12.10. Ambivalentina
12.12. Hagyjatok! Olvasok!
12.14. Pandalány olvas
A fülszöveg
Az Írók és szerelmek New York Times bestseller szerzőjétől
„Lily King újabb mesterművet írt. Csupaszív, bámulatos könyv.”—Emma Straub
„Lily King egy igazi kincs.”—Madeline Miller
Egy nagyszerű, közvetlen hangú regény vágyról, barátságról és egy első szerelemről, ami valójában soha nem múlik el.
A legtöbb szerelmi történet hasonló. De vannak olyan szerelmi történetek, amik az összes többitől különböznek, és nem alkalmazkodnak semmilyen szabályhoz.
E regény főszereplője utolsóéves az egyetemen, amikor az egyik órán megismerkedik a két legjobb diákkal, akik gyorsan bevonják a szellemes, vibráló barátságukba, és a Jordan becenevet adják neki. Mire a lány észbe kap, már kész is a feszültségekkel terhelt szerelmi háromszög. Aztán jön a diplomaosztó, mindhárman döntenek, hogy ki merre tovább.
Évtizedekkel később úgy tűnik, „Jordan” rendezett életet él, érzelmi háttere stabil, de aztán egy váratlan látogatás és egy hír mindent megváltoztat: szembe kell néznie múltja főszereplőivel és rá kell döbbennie, hogy mivel is hitegette magát fiatalkorában.
Majdnem pontosan három éve, hogy karácsonyra megkaptam Lily King első regényét, az Írók és szerelmeket, és nagyon szerettem. Így nem volt kérdés számomra, hogy érdekel-e az írónő most megjelent története.
A Szívkirály egy végzős egyetemista lány, Jordan története, aki az egyik óráján megismerkedik Sammel és Yashsel, a két jóbaráttal. Intelligensek, nagyon kifinomult a humoruk és folyamatosan sziporkáznak, egyszerűen jó a társaságukban lenni. Jordannek ennyi épp elég ahhoz, hogy beleszeressen Sambe és elkezdenek járni. Sok időt töltenek együtt, hármasban is, azonban hamar kiderül, hogy Sam nem az az ember, aki Jordan keres, nem igazán működik a kapcsolatuk. Elég csúnya módon válnak el útjaik, azonban Jordan barátsága fennmarad Yashel, így később is tud Sam életéről valamennyire.
Nem kell sok időnek eltelnie és kiderül a lány számára, hogy Yashshel pontosan működik mindaz, ami a fiú legjobb barátjával sosem működött. Kapcsolatukat azonban Sam elől sokáig titkolják, megkímélve ezzel Sam érzéseit. Ennél a résznél egyrészt megértettem az indokukat, de közben kicsit mérges voltam Samre, hiszen ő volt az, aki eldobta magától (és egyébként bántotta is) Jordant, miért kellene őt most kímélnie Yashnek és Jordannak. Nem teljesen értettem egyet azzal, ahogyan titkolóztak, de mindig is bonyolult érzelmi háló volt az ő hármasuk. A két fiút összeköti a barátság, ugyanakkor mindketten szerelmesek Jordanbe. Nem a klasszikus értelemben vett szerelmi háromszög, sőt én annak se szívesen nevezem. A két fiú közül bár mindketten járnak a lánnyal, de nem egy időben és nem csalja meg az egyiket a másikkal, nem kell kettejük közül választania.
Yash és Jordan fantasztikus párost alkotnak, imádtam olvasni a jeleneteiket. Szépen alakult az életük, ahogyan kapcsolatuk egyre erősebbé vált. Igazán éreztem a kémiát és kötődést közöttük. Még akkor is, amikor egy időre távkapcsolatba kezdtek.
**SPOILER-es bekezdés következik**Ezután következett a történet egyik legnagyobb fordulópontja, amikor Jordan hazaköltözött Párizsból. Yash azonban se szó, se beszéd eltűnt, Jordan csak várta őt a reptéren. Annyira sajnáltam szegény lányt! Az az érzés, hogy várja idehaza a szerelme, a tervek szerint együtt laktak volna New Yorkban és elkezdték volna közös felnőtt életüket. Azonban Yash másképp döntött, megijedt és azon a napon a reptér helyett elautózott Samhez.
Nagyon haragudtam a fiúra, teljesen át tudtam érezni Jordan szomorúságát és csalódottságát. Olyan hihetetlennek tűnt az egész annak fényében, hogy mennyire egy hullámhosszon voltak. Úgy éreztem, hogy egyszerűen megijedt a kapcsolatuk komollyá válásától és az összeköltözés lépésétől. Viszont ezt egyáltalán nem kommunikálta Jordannak, és helyette hagyta, hogy ott várjon szegény egyedül a reptéren.
**SPOILER vége**A könyv rövidsége ellenére elég nagy időtávot ölel fel, mivel az elején még egyetemista huszonévesek, a végén pedig már 40-50 éve körüliek. Az idő múlásával Jordan sebei begyógyultak, az élete alakult tovább Yash nélkül. Mikor legközelebb találkozunk vele, már férjnél van és két csodálatos fiú anyukája. Annyira meglepett ez, mert azt hittem, szinte biztos voltam benne, hogy újra megtalálják majd egymáshoz az utat Yashshel. Azonban Yash sok év után kereste fel Jordant, így jó hosszú beszélgetés várt rájuk.
És lassan következett a történet második fordulópontja, ami mindent megváltoztatott. Jordan és Yash régi nagy szerelme őszinte barátsággá szelídült, bár én az utolsó oldalakig éreztem köztük, hogy ez mindig is több lesz ennél. A könyv utolsó részéről nem szeretnék sokat elárulni, remélem sokan elolvassák és meglepődnek és sírnak egy jót, mint amilyen hatással rám is volt a történet.
Ez a történet sokkal több annál, mint amit a fülszöveg ígér. A szerelmi háromszög általános értelemben egyáltalán nincs jelen, nincs benne megcsalás vagy döntési helyzet két férfi között. Barátság, irodalmi sziporkázás és szerelem jellemzi, és rengeteg csodálatosan megírt gondolat. Imádom azt az érzést, amikor tudod, hogy annak a bizonyos két embernek együtt kell lennie, mert tökéletesen működik közöttük a kapcsolódás ás kötődés. Jordan és Yash szerelme a létező legőszintébb, mégis a sors mást szánt nekik. Nagyon érzelmes és gyönyörű könyv, Lily King könyve bekerült az idei kedvenc történeteim közé.
12.05. Olvasónapló
12.07. KönyvParfé
12.09. Pandalány olvas
Újabb japán történettel ismerkedtem meg, a Csibineko Vendéglő a Kívéncsi Macskához regény már a címével felhívta magára a figyelmemet. Szerencsére egyre több japán könyvet fedezek fel, és eddig mindegyik nagyon tetszett, Csibineko pedig különösen a kedvencem lett.
A történet címéhez méltóan valóban egy vendéglőről szól, ahol egy kíváncsi macska is az étterem részét képezi. Ez a japán étterem azonban egész más, mint a többi. Ugyanis aki ide asztalt foglal, nem egy átlagos ebédben részesül. A tulajdonos, Kai egy specialitást, a kagezent készíti el, a vendég élettörténetére szabva. Mit is jelent ez? Bejön a vendég, leül, és rendelnie sem kell, az ételt nagyon hamar megkapja. Ezután pedig amíg az étel ki nem hűl és gőzölög, találkozhat egy elhunyt szerettével.
Főszereplőnk, Kotoko is hall a vendéglő létezéséről és szinte azonnal útnak indul, hogy megkeresse. Bármint megtenne, hogy újra, ha csak pár percre is, de találkozhasson bátyjával. Bűntudata van, amiért testvére őt védve vesztette el életét, és ha csak kis esély is van rá, szeretne vele még egyszer, utoljára beszélni.
A könyv gyönyörűen mutatja be a veszteség fájdalmát, és a felcsillanó reményt, hogy a szereplők találkozhatnak utoljára egy szerettükkel. Nagyon megható volt nekem különösen Kai története, aki édesanyjával találkozott így, és ott ült mellette a már korábban eltávozott édesapja is. Mivel az a szabály, hogy csak egy személlyel beszélhet a vendég, az apja csak ült ott és nézte őt, de így is csodálatos találkozás volt hármuké.
Eddig is sejtettem, hogy a japán történetek nagyon érzelmesek, ez a könyv abszolút bebizonyította. Egyszerre fájdalmas és megható, miközben életigazságokat, bölcs gondolatok mond ki. Szerintem Csibineko története akár azoknak is segíthet, akik épp gyászolnak valakit. Nekem egyből azt juttatta eszembe, hogy vajon kik lennének azok, akikkel ilyen formában akarnék találkozni. Sajnos jónéhányan vannak, és bármit megadnék egy ebédnyi beszélgetésért velük.
Igazi lélekbonbon ez a regény, Takahasi megfogalmazásai és mondatai nagyon szépek és gördülékenyek. A szereplők kibontására nincsen annyi idő, mert nem túl hosszú regény, de ettől függetlenül nagyon szerethetőek és a történet egy kerek, egész összességében. Szerettem olvasni, jól esett a lelkemnek.
