Mi mindannyian DUFF-ok vagyunk.És ez nem baj.

The DUFF – designated, ugly, fat friend

 

Először nem tudtam mire vélni ezt a címet, hogy vajon ez most tulajdonképpen milyen kategóriájú könyv lehet. Egyértelműen felkeltette az érdeklődésemet a Könyvmolyképző Kiadó regénye, a molyos értékelések alapján is egyre inkább biztos lettem benne, hogy el akarom olvasni.A címről egyébként egyből Duffy ugrott be,tudjátok, az énekesnő. :P

Főhősünk Bianca, aki két legjobb barátnőjével, Jessicával & Casey-vel megkezdi harmadik évét a gimiben. A lányok nagyon jó barátnők, azonban az évfolyam „menő” csávója, Wesley nagyon kedvesen egy buli során közli Biancával, hogy ő a trió DUFF-ja. A lány persze értetlenül néz rá, fogalma sincs, hogy miről beszél Wesley, aki felvilágosítja, hogy ő a trió csúnyácska, kövér & butuska tagja & rajta keresztül szeretné a srác hódításainak számát növelni a másik két lánnyal. Persze „B” (ahogy Casey szólítja őt) egyből dühös lesz & szépen a képébe önti a kezében lévő italt. Azonban a belső hangot magában ezzel nem tudja elnyomni, hiszen bármilyen fájdalmas módon is, de Wesleynek igaza van. A barátnőit sokkal csinosabbnak, népszerűbbnek látja önmagánál, és felnyílik a szeme.

Are you maybe the DUFF? I think, not.

Ráadásul nem elég, hogy ez a srác le nem száll róla, állandóan szekálja, otthon sincsen minden rendben. Bianca édesanyja állandóan úton van, hónapokig nincs otthon, édesapja pedig egyre magányosabb, hiába van ott mellett a lánya. Rengeteg érzés, érzelem kavarog Biancában, melyek közül elsőként a düh tör felszínre. Felindultságában olyat tesz B, amit később akár meg is bánhat: megcsókolja az utált Wesleyt. Rájön, hogy mindez feszültséglevezetésnek tökéletes, és a két fiatal egészen a szexig eljut. Ez mondjuk számomra kissé ellentmondásos volt, hiszen ha egy önbizalomhiányos, csúnyácska lányról beszélünk, akkor eszembe nem jutna, hogy ez a lány képes lenne ilyen határozottsággal egy srác karjaiba omolni & rávenni őt erre.

Mindenesetre nagyon élveztem olvasni azt, ahogy Wesley & Bianca civódnak annak ellenére, hogy sütött róluk, hogy odavannak egymásért.
Közben a lány szüleinek közelgő válása megnehezítette mindezt, hiszen gyakorlatilag otthonról menekült a srác karjaiba a lány. Furcsálltam, hogy a két legjobb barátnővel nem beszélt ezekről a dolgokról, az érzéseiről & nem avatta be őket szinte semmibe sem. Én ennyi idősen legalább egy barátnőmnek elmeséltem mindent, hiszen tudtunk egymásnak segíteni, vagy legalábbis meghallgatni a másikat.
Izgalmas volt Wesley & B titkos viszonyáról olvasni, mindketten sokáig rejtegették érzelmeiket, problémáikat egymás elől, de végül csak sikerült megnyílniuk a másik felé.

A befejezés őszintén szólva elég kiszámítható & várható volt, mégis azt kell mondanom, hogy nagyon meghatóra sikerült & nagyon tetszett. Olvasás közben gyakorlatilag minden szereplőt megkedveltem egytől-egyig, és drukkoltam Biancának, hogy megtalálja önmagát & rájöjjön arra, hogy igazából ő saját magát csapta be azzal, hogy elhitte Wesley szavait, miszerint ő a DUFF. És nagyon jó volt olvasni, ahogy fokozatosan rájött, hogy a maga módján minden egyes ember DUFF, hiszen nem vagyunk egyformák, ami az egyik embernek erőssége, az a másiknak kevésbé megy, vagy épp fordítva. A történet arra hívja fel a figyelmet, hogy mennyire különbözünk & mennyire nem szabad külső alapján megítélni másokat, nagyon jó olvasmány volt.

Egyetlenegy dolog van, amivel nem értek egyet ezzel a könyvvel kapcsolatban, ez pedig nem más, mint a borító. A sárga felirat remek, nincs vele gond, mert figyelemfelkeltő, nálam is működött a dolog, illetve feltűnő, de a csajszi a rágógumival és zöld szemhéjfestékkel miért kellett rá?! Valahogy nem jön be. De persze ez mit sem von le a történet értékéből, mindenesetre nem vagyok kibékülve a borítóval.


Na de fátylat rá, inkább foglalkozzunk a sztorival, illetve ha minden igaz, akkor készült a könyvből egy film, amit hamarosan mindenképpen szeretnék megnézni. Kíváncsian várom, mit hoztak ki belőle az alkotók, remélem jó lesz! :)
Lássuk a trailert!

Képek forrása: google.hu