2017. június 8., csütörtök

Puha Boldog Puffancs


Annyira humoros, annyira eredeti!


Ezekkel a szavakkal tudom jellemezni Sarah Andersen legutóbbi rajzos könyvét, a Puha Boldog Puffancsot. Engem már első, nálunk is megjelent könyve, a Felnőni kiábrándító megvett magának. Nem volt kérdés, hogy kíváncsi vagyok-e a következőre.

Ezúton is köszönöm szépen a recenziós példányt a FUMAX Kiadónak!


Ami elsőre feltűnt, hogy a borítón a felirat és a figura ruhája puha, finom anyagból készült, nem papír és lehet simizni! :D Mennyire aranyos ötlet! Tetszik a kék szín, a stílus, minden. Rögtön az első oldalon kacagnom kellett, de igazából minden oldal teli van élettel, humorral és lehetetlenség érzelmek nélkül végiglapozni a könyvet. Valamit biztosan kivált az emberből egy-egy mini képregény: ráismersz magadra, vagy épp valaki másra a környezetedből, vagy csak egyszerűen viccesnek találod a szövegeket, még ha nem is tudod magadra vonatkoztatni.

Olyan ez a könyv számomra, mint egy kis bonbon, időről időre csak lekapom a polcról, belelapozok és máris jobb kedvem lesz tőle.
A rajzokhoz írt szövegek sokszor ironikusak, de abszolút érződik belőle az önkritika és az, hogy Sarah a dolgok jó oldalát nézi mindig. Sarah nagyon jól ért ahhoz, hogy a hétköznapi élet apró problémáit humorral megspékelve mutassa be. Ez jellemezte az első könyvét is. A vége felé a macskás oldalak is kimondottan tetszettek és örültem, hogy bebizonyította: a macskák igenis szerethetőek.

„MENNYI IDŐ KELL, HOGY KÖTŐDJEK EGY EMBERHEZ?
– Ismerlek, de izé… Ismerlek-e VALÓJÁBAN, szerinted? 
– 9 éve vagyunk barátok.
MENNYI IDŐ KELL, HOGY KÖTŐDJEK EGY MACSKÁHOZ?
Két perccel később:
– Meghalnék ezért a cicáért.”


Egy valami volt, ami bennem hiányérzetet keltett: a puffancs. Ez alatt azt értem, hogy  úgy indultam neki a könyvnek, hogy ebben bizony a pár felcsúszott kiló általi élethelyzetekről kapok majd vicces rajzokat, azonban ebből elég kevés volt benne. Kicsit sajnáltam a dolgot, hiszen a cím is ezt sugallná, de ettől függetlenül nagyon tetszett a könyvecske. Nagyon örülök, hogy a polcomon tudhatom.
És egy kis szösszenet búcsúzóul:

„Mert ha más nem is, az teljesen garantált egy velem való kapcsolatban, hogy mindig pulcsitolvaj maradok.”


Képek forrása: saját fotó, favim.com

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése