2018. augusztus 26., vasárnap

Gayle Forman: Eltévedtem


Gayle Forman. A nő, akinek eddig egyetlen regényében sem csalódtam. Mindig meglep, mindig tud újat mutatni és megvan a könyveinek a sajátos hangulata témától függetlenül. Az Eltévedtem már a hetedik olvasmányom volt tőle és nagyon-nagyon örülök, hogy még ha késve is kaptam észbe és olvastam el (Pedig már a Könyvhéten megjelent? Nem tudom hol éltem eddig, no mindegy. Jobb későn, mint soha! :D), de nagyon tetszett. Ezt mutatja, hogy kb. két nap alatt olvastam el.

A fülszöveg

Megrendítő… ha készen állsz egy újabb érzelmi K.O.-ra, ez a te könyved!
Egy kis híján végzetes baleset egyetlen nap leforgása alatt sorsközösséget teremt három idegen között.
Freya a hangját vesztette el első önálló albumának felvétele közben.
Harun szökni készül, menekül mindentől és mindenkitől, akit szeret.
Nathaniel egyetlen hátizsákkal és szörnyű tervvel érkezett New Yorkba, mert már nincs vesztenivalója.
Telnek az órák, és egyre-másra lepleződnek le a titkaik, és lassan ébredezik bennük, hogy saját veszteségeikből, bánatukból egyvalami jelenthet kiutat: ha osztoznak a másik fájdalmában, ha segítenek a másik kiútját megtalálni.
Gayle Forman legújabb regénye, az Eltévedtem megrázó, sőt katartikus történet a szerelem elvesztéséről, a szerelem megtalálásáról, az önismeretről és az önámításról.




Annyi minden van ebben a könyvben, amiről szól, akikről szól, nehezen tudom elkezdeni az értékelését. Három főszereplő, három totál más életút és karakter, mégis összeköti őket egy "csodálatos" esemény. Hogy mi ez a csodás esemény? :D Na most figyeljetek: New Yorkban, a Central Parkban a lány, Freya egy hídról rázuhan Nathanielre, és mindezt a harmadik szereplőnk, Harun végignézi. Nem feltétlen erre a sorsszerűségre vágyik az ember, de ők mégis így találkoznak. És mennyi mindent fognak jelenteni egymásnak! Barátságot, közülük kettőnek szerelmet és a könyv szépen lassan megismertet minket mindhármuk múltjával. 
Ez a könyv nem egy tipikus ifjúsági regény, hiába szól fiatalokról. Teli van a történet érzelmekkel, rejtett humorral, és súlyos témákkal kapcsolatokról, családról, szülő-gyerek viszonyról. Gayle Forman titka az, hogy a komoly témák ellenére könyvei könnyen olvashatók és sodornak magával.

Freya fiatal énekesnő, aki épp a hangja elvesztését gyászolja és nem tudja, mitévő legyen. Inkább elmenekül a probléma elől és eltűnik a színről édesanyja és ügynöke elől, és a Central Parkban sétál. Nyomasztja énekesnői mivolta, a nővérétől való eltávolodása.


Ekkor egy véletlen folytán esik Nathanielre, aki szintén a parkban bolyong. A fiú teljesen magára maradt, egyedül érzi magát és végső elkeseredésében súlyos elhatározásra jut. És ekkor a Freya esése okozta agyrázkódás mindent megváltoztat.

Mindeközben Harun saját gondolataiba merülve mászkál arra és az esés kizökkenti saját világából, természetesen odasiet segíteni nekik. Harun egy pakisztáni származású fiú, aki saját identitásával küzd, pontosabban már tudja, hogy meleg, és szerelmes egy James nevű fiúba. Azonban a legfontosabb lépéshez, a családjának való színvalláshoz még nem gyűjtött elég bátorságot, és épp ezen elmélkedik (meg azon, hogy miért nem válaszol az sms-ére James), amikor látja a balesetet. Egyedül Harun szála volt, amit kicsit nehezebben kezeltem, mert annyira sok családtagja van, furcsa nevekkel, hogy kissé megzavart. Mondjuk az írónő más könyveiben is szereti a különleges neveket, így nem lepődtem meg.



Mindhárom főszereplő nagyon rokonszenves és szerethető figura számomra. Különböző karakterek, de az összhang megvan közöttük. Eleinte nem tudtam teljesen helyre rakni fejben, hogy kit hol helyezzek el a történetben (Harun rokonait), de a könyv végére összeállt a kép és minden puzzle darab a helyére került. Nekik hármuknak találkozniuk kellett, ez nem kérdés! Tudtam volna még olvasni róluk, hogy mi történt velük a végkifejlet után, mit csináltak, hova mentek a Nagy Almában. De persze így is jó volt, kerek a történet abszolút.

Ami igazán tetszett és vitt magával, az a történet kiszámíthatatlansága. A háromféle sors kíváncsivá tett, hogy vajon miért kellett nekik találkozniuk. És megkaptam rá a választ: hogy segítsenek egymásnak. Talán ez a könyv legfontosabb üzenete. A segítségnyújtás, támogatás. Az Eltévedtem regényben mindez megjelenik fizikai síkon (a nyitójelenet, az "esés"), de érzelmi síkon is. Egyrészt egy szoros érzelmi kapocs, a támogatás érzése alakul ki hármójuk között, ami nagyon hamar barátsággá fejlődik, illetve kettő főhős között szerelemmé. Bátorítják, segítik a másikat, pedig igazából még alig ismerik egymást. Nagyon tetszett, hogy erről olvashattam, szívesen olvastam volna még több párbeszédet közöttük, de így is értettem a kialakult érzelmi kötődést közöttük.


A könyv magyar és külföldi borítói (egyik szebb, mint a másik :D):


Újabb értékes Gayle Forman-kötettel gazdagodtam és bizony ez újraolvasós lett! ❤


Képek forrása: saját kép, favim.com

2 megjegyzés:

  1. Pont ma került a kezembe ez a könyv. Az értékelésed hatására már vittem is haza *-* Köszönöm.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Jaj, de örülök ennek! :* Bár kissé elfogult vagyok Gayle könyveivel, de tényleg klassz lett. Nem egy átlag regény, egyik kötete sem. <3

      Törlés