én is ott sétálnék a Szajna partján, a Montparnasse-n vagy épp egy kávézó teraszán (szigorúan kifelé fordított széken ülve!) egy lattét kortyolgatnék és az élet nagy dolgairól beszélgetnénk a Champs-Élysées-n. Persze nyilván abban az öt évben, amíg Márai Sándor Párizsban élt (és többször visszatért a francia fővárosba), teljesen más világ volt, mint most. A történelmi események ezt a várost és országot sem kímélték.
Azonban Márai képes az összegyűjtött, bekezdésnyi szövegek által érzékeltetni, hogy milyen lehetett abban az időben ott élni és első kézből látni a franciák életét, ami sokban hasonlít a mai mentalitásukhoz és életfelfogásukhoz. Imádják a művészeteket, a kifinomultságot és nehezen fogadják be az idegeneket.
Mivel sosem jártam még az országukban, így utóbbiról nem tudok nyilatkozni, de egyszer biztos, hogy saját szememmel fogom megnézni magamnak Párizst. Ott fogok állni a Sacré-Coeur előtt, elsétálok az Eiffel-torony alatt, és megnézem a Notre-Dame (Mi asszonyunk) vízköpőit. Addig mindenesetre elolvasok még sok olyan könyveit, ami ott játszódik (vannak már kedvenceim is :)).
Ezt a könyvet pedig bátran ajánlom azoknak, akik szeretnék egy kicsit megismerni a város hangulatát, a mindennapi élet szépségeit innen messziről és szeretik a szépirodalmat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése