Ilyen volt számomra 2019

Az év utolsó heteiben mindig elkezdem végiggondolni, hogy mi történt velem az eltelt évben, merre jártam, mit csináltam, miket olvastam és összességében milyen év volt. Szilveszter napján és újévkor pedig elengedve az egészet új lapot nyitok gondolatban.

Nos, 2019 már a második évem volt Budapesten, és összességében úgy érzem, remekül sikerült. Mind könyves, mind az életem egyéb területein.

Januárban az első olvasmányom egy viszonylag hosszú és komoly történet, Colleen Hoover Too late című regénye volt. Ez megalapozta az évemet, hiszen jópár, hasonlóan fontos témájú történetet olvastam még.

Gondolkodtam, hogy összeszedem a top 5 vagy 10 könyvemet az évből, de inkább azt mondanám, hogy megmutatom, mik lettek a legemlékezetesebb és legfontosabb olvasmányaim idén.

Az év első felében olvastam Jessica Koch Közel a horizonthoz című regényét, ami egy fájdalmas, ám letehetetlen könyv. Családon belüli bántalmazás és egy szörnyű betegség a témája. Különösen azért érintett meg a történet, mert valós eseményeket mesél el és nem fikció. Aztán az év során előnyben részesítettem magyar íróinkat, és így ismerkedtem meg Mucha Dorka Puncs című bemutatkozó regényével. Amilyen rövid, annyira fontos ez a történet, szerencsére megfelelő figyelmet kapott, például részt vettem egy beszélgetésen róla a Margó Fesztiválon. Jövőre pedig biztosan újraolvasom.

Nem lehet szó nélkül elmenni a Könyvfesztiválon beszerzett könyveim mellett sem, melyek közül D.Tóth Kriszta Jöttem, hadd lássalak újrakiadott könyve egy gyönyörűen megírt emlék édesanyjáról. A fesztiválos szerzemények közül elolvastam Grecsó Krisztián Veráját és végre megismerkedtem az író könyveivel, kettőt olvastam el közülük eddig. A komoly témákat feldolgozó olvasmányaim közül kiemelnék még összesen hármat. Az első Hajdú-Antal Zsuzsa Visszatérünk című regénye, mely egy magyar tragédiának állít emléket. A könyv méltó egy olyan eseményhez, melyet egy egész ország gyászol. Utána olvastam Nyáry Luca bemutatkozó regényét, a Vigyázz, törékeny!-t, mely szintén nagyon nagy hatással volt rám. Olyannyira, hogy az évem egyik legfontosabb olvasmánya lett.

Újraolvasós, egyértelműen. A gyász folyamatát és a depresszió  betegségét testközelből ismerhetjük meg benne, mindezt egy igen fiatal lány tollából. Az évem utolsó olvasmánya egy olyan könyv lett, amit igazából jövőre terveztem olvasni, de mivel rövid, így nekiálltam vasárnap és még aznap éjjel befejeztem. Ez a regény feltette az évemre a koronát, és egy fájdalmas, ugyanakkor elképesztő élménnyel gazdagodtam. Ez a könyv pedig nem más, mint Péterfy-Novák Éva Egyasszony című élettörténete. A könyv őszinte vallomás Éva múltjáról, átélt tragédiájáról.

A felsorolt könyveken kívül olvastam számos vidám, izgalmas, érdekes könyvet is, hiszen a komoly témájú könyvek olvasásába muszáj  beiktatni könnyedebb műveket is. Voltak köztük életrajzok, valós történetek (Michelle Marly: Coco Chanel), izgalmas utazások (David Attenborough:Utazások ​a világ túlsó felére), igazi meglepetések (André Aciman: Szólíts a neveden). Szerencsére az idei olvasmányaim között körülbelül egy vagy kettő olyan volt, amivel kissé mellélőttem és nem nyerte el nagyon a tetszésemet az adott történet. Mivel sok könyvet olvasok, most már az évek alatt eljutottam oda, hogy ismerem az ízlésemet és egy fülszöveg vagy az első oldal olvasásából már érzem, mely könyvek valók nekem.

Több számomra új, igazán tehetséges író alkotásait ismertem meg idén, és váltak kedvenccé. Ilyen többek között Budai Lotti, akitől ráadásul előolvasással olvastam el új regényét, az Édes ébredést. Valamint régóta terveztem megismerkedni Simon Marcival (akivel egy gimibe jártam :P), neki pedig beszereztem mindhárom kötetét és elolvastam őket (Rókák esküvője, Polaroidok, Dalok a magasföldszintről). 

A régóta tervezett Harry Potter-újraolvasást szeptember elsején, azaz a Roxfort Expressz indulásának napján kezdtem meg, mely sokadik újraolvasásra is fantasztikus élményt adott. Sajnos mind a hét kötet nem került sorra idén, az első négyet sikerült elolvasnom, de 2020-ban folytatom az egyik nagy kedvencemmel, a Főnix rendjével. Alig várom!

Instagramon az alábbi  kilenc kép  volt a legnépszerűbb:

Végül lássunk egy listát arról, mik történtek velem 2019-ben:

- elolvastam 53 könyvet
- elolvasott oldalak száma: 14 058

- a blog látogatottsága 101 000-rel zárja az évet

- 69 db új könyvem lett, mellyel jelenleg a nyilván tartott könyveim száma 342 db

- rész vettem a Könyvfesztiválon

- ott találkoztam először Grecsó Krisztiánnal, illetve részt vettem egy beszélgetésen D. Tóth Krisztával és Szentesi Évával (aki másodszor is dedikálta nekem a már aláírt könyvét :D vicces volt)

- voltam a Könyvhéten

- először jártam a Margó Irodalmi Fesztivál tavaszi és őszi eseményén is, ami nagyon-nagyon tetszett
- találkoztam Vecsei H. Miklóssal (kétszer is)

- előolvasóként elolvastam és rákerültem Budai Lotti Édes ébredés című regényére

- megkerestem A Pál utcai fiúk emlékszobrát a Corvin-negyedben

- beszereztem sok régóta vágyott könyvet a Libri raktárvásárán
- lefutottam egy balatoni futóversenyen a 7 kilométeres távot

- elolvastam André Aciman Szólíts a neveden regényét, amit az őszi Margón dedikáltattam a hazánkba látogató íróval, megvettem hozzá a folytatást

- jelentkeztem a Blogturné klub felhívására és elkezdtem velük az együttműködést

- egy előadást hallgattam meg a csodálatosan szép New York Kávéházban

- újraolvasom a Harry Pottert

- megismertem a podcastek csodálatos világát és rendszeres hallgatója lettem három csatornának

- bekövettem Instagramon Ott Annát, akinek irodalomszeretete lenyűgöz és imádom, amit csinál

- a blog Facebook oldalán 500-an lettünk

- elrepültem Milánóba egy szál hátizsákkal és két nagyon jó barátnőmmel <3

- újra repülni az évem egyik legjobb része volt

- végre eljutottam a Hadik Irodalmi Kávéházba

- meghallgattam egy nagyon érdekes és szuper beszélgetést a Harry Potterről

- megvettem a Harry Potter és a bölcsek köve jubileumi kiadását (Griffendél)

- végignéztem egy amerikai foci meccset Tatabányán

- egyedül voltam színházban és végre láthattam A lepkegyűjtőt

- barátokkal kirándultam a János-hegyen

- egyik kedves barátnőmmel nyaraltam a Balcsin egy hetet és abszolút kipihenten, lebarnulva tértünk haza

- részt vettem egy Jóbarátok kvízesten, majd egy Harry Potteresen

- életemben először buliztam a Budapest Parkban, ráadásul a kedvenc zenekarom, a Margaret Island koncertjén

- akiknek előtte voltam a szimfonikus koncertjén a Margitszigeti szabadtéri színpadon

- eljutottam Lakatos Levente dedikálására, így most már minden könyve a polcomon dedikált
- megvettem az álom könyvvásznamat

- ezeken kívül számos könyvbemutatón, beszélgetésen vettem részt, megszámolni is nehéz

Nagyon bízom benne, hogy 2020 hasonlóan tartalmas év lesz minden szempontból. Szeretnék még több élményt gyűjteni, nemcsak könyves vonatkozásban, szeretnék utazni és ehhez kapcsolódó terveim is vannak. 

Természetesen nemcsak pozitív élményeket tartogatott 2019, de úgy érzem, hogy a sok jó mellett talán egy kicsit eltörpül az, ami kevésbé volt kellemes. Mint mindig , most ia a jóra érdemes  emlékezni. 

Nagyon Boldog Új Évet Kívánok minden kedves olvasómnak, követőmnek és mindenkinek, aki erre jár!

Péterfy-Novák Éva: Egyasszony

Magam sem gondoltam volna, hogy a 2019-es évem utolsó olvasmánya egy nehéz és rendkívül komoly könyv lesz. Péterfy-Novák Éva tevékenységét egy ideje követem az interneten és nagyon megkedveltem azt, amit képvisel. Könyvet ír, véleményt formál és fontos ügyek mellett áll ki. Mindemellett éli mindennapjait családjával, háztartást vezet. Első olvasmányom tőle Egyasszony című regénye, mely őszintén és nyíltan tárja elénk Éva múltját.

A fülszöveg

Egy fiatal vidéki lánynak a 80-as évek derekán mozgás- és értelmi sérült gyermeke született. Bántalmazó férje oldalán küzdött kitartóan a családja boldogságáért, de harca kudarcra volt ítélve.

Azóta eltelt több mint harminc év, a lányból asszony lett, de nem sikerült feldolgoznia az átélteket. Ezért kezdett blogot írni, amit rövid időn belül százezrek olvastak.

Péterfy-Novák Éva története a veszteség utáni továbblépésről és az elfogadás folyamatáról szól egy olyan korban és közegben, mely sem a hibát beismerni, sem a mássággal együtt élni nem akar.

Kiadó: Libri, 2019 (eredeti kiadás: 2014)

ISBN: 9789633103852

Megrendelheted: itt

Megrázott, felkavart és megríkatott

Tudtam, hogy nem lesz könnyű olvasmány ez a rövid, de annál jelentősebb mondanivalót tartalmazó regény. Ugyanakkor hajtott a kíváncsiság, hiszen már annyit hallottam és olvastam róla. Beszélgetések és riportok által ezt-azt tudtam, de teljesen nem ismertem Éva történetét.

Az első oldalak olvasásánál feltűnt, hogy mennyire személyes a hangvétel és ez egyértelműen azt sugallta, hogy Éva minden szépítést mellőzve fogja elmesélni élete meghatározó és nehézségekkel teli első házasságát és fogyatékkal született gyermeke, Zsuzsika betegségét. Ráadásul E/1-ben írja le az eseményeket, így még személyesebb a könyv. 

1984-et írunk, a fiatal Éva első gyermekét várja, izgatott és ijedt egyszerre, hiszen fél a szüléstől, és attól, hogyan fognak férjével, Istvánnal boldogulni ezután.  A szülést az orvos sietteti, és ezért az asszonynak "Forszírozott, rohamos szülés során somatomentálisan és mentálisan súlyosan sérült csecsemője" születik. Döbbenetes, amin ennek a fiatal nőnek végig kell mennie a kórházban, senki nem mond semmit, segítség nincs, felelősségre vonás semmi. Mindezek mellett férje agresszíven bánik vele és egyre többször tettlegességig fajulnak a dolgok. Feleségét rettegésben tartva élnek, nem kímélve akkor sem, amikor épp beteg gyermeküket tartja kezében a nő. Ahogy olvastam lapról lapra a könyvet, egyre jobban feszültté váltam és csak reménykedtem, hogy ez az ember megkapja méltó büntetését mindazért, amit felesége és gyermeke ellen elkövet.

Akárhol és akármikor hallok, olvasok családon belüli bántalmazásról vagy bármilyen bántalmazásról, mindig dühös leszek. Mit gondolnak emberek magukról, hogy felsőbbrendűnek érzik magukat és jogot formálnak arra, hogy másokat bántsanak akár verbálisan, akár fizikailag!? Ebben a történetben a férj komoly problémákkal küzd önmagában és ezt a feszültséget a legközelebb állókon, azaz családján vezeti le. Nagyon szomorú volt látni kívülállóként, hogy milyen eszközökhöz folyamodik egy-egy bántalmazás alkalmával és utána hogyan próbálja szépíteni azt, amit nem lehet.

A családon belüli bántalmazás mellett Zsuzsika betegsége a másik komoly téma, mely szintén mindenféle túlzást nélkülözve került leírásra. El sem tudom képzelni, mit élhetett át az asszony, amikor kiderült, lánya valószínűleg nem éri meg a felnőttkort. Erre csak egy rendkívül erős nő képes. Éva mindent megtett Zsuzsikáért, amit abban az időben a lehetőségei megengedtek. Sajnos egy idő után az otthoni ápolás annyira nehézzé vált, hogy egy egri intézetbe került a kislány. Édesanyja természetesen minden pillanatban vele volt, bármire szüksége volt Zsuzsinak, ő ott volt mellette.

Nehéz úgy írnom erről a regényről, hogy közben előttem van Éva arca, az asszony, aki mindezeket átélte, az élete része örökre, nem pedig csak fikció. A könyvet egy délután alatt olvastam el, mert bármennyire is fájt, nem bírtam letenni. Annyira együtt éreztem, annyira drukkoltam ennek a fiatal nőnek, hogy forduljon jobbra a sorsuk Zsuzsikával, és megszakadt a szívem értük. Az utolsó harmadát a könyvnek potyogó könnyekkel olvastam végig. Olvastam valakinél, hogy azt írta az Egyasszonyról: elég tárgyilagosan fogalmaz. Ez így is van, viszont nekem ez azt sugallta, hogy az írója, azaz Éva egy erős nő és képes szinte kívülállóként mesélni arról, ami vele történt.

Eddig is nagyon kedveltem Éva nyíltságát, kedvességét és humorát, a történetét megismerve pedig rendkívül felnézek rá. Ráadásul mindezt elénk tárta, valószínűleg egyfajta terápia lehetett számára az, hogy kiírta magából a múlt eseményeit. Volt bátorsága és ereje lánya betegsége mellett szembeszállni férjével és kiállni magáért egy szebb jövő reményében. 

Az idei olvasásaimat ezzel a felejthetetlen és FONTOS REGÉNNYEL zártam, még jár rajta az agyam, nem könnyű elengedni. A könyvből készült egy monodráma, Tenki Réka főszereplésével, amit biztosan meg fogok nézni, amint lehetőségem adódik. Bővebb infót itt találtok róla.

Szabó Magda: Örömhozó, bánatrontó

Szabó Magdától idén olvastam először, Az őz című regényét. Most pedig folytattam tőle egy olyan könyvvel, amiben a főszereplő szintén egy állat, csak épp kicsit más értelemben. Ő pedig Évuka, a macska. Nagyon kedves könyv az Örömhozó, bánatrontó, melyben Magda a macskájuk szemszögéből mutatja be életüket, mindennapjaikat.

Alapvetően nem egy hagyományos értelemben vett írást olvastam. Ez alatt azt értem, hogy nem feltétlen lehetett célja Évuka leveleinek, hogy bármikor is kiadásra kerüljön. Legalábbis  nem volt ennyire egybefüggő történet, ugyanakkor én nagyon örülök, hogy olvashattam mégis. A rövid kötetben leveleket olvashatunk, melyben Szabó Magdáék macskája a szomszéd Nénit és Bácsit megszólítva meséli el, mik a nagy események a mindennapok során. Legyen szó egy vendégről a lakásban vagy épp arról, hogy Évuka leesett a párkányról. Megmosolyogtató volt olvasni Magda sorait, aki mindig is nagyon szerette az állatokat, remekül megértette a nyelvüket. 

Évuka macska egy rendkívül öntudatos, különleges cica, akinek virágot hoznak, és lelegeli a pálmákat, sétálgat a Néniék lakása és a sajátjuk közötti hídon. Szinte magam előtt láttam, ahogy jár-kel a lakásban ez a meseszép macska és magában morfondírozik a napi történéseken.

Nagyon szórakoztató kötetnek bizonyult ez a könyv, ajánlom minden macska barátnak.

Decemberben szereztem be és karácsonyi olvasmány lett belőle