A hétvégi olvasnivalóm egy romantikus könyv, amit e-book formájában olvasok. Jennifer E. Smith: Vajon létezik szerelem első látásra? című könyve az aktuális választásom, kíváncsian kezdtem bele.
Eddig nagyon tetszik ez a romantikus, fiatalos történet. Két főhősünk a reptéren egy abszolút véletlen folytán találkozik. Hadley lekési a járatát, így kénytelen várni a következőre, mely idő alatt megismerkedik Oliverrel és beszélgetni kezdenek. Lassan a feléhez érek a regénynek, szóval egyelőre nem írok nagyon véleményt a könyvről, csak ha végeztem vele. Mindenesetre az biztos, hogy rövid időn belül elolvasom, nagyon érdekes kötet, egyáltalán nem unalmas.
Egyébként a címben szereplő kérdésre a válaszom: határozottan igen, létezik! :)
Ma befejeztem A mexikói című könyvet, zseniális.Mint minden Fejős Éva-könyv, amit eddig olvastam.Nagyon tetszett!Különleges kötet, amiben a főhős,Zsófi egy titokzatos férfi nyomába ered, egészen Mexikóig viszi kíváncsisága.És végül egy olyan utat jár be, amely során megtalálja saját lelki békéjét és önmagát.Humoros, érdekes & kicsit sem unalmas kötet A mexikói. Adott egy lány, Galántai Zsófi, aki megunva szinte tökéletesnek tűnő életét otthagy csapot-papot & nekiindul a világnak. London, Törökország, majd Mexikó. Utazik és nem tervez. Csak szívét követve repülőre ül, megismerkedik új emberekkel & végül megtalálja önmagát. Környezet nem érti, mi történhetett vele, hiszen egy ismeretlen mexikói férfi miatt otthagyja állását, barátját, és mindent Budapesten.
Mégis a történet végére megértheti az olvasó, hogy mi miért történt.És hogy mennyire jól tette Zsófi!Hiszen így megtalálja saját útját, saját helyét a világban.Még ha ez egy másik kontinenst is jelent számára! :)
"Kinyitotta a szemét, és újra a szikrázóan áttetsző cseppköveket nézte.Már majdnem megfordult, hogy kiússzon, amikor rájött: tetszik neki ez a hely, ahol nem sürgetik a holnapot.Ahol a ma fontosabb, mint a holnap.Ahol a mostnak van igazi értelme, és nem a majdnak. Maradt még egy kicsit a tó felszínén lebegve." (390.oldal)
A képen Chichén Itza látható, a regény egyik helyszíne.
Régóta szerettem volna elolvasni J.K.Rowling Az igazi varázsló - Harry Potter megteremtője című könyvet, mely egy nem hivatalos önéletrajz Marc Shapiro tollából. És idén nyáron az Alexandra nagy nyári akciója során potom pénzért árulta, rögtön le is csaptam egy példányra! Nagyon érdekes könyv volt számomra, hamar elolvastam. Egészen az első ötletfoszlánytól a filmekig, minden benne volt hitelesen, érdekesen leírva. A Harry Potter könyvsorozat számomra örök darab a könyvespolcomon, bár erről korábban is írtam már. Ezen nőttem fel, mindegyik kötet megvan, a filmek is és olyan történet ez, amit sohasem fogok megunni, ebben biztos vagyok. Minden egy része egyedülálló, de persze azért vannak kedvenceim. A kötetek közül a harmadik (Harry Potter és az azkabani fogoly), filmekből pedig az ötödik & az utolsó a kedvencem.
Azért is voltam kíváncsi erre az önéletrajzi könyvre, mert választ szerettem volna kapni arra a kérdésre, hogy hogyan tud valaki ilyen fantáziával rendelkezni és mindezt megmutatni másoknak is úgy, hogy közben minden apró részletre figyel. Sokszor az utolsó könyvekben utal vissza olyan korábbi mozzanatokra, amik az első vagy épp második kötetben szerepeltek. Egyszerűen fenomenálisnak tartom, egy zseninek. És ahogy ez az önéletrajzból kiderült, erre egy író csak egyszer képes. Biztosan más művei is jók lesznek, de Harry Potter írta be magát Rowling az irodalom világába végérvényesen.Ti tudtátok, hogy a Potter név Rowling gyerekkori barátainak vezetékneve volt?!
Ilyen és hasonló dolgok derülnek ki a könyvből, örömmel olvastam, bár visszamondani most nem sok ilyen infót tudnék, annyi van benne. A regényben az önéletrajz elmondása szerint egyetlenegy szereplő valós, Natalie McDonald, aki a Griffendélbe került, a Teszlek Süveg beosztja őt a házba. Rowling találkozott Natalievel, a kislány kórházban feküdt súlyos betegen és nem érhette meg Harry Potter történetének befejezését. Rowling ezzel az aprócska kis szereppel emlékezett meg hűséges rajongójáról, mely a történetben a negyedik kötet (Harry Potter és a Tűz Serlege) 177. oldalán olvasható.
"Natalie McDonald a mennybe ment. Ám Joanne Kathleen Rowling szívében és lelkében örökké a Roxfortban fog élni."
J.K.Rowling rengeteg felolvasást tartott könyvei megjelenése során és mindenhol hatalmas örömmel,tapssal várták rajongói, amit nem is csodálok. Biztosan én is részt vettem volna egy ilyen felolvasáson, ha a közelben élnék.
"...Elérkezett a várva várt pillanat. A stadion lámpái elsötétültek, Joanne fellépett az aréna közepén felállított emelvényre, és megállt az egyetlen, őt megvilágító reflektor fénykörében. A tömeg őrjöngött. Hosszú perceken át zúgott a taps és harsogott az ujjongás, miközben Joanne csak állt, mosolyogva és kissé meg is döbbenve a reakció láttán." (106. oldal)
És hogy milyen volt befejezni ezt a csodás történetet?
"Azt hiszem, amikor végzek a Harry Potter-könyvvel, végzek a világgal is - kockáztatta meg a Barnes & Noble internetes beszélgetésében. - Nagyon rossz lesz elbúcsúzni tőle, de meg kell tennem." (130. oldal)
"Azt hiszem, soha többé nem lesz semmim, ami Harryhez fogható lenne - mondta a Richard and Judy Show-ban. - Az embernek csak egyszer adatik meg ilyen."
Bizony-bizony, tegnap este befejeztem az Árnyalat-trilógia utolsó kötetét, A szabadság ötven árnyalatát. Ez a könyv tetszett a legjobban a három közül, bár mindegyikben van fantázia, mindhármat szerettem olvasni. Az elsőt azért, mert még nem ismertem azt a történetet, amiről mindenki beszél, a másodikat azért, mert nagyon kíváncsi voltam, hogy hogyan tovább és persze a harmadikat azért, mert vártam a befejezést, vajon mi lesz a végkimenetel. Nos, a borító leírása alapján durvább befejezésre számítottam, de szerencsére minden jó, ha a vége jó :)
A szereplők élete végre teljese, Christian és Anastasia végre férj és feleségként élik nem éppen átlagos mindennapjaikat. Nem szeretnék túlzottan a konkrét történetről mesélni, mivel nem akarom lelőni egyik poént sem.
"Több a pénzed, mint a józan eszed!" (412. oldal)
Mindkét főhős családja nagyon örül boldogságuknak, ez végig érződik a könyvben. A bonyodalmat egy féltékeny férfi okozza, aki valósággal üldözi őket, megpróbál Christian életére törni, illetve elrabolni Anat. Nagyon izgalmas, romantikus, sokszor vicces történet bontakozik ki a harmadik kötetben, különösen az utolsó kb. 200 oldal tetszett, alig bírtam letenni.
Nagyon kíváncsian várom az első kötetből készülő filmet, amit ha minden igaz és lehet hinni a netes hírportáloknak, akkor jövő ilyenkor fognak bemutatni, ott leszünk a premieren, az biztos! :D :D
A napom fénypontja volt, amikor ma a postáról kijöttem & végre kezemben tarthattam Ördög Nóri & Törköly ErikaAngyalműhely című könyvét. Megjelenése óta vártam az alkalmat, hogy megvehessem ezt a különleges könyvet, most jött el az én időm! ;)
Elég borsos ára van eredetiben, most viszont a Bookline jóvoltából 30% akcióval hozzájutottam, ráadásul ingyenes kiszállítással. És hogy miért ilyen különleges könyv?Majd kiderül, ha elolvasom. Mindenesetre azt tudom, hogy kifejezetten az önbizalom építésére, saját magunkkal való megbékéléshez & önmagunk elfogadásához segít hozzá a kötet. Nemcsak történeteket mesél el nőkről, hanem van benne egy 30 napos program is, mindenféle feladatokkal, tippekkel. Ördög Nóri eddigi TV-s munkáját megismerve biztos vagyok benne, hogy nem egy színvonalon aluli tanácsadó könyvről vagy reklámfogásról van szó, hanem ez egy igazi kincs minden nő számára. Minden kiderül, ha elkezdem olvasni! :D :D
"Az egyik legfontosabb küldetésünknek tartjuk, hogy megértessük a nőkkel: ne érezzenek lelkiismeret-furdalást, ha időt szánnak magukra. Ennek a képességnek a kiépítésében segít a 30 napos angyalképző program. Végigvezet az önismeret, az önelfogadás és az önszeretet állomásain, aminek az eredménye nem kisebb dolog, mint az önbizalom!" (Szerzők)
Végre megjelent múlt héten DVD-n az Egy különc srác feljegyzései című film, és ma sikerült megvennem! :) Ez nagyon feldobta a délutánomat!Szerintem rongyosra fogom nézni az elkövetkezendő években, a zenéimet pedig kívülről fogom fújni. Imádom, mindenestül, a könyvvel együtt!
Egy hete végeztem Vass Virág Franciadrazsé című regényével, bár eddig nem volt időm róla írni.
Kedvelem az ilyen jellegű történeteket, leginkább írónők szoktak ilyen regényeket írni, kicsit Fejős Éva köteteire emlékeztetett olvasás közben. Főhősünk egy fiatal magyar lány, aki a szerencsének köszönhetően belecsöppen Párizs kellős közepébe, pontosabban egy magazin szerkesztőségénél tölti gyakorlati idejét. Meg kell küzdeni a francia nyelv, a beilleszkedés, a város & minden olyan újdonsággal, ami ezzel a fantasztikus lehetőséggel együtt jár. Réka nagyon ügyesen veszi az akadályokat, mígnem közelebbi kapcsolatba kerül a jóképű művészeti vezetővel. Aki azonban nem egyedülálló, ott van neki a főszerkesztő nő, Charlotte. Vajon melyiküket fogja választani a férfi?Számára csak egy kaland a fiatal újonc gyakornok vagy több ennél?
Őszintén szólva egy kicsit keserű szájízzel csuktam be a könyvet elolvasás után, nem egészen erre a végkifejletre számítottam. De ez nem jelenti azt természetesen, hogy unalmas volt vagy nem szórakoztató. Sokszor vicces, máskor kicsit elgondolkodtató ez a történet & kíváncsian vártam, vajon mi lesz a vége! :)
...És persze mi illik legjobban egy ilyen könyvhöz?!Egy csomag francia drazsé...
"A könyv a szellemi manna, amelyből mindenki jóllakhatik, az égi táplálék, amely minél inkább fogyasztják, annál több lesz belőle, a bűvös kenyér, amely senkit nem hagy éhen, minden ínségest kielégít, hatalmassá tesz, úgyhogy mindenki az ismeretek tőkése és nagybirtokosa lehet általa, gondolat-milliomos." (Kosztolányi Dezső)
Ez az idézet nagyon szép & abszolút kifejezi, hogy milyen egy igazán jó könyv. Szerencsére sok ilyenben volt már részem, valóban szellemi "táplálék" tud lenni egy kötet. Sokan vagyunk így ezzel, hiszen ma már annyira gyors a világ, mindig mindenki siet valahová, és nem foglalkoznak az emberek olyan dolgokkal, mint a könyvek. A legtöbb ember inkább megnéz egy filmet, vagy belelapoz egy újságba, mint hogy belefogna egy izgalmas regénybe. Pedig sokkal nagyobb élményt nyújt az olvasás, mint a TV. Persze nyilván nincs mindig ereje az embernek olvasni, de néha igenis kell erre is időt szakítani. Ha csak egy fél órát, akkor annyit, ha pedig többet, az még jobb! :)
Mióta dolgozom, egyértelműen érzékelem a változást, hogy mennyivel kevesebb időm jut a szabadidős tevékenységekre, de a könyvekkel semmiképp sem hagyok fel. Ha több idő alatt olvasok el egy könyvet, mint eddig, akkor sem fogom letenni :) Teljesen kikapcsolja az agyamat egy regény, kiszakít a valóságból & sokszor pontosan erre van szükségem!
Ma délután sikeresen végére értem Katie Fforde: Hív Amszterdam című könyvének. Az írónő könyvei bestsellerek, egy ideje már kíváncsi voltam rá, milyen történeteket ír. Nos, elég vegyes érzéseim vannak ezzel a könyvvel kapcsolatban. Ugyanis eleinte nagy erővel vetettem bele magam a történetbe, majd egy idő után kezdtem unatkozni rajta, majd a végére ismét klassz lett, az utolsó öt-hat fejezet kimondottan tetszett & izgalmas volt. Tipikus romantikus regény egyébként, ugyanakkor mégsem éreztem csöpögősnek (nem is tudtam volna akkor végigolvasni), vagy erőltetettnek. A könyv főhőse két nő, Jo és Dora, akik ugyan más-más úton, de megtalálják a boldogságot. Két külön korosztályba tartoznak,mégis remekül megértik egymást, gyakorlatilag barátnők lesznek & támogatják a másikat. Egy bárkán kezdenek új életet bonyolult párkapcsolataik lezárása után abban a reményben, hogy a jövő csak jobbat hozhat ennél :) ÉS természetesen így is lesz. Katie Fforde-tól szeretném mindenképp elolvasni Recept szerelemre című könyvét is, kíváncsian várom! ;)
Végre hivatalosan is itt a tavasz, joggal "követelhetjük" mostantól a napsütést!
Viccet félretéve, már ideje volt, hogy vége legyen a hosszú télnek, amit egyébként szeretek, de már sok volt belőle. Napsütés, virágok, kényelmes cipő, téli kabát eltéve a szekrénybe, ezekre vágyom ebben a hónapban :P Szerintem ezzel nem vagyok egyedül.
♥ "Behunyom a szememet, hátradőlök, fejemet a támlának támasztom. Lehet,hogy Capote-tal úgy jó, ahogy történt. Csak mert valami nem tart örökké, nem jelenti azt, hogy semmi értelme nem volt, amíg tartott. Nem jelenti azt, hogy nem volt fontos." ♥
Ma elolvastam a Candace Bushnell Nyár és New York című könyvét, mely a Carrie naplója második része. Klassz volt olvasni, leginkább azok a részek tetszettek belőle, amikor a városról ír: az emberek, a metró, az utcák, a közlekedés & egyik kedvenc jelenetem volt, amikor a fél városban elment az áram & gyertyákkal lehetett csak túlélni az éjszakát. Bár még sosem jártam a Nagy Almában, pont ilyennek képzelem a várost. Nyüzsgő, zajos & sok helyen koszos, mégis összességében csodás hely lehet. A város, amely sosem alszik. Ahogy Carrie Bradshaw sem. Mintha mindig is ott élt volna, teljesen ez volt a benyomásom olvasás közben. Alig esik szó a régi barátairól,kivéve egy otthoni látogatást & azt, amikor Maggie meglátogatja őt a városban. A kötetben megtudhatjuk, hogyan lettek barátnők hárman Carrie, Miranda & Samantha. És ahogyan azt végig vártam, természetesen Charlotte is feltűnik a színen. jó olvasmány volt, sokszor mulatságos jelenetekkel.
Ma befejeztem a Csokoládécipő című regényt Joanne Harristől. Ugyanolyan hangulatú volt,mint az első rész, a Csokoládé. Igazán élveztem a hosszú leírásokat mindenről, szinte éreztem a csokoládé finom illatát, láttam magam előtt a szép "chocolaterie"-t, a szereplőket & Párizs utcáit :) Sokkal több benne az ármány, a varázslat (és a csokoládé :P), mint az első kötetben. Nagyon tetszett, hogy minden fejezetben más beszél, más viszi tovább az eseményeket, a saját szemszögéből, mégsem válik érthetetlenné az írás. Teljesen bele lehet merülni, őszintén szólva nem erre számítottam. Azt gondoltam, hogy ez is csak egy folytatás lesz & nem "übereli" majd a Csokoládét. De szinte ki merem jelenteni, hogy jobb volt, mint az első. Mondjuk lehet csak azért érzem így, mert az első könyv sztoriját a filmből ismertem már, amikor olvastam, viszont a Csokoládécipőről semmit sem tudtam. Szívesen megnézném filmen ezt a regényt is, és valószínűleg el fogom olvasni a trilógia harmadik kötetét is, mely Csokoládé barack címmel jelent meg 2012-ben.
Őszintén szólva eléggé vonakodva, mégis kíváncsian kezdtem el olvasni a „szürke könyv” második kötetét, A sötét ötven árnyalata címmel. Az első könyv sokkoló fejezeti után ugyanakkor érdekelt, hogy mi történhet még két köteten keresztül. Hiszen Ana otthagyta a csábos Christian Greyt, ami meglátásom szerint helyes döntés volt, de biztos voltam benne, hogy ez nem ilyen egyszerű. Ana más. Nem tudott csak úgy lemondani arról a szenvedélyről, amit Greyjel átélt. Számomra ez a történet az első kötet olvasásakor nagyon érdekes volt, engem leginkább a lelki háttere érdekelt, nem pedig Christian Grey játékszobája. Mindenesetre nem tudtam simán letenni a könyvet, muszáj volt elkezdenem olvasni a trilógia további köteteit.
Szokatlan azt olvasni, hogy ők ketten elmennek egy szupermarketbe vásárolni, hiszen Christian Grey dúsgazdag, limuzinnal & sofőrrel jár mindenhova, nyilván nem ő vásárol be nap mint nap.
„Tedd be a csirkét a hűtőbe. – Nem vártam, hogy valaha is ezt a mondatot hallom Christian Greytől.”
Természetesen ez a kötet is teli van szenvedéllyel, Christian & Ana úgy vonzódnak egymáshoz, mint két mágnes, mi lesz ennek a vége?! Tetszik, ahogy Ana belső istennőjét bemutatja, aki folyton a helyzetnek megfelelően reagál, hol épp egy heverőn fekszik, hol tornagyakorlatot mutat be Ana fejében. Mulattató & vicces részei a könyvnek, igazán feldobják az olvasó hangulatát. Ugyanakkor mindemellett teljesen ugyanazt érzem olvasás közben, mint az első kötet esetében. Ugyanazt a hangulatot adja a „sötét könyv”, a harmadik is ilyen lesz, gondolom. Ebben a könyvben már érződik, hogy nemcsak a szexről szól Grey & Anastasia kapcsolata. Ez az első kötetben is így volt, de ott ennyire nem lehetett érezni a köztük lévő kapcsolat lényegét. A második könyvben újrakezdik kapcsolatukat az után, hogy a szürke könyv azzal ért véget, hogy Ana lehagyta a férfit. Most viszont ismét egymásra találnak, sokkal inkább érezni, hogy egymás számára olyanok, mint a levegő. És ki is mondják, ez már sokkal inkább hasonlít egy párkapcsolatra, mint korábban.
És itt az ideje, ebben a regényben kell megismernünk a rejtélyes „Mrs. Robinsont”. A nő, aki fontos része ennek a különös, titokzatos Mr. Greynek. Ideje volt, hogy végre láthassuk őt. Akárhányszor felbukkan a könyv oldalain, mindig az ezeréves dal jut eszembe a Diploma előtt című filmből, hiszen erre utal a Mrs. Robinson név is, igazán találónak & ötletesnek tartom.
Az ötödik fejezetben kezd egy kisebb fajta krimibe átmenni a történet, mivel megjelenik egy lány Christian múltjából, aki valószínűleg pszichiátriai kezelés alatt áll & célba vette a két főhőst. És elhangzik egy mondat Grey szájából, ami engem először lep meg vele kapcsolatban: „Tőled másként látom a világot, Anastasia. Te nem a pénzemért akarsz. Te... reményt adsz.” Nos, itt megmutatkozik a férfi eddig számomra rejtett oldala, kezdem azt hinni, hogy ebből a kapcsolatban lehet még valami jó. Őszintén szólva eddig meg voltam győződve arról, hogy nem fognak együtt maradni Ana-val, viszont ez a mondat sokat változtatott a véleményemen. Szépen, lassan rajzolódik ki Grey személyisége, bár valamennyire az első kötetben is megismerhettük természetesen. Most Ana azonban közelebb kerül például a Grey mellkasát & hátát fedő sebekhez, melyeknek eredete nem derül ki, súlyos emlékek kapcsolódnak hozzá, ebben biztos vagyok.
Azért azt meg kell hagyni, hogy a történet bizarr, szexéhes oldala továbbra is megvan ugyanúgy, mint az első kötetben. Christian Grey valóvan ötven árnyalatban elcseszett ezen a téren, bármit is jelentsen ez pontosan. A sikamlós részek szemléletesek, Anát továbbra is rabul ejti a férfi vonzereje, messzire elmegy a kedvéért ezen a téren.
A könyvben természetesen fény derül arra, hogy miért egy gyönyörű álarc látható a borítón. Nos, egy álarcosbál kelléke, ezzel nyilván nem mondok újdonságot. Christian adja az álarcot Anának pezsgőzés közben, mielőtt elindulnak a bálba. A partit Grey édesanyja szervezi, hatalmas „hacacáré”, a felső tízezernél már csak így megy. Fekete-fehér kockás táncparkett, lámpások mindenütt, jégszobrok, pezsgő, élő zene, klassz lehet egy ilyen mulatság! Nagyon sok emberrel ismerkedik meg Ana a bálon, találkozunk Miával, Grey lánytestvérével, illetve az ő barátnőivel, utána pedig sztárok, orvosok, cégvezetők mutatkoznak be a lánynak. Sőt, Ana találkozik Christian nagyszüleivel, akik kedvesen fogadják! Nem semmi véget ér a bál, egy aspeni (Colorado, USA) hat napos pihenésre licitálással Ana részéről, potom 24 ezer dollárért!!De többet nem árulok el azoknak, akik még nem olvasták a könyvet.
Mondjuk nekem egyes részek elég nevetségesnek tűnnek, például amikor Grey szó szerint elfenekeli Anát.Miért, minek kell ez?!Mi lehet ezen élvezni?!Nem értem, lehet más igen.
Ahogy az várható volt, megtörténik Anastasia & Mrs. Robinson találkozása, a bálon szólítja meg az idősebb nő Anát. Meglepőek Mrs. Robinson mondatai Ana számára, bár nekem, mint olvasónak, egyáltalán nem. Viszont arra egyáltalán nem számítottam, hogy gyakorlatilag megfenyegeti Anát a nő, aki erre nagyon találóan reagál, visszavág mondataival.
Eddig is nyilvánvaló volt, hogy teljesen magával ragadta Ana Christian Greyt, életében először a férfi igazán szeret valakit, nemcsak használja bizonyos dolgokra. Ugyanakkor Grey birtokolja is a lányt, amit ő viszonylag jól visel.
A második kötetben elhangzik a bűvös szó & Christian Grey kimondja Anának, hogy szereti. Végre! Valahogy sejtettem, hogy eljut idáig a kapcsolatuk, az elejétől fogja érezni lehet már a „sötét könyv”-ben, hogy Grey milyen átalakuláson megy keresztül, folyamatosan alakul, Anának köszönhetően megmutatja gyengéd oldalát & hogy mit takar a kemény külső. Meglepő számomra, ugyanakkor örülök neki, és nekik. Kezd kialakulni az a dolog, amit mások párkapcsolatnak hívnak, azonban mindkét főhősünk számára ez újdonság. Lassan bontakozik ki a történetnek ez az oldala, szépen.
„Ez a férfi, aki az Úrajándéka a nőknek, engem szeret.”
Végre nemcsak a testiségről szól a kapcsolatuk, hanem egyre többet beszélgetnek, például a tengerparton az SP nevű helyen. Érezni lehet, hogy valami megváltozott, más lett, és jobb lett közöttük. Minél több múltbéli emlékre derül fény mindkettejükről egymás számára, annál belsőségesebbé válik a viszony.
Számomra a kötet második felétől válik igazán izgalmassá a történet. Sokszor szinte krimibe illő jelenetek, melyet egy romantikus gesztus, vagy épp mondat vált át szerelmi történetté. Grey & Ana kapcsolata egyre mélyebbé, tartalmasabbá válik, mígnem eljutunk addig a kérdésig, amit én már egy ideje sejtettem, hogy fel fog tenni Christian a lánynak: „Hozzám jössz?(358.oldal)
A lány olyan „gyógyszer” a férfi számára, aki a múltbéli szörnyűségek fájdalmát enyhíti számára. Ez nyilvánvaló és egyértelmű most már.
„-Nem. Azért kértelek meg, mert végre találkoztam valakivel, akivel le akarom élni az életemet."
Ó! A szívverésem kihagy egy ütemet, és elolvadok. Hogy képes a lehető legelcseszettebb helyzetek kellős közepén a lehető legromantikusabb dolgokat mondani? A döbbenettől tátva marad a szám.” (359.oldal)
Nem kerülte el a figyelmemet sem az első, sem ebben a második kötetben, hogy Christian Grey minden nőnemű lénynek tetszik, aki szerepel a regényekben. Ana mindegyikre úgy tekint, mint akik éhesen lesik minden mondatát & mozdulatát a férfinek. Nekem viszont ez annyira nem szimpatikus. Biztos vagyok benne, hogy találnánk olyan nőt, aki nem olvad el Greytől. A regényben épp elég dolog van, ami miatt szeretni lehet ezt a pasit, külső-belső adottságokról egyaránt beszélhetünk. Szóval nem értem, hogy ezt miért kell mindig kihangsúlyozni, pl: a kiszolgáló pincérnő, recepciós vagy épp az ingatlanközvetítő nő jeleneténél.
Végére érve a könyvnek tényleg izgalmassá vált a történet. Nem laposodott el, bár egy kis szünetet muszáj lesz tartanom, mielőtt tovább folytatom a „szabadság könyvvel”, vagyis A szabadság ötven árnyalatával. Egyelőre sok volt Anából & Christianból közel 600 oldalon keresztül, meg kell emésztenem az olvasottakat.
A viccet félre téve, azt kell, hogy mondjam, hogy minőségi kötet volt ez is. Sokszor zavar ejtő dolgokat műveltek főhőseink, máskor nevetnem kellett rajtuk, sőt, egyes részeknél pedig úgy éreztem, hogy mindjárt kifolyik a kezemből a könyv, annyira nyálas. Mégis végül egy klassz történet bontakozott ki a kötet második felében. Kíváncsian várom a trilógiát befejező, harmadik kötetet.
Az én fejemben Ő Mr.Grey
A második könyv olvasása közben egyre inkább elgondolkodtam azon, hogy vajon melyik színész fogja alakítani a vásznon Christian Greyt. Hiszen nyilvánvaló, hogy film fog belőle készülni, a hírek is erről szólnak. A leginkább esélyesnek Matt Bomert tartom, neki drukkolok. Ránézve egyértelmű az az elegancia és sárm, ami a könyvből árad Greyből. És ki lesz a szerencsés lány, aki Anastasia Steelet fogja alakítani?Leginkább Alexis Bledelt szeretném, akit Rory Gilmoreként ismerhetünk a Szívek szállodája sorozatból.
Szóval az ő párosuk tetszene legjobban, de igazság szerint bárki is fogja alakítani őket, biztosan megnézem a filmet, ez nem kétséges.
Tegnap délután a városunk Esterházy-kastélyában jártam, ahol a könyvtár is található. Gyönyörű, régi, hatalmas építmény, rég nem jártam már ott. Ideje volt, úgy érzem. Mikor beléptem, szinte olyan volt, mintha megállt volna az idő. Nagy belmagasságú termek, hideg folyosó, csodás faajtók. Eddig sosem tűnt fel, mikor utoljára jártam itt, hogy mennyire szép. Egyszerűen csak álltam a folyosón, néztem ki a fejemből & beszívtam a régi illatot. A könyvtár szintén egy ilyen teremben van berendezve, plafonig nyúló polcokkal, régi-új kötetekkel egyaránt. A hideg épületben, pontosabban a könyvtárban cserépkályha biztosítja a meleget, nagyon jó volt így keresgélni a polcok között, megadta a hangulatot. :)
Íme a kastély, ahol a könyvtár, illetve kiállítások, más rendezvények is helyet kapnak:
Nem tudom, hogy más hogy van vele, de én imádom a régi könyvek illatát. Egyébként az újabbaké sem rossz, ha már itt tartunk. Egyszerűen különlegesnek tartom. Naivan azt gondoltam, hogy úgysem találok majd újabb köteteket meg, de tévedtem. A könyvtárból ki lehet kölcsönözni nagyon sok friss könyvet, például a szürke trilógiát, a Twilight-könyveket, akár angol nyelven is. Szóval az újabb bestsellerekhez is hozzájuthatunk akár. A választásom tegnap három könyvre esett:
- Carrie naplója (ami alapján a sorozat készült, nagyon várom, hogy olvassam!!!)
- Csokoládécipő (ez a könyv a nagy sikerű Csokoládé folytatása)
- illetve rábukkantam Fejős Éva Cuba Libre című regényére is, amit még nem volt szerencsém olvasni.
A London-mániám a gimnáziumi évek vége körül kezdődhetett. A pandákért rajongásomnak emlékszem az első momentumára, London & Anglia esetében viszont nincs ilyen. Legalábbis nem emlékszem semmilyen konkrét élményre, filmre, tárgyra, eseményre vagy bármi másra, amihez kötni tudom, hogy mióta kezdett el érdekelni ez az ország & a fővárosa. Viszont azóta sok újat tudtam meg a városról az elmúlt években. Rengeteg képet, ereklyét gyűjtöttem össze: kitűző, óra (imádom, New Yorkerben vettem potom pénzért), ruhadarabok (zokni, póló), mini piros busz, füzet (amibe eddig nem írtam :P pedig rég megvan), fülbevaló, eredeti angol teásdoboz, szalvéták, kis táska. És még nagyon sok mindent szeretnék szerezni, igazi kincseket, illetve nagy álmom, hogy eljussak Angliába, akár turistaként, akár dolgozni hosszú távon, mindkettőt el tudnám képzelni. Sok helyet megnéznék a világban, viszont Londonban tudnám elképzelni azt, hogy dolgozom & ott élek. Persze lehet, hogy ha egyszer kijutok, akkor teljesen megváltozik a véleményem, megvan rá az esély, de ebben a pillanatban, vagyis inkább egy jó ideje, így érzem. Mindenesetre útikönyvem már van a fővároshoz! :P Anglia egyik legjellegzetesebb ismertetőjegye a tea, az ötórai teázás. Nos, én nagyon szeretem a teát, szinte minden ízben & formában (hidegen-melegen egyaránt). most mutatnék nagyon szép teákat, díszdobozokat & egy csodás egyrészes teáskészletet, melyre nagyon fáj a fogam, azonban nálunk ilyet nem lehet kapni, interneten sem bukkantam rá sajnos.
És végül, de nem utolsó sorban jöjjön egy szép "kannabögre", ahogy sok helyen nevezik! :)
Sajnos nincsenek jó híreim, ugyanis a laptopom, Bella nem működik. Valószínűleg muszáj lesz megnézetni egy hozzáértővel, addig viszont nem biztos, hogy minden nap fogok tudni posztolni. Majd meglátjuk. Mindenesetre nagyon aggódom, hogy elveszik róla a sok szép képem, illetve dokumentumok, amik még nincsenek kiírva CD-re. Többsége pótolható a dolgoknak, pl: filmek, ezek nem baj, ha elvesznek. Viszont a képeimet tényleg sajnálnám, hiszen sok olyan van közöttük, amiket véletlenül találtam a világhálón & nem fogom tudni pótolni őket. Optimista vagyok & bízom benne, hogy nem így lesz! :) Nagyon szeretem a laptopomat, gyönyörű & nagyon jó teljesítményű gép, ezért nem értem, hogyan lehet, hogy nem tud bekapcsolni, állítólag a videókártyával van gond, pár napon belül kiderül.(jelenleg egy asztali gépről írok)
Elolvastam egy rövid, angol nyelvű, Oxford nyelvoktatós könyvet Londonról. Igazán tetszett, nemcsak a város miatt! Alig volt pár szó benne, amit ki kellett szótáraznom, teli van a könyv színes képekkel a városról. A város történetéről & kialakulásáról, illetve napjainkban a város életéről szól. Természetesen olvashatunk a látnvialókról, hidakról, a London Eye-ról, a piros buszokról, a fekete taxikról, a királyi családról, a csodás épületekről. Mindenről, ami London! :) És e sok új információ mellett az angolt is gyakorolhatjuk, juhúúú! :)
Nagyon szeretem ezeket az Oxford Bookworms kiadványokat. Hat nehézségi szinten van rengeteg féle kiadványuk, így mindenki megtalálhatja a neki megfelelőt attól függően, hogy milyen témában szeretne és milyen az angol tudása.
Elolvastam ezt a csodás könyvet. :) Eszméletlen jó volt!!!! És ma megnézem a film verziót, már nagyon várom!
Annyira inspiráló, elgondolkodtató, sokszor vicces, máskor megható történet. A főhős egy 15 éves, gimis srác, neve Charlie. Az egész könyv levelekből áll össze, melynek mindegyikét Charlie egy ismeretlenhez írja, aki akár az olvasó is lehet. Minden levél úgy kezdődik, hogy "Kedves Barátom" & úgy fejeződik be, hogy "Szeretettel ölel: Charlie". Eleinte szokatlan volt a fiú írási stílusa, de egy idő után persze leesett, hogy hiszen csak 15 éves, nyilván még nincs kifejlett írási stílusa. Egyébként írónak készül Charlie, ezért az angol tanára folyamatosan könyveket ad neki olvasásra, majd ezekről esszéket kell írnia a fiúnak, melyek segítségével egyre jobb lesz, készül az írói pályára. Charlie nagyon félénk, visszahúzódó & érzékeny fiú.
"A folyosón azt figyelem, hogy a lányok a fiúk dzsekijét hordják, és a tulajdon fogalmán tűnődöm. Elmélázom azon, hogy tényleg boldogok-e az emberek. Remélem, igen. Nagyon remélem."
Minden gondolat, mozdulata & levele ezt sugározza. Ugyanakkor a történet végén kiderül számunkra, hogy ennek egy olyan gyerekkori emléke & egy barát elvesztése a legfőbb oka. A könyv Charlie első gimnáziumi évét mutatja be, melyet egyedül, barátok nélkül kezd, azonban hamarosan megismerkedik két nagyon jófej végzőssel, Sammel & Patrickkel, akik a barátai lesznek. Elfogadják Charliet úgy, ahogy van. Nem piszkálják, nem sértegetik, hanem támogatják őt, hogy kinyíljon az emberek felé & feldolgozza a múltbéli traumáit. Csodálatos történet, számomra ez nem csak egy átlagos könyv & film, sokkal több annál. Számtalanszor vissza kellett lapoznom, hogy újra elolvassak egy-egy bekezdést vagy mondatot,
"Az élet, a szerelem és a barátság regénye".
A technika órán megismert Patrick mellé ül le Charlie egy focimeccsen, ez az első lépés ahhoz, hogy végre elkezdje élni az életét, ehhez neki sok bátorság kell. Így ismeri meg Samet is, aki csatlakozik hozzájuk. Lassan, de biztosan befogadják maguk közé, Charlie megismerheti őrült, vicces & őszinte világukat. Persze vannak ennek árnyoldalai is, például a drog, alkohol, és nyilván a szerelem.
"Sam leült, és elnevette magát. Patrick is nevetett. Én is nevettem.Megesküdnék rá, hogy abban a pillanatban nem voltak korlátaink." ♥
Főhősünk nagyon kedves a családtagjaival, igazán szereti őket, szeretné boldognak látni őket, a maga kis naiv & szerény módján, mint ahogy ezt a következő idézet prezentálja:
"Én személy szerint remélem, hogy a bátyám úgy tölti a főiskolán az idejét, mint ahogy a filmekben mutatják. Nem azokra a filmekre gondolok, ahol a diákszövetség hatalmas bulit rendez. Inkább olyanokra, amikben egy fiú találkozik egy okos lánnyal, aki rengeteg pulóvert visel, és a kakaó a kedvence. Könyvekről meg problémákról beszélgetnek, és csókolóznak az esőben." Ugye, hogy milyen aranyos?
Az egyik kedvenc jelenetem a bálon táncolós, "nappali tánc"
Charlie mindig azt csinálja, amit mondanak neki, nem helyezi magát előtérbe, talán ez visszahúzódásának is köszönhető. Mindenesetre meg kell tanulnia azt tenni, amit szeretne, sokszor éreztem azt olvasás közben, hogy nem mer megtenni dolgokat, például szakítani egy lánnyal, akivel igazából nem szeretne járni. Magyarul Charlie nem tud nemet mondani, csak hogy önmagát érvényesítse. Nincsenek egyébként sem a könyvben, sem a filmben tipikus jelenetek, tipikus szálak. Szeretem az ilyen történeteket, amikor sohasem lehet tudni, hogy mi fog történni, mi lesz a vége. A könyv teli van csupa-csupa érdekes pillanattal, melyek mellett nem szabad szó nélkül elmenni, végig kell gondolni, át kell élni, ami történik. Csak úgy, mint a való életben.
"...És végül rálelt erre a lélegzetelállító számra egy fiúról, és mindannyian elhallgattunk. Sam a kormányon ütötte a ritmust, Patrick kinyújtotta a karját az ablakon, és vitorlázott a kezével. Én meg csak ültem kettejük között. Miután a dal véget ért, megszólaltam. -Úgy érzem, nincsenek korlátaim."
Patrick & Sam valódi barátaivá válnak Charlienak, Patrick megajándékozza a fiút egy teljes öltönnyel, hiszen egy igazi író csakis így érvényesülhet. Tündéri jelenet, amikor Charlie számára világossá válik, hogy mennyire szeretik őt & Patrick az ő titkos Mikulása Karácsonykor.
"Három hosszú Pringlesszel és egy zakóval a kezében tért vissza. Odalépett hozzám. És azt mondta, hogy az összes nagy író öltönyt visel."
Természetesen az első szerelem sem maradhatott ki a történetből, Charlie első pillanattól kezdve odavan Samért, a következő idézet ezt méltán bizonyítja.
"...Egy régi, 45-ös lemez volt, rajta a Beatles "Something" című dala. Kiskoromban folyton ezt a dalt hallgattam, és közben felnőtt dolgok körül jártak a gondolataim. A szobám ablakánál álltam, a tükörképemet bámultam meg mögött a fákat, és ezt a számot hallgattam órákon keresztül. Akkor döntöttem el, hogy ha találkozom valakivel, akit ugyanolyan gyönyörűnek találok, mint ezt a dalt, akkor nekiajándékozom a lemezt. És most nem a külső szépségre gondolok. Hanem a gyönyörű összes értelmére. Így aztán elhatároztam, hogy Sam megkapja a lemezt."
Jókat derültem olyan mondatainak Charlienak, aminek nem sok értelme volt, mondjuk egy kamaszfiú szájából ezek természetes mondatok szinte. Pl: "Az a helyzet, hogy fogalmam sincs, mit akart mondani a film, ennek ellenére nagyon jól elmondta." Na, ezt bogozza ki valaki! :) Persze ha belegondolok, akkor el tudom képzelni, hogy mit akart mondani ezzel, mégis elsőre olyan viccesen & furcsán hangzik. :D
Örülök neki, hogy Charlie családja végig mellette áll, nővére & bátyja, illetve szülei is. Ehhez kapcsolódóan jöjjön szintén egy részlet a kötetből:
"Megkérdeztem a nővéremet, hogy lenne-e kedve eljönni Craig bulijára az előadás után, de azt válaszolta, hogy az egyik barátja is bulit rendez, és inkább oda megy. Nem bántam, mert legalább eljött az előadásra. És mielőtt távoztak volna, megölelt. Ez már két ölelés volt egyetlen nap alatt! Nagyon szeretem a nővéremet. Főleg akkor, ha kedves velem."
Az utolsó két mondat nagyon találó. Tehát Charlie akkor is szereti a nővérét, ha ő nem kedves vele, de persze akkor a legjobban, ha mégis az Charlieval.
A rengeteg gyönyörű mondat, részlet, idézet után jöjjön az én személyes kedvencem, mely a kötet legutolsó oldalán szerepel: az utolsó levél Charlietól. Végig úgy éreztem magam a kötet olvasása közben, mintha én lennék a Barát, mintha hozzám szólna minden levél. Az elköszönő, utolsó levél tökéletes:
"Szóval, ha úgy alakulna, hogy ez az utolsó levelem, bízzál abban, hogy jól megy a sorom, és ha esetleg mégsem, akkor előbb-utóbb úgyis rendeződik minden. Remélem, hogy veled is így lesz. Szeretettel ölellek, Charlie"
Ha össze kellene pár szóban foglalnom azt, hogy mit érzek e történettel kapcsolatban, nehéz dolgom lenne. Az alábbi szavak jutottak eszembe, közvetlen miután befejeztem az olvasást: nevetés, aggódás, döbbenet, együttérzés, boldogság, szabadság.
A film hasonlóan nagy élmény volt számomra, még sokszor meg fogom nézni, ebben biztos vagyok. Eredetileg ezt a könyvet a film bemutatója segítségével fedeztem fel. Nagy rajongója vagyok Emma Watsonnak (Hermiona Grangernek :P), és az ő kapcsán láttam a film trailerét, majd utánanéztem & ekkor derült ki számomra, hogy ez a film egy könyv alapján készült. Szóval így jutottam el a könyvig, nem sokkal ezután jelent meg magyar nyelven is a kötet, azt hiszem. Egyáltalán nem csalódtam egyikben sem. Különösen szeretem egyébként is azokat a filmeket, amiket előtte nem sokkal elolvastam. A filmben mindegyik szereplőnek nagyon tehetséges, fiatal színészeket választottak, nemcsak a három főhősre gondolok. Charliet Logan Lerman, Samet Emma Watson, Patricket Ezra Miller kelti életre. Nagyon szerethető, szimpatikus emberek, nemcsak a karaktereik miatt. Íme a film bemutatója, amely tökéletesen bemutatja a film hangulatát, a zenék szintén a legjobbak, érdemes letölteni a teljes soundtracket. A könyvet itt be tudjátok szerezni.
Nézzük meg a trailert, aminek köszönhetem ezt a csodás könyvélményt!