Harry Potter, avagy szívemcsücske újraolvasás

Harry Potter és a bölcsek köve

Harry Potter. Két kis szavacska, mégis mennyi mindent jelent. A gyerekkoromat. Egy olyan könyvsorozatot, aminek az olvasás szeretetét köszönhetem. Aki nem könyvmoly, ezt úgysem érti. Legalábbis sokan csak legyintenek, hogy „Ó, olvasol, akkor tutira nincs életed és milyen unalmas lehet Neked.” Egy frászt! Büszkén vallom, hogy az olvasás az egyik legfontosabb része az életnek & csak sajnálni tudom azt, aki a HP-re azt mondja, hogy gyerekes. Na de visszakanyarodva Harryhez: nagyon jó érzés volt sok-sok, körülbelül 16 év után újraolvasni. Hihetetlen, hogy mennyire belém ivódott sok jelenet akár a könyvből, akár a filmből. Rengeteg mondatra, szófordulatra, bekezdésre emlékeztem és magam előtt láttam az egész történetet. Leginkább ebben rejlik szerintem J.K.Rowling zsenialitása. 

 

Olyan részletességgel mutatja be a szereplőket, helyszíneket, hogy könnyen el tudja az olvasó képzelni. Emlékszem, hogy anno, amikor először láttam moziban a filmet, mennyire jó érzés volt, hogy a filmgyártók is úgy képzelték el Harry világát, mint ahogyan én és kicsit sem volt csalódás a film. Hála az Égnek! Mindig is szívem csücske marad Harry Potter története & nagyon örülök, hogy megvan a teljes sorozat a polcomon. Eszembe sem jutna eladni vagy elcserélni. A lapjai az egyes köteteknek már elég sárgák, de pont ettől értékesek számomra. Az első könyveim, mindegyiket megjelenéskor vagy nem sokkal utána kaptam/vettem meg. Becses darabjai könyvespolcomnak.

Harry Potter és a Titkok Kamrája

Újraolvasni a Harry Potter-könyveket szívmelengető érzés számomra, komolyan. Visszatérni Roxfortba fantasztikus élmény, már az első kötetnél így volt, de a Titkok Kamrájában még inkább. Imádom ezt a világot, az összes lényével, varázslójával & boszorkányával együtt. Persze itt is vannak idegesítő karakterek (Gilderoy Lockhart, Friccs), de nekik ez a szerepük, hogy az olvasó ne igazán kedvelje őket.
Különösen azt szeretem a HP-sorozatban, hogy rendkívül részletes. Mindent el tudok képzelni, magam előtt látom a kastélyt, a Tiltott Rengeteget, a kastély termeit, folyosóit, mindent. És mindemellett az írónő képes volt úgy megírni a hét részes sorozatot, hogy az első kötetek elemei a későbbi részekben sem merülnek feledésbe, és még az utolsó kötetekben is visszautal az első részekre. Ilyen Denem naplója is.
Ez, a második kötet még javában meseszerű, minden úgy alakul, ahogy kell. A harmadik rész, filmben is, már jóval sötétebb, komolyabb & érződik, hogy valami nagy dolog készül. A filmeken is egyértelműen látszik: az első két film színesebb (mármint szó szerint), mint a további részek.

Képek forrása: saját, illetve favim.com

A csábítás kilenc szabálya

Már régóta szerettem volna elolvasni Sarah McLean rendkívül népszerű Arany Pöttyös könyvét, A csábítás kilenc szabályát. Molyon sokan ajánlották, illetve a 91%-os értékelési mutatója is sokatmondó. Szerencsére nem is kellett csalódnom, meglepetés volt a történet, nem tudtam róla semmit.

Főhősünk Lady Calpurnia Hartwell, azaz Callie, aki családjával Londonban él egy hatalmas nagy házban, a történet 1826-ban játszódik. Nemesi származású család, nővére épp most készül férjhez menni, fiútestvére még agglegény, ő maga pedig a sokak által lesajnált vénlány. Azonban korántsem olyan unalmas, életunt lány, mint ahogyan azt mondják róla. Van egy listája, amit végig szeretne járni lehetőleg minél előbb. Azonban ez a lista minden, csak épp átlagos nem. Teli van csupa olyan tétellel, amit az akkori kornak megfelelően egy hölgynek nem illik: szenvedélyesen csókolózni valakivel, vívni, párbajozni, kártyázni, szivarozni. Amint az látható, Callie csupa olyan dolog kipróbálására vágyik, amit csak a férfiaknak volt szabad. Komornája segít neki, majd a nőcsábász hírében álló Gabriel Ralston márki.

Imádtam Callie öniróniáját, bátorságát és lázadását!Hihetetlen, hogy az akkori társadalmat mennyire meghatározta az, hogy mit illik, hogyan illik, mit lehet egy hölgynek és mit nem.
Ez, a mai ember számára nagyon furcsa, pont ezért volt érdekes olvasmány nekem.
Na és Ralston!Micsoda pasi, azta!Azért megnyugodtam, hogy már akkor is, zárt ajtók mögött voltak szenvedélyes palik, még ha egyébként úriemberként is viselkedtek és sok volt a viselkedésbeli elvárás és körítés. :P

"– Büszkén és erősen kell szembeszállnod; légy egyszerűen önmagad."

Szenvedélyes, humoros, abszolút szórakoztató történet egy igazi ladyről és egy olyan világról, ami mai korunktól már merőben távol áll. Pedig akkor még tudtak a férfiak udvarolni, kivárni, küzdeni egy nőért. Igazából ez az első történelmi romantikus olvasmányom és nagyon élveztem, várom a folytatást!

"– Jaj, Anne, hát nincs magában egy cseppnyi kalandvágy sem?
– Azt hiszem, hogy magába szorult annyi, hogy bőven elég mindkettőnknek."

Lélegezz velem!

Just take a deep breath!Okay?That's all, honey!

Engem ez a könyv megvett kilóra. Már rögtön az első fejezetek olvasásakor. Nagyon eredeti humora van Jessica Parknak, ugyanakkor mégsem ugyanazt éreztem, mint a Flat-out-love sorozat olvasásakor. Valahogy ez más történet, más hangulat, komolyabb múltbéli drámával és egy kicsit másabb humorral. 

 

A főhős lányt, Blythe-ot megszerettem egyből (bár a neve furcsa volt eleinte,de aztán megszoktam), illetve a többiek is nagyon szerethető figurák. Sabin és Estelle kicsit sok volt számomra, idegesített a sok káromkodás, de őket is ugyanúgy meg lehetett szeretni, mint a többieket. Na és Chris!! Atyaég, milyen kedves srác. Imádtam, hogy már a történet elején „kicsimnek” szólította Blythe-ot, pedig nem is voltak egy pár. Hol vannak ilyen palik a valóságban? 

Szeretem az egyetemeken, főiskolákon játszódó történeteket, mert ilyenkor már nem tiniregényt olvas az ember. Pont abban az életkorban játszódik, amikor a főhősök már nem kisgyerekek, de még nem is családanyák és felnőttek teljesen. Még lehetnek bohók és őrültek, a felnőtté válás rögös útján haladnak, de nem értek még célba. Szerettem egyetemistának lenni, ezért is kedvelem az ilyen típusú, New Adult-könyveket.

A történet

A könyv főhőse Blythe, egy lány, aki elveszítette a szüleit egy szörnyű tűzeset során, és magukra maradtak testvérével, Jamessel. Sajnos nem állnak annyira közel egymáshoz, mint ahogy elsőre tűnt nekem, és a lány rendkívül magába zárkózott a tragédia óta, közel két éve. Egyetemistaként csak tanulással telnek napjai, nincsenek barátai, nem beszélget, nem bulizik, mint más „rendes” egyetemisták. A futás az, ami erőt ad neki túlélni a mindennapokat és ennek köszönhetően ismerkedik meg Chrissel, a tengerparton. Chris nagyobb családból jött, három testvére van, Estelle, Sabin és Eric. Édesanyjukat elveszítették, édesapjukkal pedig felszínes, minimális a kapcsolatuk. Blythe az első pillanattól fogva vonzódik Chrishez és maga sem érti hogyan, de neki elég könnyen megnyílik. A tengerparton kavicsokat kacsáztatnak a vízen, beülnek utána ebédelni és elkezdik megismerni a másikat. Blythe belecsöppen egy igazán szokatlan családba: Chris a kiismerhetetlen, vonzó srác, Estelle a mocskos szájú, ugyanakkor mélyes vallásos #alig ellentmondásos! J# amazon, Sabin a macsó, Eric pedig a visszahúzódó meleg srác. És amikor együtt vannak, ott bizony elszabadul a pokol! 

Chris és Blythe kapcsolata bensőséges, ugyanakkor a könyv felétől átalakul. Eltávolodnak egy olyan esemény miatt, amit nem értek, miért kellett a történetbe. Chris és Blythe végre igazán közel kerülnek egymáshoz, bár a srác nem akar komoly kapcsolatot, erre tessék, kiköt egy másik lány mellett. Nem értetettem. Komolyan nem, hogy ez miért kell. Úgyis Blythe-ot szereti, felesleges küszködés volt.

A könyv utolsó harmadában megváltozott a történet hangulata, legalábbis én így éreztem. Minden kezdett jobbra fordulni a szereplők számára, végre közelebb került lelkileg is egymáshoz Blythe és Chris. Érdekes módon a KMK-könyvekben eddig olvasott szerelmi szálak esetén mindig ugyanazt érzem függetlenül attól, hogy más írók, más-más történetek. Valahogy mindig ugyanazt érzem, amikor kezd kibontakozni a két főhős közötti szerelem. Nagyon jó érzés. Ennél a történetnél is ez volt.

 

 

Ami tetszett:

- a karakterek
- a humor
- a briliáns és sziporkázó párbeszédek, főleg Blythe és Chris között

Amit kevésbé tudok értékelni:

- a sok káromkodás
- Chris & Blythe első együttléte alatt és utána is a közönséges kifejezések és beszéd (most itt inkább nem sorolnám fel), nagyon rossz volt azt olvasni, hogy egy lány így beszél, ráadásul Estelle is rátett erre egy lapáttal, ah, de idegesítő volt…A könyv második felében kicsit visszafogottabbak voltak a szereplők mindannyian.

Szerencsére jóval több a pozitívum – mint látható - a könyvben, mint azok a részek, amik kevésbé tetszettek, így összességében csak azt tudom mondani, hogy remek Rubin Pöttyös könyv!

A borító

Mind az eredeti, mind a magyar borító csodálatos, érdekes és nagyon szép. Mint szinte minden KMK-könyv borítója. A kiadó nagyon-nagyon odateszi magát ilyen téren (is), a Lélegezz velem borítója is gyönyörűre sikerült. Tetszik, hogy nem átlagos, és hogy vannak rajta olyan részek, amik fényesek, tapintásra is másmilyen. Ezek a bordós-szürkés színösszeállítás nagyon jó választás volt.